SCIENTA MEDICA HUNGARICA
Magyar szerzők külföldi szakfolyóiratokban publikált közleményeinek kivonata
 
 
 

LAM 2000;10 (10): 802-805. 

Alveoláris macrophagok és T-lymphocyták vizsgálata 15, szisztémás sclerosisos beteg esetén. Investigation of the alveolar macrophages and T lymphocytes in 15 patients with systemic sclerosis
Czirják László
Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, II. Sz. Belgyógyászati Klinika és Nefrológiai Centrum
4624 Pécs, Pacsirta u. 1.
Clinical Rheumatology 1999;5:357-63.

A szerzők alveoláris macrophagok és T-sejtek megoszlását, illetve funkcióját vizsgálták 15, szisztémás sclerosisban (SSc) szenvedő beteg bronchoalveolaris lavage (BAL) folyadékában. Az alveoláris macrophagok TNF-alfa-termelését mind spontán, mind PMA-stimulációt követően emelkedettnek találták szisztémás sclerosisban. A PMA-indukált IL-6-termelés szintén fokozottnak bizonyult. A sclerodermás betegek alveoláris macrophagjainak spontán IL-6-excretiója a kontrollokéhoz hasonlított. Az alveoláris macrophagok élesztő-, illetve C3b-opszonizált-élesztő-fagocitózisa és kemotaxisa normális mértékű volt. A CD3+, a CD4+ és a CD8+ lymphocyták arányát a BAL-folyadékban a kontrollok értékeihez hasonlónak találták. A BAL-folyadékból származó nonadherens sejtek lymphocytablastos-transzformáció indexe jelentősen csökkent.


Hibák a fagyasztásos metszetek értékelésekor. Tünetet okozó emlőrákok retrospektív vizsgálata. Pitfalls in frozen section interpretation. A retrospective study of symptomatic breast tumors
Cserni Gábor
Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza, Patológiai Osztály
6000 Kecskemét, Nyíri út 38.
Tumori 1999;85:15-8.

A fagyasztásos metszetek diagnosztikus alkalmazása elismerten hordoz bizonytalansági tényezőket. A szerző ebben a munkában az emlőműtétekből származó anyagok fagyasztásos metszet alapján felállított diagnózisait retrospektív módon vizsgálta, és az észlelt lényeges tévedéseket elemezte. A szerző a fenti intézmény nem elektronikus leletarchívumának 1983 és 1996 közötti anyagát alapul véve kiemelte a tapintható (szimptómás) emlőrákos eseteket, és ezek leleteit vizsgálta.

A vizsgált periódus alatt 2110, emlőből származó fagyasztásos metszet kapcsán a leletek 23 dignitásbeli tévedést dokumentáltak. Ezek közül 22 esetben tévesen benignusnak minősítettek malignus folyamatokat, míg egy esetben (atípusos ductalis hyperplasiát mutató multiplex intraductalis papillomatosis) tévesen malignusnak véleményezték az elváltozást. A hibákhoz vezető tényezők a gyakoriságuk sorrendjében a következők voltak: 1. tévesen értelmezett szöveti kép; 2. a fagyasztásos metszetek gyenge minősége (a diagnózist nehezítő műtermékek jelenléte); 3. rossz területről készült fagyasztásos metszet; 4. a makroszkópos megjelenés figyelmen kívül hagyása; 5. nehezen diagnosztizálható esetek; 6. kizárólagos in situ ductuscarcinoma; 7. nem elég mélyen lemetszett minták. Fenti tényezők gyakran együttesen ásták alá a helyes diagnózist.

Bár a hibák száma viszonylag alacsony, az emlőelváltozások preoperatív diagnózisát mindenképpen előnyben kell részesíteni az intraoperatív diagnosztikával szemben. A fagyasztásos metszeteket (annak ellenére, hogy általában megbízható diagnózist adnak) diagnosztikus célból olyan ritkán kell alkalmazni, amennyire csak lehet. Ugyanakkor ésszerű a fagyasztásos metszeteket széles körben alkalmazni mindaddig, amíg a preoperatív diagnosztikus eszközök nem tesznek lehetővé megfelelő preoperatív kivizsgálást (például személyi vagy anyagi feltételek hiánya miatt), hiszen ez az egyetlen módja annak, hogy a patológusok a fagyasztásos metszetek értékeléséhez szükséges tapasztalatot megszerezzék.

(Az emlő fagyasztásos vizsgálataival kapcsolatos, jelen cikktől lényegében független összefoglaló közleményben további adalékok találhatók a témához, elsősorban általános irányelvek formájában. LAM 1999;9:294-9.)


A prekondicionálás csökkenti a nitrogén-monoxid ischaemia alatti káros akkumulációját izolált, működő patkányszívben. Clasic preconditioning decreases the harmful accumulation of nitric oxide during ischemia and reperfusion in rat hearts
Csonka Csaba, Szilvássy Zoltán, Fülöp Ferenc, Páli Tibor, Ingolf E Blasig, Tosaki Árpád, Richard Schulz, Ferdinandy Péter
Szegedi Tudományegyetem, Biokémiai Intézet
6720 Szeged, Dóm tér 9.
Circulation 1999;100(2):2260-6.

Az irodalomban elfogadottá vált, hogy a nitrogén-monoxid szerepet játszik a prekondicionálásban, ám pontos szerepe még nem tisztázott a prekondicionálás biokémiai mechanizmusában. A szerzők jelen kísérletükben ezért a prekondicionálás és az azt követő ischaemia-reperfúzió során vizsgálták a nitrogén-monoxid-tartalmat izolált, működő patkányszívekben, nitrogén-monoxid-szintáz-inhibitor jelenlétében.

Kísérleteik során a szíveket háromszor 5 percig no-flow ischaemiával, illetve nagyfrekvenciás kamrai ingerléssel prekondicionálták, majd 30 perc tesztischaemiának és azt követő 15 perc reperfúziónak tették ki. Ennek során mérték a szív funkciós paramétereit, valamint a szívek nitrogén-monoxid-tartalmát, amelyet elektronspin-rezonanciás spektroszkópiával vizsgáltak. Eredményeik szerint a nem prekondicionált csoportban a szív funkciós paraméterei a tesztischaemiát követően jelentősen romlottak, és a szív nitrogén-monoxid-tartalma szignifikánsan megnövekedett a tesztischaemia alatt. A prekondicionálás jelentősen javította ischaemiát követően a szív funkciós paramétereit, és nagymértékben csökkentette az ischaemia alatt akkumulálódott nitrogén-monoxid mennyiségét. A nitrogén-monoxid-szintetáz-inhibitor NG-nitro-L-arginin (LNA, 4,6 mikroM) a kontrollcsoportban csökkentette a basalis nitrogén-monoxid-szintet, de nem befolyásolta a szívfunkciókat és az ischaemia alatti nitrogén-monoxid-szint-emelkedést. Azonban LNA (4,6  mikroM) jelenlétében a prekondicionálás mind a szívfunkciókra, mind az ischaemia alatti nitrogén-monoxid-szint-emelkedésre hatástalan maradt. A prekondicionálás után közvetlenül alkalmazott 4,6 mikroM LNA viszont nem rontotta a prekondicionálás hatását. Tízszeres dózisú LNA (46 mikroM) a kontrollcsoportban csökkentette mind a basalis, mind az ischaemia alatti nitrogén-monoxid-szintet, és ischaemiát követően javította a szívfunkciókat.

A szerzők eredményei szerint intakt nitrogén-monoxid-szintézis szükséges a prekondicionálás kiváltásához, de a prekondicionálás jelentősen csökkenti az ischaemia alatti nitrogén-monoxid-akkumulációt. Megállapították, hogy az ischaemia alatti nitrogén-monoxid-akkumuláció hozzájárult a szív ischaemiás-reperfúziós károsodásához, és a nitrogén-monoxid-akkumuláció gátlása mind ischaemiás prekondicionálással, mind nagy dózisú nitrogén-monoxid-szintáz-blokkolóval javítja ischaemia után a szív pumpafunkcióját.


Módosított biceps femoris (hamstring) musculocutan lebeny az ülőgumó decubitusának fedésére. Modified hamgtring musculocutaneous flap for the coverage of ischial pressure sores
Jósvay János, Donáth Antal
Magyar Honvédség, Központi Honvédkórház, Plasztikai Sebészet
1553 Budapest, Pf. 1.
Plast Reconstr Surg 1999;103:1715-8.

A szerzők 13 éve foglalkoznak a medencetájéki decubitusok korszerű (musculocutan lebennyel végzett) műtéti kezelésével. Az ülőgumó-decubitusok fedésére a szakirodalmi adatok és a szerzők saját tapasztalatai alapján is a legbiztonságosabb és legtartósabb megoldás a lehetséges műtéti eljárások közül a combhajlító izmok (elsősorban a musculus biceps femoris) és a felettük lévő, perforáns erek által ellátott bőr V-Y elcsúsztatása. Ezzel a módszerrel a szerzők jó eredményeket értek el, valamennyi betegük meggyógyult. Évek óta fennálló ülőgumó-decubitus esetén gyakran találkoztak kiterjedt műtéti hegekkel az ülőcsont tájékán. Ilyenkor (mivel a musculocutan perforátorok a korábbi műtétek miatt károsodhattak) nem mindig metszhető a hagyományos háromszögletű lebeny. Más intézetben többször operált, lokális lebenyplasztikán is átesett beteg recidiváló ülőgumó-decubitusa miatt kényszerültek a helyi status alapján arra, hogy a bőrlebenyeknél ismert Emett-féle "fokos lebeny" elvét alkalmazzák a bőr-izom lebeny preparálása során. Így biceps femoris musculocutan fokos lebennyel fedték a defektust. A beteg meggyógyult, tartós terhelés ellenére két éve panaszmentes. Azóta a szerzők minden esetben (műtéti hegek nélkül is) ezt a módszert alkalmazzák. Csak annyi bőrt és izmot metszenek át, amennyit feltétlenül szükséges, de ami a műtét sikerét biztosítja. Módszerük előnye, hogy kisebb a műtéti vérvesztés, rövidebb a műtéti idő, a lebeny keringése pedig biztonságosabb. Az elmúlt két évben 10 betegnél 11 esetben (egy betegnél mindkét oldalon) végeztek műtétet. A seb minden esetben zavartalanul gyógyult, recidíva tartós terhelés ellenére sem alakult ki.


Szintetikus szteroidhormonokkal (allil-ösztrenol, dietil-stilbösztrol) végzett perinatalis kezelés (hormonális imprinting) hatása felnőtt hím és nőstény patkányok csontásványianyag-tartalmára. Effect of perinatal synthetic steroid hormone (allylestrenol, deithylstilbestrol) treatment (hormonal imprinting) on the bone mineralization of the adult male and female rat
Karabélyos Csaba, Horváth Csaba, Holló István, Csaba György
Semmelweis Egyetem, Budapest, Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet
1445 Budapest, Pf. 370.
Life Sciences 1999;64(9):105-110.

Neonatalis allil-osztrenol- (AE) vagy dietil-stilbösztrol- (DES) kezelés anélkül csökkenti a felnőtt nőstény patkányok csontjainak ásványianyag-tartalmát (BMC/tt), hogy befolyásolná a csont ásványianyag-denzitását (BMD/tt). Hím patkányoknál ezek az újszülöttkori kezelések mind a BMC-, mind a BMD-értékeket megnövelték. A nőstény állatokon végzett ovariectomia csökkentette a BMC-t és a BMD-t, a neonatalis hormonkezelés ezt a redukált értéket nem befolyásolta. Két hónapos állatokon végzett ovariectomia a neonatalis hormonkezelések hatásai nélkül csökkentette a testtömeget. Felnőtt hím állatokban neonatalis DES-kezelés szignifikánsan, míg a neonatalis AE-kezelés nem szignifikánsan redukálta a testtömeget. A szerzők ezekkel a kísérletekkel felhívják a figyelmet az elmúlt évtizedekben terhességvédő gyógyszerként alkalmazott allil-ösztrenol lehetséges csonthatásaira.


A thrombolysis jobb, mint a heparin a nonobstructiv nitralis mechanikus műbillentyű-thrombosis kezelésében. Thrombolysis is superior to heparin for non-obstructive mitral mechanical valve thrombosis
Lengyel Mária, Végh Gizella, Vándor László
Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet
1096 Budapest, Haller u. 29.
Y Heart Valve Dis 1999;8:167-73.

A nonobstructiv műbillentyű-thrombosis (MBT) klinikai megjelenésére jellemző, hogy szívelégtelenség tünetei nélkül, sőt tünetmentesen is jelentkezhet. Obstructiv MBT-ben a thrombolysis ma már elfogadott terápiás alternatíva, a nonobstructiv MBT kezelési stratégiája viszont még nem alakult ki. A vizsgálatban a szerzők a thrombolysis és a heparinkezelés hatékonyságát és biztonságosságát hasonlították össze ebben a betegségben.

1993 és 1998 között 20, egymást követő betegnél találtak nonobstructiv MBT-t multiplan transoesophagealis echokardiográfiával (TEE). A TEE indikációját két betegnél perifériás embolia, hat betegnél stroke vagy TIA, két betegnél stroke vagy láz, egy esetben láz, két betegnél rutin posztoperatív vizsgálat jelentette, hét betegnél pedig egyéb okból végezték a TEE-t. A betegeket két csoportba osztották: az 1. csoportba tartozó nyolc beteg fibrinolitikus  terápiában, a 2. csoport 12 betege pedig intravénás heparinkezelésben részesült. A kezelést TEE-vel monitorozták.

A két betegcsoport nem különbözött az életkor, a nem, a műbillentyű típusa és a műtét óta eltelt idő tekintetében, bár az antikoaguláns-kezelést gyakrabban végezték inadekvátan a 2. csoportban. A műbillentyű-záróelemek mozgását a TEE alapján minden betegben normálisnak találták. Az 1. csoportban a műbillentyű-thrombusok mobilisak és 5-13 mm átmérőjűek voltak, a 2. csoportban a thrombusok - három eset kivételével - szintén mobilisnak bizonyultak, méretük 3-18 mm között mozgott. Az 1. csoportban a thrombolysis minden esetben 6-72 óra alatt sikerrel zárult, szövődményt nem észleltek. A 2. csoportban a heparinkezelés csak hat esetben bizonyult eredményesnek a 3-32 napos kezelés után. Egy betegnél a hétnapos sikertelen heparinkezelést követő két hónapos kumarinkezelés hozott eredményt. Az öt sikertelen eset közül a thrombus négy betegnél még növekedett is, sőt közülük három betegnél 7-35 nap alatt obstructivvá vált. Az öt közül egy betegnél a heparinkezelés 9. napján stroke lépett fel, emiatt műtétre került sor, a többi négy betegnél thrombolysist kezdtek, ami 12-60 óra alatt eredményesnek bizonyult.

A nonobstructiv MBT az esetek egyharmadában tünetmentes lehet. A thrombolysis hatékony és biztonságos kezelés; ez első vonalbeli terápia lehet, ha nincs kontraindikáció. A heparinkezelés csak a betegek felénél bizonyult  hatékonynak, azoknál, akiknél a thrombus kicsiny és sessilis, az antikoaguláns-kezelés pedig inadekvát volt. A heparinnal kezelt sikertelen esetekben a thrombusok obstructivvá váltak vagy stroke-ot okoztak. A heparinkezelés optimális időtartama nem egyértelmű.


Az ornitindekarboxiláz-inhibitor metil-acetilén putrescinnek mint potenciális új daganatellenes szernek a hatása emberi és egér eredetű daganatsejtvonalakra. Effects of methylacetylenic putrescine, an ornithine decarboxylase inhibitor and potential novel anticancer agent on human and mouse cancer cell lines
Pályi István, Kremmer Tibor, Kálnay Adrienn, Turi Gizella, Mihalik Rudolf, Bencsik Katalin, Boldizsár Mariann
Országos Onkológiai Intézet
1525 Budapest, Ráth György u. 7-9.
Anti-Cancer Drugs 1999;10:103-11.

A szerzők több emberi és egér eredetű daganatsejtvonal érzékenységét vizsgálták metil-acetilén putrescinre (MAP) a klónképződés, a szulforhodamin B festés és a sejtszámlálás módszerével. Tanulmányozták továbbá a MAP hatását az MCF-7 és MDA-MB-231 humán emlődaganatsejteken a sejtciklus fázisainak megoszlására, a sejtek morfológiájára és a xenograftok poliamin-anyagcseréjére. Az IC50- (50%-os gátlást előidéző koncentráció) értékek meghatározása alapján a legérzékenyebbnek a BHT-101 humán pajzsmirigy-carcinomasejtek (9 mikrog/ml) bizonyultak, majd az érzékenység csökkenésének sorrendjében a P388 egér eredetű lymphoma (32 mikrog/ml), az MCF-7 (48 mikrog/ml) és MDA-MB-231 (110 mikrog/ml) humán emlő-carcinomasejtek következtek. A MAP-kezelés hatására a P388-sejtek a G1-fázisban akkumulálódtak. A magasabb dózisok citoplazma-vakuolizálódást, majd apaptózist idéztek elő. A habos szerkezetű citoplazma feltehetően egy ritka típusú, úgynevezett nem apoptotikus (Clarke III) programozott sejthalálra utal. A MAP-kezelés teljes mértékben gátolta az emlődaganatsejtek ornitindekarboxiláz- (ODC-) aktivitását, ugyanakkor csökkentette az intracellularis poliamin- (elsősorban putrescin- és spermidin-) tartalmukat, és növelte a spermin koncentrációját. A MAP klinikai kipróbálását nagymértékben indokolja és ígéretessé teszi, hogy a vizsgált kísérleti daganatsejtmodelleken legalább tízszer hatásosabbnak bizonyult, mint a korábban részletesen tanulmányozott DL-alfa-difluorometilornitin (Kremmer és munkatársai, Anticancer Res 1991;11:1807-14).


Káliumkiválasztási minták a diuretikumok lépcsőzetes kombinációi hatására ödémás vesebetegeknél. Pattern of potassium (K) wasting in response to stepwise combinations of diuretics in nephrotic syndrome
Radó János, Haris Á.
Uzsoki Utcai Kórház, III. Belgyógyászati Osztály
1065 Budapest, Hajós utca 25.
Nephrol Dial Transplant 1999;4(Suppl14):12-3.

A diuretikumok káliumvesztő hatása régóta ismert, ám sok szempontból nem tisztázott. A szerzők tizenegy ödémás vesebetegen tanulmányozták az egymagában és chlorthalidonnal, illetve káliummegtakarító diuretikumokkal ("antikaluretikumokkal") kombinációban alkalmazott furosemid káliumvesztő hatását. A káliumürítésen és a "transtubularis kálium gradiensen" (TTKG) kívül számos más paramétert, illetve specifikus vesefunkciót is vizsgáltak. A káliummegtakarító diuretikumokat "kis adagolásban" (egymagukban, szokásos adagjukban), illetve "nagy adagolásban" (egy vagy több káliummegtakarító vegyületet együtt) adtak. Meglepő módon furosemid hatására a káliumürítés alig fokozódott, a TTKG pedig még csökkent is (a kiindulási értéket képviselő 5,90-ról 4,30-ra; p=<0,05). A furosemid kombinációja chlorthalidonnal (a furosemidhez képest) növelte, a furosemid+chlorthalidonhoz adott "nagy adag" káliummegtakarító diuretikum pedig csökkentette mind a káliumürítést, mind a TTKG-t. Az antikaluretikumok nemcsak a diuretikus hatás alatt, az alkalmazás napján, hanem a következő napon, "posztdiuretikusan" is csökkentették a TTKG-t, amikor a diuretikus hatás már lezajlott. A furosemid egymagában a TTKG csökkentése miatt nem okozott lényeges káliumvesztést, noha a diuretikus hatással járó megnövelt "distal volume flow" káliumvesztést eredményez. A furosemid kombinációja chlorthalidonnal (a TTKG némi emelkedésével) nagyobb káliumvesztést okozott. Erősen káliumretineálónak bizonyult viszont (csökkenő TTKG-vel) a furosemid+chlorthalidon és a "nagy adag" káliummegtakarító diuretikumok kombinációja.


Az evészavarok és a depresszió a menstruációs zavarban szenvedő, infertilis magyar nők körében. Eating disorders and depression in Hungarian women with menstrual disorders and infertility
Resch Mária, Nagy György, Pintér János, Szendey György, Haász Péter
Semmelweis Egyetem, Budapest, Magatartástudományi Intézet
1089 Budapest, Nagyvárad tér 4.
J Psychosom Obstet Gynaecol 1999;20(3):152-7.

A menstruációs problémák a táplálkozási magatartás zavarainak legfontosabb szövődményei, tünetei közé sorolandók. Az anorexia nervosában 1972 óta diagnosztikus feltétel az amenorrhea. Igaz, a bulimia nervosa diagnózisához ilyen jellegű kritérium nem szükséges, mégis, a nemzetközi vizsgálatok a kórképben 95%-os gyakoriságúnak írták le a menstruációs zavarokat, 20%-osnak pedig az amenorrheát.

A szerzők tanulmányukban az organikus okokkal nem magyarázható menstruációs panaszok mögött az evészavarok és a depresszió előfordulási gyakoriságát mérték fel két nőgyógyászati szakambulancián. A vizsgálatot kérdőíves módszerrel végezték (ANIS: Anorexia Nervosa Inventry Scale; BITE: Bulimia Investigation Test, Edinburgh; BCDS: Bulimia Cognitive Distorsion Scale; EDI: Eating Disorders Inventory; BDI: Beck Depression Inventory). A megkérdezett 75 nő között 4%-osnak találták az anorexia nervosa és 12%-osnak a bulimia nervosa prevalenciáját. A klinikai és szubklinikai kórképek összesített előfordulási gyakorisága 44%-ot mutatott. A résztvevők között a depresszió prevalenciája 64%-ot tett ki, ezek 11%-át súlyos fokúnak minősítették. A tanulmány a bulimia nervosa viszonylag magas prevalenciáját igazolta Magyarországon, ez a nemzetközi adatokkal korrelál.


Nephrosisszindróma és akut interstitialis nephritis diclofenac alkalmazása kapcsán. Nephrotic syndrome and acute interstitial nephritis associated with the use of diclofenac
Révai Tamás, Harmos Géza
Szent János Kórház, Belgyógyászat-Nefrológia Ambulancia
1125 Budapest, Diós árok u. 1/C
Wien Klin Wschrift 1999;111(13):523-4.

A nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID) alkalmazásával kapcsolatosan már ismertek a vesét érintő szövődmények, beleértve az akut veseelégtelenséget és/vagy az akut interstitialis nephritist is. Igen ritka esetben írták le nephrosisszindróma kialakulását, amely a legtöbb esetben szekunder membranosus nephropathiával hozható kapcsolatba. A diclofenac elhagyását követően a nephrosisszindróma általában remisszióba kerül. A szerzők munkájukban egy 65 éves nőbeteg esetét írják le, aki hátfájdalmai miatt diclofenacot szedett hat hónapon át, majd akut veseelégtelenség és nephrosisszindróma lépett fel. Az elvégzett percutan vesebiopszia során membranosus nephropathia és interstitialis nephritis együttes fennállása igazolódott. A diclofenac elhagyását követően, és a prednizolon (20 mg/nap) adásának bevezetésével a kreatinin-clearance fokozatosan növekedni kezdett. A beteg a rebiopszia elvégzésébe nem egyezett bele. A kezelés megkezdését követő öt hónapon belül remisszióba került, állapota stabilizálódott, és az alkalmazott gyógyszereket fokozatosan el tudták hagyni.


A CCR2 és a CCR5 kemokinreceptorok polimorfizmusai gyakoriságának vizsgálata 1-es típusú cukorbeteg gyermekek körében. Chemokine receptor CCR2 and CCR5 polymorphisms in children with insulin dependent diabetes mellitus
Szalai Csaba, Császár Albert, Czinner Antal, Szabó Teréz, Pánczél Pál, Madácsy László, Falus András
Heim Pál Gyermekkórház, Központi Laboratórium,
1089 Budapest Üllői út 86.

A kemokinek speciális sejtfelszíni receptorokon keresztül fejtik ki hatásukat a leukocytákon. A megjelent publikációk számát tekintve a HIV-1-fertőzésben játszott szerepük miatt kiemelkedő jelentőségű a CCR2 és a CCR5. 1996-ban (a kaukázusi populációban rendkívül elterjedt) 32 bp-deletiót találtak a CCR5 génben (CCR5D32). A CCR2 génben is találtak egy gyakori mutációt, a CCR2-64I-t. A szerzők vizsgálataikban PCR-RFLP-módszerrel tanulmányozták a két mutáció gyakoriságát 1-es típusú cukorbeteg gyermekeknél, valamint egészséges kontrollcsoportnál. Nem találtak különbséget a CCR5D32 allél gyakoriságában a cukorbetegek és a kontrollcsoport között; ez azt mutatja, hogy a mutációnak sem pozitív, sem negatív hatása nincsen a cukorbetegség kialakulására. Az 1-es típusú diabeteses gyermekeknél a CCR2-64I allél gyakorisága (0,222) szignifikánsan magasabbnak bizonyult a gyermek kontrollcsoporthoz képest (0,114, p=0,001). A jelenlegi ismeretek alapján nem tisztázott a mutáció szerepe 1-es típusú cukorbetegségben; azonban figyelembe véve, hogy a CCR2-n keresztül megy végbe a CD4+ és CD8+ T-sejtek kemotaxisának szabályozása, és ezek a sejtek fontos szerepet játszanak az insulitis kialakulásában, elképzelhető, hogy a gén mutációja hozzájárulhat az 1-es típusú cukorbetegség kialakulási hajlamához. Állatmodellekben beteg állatról hatékonyan vihető át a diabetes mellitus lép eredetű CD4+ T-sejtekkel. A CD4+ T-sejtek az MHC II. molekulák által prezentált antigéneket ismerik fel. A hasnyálmirigy b-sejtjei nem expresszálnak MHC II. molekulát, tehát a CD4+ T-sejtek valószínűleg vagy mediátorokon keresztül (például kemokinek részvételével), vagy nem T-sejtes effektorokon keresztül (például macrophagok, NK-sejtek) hatnak. Mind a macrophagok, mind az NK-sejtek expresszálnak CCR2-t, és az MCP-1 hatására migrálnak. A CCR2-64I-mutáció a receptornak mind az expresszióját, mind a válaszát befolyásolhatja, így hozzájárulhat az immunrendszer hibás működéséhez. Természetesen az is elképzelhető, hogy a 64I allél kapcsoltan öröklődik egy olyan másik polimorfizmussal, ami a diabeteshajlam valódi oka. Az eredmények alapján a CCR2 egy új locusjelölt. Mivel eddig a 3p21 közelében nem találtak 1-es típusú cukorbetegségre hajlamosító locust, további vizsgálatok szükségesek ennek az állításnak a megerősítéséhez 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő nagyobb populáción, állatmodelleken vagy sejttenyészeteken.


A CD4+ T-sejtek fokozott apoptózisa összefügg a lymphocyták in vivo aktivációjával és a primer Sjögren-szindróma aktivitásával. Colleration of increased susceptibility to apoptosis of CD4+ T cells with lymphocyte activation and activity of disease in patients with primary Sjögren's syndrome
Zeher Margit, Szodoray Péter, Gyimesi Edit, Szondy Zsuzsa
Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, III. Sz. Belgyógyászati Klinika
4012 Debrecen, Nagyerdei krt. 98.
Arthritis Rheum 1999;42(8):1673-81.

Irodalmi adatok alapján feltételezhető, hogy a programozott sejthalál (apoptózis) folyamatának károsodása szerepet játszhat az autoimmun betegségek kialakulásában.

A szerzők vizsgálatukban azt tűzték ki célul, hogy megállapítsák, vajon a T-lymphocyták CD95-függő apoptózisa szerepet játszhat-e a primer Sjögren-szindróma kifejlődésében.

Kísérleteikben a vérből frissen szeparált mononukleáris sejtek fenotípusának meghatározását two-color áramlási citometriával végezték el, míg a homogenizált CD4+ lymphocyták CD95 ligand- (CD95L) expresszióját Western blott technika alkalmazásával mutatták ki. A T-sejtek szubpopulációinak apoptózisát egynapos sejtkultúrában mérték, és meghatározták a spontán, illetve a különböző sejthalálinduktorok (anti-CD3, anti-CD95 monoklonális antitest, kalcium ionophore) hatására bekövetkező apoptózis mértékét, 7-amoinoactinomycin-D-festéssel.

Megállapították, hogy a Sjögren-szindrómás betegek CD4+ T-sejtszáma szignifikánsan alacsonyabb, míg a sejtek fokozottan expresszálják a CD95-, HLA-DR-, CD45RO-antigént. A CD4+  T-sejtek számának csökkenése és CD95-, CD95L-, HLA-DR-, CD45RO-expressziójuk pozitív korrelációt mutatott a betegség aktivitásával. A T-sejtek fokozott spontán, anti-CD3-indukált vagy az anti-CD95-indukált apoptózisa a CD4+ T-sejtpopulációban volt a legkifejezettebb, és pozitív korrelációt mutatott a CD4+ T-sejtek csökkent számával, a fokozott CD45RO-expresszióval, a betegség aktivitásával és főleg a CD95+-sejteken alakult ki.

Mindezek alapján a szerzők megállapították, hogy a CD4+ T-sejtek apoptózissal szembeni fokozott szenzitivitása az in vivo lymphocytaaktiváció következtében jön létre. Továbbá feltételezik, hogy az aktivált lymphocyták a homeosztatikus kontroll eredményeként, apoptózis útján kerülnek ki a keringésből.