KÖNYVEKRŐL
Jobst Ágnes: Gyógyító csillagok
Magyar László András
 
 
 

LAM 2001;11 (2): 166-167.

Az asztrológia manapság reneszánszát éli. Hazánkban is garmadával jelennek meg a különféle csillagjóstani kézikönyvek, horoszkopológiai útmutatók, gyakorlati és elméleti tanácsadók. Sokan hajlamosak mind a jelenséget, mind pedig az említett munkákat egyetlen kézlegyintéssel elintézni, pedig az asztrológia, részint a művelődés-, sőt tudománytörténetben játszott kiemelkedő szerepe, részint nyelvünket, kultúránkat mindmáig átható szimbolikája miatt valóban megérdemli figyelmünket. Nem véletlenül kutatták e sajátos diszciplína történetét, szemiotikáját olyan kiváló tudósok, mint Franz Boll, Erwin Panofsky vagy Aby Warburg - hogy a régebbi, az asztrológiában még egyértelműen hívő nagyságokra, Platónra, Ptolemaioszra, Agrippára vagy Oswald Crolliusra ne is hivatkozzunk. Ez a tudomány ugyanis bizonyos korszakokban - így a hellénizmus, az arab "virágkor" és a reneszánsz idején - olyannyira áthatotta a szellemi, a mindennapi életet, sőt a nyelvet is, hogy alapos megértése, történetének elemzése nélkül mindenfajta tudomány- vagy művészettörténeti kísérlet eleve kudarcra van ítélve.

Rendkívül fontos tehát, hogy az érdeklődő olvasóközönség se csak okkult vagy primitív, ráadásul többnyire tévedésektől hemzsegő, zavaros munkákból tájékozódhassék e tárgyban, hanem olyan, tudományosan megbízható, mégis könnyen érthető ismeretterjesztő könyvek is rendelkezésére álljanak, amelyekből e több évezredes hagyomány lényegével és pontos jelentéseivel a rációnak tett engedmények nélkül is megismerkedhet.

Jobst Ágnes - az orvostörténész szerző - jelen könyve tárgyául az asztrológiai hagyománynak csupán egyik, bár meglehetősen kiadós, szeletét választotta: a iatroasztrológiát, iatromatematikát vagy más néven orvosi asztrológiát. Ez a tudományág - hoszszú történetére tekintettel talán méltán nevezhetjük így - a csillagászati jelenségeket orvosi szempontból igyekszik értelmezni és hasznosítani. Valószínűleg mezopotámiai eredetű alapelmélete szerint az égi jelenségek, a csillagok befolyása az ember testi működése, felépítése, alkata és betegségei szempontjából egyaránt meghatározó. A csillagtan törvényeinek ismeretében pedig nemcsak a testi egészség állítható helyre vagy őrizhető meg, hanem a teljes emberi lét is megfelelő szintre emelhető.

A kötet első fejezetei az asztrológia lényegének, alaptételeinek ismertetése után, a tan mitikus gyökereire világítanak rá, majd azokat a vallási, illetve tudományos rendszereket, hagyományokat mutatják be röviden, amelyekből ez a térben és időben egyaránt igen összetett hagyomány kisarjadt. A következőkben már csupán az asztrológia egyik "ágáról", a iatroasztrológiáról esik szó. Az antik, elsősorban hellénisztikus előzmények bemutatása után megtudhatjuk, hogyan hatolt e tan - Hispánián, Itálián, az arab világon át - a nyugati kereszténység világába, hogyan termékenyítette meg annak orvostudományát, s végül hogyan vezetett ez a diadalút a iatromedicina nagy, reneszánsz - voltaképpen a XVII. század közepéig tartó - virágkoráig. (Érdekes, hogy a katolikus egyház - predesztinációs vonásai miatt - elméletileg elutasította ugyan, a gyakorlatban azonban igen liberálisan kezelte, sőt gyakran támogatta is ezt a tudományt.)

A történeti ismertetőt mindenfajta előítélettől mentes, szempontokban gazdag gyakorlati (és elméleti) elemzés és értelmezési kísérlet követi, különösen érdekes az úgynevezett szignatúratannal foglalkozó rész, illetve az a néhány bekezdés, amely a iatroasztrológia hazai művelőire tér ki röviden.

A kötet talán legjobb, sőt tudományosan is sok újat mondó fejezetében a gyógyasztrológia és a kalendáriumok sajátos kapcsolatairól olvashatunk. Az érvágó naptárak, asztrológiai táblákat és egészségügyi tanácsokat tartalmazó kalendáriumok voltak azok a "médiumok", amelyeken keresztül a társadalom mélyrétegeihez is eljuthatott ez - a korábban még oly fennkölt - tudomány, igaz e "népszerűsödése" párhuzamos volt hanyatlásával is. A iatroasztrológia mára, nagy üzleti sikerei ellenére is, kétségtelenül a perifériára szorult, s néhány romantikus újjáélesztési kísérlet ellenére is végleg elvesztette tudományos rangját. Jogosan-e avagy jogtalanul: erre adnak választ az utolsó, kétségkívül objektív ítéletre törekvő gondolatmenetek.

A iatroasztrológia történetéről, tudtommal, önálló kötet magyarul nem jelent még meg. Jobst Ágnes élvezetes stílusban, a tudományos nagyképűségtől és a kritikátlan egyszerűsítésektől egyforma távolságot tartva fogalmazza meg számunkra mondanivalóját. Könyvét számos jól megválasztott idézet, kitűnő jegyzetapparátus, a további kutatáshoz segítséget nyújtó irodalomjegyzék, hasznos kislexikon és névmutató egészíti ki. Ha a kötet néhány hangsúlyával nem is értünk egyet - talán a rendkívül fontos szerepet játszó arab iatroasztrológiáról, illetve a iatroasztrológia filozófiai-teológiai hátteréről többet is olvashattunk volna -, a Gyógyító csillagok mindenképpen értékes és olvasásra érdemes könyv, hiszen mindeddig kevéssé hozzáférhető, ám kultúránk szempontjából igen lényeges ismeretek birtokába juthatunk általa. S ami korántsem mellékes, olvasása közben még remekül szórakozhatunk is.