ANYAGCSERE
Bevezető - A metabolikus szindróma
Pados Gyula
 
 
 


LAM 2000;10 (10): 775. 

A Lege Artis Medicinae anyagcserével foglalkozó összeállításában három, egymással összefüggő, az elhízás és a diabetes mellitus, a diabetes mellitus és a hypertonia, valamint a metabolikus rizikófaktorok kapcsolatát tárgyaló összefoglalókat olvashatunk. Nem véletlenszerűek ezek a kapcsolódások, hanem összefüggő anyagcsere-folyamatok eredményei, közös okra (vagy okokra) vezethetők vissza; ezek a folyamatok egy komplett anyagcsere-tünetegyüttes felé vezetnek. Sokszor csak idő kérdése, hogy megéri-e a beteg azt, hogy az összes klasszikus metabolikus rizikófaktor társulása a szervezetében együtt is kimutatható legyen.

Az elmúlt évtizedben ezt a tünetegyüttest sokféleképpen nevezték, a szinonimák részben azt is kifejezik, hogy az inzulinrezisztenciát, a visceralis obesitast vagy a szimpatikus hiperaktivitást tartják elsődlegesnek. Az ismeretek bővülésével az ismeretlen tényezők mindinkább tisztázódtak, s a klasszikus X-szindróma elnevezés már nem állja meg a helyét. A WHO 1999-es szakértői tanácskozása a diabetes mellitussal kapcsolatos klasszifikációja során egyértelműen metabolikus szindrómának nevezte ezt a tünetcsoportot, illetve betegséget. A gyakorlatban használt multimetabolikus, plurimetabolikus, metabolikus X-szindróma elnevezések ma már elhagyhatók; így a nómenklatúra egységessé válhat, amit az ezzel a betegséggel foglalkozó budapesti diabetesszimpózium is megerősített 2000 júniusában [Lege Artis Medicinae 2000;10(6):542-3].

A szakértői tanácskozás ugyanakkor megállapította, hogy még nincs nemzetközi egyetértés a metabolikus szindróma definíciójában, tehát a diagnosztikai kritériumokban, a szindróma obligát komponenseinek meghatározásában  [Diabetologia Hungarica 2000;VIII.(Suppl.2):17-8.]. Az erre vonatkozó ajánlások tehát jelenleg csak további pontosításokat igénylő munkaváltozatnak tekinthetők, ami azonban nem vonhatja kétségbe a szindróma létezését, önálló betegségként való meghatározását, elismertetését, ahogy azt hazánkban a Belgyógyászati Szakmai Kollégium legutóbb is javasolta.

Ugyanakkor logikusnak tűnik, hogy a "halálos négyes" (deadly quartet) komponenseit tágabban értelmezzük, és nemcsak a manifeszt betegségeket, hanem azok előállapotait (a túlsúlyt, a magas-normális vérnyomást, a kóros glükoregulációt, az ideálistól eltérő lipidparamétereket) is már a metabolikus szindróma alkotórészeinek tekintsük, ugyanis vizsgálatok bizonyították, hogy ezek az előállapotok már szignifikánsan növelik a cardiovascularis rizikót.
 

A metabolikus szindróma komponenseinek értelmezése