HISTORIA MEDICA
Csodadoktor Párizsban
Bernard Le Calloch
 
 
 

LAM 2000;10 (10): 822-828.

Írásunk szerzője, Bernard Le Calloch francia származású, aki házassága révén sajátította el ilyen szinten nyelvünket. 1945-47-ben Budapesten francia követ volt, majd Tito ideje alatt Belgrádban képviselte Franciaországot. Volt képviselő, szenátor (jelenleg is az), egykor a francia szenátus alelnökeként szerepelt, tudománytörténész, a magyar-francia kapcsolatok lelkes ápolója.
Levelezési cím: Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár, 1023 Budapest, Török u. 12.


Ha az ember Párizsban sétál és a Montmartre dombjára gyalog akar eljutni, szinte bizonyos, hogy a Lepic utcán megy, mert nincs lépcsője és viszonylag enyhén kanyarog a hegy déli oldalán. Az utcán felfelé haladva, az első malmon, a "Moulin de la galette"-en túl, mindjárt a Radet malom után, egy csillogó fémkupolát vesz észre a 100. számú ház tetején. Vajon ez micsoda?

A XIX. század közepén, III. Napóleon császársága idején épült egy Gruby Dávid nevezetű magyar orvos kezdeményezésére, mert ez a mindenre kíváncsi tudós ember a csillagászat és a meteorológia iránt szenvedélyesen érdeklődött.

Különc volt ez a Gruby, egyetlen a maga nemében. Érdemes elmesélni a történetét.
 

Gruby Dávid, a hírességek orvosa Párizsban

Gruby Dávid mellszobra

 
 

A gürcölő diák

1810. augusztus 20-án, vagyis Szent István napján, a Bács-Bodrog megyei Kiskerben született zsidó földműves család nyolcadik gyerekeként. Az apját még ekkor Mandel Menahemnek hívták.

A hagyomány úgy tartja, hogy tizennégy éves korában elhagyja a szülői falut "egy nagy almával és egy karéj kenyérrel", alig ötven krajcárral a zsebében.

A kisfiú nagyon leleményesnek bizonyul, mert rövid időn belül sikerül bejutnia a pesti piarista gimnáziumba. Hogy megélhetését biztosítsa, könyvelősködik egy Váci úti vendéglőben, és gazdag gyerekeknek különórákat ad. Ezzel a kis pénzzel nyomorog, de nem kell segítséget kérnie az apjától. Büszkén mondhatja, hogy saját erejéből kihúzza magát a nehéz helyzetből. Mondja is, hogy nem hajlandó igénybe venni senkinek a segítségét. "Ne számíts senkire, csak saját magadra" - lehetne a jelszava. Mindenesetre ez lesz egész életére szóló filozófiája, és ez sikerre fogja vinni az akaratos fiatalembert.

A legnagyobb buzgalommal tanul. Télen, ha túlságosan fázik fűtetlen, nyomorúságos padlásszobájában, az ágyban olvas és jegyez, de nem adja fel a küzdelmet, úgyhogy akadálytalanul célhoz ér:  1829-ben az érettségi vizsgán kitűnő eredménnyel megy át. Aztán két félévet hallgat a pesti egyetemen, mielőtt elhatározza, hogy Bécsbe vándorol ki, hogy ott a legjobb professzorok mellett orvosi tanulmányait folytassa. Igen nehéz körülmények között, de fáradhatatlan energiával arra törekszik, hogy orvosi diplomáját minél előbb megszerezze. A teljes siker koronázza igyekezetét: 1839. március 18-án a bécsi egyetem orvosdoktorává és szemészmesterévé avatják, miután egy latin nyelvű értekezést védett A víz hatása az állati szervezetre címmel.

Rögtön utána műtői állást kap egy klinikán és tanárai megkérik, tartson élettani előadásokat az egyetemen.

Kollégái nemcsak mint fiziológust, hanem mint ezermestert ismerik, hiszen nagy kézügyességgel rendelkezik. Lévén nagyon szegény, saját kezével építi mikroszkópját. Az egyetemi laboratóriumok kiselejtezett felszereléseit guberálja. Abból kibányássza a még használható anyagot, aztán úgy-ahogy összeállítja. Mondanom sem kell, hogy mikroszkópja tökéletlen készülék volt. Annál jelentősebb, hogy e komoly hátrány ellenére tudományos leírásai ugyanolyan szemléltetők és meggyőzők, mintha tökéletes mikroszkóppal dolgozott volna. Kollégái legnagyobb csodálkozására ezzel az összetákolt műszerrel remek eredményekre jutott. Bizonyítja a már 1840-ben Bécsben megjelent első nagyobb munkája, az "Observationes microscopicae ad morphologiam pathologicam" című tanulmánya. Erről azt szokták állítani az orvostörténészek, hogy az első olyan munka, amely magyar szerzőtől ered. Mindenesetre nagy értékkel bír a hozzá mellékelt ábrák és rajzok miatt, amelyek az állati szervezetet mutatják Gruby saját vizsgálatai alapján. Körülötte mindenki elismeri, hogy a mikroszkópos szövettani vizsgálatok terén Gruby úttörő munkásságot fejtett ki.

Erre, kollégái és tanárai ajánlására, egy adjunktusi állásért jelentkezik. Barátai meleg pártfogása dacára az egyetemi tanács azzal utasítja vissza kérelmét, hogy csak katolikus töltheti be a szóban forgó állást. A szegény ember, aki annyit gürcölt doktori címéért, és aki tisztában van élettani felfedezéseinek fontosságával, a megalázó választól halálosan megsértődik, főként azért, mert tulajdonképpen egyáltalán nem vallásos. Mióta az apai házat elhagyta, sohasem törődött a zsidó egyházzal, sohasem járt zsinagógába, nem is tartott semmiféle kapcsolatot a pesti vagy a bécsi hitközséggel. ő a szabadelvűség hívője, amiért később, amikor Franciaországban lesz, be fog lépni a szabadkőművességbe.

Szerencsére, e kellemetlenség után, megbarátkozik egy Bécsben tartózkodó francia sebésszel, Philippe-Joseph Roux-val, aki azt tanácsolja neki, hogy ne maradjon Ausztriában, hanem jöjjön Párizsba.
 

A szerencsés kutató

1840 szeptemberében meg is érkezik a francia fővárosba, holott alig tud valamit franciául. Ezen ne múljon! Roux közbenjárására kórboncnoki alkalmazást nyer az "Enfants malades" gyermekgyógyászati kórházban. Egy kis lakást bérel a diáknegyedi Git-le-coeur sikátorban, az 5-ös szám alatt, és szokásos szorgalmával mindjárt hozzáfog a munkához. Ettől kezdve jelentős szerepet játszik az akkor kibontakozó orvostudomány kifejlesztésében mint a kórbonctan és az élettan mikroszkópos tanulmányozásának a specialistája.

A következő évben, Jean-Victor Audouin zoológus rokonszenvének köszönheti, hogy Alfortba megy az állatorvosi főiskolára tudományos kutatásokat folytatni, és egy kórtani tanfolyamot tartani. Az a szerencséje, hogy sajátos módszerével több, eddig magyarázatlan betegség okozóját fedezi fel, úgyhogy kutatásainak eredménye a Francia Tudományos Akadémia közleményében jelenik meg. Néhány éven belül az ismeretlen magyar orvos ismertté válik a szakkörökben, méghozzá annyira, hogy Claude Bernard, az élettan újítójaként elismert "Collége de France" professzora eljön meghallgatni az előadásait! Egyébként tanítványai közé sorolhatja a nagy reményű Magendie-t, Milne-Edwards-t, Flourens-t és még sok külföldit is, mint például a svéd anatómus Theodor Berget.

Tizenegy éven keresztül, 1841-től 1852-ig tevékenykedik itt, az alforti főiskolának igen jó hírnevet szerez élettani és kórtani tanfolyamaival, de még inkább felfedezéseivel. Akkor valóban új korszakot nyit, amikor - tanulmányozva a hajszálgyökérben élősködő kórokozót - sikerül bebizonyítania, hogy különböző bőr- és hajbetegségeknek az okozója nem más, mint mikroszkopikus gomba. Ezt eddig senki sem sejtette. Igaz, csak lankadatlan szorgalommal és alapos, hosszan tartó szövettani vizsgálattal lehetett ezt a váratlan eredményt elérni. Gruby éles eszű kutató volt, de kitartó is.

Elsőként írja le az ótvar valódi kórokozóját, egy mikrosporont, amelyet "microsporon Audouini"-nek nevez el az éppen akkor hirtelenül elhunyt Audouin nevű barátjának és jótevőjének az emlékére. Így tudja sikeresen kideríteni, hogy ez a csúnya betegség nem a bőrfaggyútól, sem parány állatoktól, hanem puszta szemmel láthatatlan apró gombáktól ered.

Ugyanakkor bemutatja, hogy a soornak, vagyis a csecsemők szájpenészének a kórokozója egy fonalgomba, az oidium albicans, amely legtöbbször tisztátalan emlőbimbóról, szopókáról jut a kisgyermek szájába, nem pedig gyulladás, mint ahogy eddig mindenki hitte.

Egy évre rá, a tarlósömör titkát ugyanilyen sikerrel fedi fel, és erről a döntő felfedezéséről részletes beszámolót intéz a tudományos akadémiához. Az akadémikusok többsége élénk kíváncsiságggal, néhányan kételkedéssel, szerez tudomást a magyar kutató meglepő eredményeiről, de senki sem marad közömbös iránta.

Néha előfutárként is működik a tudomány történetében, mint például, amikor a béka vérében tripanozómát talál. Leírja azt a nagyon veszélyes protozoát, amely a flagelláták családjába tartozik, de mivel nem ismeri az afrikai forró égövi glossina palpalis és glossina gambiense szerepét az álomkór keletkezésében, nem tudja felfedezéséből a végkövetkeztetést levonni. Mégis jegyezzük meg, hogy őtőle származik ennek az ostorral ellátott orsó alakú halálhozó mikrobának a tudományos elnevezése.

A kóroktani munkássággal kapcsolatosan még illik megemlíteni Gruby úttörő szerepét a mikrofotográfia terén. Nincs öt éve, hogy Daguerre közhasznúvá tette a fényképezést, amikor a találékony magyar orvos saját maga szerkeszti az első mikrofotográfiai készülékét, és e kezdetleges eszközzel egész jól olvasható felvételeket kezd készíteni. Halála után több mint kétezer mikrofotográfiát találnak gyűjteményében.

Természetesen, mivel az állatorvosi főiskola laboratóriumában dolgozik, nemcsak az emberek, hanem az állatok betegségeivel is foglalkozik. Így van például 1845-ben, midőn az akadémiával közli az emberi és az állati faggyúmirigyekben rejtőző parazitákról szóló perdöntő értekezését.

Mivel a gyógyítás összes oldala egyformán érdekli, a kloroform és az éter altató hatását tanulmányozza, úgy az embereken, mint az állatokon, és egy adagolószivattyús műszert állít be a sebészeti műtétek megkönnyebbítése végett.

A betegnek nemcsak több tudással és jobb orvossággal, hanem korszerű, és ha lehet, egyszerű találmánnyal is lehet megkönnyebbülést hozni. Ezért, amikor 1859-ben az addig használt tépést eltiltja, mert sok fertőzést okozhat a sebesülteknek, valóságos forradalmat idéz elő a sebészek és az ápolók táborában.
 

A gyógyító orvos

1848. május 6-án megkapja a francia állampolgárságot, és 1854-ben az engedélyt az orvosi gyakorlat folytatására. Rögtön orvosi rendelőt nyit a Saint Lazare utca 66. szám alatti úriház második emeletén, de még négy évig marad a Git-le-coeur utcai kétszobás padláslakásában, talán takarékosság miatt, vagy inkább azért, mert érzelmesen, szinte babonásan ragaszkodik hozzá. Itt leckéket ad egy pár orvostanhallgatónak, és néhány kutatást végez még, amelyhez nem kell komplikált felszerelés. Szabadidejében asztalos- és műszerészszerszámokkal új készülékeket készít élettani kísérleteinek végrehajtására. Más szóval, ha betegeket nem kezel, ha nem kutat, ha nem ír tudományos dolgozatot, akkor ez a fáradhatatlan ember barkácsol, a bütyköktől nem félve, noha most már ötven felé közeledő híres személy lett. Egész életén át örömmel és ritka találékonysággal forgatja a vésőt, a fűrészt, a gyalut, a kalapácsot.

A rendelő megnyitása után csakhamar sok a páciense, hisz igen jó hírnévnek örvend. Felfedezései, de még inkább ellenségei, akik többször kuruzslással vádolták, közismertté és népszerűvé tették. Az a híre, hogy mindent gyógyít. Vannak, akik habozás nélkül csodákról beszélnek. Kétségtelen, hogy nagy sikere van mint gyakorló orvos, valószínűleg főként azért, mert újszerű gyógyítási módszert alkalmaz. Nem szereti a vegyi orvosságokat, ő a természetes medicina híve. Szokatlan kezeléseket rendel, különleges diétás kosztot parancsol, hisz a torna egészségi hatásában, nem osztozik az akkori orvosi kar maradi nézeteiben. Az a tény, hogy értelmetlen latin recepteket ír, hozzájárul rejtelmes személyiségéhez, de jó hírnevéhez is, akkor is, ha páciensei kissé hóbortosnak vélik.

Véleménye szerint csak ritka esetben szabad durván beavatkozni az emberi szervezet működésébe. Az orvosnak kell a természetet segíteni vagy rendbe hozni, nem pedig akadályozni vagy vegyi gyógyszerekkel megmérgezni.

Betegei nemcsak tisztelik, hanem valójában imádják, hisznek benne, mint az isteni gondviselésben, engednek látszólagos szeszélyeinek, dicshimnuszokat zengenek róla, mert a többi kollégáitól eltérően szinte mindig sikerrel jár. Van valami ördögi képessége, amely a betegséget kiűzi egykettőre.

Mindenesetre az biztos, hogy a hivatalos orvoslással szemben teljesen egyedülálló: nem ereszt vért, holott az érvágás még teljes erővel uralkodik az ő korában, nem osztogat különböző színű pilulákat, nem ad beöntést, ritkán rendel keserű kanalas orvosságot, amely fölöslegesen rossz hangulatba hozza a beteget - és mégis gyógyít, sőt jobban gyógyít, mint akárki.

Ezért rajongói "csodadoktor"-nak, "gyógyító dervis"-nek hívják, talán nem is sejtve, hogy ezzel nagyszerű reklámot, propagandát csinálnak neki. Ha ellenségei kuruzslónak minősítik, számtalan páciense és lelkes bámulója zajosan tiltakozik, tüntetést szervez a képrombolók ellen, és tiszteletük, hálájuk jeléül érmet veretnek Gruby képmásával, mint például 1851-ben, miután az egyetem egyik professzora kedvenc orvosuk csodatehetségében mert kételkedni.

Nem fér hozzá kétség, a modern orvoslás előfutárának, úttörőjének hívhatjuk. Hivatásos gyógyító volt, előítéletektől mentes. Nem hisz semmiben, ami nem szigorúan racionális. A középkorból eredő babonás hiedelmeket és mesterkedéseket kereken elveti. Úgy az elméleti, mint a gyakorlati orvostan terén, újító igyekszik lenni, mindig előbbre akarja vinni tudományát, tisztában lévén azzal, hogy még rengeteg haladásra van szükség. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy már a 60-as években mindjárt Pasteur mellé áll és Pasteur forradalmi álláspontját feltétlenül helyesli. Az új orvostudomány kezdeményezője és pártfogója akar lenni. Előre látja, hogy mivel a pasteuri módszer a helyes gondolkodáson, a tudományos okoskodáson alapszik, alig elképzelhető, de csodálatos eredményekre fog vezetni egy pár évtizeden belül.

Betegei közé sok híres embert sorolhat, mint az irodalmárok: Balzac, Lamartine, Victor Hugo, Daudet, Dumas, Heine, a zenészek: Chopin, Liszt, Ambroise Thomas, a színésznő Rachel, a politikusok: Gambetta, Emile Ollivier, a festők: Corot, Doré, Diaz stb. Néha páciensei említik műveikben, mint például Daudet Száműzött királyok című regényében. Heinrich Heine is hivatkozik rá leveleiben. Witzthum, Párizsban élő osztrák udvari tanácsos, Prospero néven megörökíti alakját egy színdarabban. Szóval, noha ő nem él társadalmi életet, az úri társaság felkapott orvosa, különösen a gyomorbajban szenvedőké. Erre a rossznyelvűek azt mondják róla, hogy csak azért gyógyítja könnyen klienseit, mert dologtalan, ráérő, képzelt betegekkel van dolga. Tényleg akad képzelt beteg páciensei között, de ő azt válaszolja az ócsárlóknak, hogy szigorú étkezési diétával szinte mindig észre téríti őket, egyszerűen azért, mert unalmukban rosszul vagy túltáplálkoznak. Amennyiben tiszteletben tartják receptjeit, gyorsan kigyógyulnak gyomorbántalmukból. Tudniillik az első pillanattól kezdve észrevette, hogy az étrendes gyógyítás sokkal többet ér, mint a gyógyszeres kezelés. Ezért ilyenkor olyan meglepő recepteket ír, amelyek inkább étlaphoz hasonlítanak. Persze, sokan furcsállják ezt a különös eljárást, de bizonyított tény, hogy bámulatos eredményekkel jár.
 

A csillagász

Most, hogy gazdag ember lett, végre szabadjára engedheti titkos, eddig visszafojtott szenvedélyét a csillagászat iránt.

1860-ban egy ötemeletes házat vesz meg a Lepic utca felső részében, a Montmartre 120 méter magas dombján, bizonyára azért, hogy közelebb legyen a csillagokhoz. A tetőre ráépítteti azt a csillogó fémkupolát, amely ma is látható, és egy valódi obszervatóriumot rendez be erős távcsövekkel, három teleszkóppal, szpektrográffal és mindenféle asztronómiai készülékkel, műszerrel.

Itt nem rendel, nem fogad senkit, hanem alkonyat után bezárkózik, és éjjel, ha nincs felhő, kutatja az égboltot. A világegyetem építőmesterének bámulatba ejtő művében gyönyörködik. Órákon át lesi az égitesteket, próbálja felismerni őket, számol, fényképez, égi mechanikai problémákat old meg, mintha ez lenne a második mestersége, holott csak kedvenc szórakozásról van szó.

Nemsokára meteorológiai számítással is kezd foglalkozni. Vizsgálja a felhőket, megméri a légnyomást, a hőmérsékletet, a szél sebességét, a csapadék mennyiségét, igyekszik a másnapra várható időjárást előre jelezni. Annyira komolyan veszi a dolgot, hogy egy kis napi közleményt is kiad az érdekeltek részére. Mivel nem tud állandóan a megfigyelőhelyen lenni, a házmester végzi a kellő megfigyeléseket. Naponta feljegyzi az adatokat egy iskolafüzetben, és este átadja a nyomdásznak, aki a közleményt kinyomtatja. Ellenben az a baj, hogy a házmester minden nap tökrészegre issza magát. Gruby többször elvonókúrát rendelt neki. A végén megőrül és felakasztja magát. Utóda is nagyon szereti a bort, de egyben ügyes kezű ezermester. Dolgos ember ez az öreg munkás, állandóan ezzel-azzal foglalatoskodik, legalábbis addig, amíg a mámor hatása alatt össze nem rogy. Ha nem iszik, nagy segítségére van gazdájának, mert minden munkához ért és minden munkát szívesen csinál. Lenne is mit csinálnia, hiszen a ház nem üres. A csillagászati és a meteorológiai felszerelés csak a két utolsó emeletet veszi igénybe. A többi helyiségekben Gruby 1865 óta egy állítólagos természettudományi múzeumot helyezett el, de ezt a múzeumot sohasem rendezte be, időhiány miatt. Rövidesen a termek zsúfolásig limlommal lettek tele. Tizenötezer bonctani készítmény, kétezer mikrofotográfia, több tucat tömött állat, hajókofferek és bőröndök, folyóiratok és könyvek rendetlenül egymás fölött halmozódnak. Az úgynevezett múzeumból lomtár lett, amelyben mindenütt a legnagyobb rendetlenség uralkodik. Az öreg munkás képtelen rendet tartani e sötét porfészekben, pláne azért, mert alig tud írni-olvasni. Arra a pár emberre, aki Gruby társaságában meglátogatta, a "múzeum" azt a benyomást tette, hogy egy zsibárus boltjába tévedtek, annyi hasznavehetetlen kacat volt benne.
 

A magyar hazafi

1848-ban Gruby lelkesen követi a márciusi forradalmi eseményeket és az első független magyar kormány megalakítását. Szeptemberben, amikor gróf Teleki László Párizsba megérkezik mint a magyar kormány meghatalmazott követe, felkeresi a Béke utcai (rue de la paix) irodájában. Megmondja neki, hogy mennyire örül, hogy Magyarország igyekszik az osztrák iga alól kiszabadulni. Ebben az időben ő még nem gazdag gyógyító orvos, hanem keveset kereső kutatóorvos az alforti főiskolán. Ezért nem tudja komoly adománnyal támogatni a magyar szabadságharcot. Ellenben, hazautazik és önként jelentkezik honvédnek, hogy részt vegyen a felszabadító háborúban. Bem tábornok seregébe osztják be. Kilenc hónapot tölt a harctéren, több ütközetben vesz részt és meg is sebesül.

Gruby hazafi volt. Önként vállalkozik szülőhazáját szolgálni, nem mint orvos, hanem mint katona. Minden valószínűség szerint, ha kedvező vége lett volna a szabadságharcnak, végleg visszatért volna Magyarországra, ahonnan csak azért indult el, hogy orvosi tanulmányait a legjobb körülmények között folytassa. Mindig magyarnak mondta és érezte magát. Élete végéig szívügyének tartotta Magyarország jövőjét.

A párizsi magyaroknak tudomásuk van a zsidó orvos hazafias viselkedéséről, és ez igen jólesik nekik. Büszkék rá. Ha egészségi problémáik vannak, felkeresik vagy betegágyukhoz hívják. ő rögtön eljön és gondosan kezeli őket, legtöbbször teljes megelégedésükre. Mindig örömmel beszélget velük anyanyelvükön. Ha csak éppen Magyarországról jövet, megfordulnak rövid időre a francia fővárosban, kikérdezi őket, vajon mi történik odahaza. Máskülönben sok levelet kap hazulról, rokonoktól, ismerősöktől, néha kéregetőktől is, mert szenzációs felfedezései és sikeres pályája visszhangra találtak otthon. A kéregetőknek azt szokta röviden válaszolni, hogy önerejéből küzdötte fel magát, tegyenek ugyanúgy.

1847-ben találkozik Hirschler Ignáccal, aki Párizsba jött Louis Desmarres híres szemorvos klinikájára tökéletesíteni tudását. Emlékezzünk rá, Gruby Dávid is, amikor Bécsben volt, egy szemészmesteri diplomát szerzett, noha azután az életkörülmények más irányba terelték az érdeklődését, úgyhogy csak ritkán foglalkozott szemészettel. Inkább a belgyógyászat terén mint gyomorspecialista tett szert nagy hírnévre.

1858-ban megismerkedik Korányi Frigyessel, aki ekkor még szülővárosában, Nagykállóban fiatal gyakorló orvos. Párizsba jön az idegkórtanban képezni magát, noha későbben híressé válik mint a belgyógyászat és a modern pneumológia előmozdítója.

Ugyanabban az évben Párizsba érkezik Markusovszky Lajos, akit az előző évben a pesti egyetem nem fogadott magántanárnak protestáns felekezete miatt. Úgy mint tizennyolc évvel ezelőtt a bécsi egyetem nem fogadta el Grubyt adjunktusnak izraelita vallása miatt. Ismeretes, hogy e megalázó döntés után alapította meg Markusovszky az Orvosi Hetilapot, és hogy aztán nagy karriert futott be az orvosi oktatás terén.

De nem csak orvosok látogatják meg: Párizs szinte összes magyar híressége megfordult rendelőjében: Munkácsy Mihály, Paál László, Liszt Ferenc, özvegy Degérando Ágostné, született Teleki Emma és gyerekei: Antónia és Attila; Szarvady Frigyes, Zichy Mihály, Csernátony Lajos, Irányi Dániel, Szemere Bertalan, Medniánszky Cézár stb. A gyomorbajos Teleki Lászlót is kezeli, de sikertelenül.

Nagy elfoglaltsága ellenére Gruby nem távolodik el honfitársaitól, még akkor sem, miután a francia állampolgárságot elnyerte. Pénzével támogatja a Párizsban élő magyar munkások és kisiparosok biztosítási szervezetét, a különben ma is létező Kölcsönösen Segélyező Magyar Egyletet. Bőkezű, de diszkrét adományokkal többször is segíti, hogy csődbe ne jusson. Az egylet tagjait, valamint családjaikat gyakran ingyen kezeli.

Élete végéig mindig örömmel szolgálja honfitársait és megtartja a kapcsolatot Magyarországgal. Onnan újságokat, könyveket, csabai kolbászt, gyümölcsöket hozat, csak azért, hogy a hazai termelést pártolja. Szerinte nincsen a világon finomabb alma, szőlő, sárgabarack, szilva, mint a magyar.
 

A francia hazafi

1870 körül Gruby dicsősége tetőpontján áll, a legnagyobb hírnévre jut. Az előkelő francia társaság felkapja. Annyira divatos orvos lett, hogy ez évben kétszer hívják a Tuileriák palotába III. Napóleon császár megrendült egészségének helyreállítása céljából. Sajnos, a híres doktor keveset tud segíteni illusztris páciensének, mert vesekőben szenved és vesekőműtétet végezni rajta életveszélyes lenne.

Miután július 19-én kitört a francia-porosz háború, azonnal jelentkezik a hatóságoknál és segítségét ajánlja fel. Az előző években szórakozásból készített aprólékos, teljesen megbízható térképeit - mert Gruby a térképészethez is kiválóan ért - odaadja a hadsereg vezérkari főnökének, tanújeléül annak, hogy bár sosem tagadta meg magyar hazafias érzelmeit, ugyanilyen hű kíván lenni új hazájához is.

Mire az ellenség betör az országba és Párizst ostrom alá veszi, megszervezi a francia vöröskeresztet, amelynek egyik alapítója; egy szabad harcos századot ingyen öltöztet; a francia hadi erőknek átadja csillagvizsgálóját és meteorológiai figyelőállomását, ahonnan az egész várost és környékét lehet látni. Ez annál is fontosabb szolgálat a védőknek, mert ezzel az ostromló állásait és tűzérségi ütegeit fel lehet könnyen deríteni. A házban az oda rendelt felderítőosztagot elszállásolja és élelemmel látja el. Közben egy második megfigyelőállomást állít fel La Muette kastélyában, kellő erős távcsövekkel látja el, aztán ingyen bocsátja a hadsereg rendelkezésére.

Egyidejűleg negyvenágyas ambulatóriumot rendez be a gyorsan kiürített montmartre-beli épületben és egy sebesültszállító osztagot állít fel önkéntesekből. Mindezt, persze, saját költségén. A sérülteket a legnagyobb odaadással ápolja. Akkor valóban be tudja bizonyítani, hogy a vatta, különösképpen az olajos vatta, sokkal jobb, mint a tépés a nyílt sebek kötözésére. Így rengeteg üszköt kerül el.

1870. október 22-étől 1871. július 9-ig éjjel-nappal, állandóan résen van.

Mire a poroszok teljesen körülzárják a várost, léggömböket csináltat és postagalambokat vásárol, a vidékkel való légi összeköttetés biztosításáért.

Belátva, hogy sátrak, hordágyak, mentőfelszerelések, ortopédikus készülékek hiányoznak, megcsináltatja saját költségére, és fillérnyi pontossággal kifizeti. Ezenkívül elmés sebesültszállító kocsit és még elmésebb fűthető sátrat szerkesztett vasvázzal és kettős vászontetővel, saját rajza alapján. Majd ezért a bárhol felállítható, praktikus hadikórházi sátorért, amelyben egyszerre tizennégy sebesültet lehet ápolni, díjat nyer az 1889-es világkiállítás alkalmával.

Nem takarékoskodik erejével, pénzével sem. Több ezer arany frankot ad a Sérülteket Segélyző Társaságnak (Société de secours aux bléssés). Pénzt ad két mentőállomásnak, amelyek a lakása közelében vannak. Támogatja az olasz önkénteseket is.

Ez alatt a rettenetes idő alatt nemcsak jótevő hazafinak és könyörületesnek bizonyul szerencsétlen honfitársai iránt, hanem igen leleményes feltalálónak is.

A háború befejezése után nem hagyja abba jótékonysági tevékenységét. Tovább segít azokon, akiknek szükségük van még rá. 1879-ben, amikor az orvostudományi egyetem sebészprofesszora, dr. Duchaussoy egy női segélyzőegyletet alapít "Association des dames francaises" címmel, mindjárt hozzájárul több ezer frankkal az egylet első kiadásaihoz.

Még sok egyéb intézményt segít pénzével, mint például az elemi iskolák segélyező pénztárát, a dohányzás elleni mozgalmat, az állatvédő egyesületet, a tűzoltók biztosítási pénztárát, kerületének közsegélyezési irodáját. Ezenkívül minden vasárnap délután ingyenes rendelést nyújt a szegények számára.

Sokat keres ugyan békeidőben, mert a legtöbb páciense gazdag és általában bőkezűek, ha hóbortos receptjeivel gyógyítja őket. De az a helyzet, hogy viszonylag drága kezelést szokott rendelni, és ez persze nem mindenki számára hozzáférhető. Ellenben Gruby annyira nem pénzéhes, hogy sohasem nyújt be számlát honoráriumáért. Kliensei szolgálatait úgy honorálják, ahogy tetszik, vagyis amennyire meg vannak elégedve kezelésével. Ha érdeklődnek, vajon mennyivel tartoznak neki, akkor sem közöl egy határozott összeget. Csak annyit válaszol, hogy hányszor fogadta rendelőjében vagy hányszor járt hozzájuk. Ha nem fizetnek - ez előfordul -, nem követel semmit, és ha újra megjelennek nála, nem szól egy szót sem, úgy kezeli őket, mintha semmi sem történt volna. Azoknak, akik csodálkoznak engedékenységén, azt mondja, hogy nem ér rá könyvelést tartani. Egyébként jellemző rá, hogy sem a bevételét, sem a kiadását nem jegyzi fel.
 

A különc

Külsőleg Gruby igen alacsony termetű, köpcös, széles vállú, erősen kopaszodó, fekete szemöldökű és vastag barkót viselő ember volt. Heinrich Heine, aki a páciense volt, tréfálkozik orvosának kis termetén. Kétségtelen, hogy van benne valami, ami egy bizonyos fokig nevetségessé teszi. Különös modora, furcsa viselkedése, értelmetlen receptjei, erős idegen kiejtése, tört franciasága, ódivatú ruhái, agglegényallűrjei, mindezek bizony nevetség tárgyává teszik. Betegei, ismerősei maguk között kigúnyolják, annak ellenére, hogy nagyon szeretik és tisztelik. Gruby minden szempontból rendkívüli, egyetlen a maga nemében.

Egyedül él. Azt mondja, nincs ideje családot alapítani, vagy inkább talán elment a kedve tőle? Házvezetésre egy svájci házaspárt alkalmaz. A férfi a mindenes, az inas, a kifutó, az ajtónálló és elméletileg a takarító. Az asszony a bevásárló és a szakács, amennyiben Gruby maga nem jön a konyhába valamely különlegességet főzni saját receptje szerint. Van egy kocsisa is, egy hórihorgas szikár legény és egy "mezítlábas", vagyis patkó nélküli gebéje, amelyet a párizsi utcagyerekek Rozinanténak hívnak. A két hasonszőrű fickó, a ló és a kocsis, állandó készenlétben állnak, mert az orvos naponta többször meglátogatja betegeit. Kocsija egy idejétmúlt, együléses, zárt hintó, a párizsiak mindjárt megismerik különleges zörejéről, ahogy a fakockákon zötyköl. "Nesze, itt a doktor úr", mondják egymásnak anélkül, hogy rátekintenének.

Egyedül él, de sok barátja, ismerőse van. Havonta kétszer öt-hat orvos, tanár vagy író barátot hív meg vacsorára. Rajtuk kísérletezi sajátos konyhaművészetét, legtöbb esetben sikerrel. Kudarc esetén mégsem haragszanak rá, hogy pocsék a kotyvalék, mert ez a jóságos, de különc ember szeretetreméltó. Néha túlmegy a határon, amikor például levendulacigarettával kínálja őket azzal az ürüggyel, hogy a dohány ártalmas az egészségre, hiszen nagyon jól tudják, hogy ő, aki a dohány elleni ligát pénzével és tekintélyével támogatja, minden este rágyújt egy hatalmas szivarra.

Meghívja magához barátait, de ő jóformán sosem megy társaságba. Nem él társadalmi életet. Életében egyetlen egyszer ment az operába, azon az estén, amikor a zenész Ambroise Thomas, meghitt barátja Mignon című vígoperájának az ezredik előadását tartották. Olyan hihetetlen esemény volt, hogy a krónikaírók nem mertek hinni a szemüknek. Akkor Gruby jelenléte egyszerre fontosabb lett nekik a remek gálaelőadásnál.

Barátai szívesen eljönnek hozzá vacsorázni, mert a házigazda jópofa, különc ember, aki szeret viccelni, néha kötekedni is. Társaságában nem unatkoznak. Ha még hozzá ínycsiklandó falatokat kapnak, nincs mire panaszkodni.

Lakásában pedig borzasztó rendetlenség uralkodik. Több mint 8000 könyve van, holott alig egy félezerre lenne hely, úgyhogy minden a legnagyobb összevisszaságban van. A svájci faktótum egyszerűen lemondott a portalanításról, mert ilyen elképesztő zsibvásárban nem tudja, hol kezdje a takarítást. Inkább elbámészkodik, beszélget a páciensekkel vagy locsolja a télikert növényeit. Az előszobában, a folyosón, a lakószobákban, úgy mint a rendelőben is, a plafonig érő ezer meg ezer kacat csak egyirányú közlekedést enged, és méghozzá soványaknak. Egy pókhasú ember bizonyosan két halmaz között megszorul. Egyszer egyik barátja tréfából azt súgja fülébe, hogy bizonyára könnyebben menne a közlekedés, ha egy alagutat ásatna. A konyhában sem csináltak rendet régóta. A szakácsnő feje fölött agyonfüstölt sonkák lógnak húsz év óta. Körülötte a teljes káosz. Jobb, ha Gruby nem engedi vendégeit e boszorkánykonyhába, amikor ceremóniás vacsorát ad. Elvenné az étvágyukat.

Biztosan valamikor bútorok voltak a különböző helyiségekben, de valóságos hajótörést szenvedtek. A limlom tengere elnyelte őket. Minden elképzelhető tárggyal úgy be vannak temetve, hogy nem is lehet már őket látni. A folyosón egy ajtó előtt is akkora rakás könyv áll, mint egy torony.

Egyébként érdekes, hogy a lakás egyetlen hálószobájában a svájci házaspár tanyázik. Grubynak nincsen hálószobája. Rendelőjében alszik. Még ágya sincsen! Két fotellel pótolja.

E furcsa környezetben nemcsak él, rendel, fogad, dolgozik, hanem gondolkodik is. Lévén szabad gondolkodó, ez az elfogulatlan lélek nem hisz a kinyilatkoztatott hittételekben, követi Szókratész humanizmusát. Jeligéje a szókratészi Gnóthi szeauton! (Ismerd meg tenmagad!).

Bámulja a természetet és ennek teremtőjét, a világegyetem nagy építőjét, ahogyan hívják a szabadkőműveseket. Könyveket ír. Az egyik különösen figyelemre méltó, hiszen igyekszik megmutatni, mennyire csodálatos az emberi gépezet, és egyúttal bebizonyítani, hogy semmiféle gép nem lehet tökéletesebb az embernél.

Nagyon diszkrét, sőt annyira szerény, hogy ha ifjabb Dumas, a drámaíró, nem járt volna közben érdekében a köztársasági elnöknél, talán sose kapta volna meg a becsületrend lovagkeresztjét. Így is csak 1890-ben került erre sor, midőn 80 éves lett.

Gruby egyáltalán nem beképzelt. Sose szokott dicsekedni sem tudományos felfedezéseivel, sem rendkívüli gyógyítóképességével, sem kimeríthetetlen jótékonyságával. Egy filantróp a szó szoros értelmében, aki semmi esetre nem fitogtatja határtalan jóságát. Vagyonos lehetne, annyit keresett, de pénzének a legnagyobb részét szétosztja. Lehetne egyetemi tanár, hiszen tanárokat oktatott. Inkább szívvel-lélekkel átadja magát gyógyító hivatásának azért, hogy az emberek bajain enyhítsen, azért, hogy megkönnyebbülést hozzon a betegeknek, azért, hogy emberbaráti érzelmeinek adjon kifejezést.

Életének utolsó évében, még azután is, hogy egy visszérgyulladás következtében nehezen járt, gyógyított, segített, tevékenykedett.

Lakásában halt meg 1898. november 14-én. Temetésén Bertha Sándor, párizsi magyar zenész mondott róla emlékbeszédet. Sírja a kis montmartre-beli Szent Vince temetőben van. Rajta a mellszobra, Carrier francia szobrászművész, meghitt barátja alkotása.

Annyi felfedezést tett, annyit alkotott, annyi jót tett betegeknek, sérülteknek, szegényeknek, hogy a franciák, mint a magyarok, százötven évi távolságból tekintve, büszkék lehetnek rá.