LAM 2001;12(2):123-5.

ORVOSLÁS ÉS TÁRSADALOM

Utcán, betegen

A hajléktalanok egészségügyi ellátásáról

 

Bőrbetegségek, lábszárfekély, alkoholizmus, élősködők, tbc – ezek a hajléktalanokra leginkább jellemző betegségek. Az utcán élők száma egyre több, helyzetük, egészségügyi ellátásuk egyre kevésbé megoldott. Egy statisztikai felmérés szerint míg a kilencvenes évek elején egészségügyi okokra hivatkozva a hajléktalanok egyharmada nem tudott munkát vállalni, addig ma több mint a fele. A tél beálltával pedig talán nincs is olyan otthontalan, aki épségben megúszná a hónapokig tartó zord időjárást.

Óvatos becslések szerint ma Magyarországon 25–30 ezer a hajléktalanok száma, közülük csaknem 15 ezren élnek a főváros közterületein. Az átlagéletkoruk 45 év, 80 százalékuk férfi. Az országban a fedél nélküliek számára fenntartott különböző férőhelyek száma (éjjeli menedékhely, bentlakásos szállás, nappali melegedő, anya-gyermek családos otthon, átmeneti szállás) közel nyolcezer. A szociális igazgatásról és szociális ellátásról szóló 1993-as törvény szerint a szállást nyújtó ellátás Budapesten a fővárosra, egyébként pedig a települési önkormányzatokra hárul. A nem szállást nyújtó ellátás – nappali melegedők, konyhák, utcai szociális munka – biztosítása a fővárosban a kerületi, vidéken ugyancsak a települési önkormányzatok feladata. A szállást nyújtó tevékenység normatív támogatásban részesül, ami idén 230 ezer forint férőhelyenként.

A civil szervezetek a hajléktalanok ellátásában óriási terhet vesznek le az önkormányzatok válláról, többségük az egészségügyi alapellátást is biztosítja számukra. A Menhely és a Hajléktalanokért Alapítvány körzeti orvosi rendelőt tart fenn, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat a háziorvosi rendelőn kívül mozgó orvosi rendelőt és mozgó tüdőgondozó és -szűrő állomást is működtet.

Nem az egészségügyi ellátással van baj

A Fővárosi Szociális Központ és Intézményei (FSZKI) krízis orvosi szolgálat vezetője, dr. Gajdátsy Árpád elmondta, hogy 73 ágyas kórházi ápolási osztályt, két háziorvosi rendelőt, a hét négy napján mozgó orvosi szolgálatot tartanak fenn, az éjjeli menhelyeken pedig két-három óra orvosi rendelést biztosítanak. Pályázati pénzből a téli krízisidőszakban speciális orvosi ügyeletet is működtetnek. A hajléktalan kórházi részlegen évente 400-500 beteget ápolnak. Gajdátsy Árpád szerint polimorbiditás, azaz egyszerre fennálló több betegség jellemző a hajléktalanokra. Ezen belül a fekvőbeteg-részleg éves statisztikája az előtérben álló tünetek, kórformák alapján a beteg hajléktalanokat öt, közel egyenlő nagyságú csoportba sorolja. Az ápoltak egyötöde traumatológiai eset, egyötöd részének állapotában a súlyos mozgáskorlátozottság a meghatározó bénulás vagy végtaghiány miatt. Egyötöd részük a pszichiátriai és ideggyógyászati esetek csoportja, ez leginkább a mértéktelen alkoholfogyasztással van összefüggésben. A következő egyötöd részbe a daganatos megbetegedések tartoznak, főleg a gége- és a tüdőrák, de ide sorolja a veseelégtelenséget, a cukorbetegséget és az asztmát is. Az utolsó egyötödbe a bőrgyógyászati esetek tartoznak, fagyások, lábszárfekélyek, nyáron a leégések.

A hajléktalanok körében nagyon magas a tbc előfordulása. Noha országosan a tbc-vel fertőzöttek száma kismértékben, de csökken, a hajléktalanok és a munkanélküliek között erősen emelkedik. A friss és komoly tbc-s esetek 48 százaléka tartozik az említett körbe. Az egyik legszerencsétlenebb csoport a daganatos betegé. Számuk egyre gyarapodik, ellátásuk különösen nehéz feladat elé állítja a szociális intézményeket, az alacsony felszereltségű hajléktalanápolási részlegeket. A szakember szerint szükséges lenne a nagyon költséges hajléktalan-hospice lehetőségének mielőbbi megteremtésére.

„A hajléktalanokkal foglalkozó szociális és egészségügyi ellátók általános véleménye szerint a hajléktalanok egészségi állapota rossz, és érzékelhetően rosszabb, súlyosabb, mint a korábbi években. Ennek pontos mérlegelésére és megfelelő ellátására a jelenlegi hajléktalan-egészségügyi ellátórendszer nem képes, energiáit leköti a »tűzoltás«.

A mai hajléktalan-betegellátásnak bizonyára vannak fehér foltjai, de a mindennapos tapasztalat az, hogy az egészségügy alapvetően ellátja a saját dolgát. A súlyosabb hiányosság a szociális rendszer terén jelentkezik, amely a hajléktalan esetében a családot, segítő közösséget hivatott pótolni. Szükség lenne olyan otthonokra, gyengélkedőkre, betegszobákra, ahol megkapják a megfelelő ápolást a még nem, illetve a már nem kórházi esetek. A hajléktalan-betegellátás, illetve a szociális törvény hiányzó láncszeme a folyamatos szabad kapacitással rendelkező betegszoba, gyengélkedő, lábadozó. A hajléktalanotthonok csaknem teljes hiánya, illetve a tartós bentlakásos intézetekbe való bekerülés feltételrendszere, a többhetes ügyintézés teljesen alkalmatlanná teszi ezt az ellátási formát a mindennapos, kórházi kezelés előtt és kórházi kezelés után levő beteg hajléktalanok ellátására. Az éjjeli menhelyek betegszobái legfeljebb 12 órás elkülönítésre alkalmasak, az átmeneti szálló betegszobái részben tárgyi-személyi feltételek hiánya miatt alkalmatlanok a betegek nagy többségének ellátására. A néhány létező alapítványi betegszoba és a két nagy ápolási osztály ágyait súlyosan lekötik a hajléktalanok otthonába való, illetve szociális otthoni elhelyezésre váró betegek. Az egészségügy tulajdonképpen jól ellátja a hajléktalanokat, vagy azért nem látja el jól, mert nincs meg a megfelelő szociális támogatás” – fejti ki Gajdátsy Árpád.

Súlyos probléma a pszichiátriai betegek ellátása

A Fővárosi Önkormányzat rendelete alapján 2000 óta, ha hajléktalant területileg kell elhelyezni, akkor a Központi Ágynyilvántartó (KÁNY) ad egy tételszámot, vagyis a hajléktalant besorolja a soron következő kórházba. „Az akut ellátás ezzel megoldottnak tekinthető. A krónikus ellátás esetén már gondok vannak. A krónikus elhelyezés során az ágynyilvántartó a személyes megkeresést, megbeszélést javasolja, nem vállalja tételszám adását. Azt tapasztaljuk, hogy a hajléktalanokat az akut ellátás után hozzánk, vagyis az ápolási osztályokra próbálják meg elhelyezni, ahol nincs meg a rehabilitációs háttér. Máskor a hajléktalan a kórházból menhelyre, utcára kerül, nem tud felgyógyulni, rövid idő alatt, gyakran még rosszabb állapotban újra a kórházban köt ki, vagyis forgóajtóként működik a rendszer. Alapvetően annak biztosítása lenne fontos, hogy a beteg hajléktalan ne az utcára, hanem állapotának megfelelő, szociális és egészségügyi ellátást egyaránt nyújtó betegszobára, otthonba kerüljön” – mondja dr. Gajdátsy Árpád.

A KÁNY tavaly több mint kétezer tételszámot adott ki, az ápolási ágyak száma pedig a fővárosban összesen száz. A tételszám nélküli beutalásokról (sebészeti, detoxikáló, kardiológiai, traumatológiai stb.) nem készült nyilvántartás. A jelentős szám miatt külön figyelmet érdemel ez a kérdés, főleg abból a szempontból, hogy vannak-e olyan betegek, akik többszörösen jelentkeznek a listán, akiknél ez egyúttal azt is jelentheti, hogy súlyosan ellátatlanok, például menhelyeken, átmeneti szállókon, utcán tengődő pszichiátriai, bőrgyógyászati, belgyógyászati esetek. A hajléktalan pszichiátriai betegek elhelyezése, a hajléktalanokat ellátó intézetekbe bekerült, pszichiátriai betegségben szenvedők megfelelő ellátása súlyos, mindennapos probléma, szinte teljesen megoldatlannak tűnik. Gondnokság alá helyezett emberek tucatjai élnek az utcán, éjjeli menhelyeken. Elsősorban az alkoholizmus pusztít a hajléktalanok között, de a drog is jelen van. Az addiktológiai osztályok, rehabilitációs intézetek, Támasz-gondozók sok segítséget nyújtanak, de főleg a rehabilitációs férőhelyek krónikus hiánya miatt sok az ellátatlan eset. A „polgári” addiktológiai ellátás sokszor olyan feltételekkel (motiváltság, rendszeres megjelenés, utazás) vállal együttműködést, segítséget, ami szakmailag érthető, de a hajléktalan betegek legnagyobb részét kizárja a kezelésből.

Az, hogy tél és krízishelyzet jövőre is lesz, előrelátható, ezért a szociális ellátásban dolgozó szakemberek véleménye az, hogy vagy 3-5 évre szóló pályázatokat írjon ki a tárca, vagy pedig létezzen téli normatíva. Az FSZKI-nek ezen a télen kétmillió forint állt rendelkezésére az orvosi ügyelet megszervezésére. A téli gyengélkedőt 3-4 millió forintból tartják fenn. Gajdátsy szerint nem elegendőek a személyi és anyagi források az egészségügyi problémák kielégítő, jó színvonalú kezelésére.

A pályázati lehetőségek korlátozottak, gyakran épp arra nem lehet pályázni, amire legnagyobb szükség lenne, például új ingatlanra, új státusra. A teljes működtetésre nem elegendő a normatíva, a pluszfeladatok folyamatos felvállalása túlterheli, frusztrálttá és kiégetté teszi a rendszerben dolgozókat, s ez a civil szervezetek munkáját, szolgáltatását is bizonytalanná teszi. Ezt csak tetézi az a 2000 januárjában hatályba lépett, a szociális és családügyi miniszter által kiadott rendelet, amely előírja, hogy a hajléktalanok átmeneti szállásainak lakószobáiban egy embernek négy négyzetméternyi hely jár. Hogy a jogszabály érvényesüljön, a férőhelyek 15-20 százalékát meg kell szüntetni.

Nehezen helyezhetők el a tbc-s betegek

Az Oltalom Karitatív Egyesület 1989-ben jött létre, célja akkor a hátrányos helyzetűek segítése volt. A hajléktalanok ellátásába a kilencvenes évek közepén kapcsolódtak be. Mint dr. Iványi Tibor, a civil szervezet főorvosa elmondta, egy hajléktalan általában több betegségben is szenved. A leggyakoribbak a hiányos, illetve egyoldalú táplálkozásból eredő betegségek, és elrettentő a számuk azoknak is, akik a kukákból étkeznek, mert önérzetüknek ellentmond az ételért való sorban állás. A személyi higiénia hiányára vezethetők vissza a különböző bőrbetegségek, amelyek minden hajléktalannál megtalálhatók. Nem ritkák az élősködők sem. Gyakoriak a mentális problémák, hiszen annak a rétegnek, amely megjelenik a hajléktalanok körében, valószínűleg egyébként is van valamilyen mentális problémája vagy pszichiátriai betegsége. Sokan közülük az elmeosztályok ágyszámának csökkentése miatt váltak hajléktalanná. A hajléktalanok több mint fele alkoholbetegnek tekinthető.

A civil szervezet 30 ágyas fekvőbeteg-részlegén évente körülbelül 400 beteget kezelnek, a háziorvosi jellegű ellátások száma a 4000-t minden évben meghaladja, a bőrgyógyászati szakellátáson tavaly mintegy 1700 esetet láttak el, a fogorvosi ellátás pedig megközelítette az ötszázat. „A betegek többsége rendszeresen visszatérő beteg, a gyors visszaesés azokra jellemző leginkább, akik már bizonyos szellemi deficittel bírnak” – fogalmazott a főorvos. A civil szervezetnek szerződése van az OEP-pel háziorvosi ellátásra, és a kórházi ellátásra is megkapják a fekvőbeteg-intézményeknek adható legkisebb finanszírozást. Sebészeti beavatkozást nem tudnak végezni, ezért ezeket az eseteket továbbküldik más intézményekbe. Mint mondja, nagyobb a probléma a belgyógyászati esetekkel, de a legnehezebb a tbc-s betegek elhelyezése, noha a KÁNY-on keresztül ma már ezeket a betegeket is el tudják helyezni a fővárosi kórházakban.

Szaporodó számban, de még mindig nagyon kevés az olyan szakmailag megalapozott vizsgálat, kutatás, amelyből összeállítható a teljes kép. Szükség lenne olyan átfogó vizsgálatra, amely hiteles választ ad arra a kérdésre, milyen a hajléktalanok egészségi állapota. Erre a kérdésre keresték a választ a Salgótarjánban januárban megrendezett háromnapos konferencia résztvevői (amelyet a szaktárca és a Hajléktalanokért Alapítvány szervezett), és erre a kérdésre keresik a választ a szociális szféra munkatársai is, akik minden év február 3-án kérdőíves felmérést végeznek a hajléktalanok körében. Idén a kérdések közel egyharmada egészségügyi állapotukra vonatkozik.

Kevés a hajléktalanotthon

A tavaly őszi minisztériumi felmérésben szereplő adatok szerint a jelenlegi szükséglethez képest négy százalék a meglévő hajléktalanotthoni férőhelyek száma. A hajléktalanok otthonai is alkalmasak lehetnének a beteg, fogyatékos emberek ellátására, sőt, számos esetben nagyobb szabadságot, önállóságot és emberi méltóságot biztosítanának, mint a hajléktalanok átmeneti szállásai. A szociális törvény a hajléktalanok ellátásával kapcsolatban rendelkezik hajléktalanok otthonáról és hajléktalanok lakóotthonáról, amelyek azonban a gyakorlatban nemigen léteznek. Nyitrai Imre, a Szociális és Családügyi Minisztérium szociálpolitikai helyettes államtitkára szerint azért nem, mert ezek költséges ellátási formák, amelyeket a fenntartók eddig még nem igényeltek. Az, hogy milyen címszó alatt működik egy otthon (hajléktalanok otthona vagy szociális otthon) a helyettes államtitkár szerint végeredményben mindegy, mert a szociális otthonok befogadják a hajléktalanokat, s ezek az otthonok mégiscsak jobb körülményeket biztosítanak számukra, mint a fapados menhelyek. „Elfogadom, hogy a fenntartó oldaláról szükség volna egészségügyi többletfinanszírozásra, de az erre irányuló tárgyalások mindig azzal zárulnak le, hogy kettős finanszírozású helyzetek jönnének létre, amelyet sem mi, sem az egészségügyi tárca nem tartunk előnyösnek” – fejtette ki Nyitrai Imre. A minisztérium minden évben pályázatokat ír ki, amelyek között szerepel a hajléktalanok ápolását segítő program is. A tárca ebben az évben 300-350 millió forintot ír ki: intézményfejlesztésre, modellkísérletekre 120 millió forintot, téli krízisellátásra 80 millió forintot terveztek. Ezek az összegek körülbelül 20 százalékkal magasabbak a tavalyi évnél. A programokon belül viszonylag magas az egészségügyi programok támogatottságának aránya. A tavalyi év pályázati kerete 230 millió forint volt, ebből a téli krízisellátásra 70 millió forintot különítettek el.


Szükség lenne olyan átfogó vizsgálatra, amely hiteles választ ad arra a kérdésre, milyen a hajléktalanok egészségi állapota.

Sok még a nyitott kérdés

A hajléktalanok egészségügyi ellátását és a hajléktalanokat ellátó orvosi rendelőket is az OEP finanszírozza, de nem normatíva, hanem egyedi megállapodások alapján. Az OEP még akkor is téríti a költségeket, ha a beteg valamilyen oknál fogva még a saját nevét sem tudja megmondani. Taj-szám nélkül azonban csak kórházba utalni, vizsgálatra küldeni lehet a beteget, de nem lehet gyógyszert írni neki. A pótlás napokig elhúzódhat, és kérdés, hogyan hidalható át legálisan ez az időszak, ha a betegnek sürgősen szüksége van gyógyszerre?

A Menhely Alapítvány munkatársainak az a tapasztalata, hogy sok az előítéletes orvos, és a mentősök sem szeretik a hajléktalanokat, hiszen utánuk fertőtleníteni kell a kocsit. De biztosan van ellenpélda is, körzeti orvosok, ambulanciák hajléktalanok százait látják el ellenszolgáltatás nélkül.

A hajléktalanok egészségügyi ellátásával kapcsolatban jó néhány nyitott kérdés vár még válaszra. Például, mi az ÁNTSZ szerepe, feladata a hajléktalanok egészségi állapotával, ellátásával kapcsolatban? Mennyire biztonságos a jelenlegi ellátórendszer a fertőző betegségek tekintetében (AIDS, tbc, rüh, ótvar, szalmonellózis stb.)? Az ÁNTSZ-nél a fertőtlenítő fürdetés során használt fertőtlenítés mennyire toxikus, mennyire biztonságos?

Veszélyesnek tűnik az átmeneti szállók egészségügyi helyzete is, különösen a fertőző betegek, pszichiátriai betegek vonatkozásában. Hiányzik a felvétel előtti célzott szűrés is. A szakemberek véleménye szerint célszerűbb és gazdaságosabb volna, ha a hajléktalan embereket ellátó intézményekhez rendelnék (és finanszíroznák) a fertőtlenítést, és a már meglévő egészségügyi hálózatot vennék igénybe. Mit jelent az egészségügyben gyakran hangoztatott megelőzés a hajléktalanok között?

Vajda Angéla