ORVOSI SZOCIOLÓGIA
Szerepkonfliktusok megnyilvánulásai orvosnők körében
Molnár Regina, Feith Helga
 
 
 
 


Molnár Regina, Feith Helga: Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Szent-Györgyi Albert Orvostudományi és Gyógyszerésztudományi Centrum Népegészségtani Intézet, Szeged.
6724 Szeged, Kossuth L. sgt. 35.
E-mail: mregina@freemail.hu

LAM 2000;10 (10): 810-815.

Érkezett: 2000. június 20.
Elfogadva: 2000. augusztus 30. 



ÖSSZEFOGLALÁS

A tanulmány alapját egy 1999 szeptemberében a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Szent-Györgyi Albert Orvostudományi és Gyógyszerésztudományi Centrum (a felvétel idején: Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem) orvosi diplomával rendelkező női dolgozói  körében végzett empirikus felmérés képezi.

A vizsgálat legfőbb célja volt az orvosnők azon munkahelyi, illetve családi, háztartási terheit feltárni, amelyek túlterheltséghez, szerepkonfliktushoz, egészségügyi problémákhoz vezethetnek.

Munkánk során arra kerestük a választ, hogy az orvosi hivatást űző nők életében a hivatás, illetve a család mely szinteken okoz összeférhetetlenséget.

Jelen tanulmány összefoglalást nyújt a vizsgálat néhány fontos eredményéről, az alábbi témák szerint tagolva: szakmai előmenetel; munkahelyi terhelés; egészségi állapot, egészségmegőrzés; szerepkonfliktus megnyilvánulásai.

próbavizsgálat, orvosnők, szerepkonfliktus


Évtizedek óta megfigyelhető az orvosi pálya elnőiesedése, amelynek hátterében számos gazdasági, társadalmi tényező áll, de alig esik szó arról, milyen kihívásokkal kell szembenézniük az orvosi hivatást választó nőknek. A modern történelmi idők óta a nők életében mindig nagy dilemmát jelent, hogy választott szakmájukat, karrierjüket helyezzék-e előtérbe, vagy a családot, a gyermekvállalást. A nők munkába állása óta erre a problémára nagyon nehéz egyértelmű megoldást találni. A gyermekek miatt egy nő szakmai előrejutása gyakran "derékba törik", szerencsésebb esetben csak kénytelen megszakítani, lassabban haladni előre, vagy éppen ellenkezőleg: a munkahelyi követelmények, megélhetési gondok miatt kénytelen az anyai örömökről lemondani, csökkenteni a gyermekével, családjával tölthető időt. Eközben folyamatosan törekszik a lehetetlenre, összeegyeztetni a hivatást és a családot, sokszor túlzott munkatempó, kompromisszumok, lemondások, konfliktusok árán is.

E témakör megközelítése volt fő célja a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Szent-Györgyi Albert Orvostudományi és Gyógyszerésztudományi Centrum orvosnői körében 1999 szeptemberében végzett empirikus felmérésünknek.

Az orvosként betölthető állások közül az egyik legösszetettebb, legnehezebb feladatot jelenti valamely egyetemi, klinikai intézményben dolgozni, ahol feltehetően ezért, szakáganként eltérően, de összességében még nem mutatható ki elnőiesedés. A szerepkonfliktus vizsgálatát így e nőként mindenképpen nagy kihívást jelentő intézményben kezdtük.

Több megelőző tanulmány is utalt rá, hogy az értelmiségi foglalkozású nők közül az orvosnők kifejezetten rossz mortalitási, illetve morbiditási mutatókkal rendelkeznek (1, 2). Feltételezhetően ennek egyik fontos oka lehet a túlzott munkahelyi igénybevétel, a hivatás és a család terheinek összeegyeztethetetlensége, az ebből eredő szerepkonfliktus.

Az orvosnők életmódjának mindazon jellemzőit kívántuk feltárni, amelyek közelebb vihetnek e kettős terhelésből adódó esetleges konfliktusok feltárásához.

Munkánk pilot studynak tekinthető, amely további szerepkonfliktussal kapcsolatos vizsgálatok előtanulmányául szolgál. A rendelkezésünkre álló, napjainkra is érvényes kutatási eredmények hiányában nem állt módunkban összehasonlítást végezni a többi orvostudományi egyetemmel, illetve más területeken dolgozó orvosnőkkel, valamint az egyéb értelmiségi szakmákban dolgozó nőkkel kapcsolatban sem. Hasonló jellegű az a Magyar Orvos hasábjain megjelent beszámoló, amely a magyar kórházi orvosnők helyzetét vizsgálta 1997-ben (3). Eredményeink közel azonosak, de a két minta eltérése miatt ebben az esetben sem állt módunkban összehasonlítást végezni.
 

Minta és módszerek

A felvétel önkitöltős kérdőívvel történt, amelyet eljuttattunk a teljes populációhoz. Az orvosnők létszáma a felvétel időpontjában 259 fő, a választ adók száma 108 fő volt. A válaszadók aránya így 41%. (A felvétel időpontjában a férfi orvosok létszáma 341 fő volt.) A minta életkor, gyermekszám és intézménytípus tekintetében reprezentatívan képviselte a vizsgált populációt.

Vizsgálatunk kiterjedt a PhD-hallgatókra, de a már orvosi diplomával rendelkező, jelenleg rezidensi képzésben részesülő hallgatókat a képzés új és eltérő volta miatt nem érintette.

A felmérés a SZOTE Etikai Bizottságának engedélyével történt.

Az adatok feldolgozásához az SPSS 8.0 programot használtuk.

Életkor

A kérdéseinkre választ adó orvosnők átlagéletkora 38,1 év, a legfiatalabb doktornő 25, a legidősebb 65 éves. A minta életkori megoszlását mutatja az 1. ábra. Az egyetemen jelenleg állományban lévő doktornők átlagéletkora 39,03 év.
 

1. ábra. A minta életkor szerinti megoszlása

 

Családi állapot

Felmértük a tényleges családi állapotot, célkitűzéseink szempontjából azonban azt tekintettük fontosnak, hogy valaki egyedül él vagy társsal, függetlenül a papírforma szerinti családi állapotától. Ennek megfelelően: 25,5%-nak jelenleg nincs társa, 74,5%-nak van. Tényleges családi állapot szerinti megoszlás: hajadon, egyedül él 17,9%; hajadon, élettárssal él 4,7%; házas, egyedül él, külön él 0,9%; házas, élettárssal él 1,9%; házas, házastárssal él 66%; elvált, egyedül él 5,7%; elvált, élettárssal él 1,9%; özvegy, egyedül él 0,9%.

A megkérdezettek 85,9%-ának férje is diplomás, 12,8%-ának középszintű végzettségű, 1,3%-ának egyéb. 42,3%-ának a férje is orvos.

A háztartások jellemzői

A háztartások összlétszáma átlagosan 3,34 fő. A háztartások összlétszámának megoszlása: 1 fős háztartás 3,9%; 2 fős háztartás 15,7%; 3-4 fős háztartás 72,5%; 5-6 fős háztartás 7,8%.

Az eltartottak száma átlagosan 1,8 fő.

A gyermekszám átlagosan 1,9, az összpopulációban 1,06. Jelenleg a válaszadó orvosnők 69%-ának van gyermeke. A gyermekes családok 32,1%-ának egy, 60,7%-ának két, 7,1%-ának három gyermeke van.
 

Eredmények

A szakmai előmenetel

Az orvosi hivatás legnehezebb szakasza, ahogyan más szakmákban is, a pályakezdés. Erre az életciklusra esik a családalapítás, gyermekvállalás is.

A foglalkozási életpálya során nagy jelentőséggel bír az első munkahely, jelentős befolyást gyakorolva a szakmai sikerek, szakmai előrejutás további kimenetelére. Az 1970-es években végzett vizsgálatok is alátámasztották már azt a sztereotípiát, "hogy ki hogyan kezd, úgy folytatja..." (4). Az orvosi pályán talán a legszerencsésebb valamelyik egyetemi intézményben kezdeni. Itt a legjobbak a szakmai feltételek a választott szakterület elsajátítására, a szakvizsga megszerzésére, a későbbi előrejutásra, ami jelenthet tudományos karriert, de klinikai állás után jó eséllyel lehet más vidéki állásokat megpályázni, az egyetemi intézményben szerzett szakmai tudás, illetve annak presztízse miatt. Ennek megfelelően a kezdőként megszerezhető állások közül legnehezebb az egyetemen, klinikán kezdeni a pályafutást, valamint itt kell szembenézni a legtöbb kihívással is. Csak a legfontosabbakat említve: helyt kell állni a betegek gyógyítása terén, ügyelni, tudományos tevékenységet folytatni, részt venni az oktatásban és mindezek mellett feleségnek, anyának lenni.

A válaszadók 62,6%-ának az első munkahelye a jelenlegi, 37,4%-ának nem. Az első munkahely megválasztását legfőképpen szakmai indokok motiválják, a családdal való összeegyeztethetőség csak néhány esetben merült fel. A pályamozgásokat nem vizsgáltuk, valószínűleg a gyermekek megléte, a család, a későbbiekben az állásváltoztatások alkalmával játszik inkább szerepet. Az egyetemi állások több szempontból is nagy megterhelést jelentenek, az itt végzett munka nemcsak a gyógyításra, folyamatos szakmai fejlődésre korlátozódik. Részt kell venni az oktatásban, tudományos tevékenységet is kell folytatni, amihez idegen nyelv ismerete is elengedhetetlen.

A szakmai ranglétrán az előrelépéshez szükséges tudományos munka végzése az egyetemi intézmény jellegéből adódóan szinte mindenki számára kötelező. Ennek megfelelően 76,2%-nak van publikációja.

A válaszadók szinte minden tagjának (83%) van legalább középszintű állami nyelvvizsgája, legfőképpen angol és német nyelvekből.
 

2. ábra. A szakmai előrejutással kapcsolatos elégedettség

 

Jelenleg szakvizsgával rendelkezik 65,1%, valamint 29%-nak van 2 szakvizsgája, 5%-nak pedig 3 szakvizsgája is.
Felmértük szakmai előrejutásukkal kapcsolatos elégedettségüket. Ezt mutatja a 2. ábra. Az elégedetlenség fő oka az előrejutási lehetőség hiánya volt. Az elégedetlenséggel összefügg, hogy problémáik vannak a tudományos kutatómunkával, valamint az elégedetlenek szerint túlnyomórészt nem is egyeztethetőek össze a hivatás és a család teendői.

A szakmai előmenetel kapcsán kiemelhető, hogy a szakvizsgával nem rendelkezők közül 62,5% küzd valamilyen súlyosabb anyagi problémával, mint például a lakáshoz jutás, 10,8% nyilatkozta azt, hogy részben vannak súlyosabb anyagi problémái. A szakvizsgával rendelkezőknél már nem mutatható ki ilyen összefüggés.

A munka terhei

A munkaterhelés egészségre, megbetegedésre gyakorolt hatását jól ki lehet mutatni mortalitási, morbiditási adatokkal. Régóta közismert tény, hogy az értelmiségi foglalkozásúak közül kiemelkedően rosszak Magyarországon az orvosi hivatást űzők megbetegedési és halálozási mutatói.

Az orvosok közül is külön veszélyeztetettek a nők (1). Felmértük, milyen munkahelyi terheléssel kell egy klinikai orvosnőnek szembenéznie.

9,2 órát töltenek munkával egy átlagos hétköznap, legkevesebb 6, legtöbb 16,5 órát. A munkával töltött órák száma hétköznapokon következőképpen alakul: kevesebb mint 8 órát dolgozik 4,8%, 8 órát dolgozik 21%, 8-10 órát dolgozik 61,9%, több mint 10 órát dolgozik 12,4%. A túlórák oka sokszor az eszközhiány. A 8-10 órát dolgozók 66,2%-a, a több mint 10 órát dolgozók 14,3%-a beszámolt eszközhiányról.

A főállása mellett mellékállása is van 31,8%-nak. A mellékállással rendelkezők több segítséget tudnak igénybe venni a háztartási munkák ellátása terén is. Akiknek van mellékállásuk (58,3%), jobban megengedhetik maguknak a bejárónőt, a mellékállással nem rendelkezők 20,8%-a tud igénybe venni ilyen jellegű háztartási segítséget. Ami azt is jelentheti, hogy két állás miatt teljesíthetetlen a háztartás ellátása, valamint azt is, hogy egy orvosnő csak két álláson keresztül tud olyan anyagi lehetőségeket teremteni magának, hogy háztartási segítséget tudjon igénybe venni.

Más szakmáktól eltérő teher az ügyelet. Rendszeresen ügyel munkahelyén vagy ügyeletet vállal más egyéb helyen 56,1%. Elméleti intézményben: 7%, klinikumban 93% dolgozik azok közül, akik rendszeresen ügyelnek.

Havonta átlagosan 4,7 napot ügyelnek hétköznap, átlagosan havi 2,12 napot hétvégén is. Többnyire ugyanazok ügyelnek hétköznap és hétvégén is. A kevesebb mint 6 órát alvók 80%-a is a rendszeresen ügyeletet vállalók közül kerül ki. Az ügyelet vállalása összefüggésben van a mindennapos pénzügyi gondokkal és az egyéb, súlyosabb anyagi problémákkal is. Akiknek vannak mindennapos vagy súlyosabb pénzügyi gondjaik, azok ügyelnek gyakrabban. Ezen érdekes összefüggés mögött az is meghúzódhat, hogy a fiatalabbak gyakrabban ügyelnek, ők eleve kisebb fizetéssel rendelkeznek, így az ügyeletvállalás egyik motivációja, illetve jótékony hatása a fizetéskiegészítés, míg az idősebbek, ha alkalmuk van, kisebb számú ügyeletet vállalnak, helyette, illetve mellette a magánpraxist részesítik előnyben.

A leginkább túlterhelt az a csoport (20%), amelynek tagjai rendszeresen ügyelni is szoktak és mellékállásuk is van. 11% csak mellékállással rendelkezik, 35% csak ügyel és 32% nem ügyel rendszeresen és mellékállása sincs.

Próbáltuk vizsgálni, hogy az orvosi munkavégzés során mely tényezők jelentenek problémát. Fontossági sorrendben: 86,5% számolt be időhiányról. A budapesti orvosok körében végzett vizsgálat alapján 31% számolt be hasonló jellegű problémáról (5). A kérdéseinkre választ adó doktornők 79,8%-ának az eszközhiány, 73%-ának a túlzott adminisztráció, 54,3%-ának a tudományos kutatómunka okoz gondot.
 

Egészségi állapot, egészségmegőrzés

A tünetek megjelenésének gyakoriságával próbáltuk egészségi állapotukat felmérni, ezt mutatja az 1. táblázat.
 

1. táblázat. A tünetek gyakorisága
 

67,7% nem említette egyik tünet gyakori (heti vagy napi) megjelenését sem. Leggyakoribb az egy tünet gyakori megjelenése, néhány fő volt csak, aki 3, 4, illetve 5 tünet gyakori megjelenését is jelezte. A minta kis száma nem tette lehetővé, hogy e néhány, valószínűleg legrosszabb egészségi állapotú egyénnél megvizsgáljuk, hogy milyen okok rejlenek rossz egészségi állapotuk hátterében, erre csak további vizsgálatok adhatják meg a választ.

Konkrétan orvosi munkavégzéssel kapcsolatos betegsége van 21%-nak, a budapesti orvosok körében végzett vizsgálatban 27,4% számolt be hasonló jellegű panaszokról (1). Ez a csoport az alábbi tünetek megjelenését is gyakrabban említette: rossz közérzet, idegesség, kedvetlenség, kimerültség, szorongás.

A kínzó idegesség gyakori jelenléte, a sok munka és egyéb súlyosabb anyagi problémák megjelenése szoros összefüggést mutatott, valamint a kínzó idegességet gyakrabban érzők nagyobb számban ítélték a hivatás és a család terheit nehezen vagy egyáltalán nem összeegyeztethetőnek. A kedvetlenség leginkább a munkahelyi problémákkal és a súlyos anyagi gondokkal  mutat összefüggést. A szorongás is a súlyosabb anyagi gondokkal áll kapcsolatban.

Az egészségi állapothoz csatlakozóan felmértük, milyen tevékenységeket végeznek leggyakrabban egészségük megőrzése érdekében. Az egészség megőrzésének, a napi regenerálódásnak legfontosabb tényezője a napi átlagos alvásóra, amely mintánkban 6,76 óra. Emellett különböző tevékenységek gyakoriságával próbáltuk meg felmérni, mit tesznek egészségi állapotuk, kondíciójuk megőrzése érdekében.

A testedzés legkedveltebb formája a torna, 41,2% jár rendszeresen, valamint 30,6% űz valamilyen  más sportot, 25,7% rendszeresen úszik, 14% kondicionálóterembe jár és 9% kocog, 36,6% nem sportol egyáltalán semmit, 35,5% egyféle, 14% kétféle sportot is űz, 14%  három-, négy-, esetleg ötféle tevékenységet is folytat. Nők lévén legkedveltebb a fodrászhoz járás, 79,8% rendszeresen igénybe veszi, de már csak 45,7% jár rendszeresen kozmetikushoz. 12% nem jár sem fodrászhoz, sem kozmetikushoz.
 

A szerepkonfliktus megnyilvánulásai

A szakvizsga megszerzésének kitolódása

Az orvosi hivatás fontos állomása és egyben alapvető követelménye is a szakvizsga megszerzése, amely más értelmiségi szakmákhoz képest is speciális terhet jelent. Különösen problémát jelent ez nők körében, mert egyszerre kell teljesíteniük a szakma követelményeit, és nyilvánvalóan a diploma megszerzése utáni évekre kell, hogy essen legalább az első gyermek vállalása, ami a legnagyobb problémát okozza. A gyermekvállalás miatt késik a szakvizsga megszerzésének időpontja, vagy a gyermekkel, gyermekekkel otthon töltött idő szenved csorbát. Ez mutatkozik meg a szakvizsga megszerzésének csúszásában is. Adataink ezt igazolják.

Átlagosan 24,5 éves korban kezdődik a hivatás gyakorlása. A szakvizsgával nem rendelkezők 68,6%-a 30 év alatti, 25,7%-a 31 és 35 év közötti. A szakvizsgával nem rendelkezők 94,3%-a 35 év alatti. Megállapíthatjuk, hogy a többség 30 éves korára és szinte a teljes populáció legkésőbb 35 éves korára megszerzi legalább az első szakvizsgát. Az első szakvizsga megszerzésének átlagos ideje a diploma után 5,36 év, másodiknál 12,57, harmadiknál 21,16 év. A gyermekesek körében 5,5 év, a nem gyerekesek körében 4,7 év. Az első gyerek vállalásának átlagos ideje diploma után 3 év, a második gyereké 5,5, a harmadik gyereké 8,8 év.

Felmérésünk nem terjedt ki az esetleges pályamozgásokra, az állásváltoztatásokra, sem azok miértjeire, így nem állt módunkban teljes életutakon keresztül megközelíteni a szerepkonfliktust. Simon Tamás végzett a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen 1963-ban végzettek körében kisebb méretű vizsgálatot, amelynek eredményei azt igazolják, hogy a nők orvosi, valamint tudományos pályán való érvényesülését, férfi egykori évfolyamtársaikhoz képest, jelentős mértékben gátolja a család, illetve a gyerekek, valamint a nőktől az érvényesülés nagyobb energiát, több kompromisszumot kíván (6). Mindez megmutatkozott a tudományos fokozatok, valamint a vezető pozíciók megszerzésében is.

A gyermekekkel otthon töltött idő

Az a terület, ahol a hivatás és a család leginkább összeütközik, a gyermeknevelési szabadság megrövidülése. Mintánkban 69%-nak van jelenleg gyermeke. A gyermekes orvosnők 65%-a volt egy vagy több alkalommal gyermeknevelési szabadságon (7). A gyermekekkel otthon töltött idő megoszlását mutatja a 3. ábra.
 

3. ábra. A gyermekkel otthon töltött idő

 

Az átlag, egy gyerekre jutó idő: 17,66 hónap.

Első gyermek esetén a gyes-megszakítás indoklásakor a szakvizsga állt az első helyen, valamint a szakmai előremenetel fontossága szerepelt még jelentős indokként. Fontos ok volt még az is, ha visszahívták dolgozni, hiányzott a munka, illetve anyagi okok kényszerítették rá, esetleg új állásajánlatot kapott valaki.

Második gyereknél az anyagi jellegű okok kerültek előtérbe, ennek oka lehet a két gyermekkel járó jelentős kiadásnövekedés, valamint az is, hogy ekkorra már többnyire megszerezték az első szakvizsgát. Egyéb válaszok itt is születtek, például hiányzott a munka, illetve a munkahely elvesztésétől való félelem volt az ok. A harmadik gyermek nevelésének körülményeit nem állt módunkban vizsgálni, ugyanis csak két fő válaszolt erre a kérdésünkre.

Munkahelyi és családi problémák

Családi ok miatt 28%-nak volt valaha munkahelyi konfliktusa. Ennek indoklása a válaszadók kis száma miatt csupán jelzésértékű lehet. Az említett válaszok között leggyakrabban előfordult a beteg gyermek megoldhatatlan felügyelete, az ügyelet, ügyeleti beosztás, a munkaidő vége, túlórák, szakvizsga, betegápolás.

Egy konkrét kérdésünk irányult arra, hogy az orvosnők saját véleménye szerint mennyire nehéz a hivatás és a család teendőit összeegyeztetni. A 4. ábra jelzi ennek megoszlását.
 

4. ábra. Mennyire nehéz a hivatást és a családi teendőket összeegyeztetni?

 

Valamint föltettük kérdésünket, hogy véleményük szerint milyen eszközökkel lehetne az orvosnők helyzetén javítani? A leggyakoribb válasz volt a magasabb fizetés, valamint a részmunkaidő, munkaidő-csökkentés, ügyeleti kedvezmény.
 

Megbeszélés

Munkánk legfontosabb eredményei a következőkben foglalhatók össze. Az orvosi hivatás gyakorlása meglehetősen nehéz feladat elé állítja a nőket, több alkalommal is választani kénytelenek, hogy szakmai pályafutásukat vagy családjukat helyezzék előtérbe.

A klinikán dolgozó orvosnők túlnyomó többsége magas fokú munkahelyi terhelésnek van kitéve, legjelentősebb teher az ügyeletek ellátása, valamint a tudományos kutatómunka követelményeinek teljesítése.

Az orvosi hivatásnak ebből a szempontból is legnehezebb szakasza a pályakezdés, amelyet anyagi nehézségek, jelentős munkahelyi igénybevétel, a szakvizsga megszerzése és a családalapítás összeegyeztetésének nehézségei jellemeznek.
 

Következtetés

Vizsgálatunk jó kiindulási alapként szolgál további hasonló jellegű vizsgálatok kidolgozásához, amelyben eredményeinkből kiindulva érdemes lesz nagyobb hangsúlyt fektetni a pályakezdő, fiatal orvosnők helyzetére, valamint a család, gyermekvállalás egész életpályát befolyásoló hatásának mérésére, valamint a szakvizsgák, orvosi szakágak szerinti elemzésre, ugyanis jelen vizsgálatunk, a minta kis elemszáma miatt, ezt nem tette számunkra lehetővé.

A szerepkonfliktus részletesebb elemzése történhet országos adatfelvétel keretében a többi egyetemi-klinikai intézményre, esetleg nagyobb elemszámú, különböző területeken dolgozó orvosnőkre is kiterjesztve.

Irodalom

  1. Molnár László, Mezei Mária. Az orvosok megbetegedéséről és halandóságáról (1. rész). LAM 1991;(8):524-30.
  2. Rimpela. Mortality of doctors benefit from their medical knowledge. The Lancet 1987;10:84-6.
  3. Boga Bálint. Magyar kórházi orvosnők. Magyar Orvos 1997;17:8-9.
  4. Bánlaky Pál, Kérész Gyuláné, Solymosi Zsuzsa. Orvosok Magyarországon. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1981.
  5. Molnár László, Koppány Ferenc, Simon Ferenc, Kertész Mária. Az orvosok megbetegedéséről és halandóságáról (2. rész). LAM 1991;1(9-10):640-5.
  6. Simon Tamás. Orvosok és boldogulásuk Magyarországon. Valóság 1997;2:44-52.
  7. Molnár László, Katona Gábor. Az orvosok megbetegedéséről és halandóságáról (3. rész). LAM 1991;1(14):966-70.


Manifestation of role conflicts among female doctors

The basis of this study is an empirical survey performed in September 1999 among the female employees with medical degree at the Scientific University of Szeged, Faculty of General Medicine, Albert Szent-Györgyi Medical and Pharmaceutical Centre (at the time of the survey: Albert Szent-Györgyi Medical University).

The main goal of the survey was to explore the burden from the workplace, family and household contributing to overstrain, role conflicts and health problems. Our research intends to elucidate the different levels of incompatibility in the life of female doctors caused by professional and family duties.

Present study summarizes the most important results in the following fields: professional progress, workload, personal state of health, maintaining health, manifestation of role conflicts.
 

Correspondence: Regina Molnár: University of Szeged Faculty of General Medicine Albert Szent-Györgyi Medical and Pharmaceutical Center Department of Public Health
H-6724 Szeged Kossuth L. sgt. 35.
E-mail: mregina@freemail.hu

pilot study, female doctors, role conflict