INFEKTOLÓGIA
Cytomegalovirus-mononucleosis
Petrovicz Edina
 
 
 
 

dr. Petrovicz Edina: Szent László Kórház, VI. Belgyógyászati Osztály
H-1097 Budapest, Gyáli út 5-7.

LAM 2000;10 (7-8): 585-591.

Érkezett: 2000. június 15.
Elfogadva: 2000. július 24. 



ÖSSZEFOGLALÁS

A cytomegalovirus a világon mindenütt elterjedt. A humán cytomegalovirus-fertőzés minden életkorban előfordulhat, a tünetek megjelenését és lezajlását az egyén életkora, aktuális immunállapota nagymértékben befolyásolja. Jelen közlemény az ép immunitású egyéneknél zajló primer fertőzéssel, a cytomegalovirus-mononucleosissal foglalkozik. Ezen elsődleges cytomegalovirus-infekció lázzal, lymphadenomegaliával, relatív lymphocytosissal járó mononucleosis infectiosa szindrómát okoz. Az Epstein-Barr-vírus-fertőzés kizárása után differenciáldiagnosztikai szempontból elsőként ez a betegség jön szóba. A klinikumból hiányzik a tonsillitis confluens, és szerológiai vizsgálattal heterofil antitest nem mutatható ki. A vérkép jellegzetes, a mononukleáris sejtek és az atípusos lymphocyták megszaporodása látható. A májfunkciós enzimek emelkedése a máj károsodását mutatja. Egészséges egyéneknél a cytomegalovirus-fertőzés által kiváltott szövődmények lényegesen ritkábbak, mint az immunológiailag károsodott betegcsoportnál. A komplementkötési reakció, a specifikus IgM- és IgG-meghatározás legtöbbször elegendő a fertőzés korai bizonyítására. Kezelése általában nem szükséges. A megelőzés lehetőségei igen szerények.

cytomegalovirus, atípusos lymphocyta, mononucleosis infectiosa szindróma, lymphadenomegalia, granulomás hepatitis


A humán cytomegalovirus (HCMV) által okozott megbetegedést 1905-ben Jesionek írta le először, és a cytomegaliás zárványtestbetegségnek nevezte el (1). Igazi kórokozóját az ötvenes években Rowe és Weller azonosította (2). A jelenlegi, humán cytomegalovirus nevet 1960 óta használják.

Az első találkozás a cytomegalovirussal általában már gyermekkorban lezajlik; a fertőzés következményei klinikailag igen változatos formában jelentkeznek. Az egészséges immunrendszerű egyéneknél a primer fertőzés legtöbb esetben tünetmentes vagy mononucleosis infectiosa-szerű kórkép formájában zajlik le, de a fertőzés után egy életre szóló latencia alakul ki. A későbbiekben rekurrens fertőzés előfordulhat. Ha az immunstatusban változás áll be (immundeficientia alakul ki), a vírus reaktiválódhat, de reinfekció is létrejöhet.

A CMV-fertőzés elsősorban immundeficiens állapot esetén súlyos lefolyású (3). Jelen közleményünkben ezeket az infekciókat nem tárgyaljuk.

Klinikailag nehéz megkülönböztetni a CMV okozta mononucleosist az Epstein-Barr-vírus (EBV) által kiváltott mononucleosis infectiosától. Gyermekeknél főleg a cytomegalovirus, fiatal felnőtt kortól inkább az EBV okozza a betegséget.

Becslések szerint a mononucleosis infectiosa szindróma hátterében az esetek 79-80%-ában EBV-fertőzés áll, és a fennmaradó esetek körülbelül 8-10%-áért a CMV tehető felelőssé. A heterofilantitest-vizsgálat mindig EBV-mononucleosist bizonyít, CMV-mononucleosisban ez a vizsgálat negatív (4) (1. ábra).
 

1. ábra. Mononucleosis infectiosa szindróma kivizsgálásának menete. Zárójelben a betegek megközelítő százalékos aránya
VCA= víruskapszid-antigén 

 

Epidemiológia

A cytomegalovirus a Herpesviridae család béta-herpesvirinae alcsaládjába tartozik (humán herpesvirus-5). Genetikai állományát kettős szálú lineáris DNS alkotja. A herpesvírusok között e vírus genomja a legnagyobb (250 ezer bázispár). Jellemzője az antigén-heterogenitás, ennek alapján három változata ismert (AD 169, Davis, Kerr).

A humán CMV a világon mindenütt elterjedt, de járványos vagy szezonális előfordulása nem bizonyított. A legtöbb elmaradott országban a lakosság már gyermekkorban átfertőződik CMV-vel. Valószínűleg sokan már korán, az anyatejjel vagy a rossz szociális körülmények miatt fertőződnek. A fejletlen országokban a népesség átfertőződése a felnőttkorra megközelíti a 100%-ot. A fertőzés mértéke a szocioökonomikus fejlettséggel fordított arányban áll (5). A fejlett országokban, például az USA-ban, az átfertőződés mértéke 40-60% közötti, jelentősen függ az életkortól, az életkörülményektől és a szociális helyzettől. Szeroepidemiológiai felmérések szerint Magyarországon hatéves kor felett a lakosság 65-85%-a CMV-hordozó (3). A lakosság egy része tehát életkortól függően CMV-szeronegatív, azaz CMV-fertőzésre fogékony.
 

Terjedés

A fertőzött egyén különböző váladékaival ürítheti a vírust, és így fertőzheti a fogékony egyéneket. Az infekció többféle úton végbemehet. A magzat in utero vagy intra partum fertőződhet (6-8). A későbbi életkorokban elsősorban direkt terjedése miatt a kórképet "kissing disease"-nek is nevezik.

A CMV terjedésének két fő módja a következő:

- Vertikális terjedési mód: transplacentaris terjedés anyáról magzatra. A terhesség alatt átvészelt primer CMV-fertőzés különös veszélyt jelent a fejletlen immunrendszerű magzat számára; a vírus átjutva a placentán, közvetlen citolitikus károsodást okoz a magzati sejtekben. Az újszülötteknek körülbelül 1%-a CMV-ürítő. Minden tizedik fertőzött újszülöttnél cytomegaliás zárványtestbetegség alakulhat ki, amely gyakran néhány nap vagy hét alatt halálhoz vezet (6).

- Horizontális terjedési mód: direkt kontaktus révén történik.

Váladékkal: a fertőzés terjesztője a vizelet, a könny, a nyál (gyermekközösségek!), az anyatej, a hüvelyváladék és az ondó. A fertőzés a nyálkahártyák mikrosérülésein keresztül jut be. A váladékok nagy mennyiségben tartalmazzák a vírust. Csecsemők és kisgyermekek közösségében a szóródás vizelettel is történhet.

Nosocomialis formában: a fertőzés terjesztője a vér vagy a transzplantált szerv (3). A fertőzés veszélye annál nagyobb, minél több transzfúziót kap a beteg. Az infekció jelei a transzfúziót követően 4-12 héttel jelentkezhetnek. A CMV-fertőzés könnyen átvihető fehérvérsejt-transzfúzióval is. Nagy mennyiségű transzfúziót igénylő műtétek után a fertőzés posztoperatív láz formájában is jelentkezhet. A szeropozitív egyének az élet során újra fertőződhetnek. Exogén reinfekciót transzfúzió vagy szervtranszplantáció okozhat. Endogén reaktiváció rendszerint az immunológiai állapot változása miatt következik be.
 

Patogenezis

A CMV-fertőzést követően viraemia jön létre. Hosszan tartó viruria következik, és a vírus a torokból is izolálható. A betegségből gyógyultak hónapokig (immunszuppresszió esetén évekig) üríthetik vizeletükkel a vírust.

A többi herpesvírushoz hasonlóan, a primer infekció után a vírus latens formában egész életen át a szervezetben marad ("once infected, always infected"), függetlenül attól, hogy a fertőzés tünetmentesen zajlott vagy betegséget okozott. Feltételezhetően a mononukleáris sejtekben és a leukocytákban rejtőzködik, de jelen lehet epithelialis sejtekben és megtalálható a capillarisok és venulák endothelsejtjeiben is (9). Feltételezhetően ezek a sejtek szerepet játszanak a vírus disszeminációjában is. Latens állapotban a CMV leggyakrabban a monocytákban perzisztál, már a CD34+ progenitor sejtekben is jelen lehet. A terminálisan differenciálódott macrophagok viszont már fertőző vírust hordoznak (10). A szervezet a CMV-fertőzésre ellenanyag-képződéssel, valamint citotoxikus T-lymphocyták termelésével válaszol (11). Normális esetben a szervezetben jelen lévő citotoxikus T-lymphocyták eliminálni tudják a fertőzött sejteket, hacsak nem bomlik meg a szervezet immunrendszerének egyensúlya (12). A betegség alatt szinte minden szervben megtalálhatók a megnagyobbodott intranukleáris és citoplazmazárványt hordozó sejtek (cytomegaliás zárványtestek). A májban gócos elhalás, a tüdőben interstitialis pneumonitis keletkezhet. Károsodik a vese, a vizeletben óriássejtek mutathatók ki. Későbbi meszesedéssel járó agyi károsodás is létrejöhet, főleg immunológiailag károsodott egyéneknél. A vírus onkogén hatása feltételezett, de nem bizonyított.
 

Klinikum

A CMV-fertőzés bármely életkorban bekövetkezhet. Lezajlását az egyén kora, valamint aktuális immunállapota nagymértékben befolyásolja. A CMV-fertőzések többsége klinikailag észrevétlen marad. Az CMV-infekció három fontos klinikai formáját különíthetjük el:

Jelen közleményünkben az akut, szerzett formát ismertetjük.

A CMV-fertőzés leggyakrabban tünetmentes formában zajlik; amennyiben tüneteket okoz, úgy leginkább mononucleosis infectiosa szindróma klinikai képét mutatja. Lázzal, rossz közérzettel, levertséggel, influenzaszerű tünetekkel, végtag-, izomfájdalmakkal, néha fejfájással kezdődik. Generalizált nyirokcsomó-megnagyobbodás jelentkezhet, hepatosplenomegalia alakulhat ki. Hiányzik azonban az EBV-fertőzésre jellemző torokelváltozás, a légúti panaszok sem kifejezettek. Általában a láz a leggyakoribb tünet; a nyirokcsomók és a lép megnagyobbodását ritkábban észleljük. A folyamat rendszerint 2-3 hétig tart, de néha a lázas állapot akár 4-5 hétig is fennállhat. Ilyenkor a klinikus ismeretlen eredetű lázra (FUO) gondolhat. Immunológiailag egészséges egyéneknél CMV-fertőzéskor a betegség első jeleként ritkán észlelünk változatos tüneteket vagy szövődményeket (14) (1. táblázat).
 

1. táblázat. A CMV-fertőzés klinikai megjelenése immunkompetens egyéneknél és újszülötteknél
 

Szövődmények

Interstitialis pneumonia

A CMV okozta interstitialis pneumonia a csontvelő-transzplantáción átesett betegeknél a leggyakoribb szövődmény. Ritkábban ugyan, de az egészséges egyéneknél is előfordul CMV-mononucleosisban. Finnországban nagy betegcsoport adatait (494 esetet) feldolgozó, prospektív vizsgálat során a 33 CMV-fertőzött beteg közül két esetben észleltek CMV-pneumonitist. A röntgenfelvételen interstitialis infiltrációt láttak, amely végül feltisztult (15).

Az egészséges egyéneknél szövődményként fellépő pneumonia kimenetele élesen különbözik a csontvelő-transzplantáción átesett betegeknél zajló CMV-pneumonitistől - utóbbiaknál ez a szövődmény jelentős letalitással jár, és a gyógyuláshoz agresszív antiviralis kezelés szükséges. CMV-mononucleosisban az interstitialis pneumonia általában jóindulatú, enyhe lefolyású, és nem szükséges a kezelése.
 

Hepatitis

A CMV-mononucleosis rendszerint együtt jár hepatitissel, általában enyhe lefolyású, immunkompetens személyeknél ritkán okoz tüneteket.

Gyakran granulomás hepatitis a CMV-mononucleosis elsődleges megjelenési formája. Láz, hányás, rossz közérzet jelentkezik. A laboratóriumi vizsgálat során a betegek közel 50%-ánál a vérképben az atípusos lymphocyták arányának jelentős emelkedését észlelik. CMV-vel fertőzött betegek májának szövettani vizsgálata során a portalis terek környékén mononukleáris sejtes infiltrációt és óriássejteket tartalmazó granulomákat találtak.

Huszonegy éves, egyébként egészséges betegnél hepatitis infectiosára gyanakodtak a nagy és érzékeny hepar, az emelkedett transzaminázértékek miatt; a vérképben nem láttak atípusos lymphocytákat. A CMV-fertőzést a vizeletből és a később szignifikánsan emelkedő komplementkötőfehérje-titerből diagnosztizálták (16). Ismeretlen eredetű láz esetén, amikor mikroszkópos vizsgálattal a májbiopsziás anyagban elszórtan granulomákat találnak, CMV-fertőzésre mindig gondolni kell (17).
 

Gastrointestinalis manifesztációk

CMV-mononucleosisban a gyomor-bél traktust érintő szövődmények ritkák, de a fertőzés oesophagitist, enteritist és colitist is okozhat. Hasmenés, émelygés, hányinger, hányás, étvágytalanság, nagyon ritkán anorexia jelentkezhet.

Colitis esetén CMV-fertőzésre csak ritkán kell gondolni. Ez az infekció főként immundeficiens betegeknél fordul elő, ép immunitású személyeknél irodalmi ritkaságnak számít (18). A colitis lehet szegmentális jellegű, de toxikus megacolon klinikai képe is kialakulhat; perforáció is bekövetkezhet. A diagnózishoz minden esetben endoszkópos mintavétel szükséges.
 

Guillain-Barré-szindróma

A CMV-fertőzés és a Guillain-Barré-szindróma összefüggését először 1971-ben írták le, kilenc beteg esete kapcsán. A betegeknél akut CMV-mononucleosis zajlott, a végtagokon a polyneuritis szenzoros érintettség és motoros gyengeség képében jelentkezett. A betegség az agyidegeket is involválta. Négy betegnél légzési elégtelenség alakult ki, gépi lélegeztetést kellett alkalmazni. A legtöbb betegnél három hónap kellett ahhoz, hogy visszatérjenek a motoros funkciók, a normális mozgás (19).

Egy másik közleményben 94, Guillain-Barré-szindrómás beteg közül tíz esetben igazoltak CMV-infekciót. A tízből kilenc betegnél már kezdetben is igen magas IgM-immunofluoreszcens titert találtak. Mind a tíz beteg vérképében atípusos lymphocytákat láttak (20).

Bizonyított tény hogy a CMV-fertőzés myopathiát és polyradiculitist is okozhat.
 

Meningoencephalitis

CMV-mononucleosisban az immunológiailag egészséges egyéneknél ritkán találtak szövődményként meningoencephalitist. A panaszok a szenzoros és a motoros rendszer eltéréseiből állnak, és nagyon hasonlítanak a polyradiculopathiához. A tünetek között előfordulhat heves fejfájás, photophobia, levertség, a piramisrendszer érintettsége. Ezek megjelenése meningoencephalitisre utal. A liquorvizsgálat általában a lymphocyták számának mérsékelt emelkedését mutatja. CMV okozta meningoencephalitisben, illetve polyradiculitisben a vírus jelenlétét, a diagnózis megállítását PCR-technikával kimutatott DNS segítheti (21) (2. táblázat).
 

2. táblázat. A CMV-fertőzés laboratóriumi diagnosztikája
 

Myocarditis

CMV-mononucleosisban szövődményként előfordulhat a myocardium érintettsége is. Tiula és munkatársai nyolc betegből háromnál észlelték a T-hullám eltérését (22). A betegek közül egy 14 éves fiúnál (aki szerológiailag igazolt CMV-fertőzésben szenvedett és meghalt) hepatitist, myocarditist és DIC-et állapítottak meg. Egy másik közleményben Waris és munkatársai egy 43 éves, immunológiailag egészséges nő halálos kimenetelű esetét írták le, akinél myocarditist, szívelégtelenséget, encephalitist, hepatitist és a mellékvese kéreg- és velőállományára lokalizálódó elégtelenséget találtak (23). A boncolás során a CMV-t kimutatták a mellékveséből.

CMV-vel congenitalisan fertőzött gyermekeknél a myocardium érintettsége ritkán leírt elváltozás.
 

Hematológiai eltérések

Thrombocytopenia és haemolyticus anaemia gyermekek congenitalis CMV-betegségében fordul elő gyakrabban. Későbbi életkorban CMV-mononucleosisban ritkán előforduló szövődmény.

A 33 éves férfi beteg szerológiailag igazolt CMV-fertőzésének viruria-viraemia szakában a thrombocytaszám jelentős csökkenését (500/mm3) és haemolyticus anaemiát észleltek. A hemoglobinszint 3,6 g/dl volt, emellett 120 ezrelékes reticulocytaszámot találtak (24). A betegnél generalizált purpurákat, fogínyvérzést észleltek, és szteroidterápiát követően gyógyult meg teljesen.

Egy 26 éves fiatalembernél, akinél akut CMV-fertőzés zajlott, thrombocytopeniát találtak, vérzések léptek fel nála. A laboratóriumi vizsgálatok eredményei anémizálódást, csökkent vörösvértestszámot és emelkedett reticulocytaszámot mutattak (25).
 

Bőrjelenségek

Maculopapulosus és rubelliform kiütéseket is láthatunk CMV-mononucleosisban. Bőrjelenségek előfordulhatnak ampicillin adását követően is, annak következményeként, hogy a CMV celluláris antigén immunológiai reakciót vált ki. Kemola és munkatársai 28, CMV-mononucleosisos betegből ötnél alkalmaztak a kezelés során ampicillint, 7-9 nap elteltével mindegyik betegnél testszerte bőrkiütések jelentkeztek (26). Megállapították, hogy CMV-fertőzésben - az EBV-infekcióhoz hasonlóan - az ampicillin alkalmazása hiperszenzitivitást idéz elő. Egy másik közleményben egy 40 éves férfinél a CMV-fertőzés viraemiás és viruriás szakában nyolc héten át epidermolysist észleltek a hepatitis lezajlását követően (27).

Általánosságban elmondható, hogy a CMV-fertőzésben előforduló bőrjelenségek változatosak és enyhék.
 

Laboratóriumi vizsgálati leletek

CMV-mononucleosisban a perifériás vérképben relatív lymphocytosist találnak. A megbetegedések nagy részénél a fehérvérsejtek több mint 50%-a lymphocyta. Ezekből az atípusos lymphocyták aránya akár 10% fölé is emelkedhet. Az atípusos lymphocyták mellett gyakran fordulnak elő kóros májfunkciós értékek. Az SGOT-, az SGPT-, az alkalikusfoszfatáz- és a gamma-GT-értékek általában mérsékelten emelkedettek. Ritka a magas enzimszint vagy a sárgaság, a súlyos hepatitis. A betegség lezajlása alatt, múló jelleggel, kóros immunológiai laboreltérésekkel is találkozhatunk, például hideg agglutinint, reumafaktor- és antinukleárisantitest-pozitivitást, kevert cryoglobulinaemiát, antikomplement-aktivitást is leírtak (15). A heterofil antitest vizsgálata mindig negatív (28).
 

Diagnózis

A CMV-infekció felismerése a klinikai kép alapján sok esetben nehéz, ezért diagnosztikus vizsgálatok egészítik ki és segítik a pontos diagnózis mielőbbi megállapítását. Ennek többféle módja van. A 2. táblázatban a különböző formában zajló CMV-fertőzések során alkalmazható vizsgálatokat és azok értékét láthatjuk.

- A CMV-mononucleosis diagnózisához általában elégséges az ellenanyagszint vizsgálata. A vírusellenanyag-meghatározás, a CMV-ellenes IgM- és IgG-ellenanyagok kimutatása ELISA-módszerrel végezhető. Akut fertőzés jelének tekinthető a specifikus vírusellenes IgM jelenléte, az IgG-szerokonverzió, illetve ezen ellenanyag titerének legalább négyszeres emelkedése (28).

- A CMV-antigén direkt kimutatását (antigenaemia-teszt) fehérvérsejt-szuszpenzióból végzik. Pozitív esetben a CMV-antigént tartalmazó sejtek vörösesbarna festődést mutatnak a polymorphonuclearis sejtek magvaiban vagy perinuclearisan. Segítségével lehetővé válik a fertőzés korai diagnózisának megállapítása, és időben megkezdhető a specifikus antiviralis terápia.

- A vírus izolálható a vérből, vizeletből, bronchusváladékból, biopsziás anyagokból, humán embrió fibroblastsejt-tenyészetén. A vizsgálat 2-8 hetet vesz igénybe. "Gyorsított" vírusizolálás immunfluoreszcens (IF) módszerrel monoklonális ellenanyagok segítségével is lehetséges már.

- A legmodernebb vizsgálóeljárások közé tartozik a CMV-DNS direkt kimutatása DNS-hibridizációval vagy az igen érzékeny polimeráz láncreakcióval (21).

A vírusürítés a viraemiától eltérően hónapokig fennállhat, és intermittáló jelleggel a már klinikailag egészséges egyéneknél is előfordulhat. Ezért csak a viraemiát fogadjuk el az akut generalizált fertőzés jeleként.

A CMV-mononucleosis diagnózisához általában elegendő az ellenanyagszint vizsgálata!
 

Terápia

Egészséges immunitású egyének fertőzöttsége esetén (kiváltképpen a tünetmentes vagy enyhe esetekben) kezelés nem jön szóba. CMV-mononucleosisban a láz, a fájdalom, a görcsök és egyéb panaszok a megfelelő szerekkel kezelendők. Súlyos fertőzések, illetve immunkompromittált betegek esetén a profilaxis és a kezelés során immunomodulálást, passzív immunizálást és antiviralis kezelést alkalmazhatunk. Immunodeficiens betegeknél immunomodulátorként főleg interferont használtak, sajnos alacsony klinikai hatékonysággal és súlyos mellékhatásokkal (3). Klinikai vizsgálatok során kimutatták, hogy az akut fertőzés kialakulása HCMV-hiper-immunglobulin profilaktikus alkalmazásával megakadályozható, illetve az esetleg kezdődő infekció súlyossága csökkenthető (29).

CMV-betegségekben az antiviralis kezelés acyclovirral, ganciclovirral és foscarnettel végezhető. Bár az acyclovirkezelés már elavultnak tűnik, egyes vélemények szerint az acyclovir és a HCMV-ellenes hiper-immunglobulin eredményesen alkalmazható profilaktikus célra (30). A ganciclovir és a foscarnet nélkülözhetetlenek a már kialakult fertőzés kezelésére, de alkalmazásuknak határt szab toxicitásuk. Az antiviralis szerek, valamint a CMV-immunglobulinok alkalmazása szervtranszplantáción átesett vagy HIV-vel fertőzött egyéneknél csökkenti a CMV-betegségek tüneteit, de nem vezetnek teljes gyógyuláshoz. Terhes anyák CMV-fertőzöttsége esetén antiviralis terápia nem is jön szóba a toxikus mellékhatások miatt (ezek a fertőzések egyébként általában tünetmentesek).
 

Megelőzés

A megelőzés lehetőségei szerények. A természetes fertőzéssel szerzett immunitás védelmet biztosít, azonban a vírusnak az immunfunkciókra gyakorolt hatása miatt a védelem nem tökéletes. Helyes volna, ha vérátömlesztésre és transzplantációra csak CMV-fertőzésen át nem esett, szeronegatív egyének vérét, illetve szerveit használnák fel. Ha nem áll rendelkezésre szeronegatív vér, csökkent leukocytatartalmú vérkészítmények használata elfogadható. Számos módszert dolgoztak ki a monocyták és leukocyták számának csökkentésére (mivel főleg ezekben a sejtekben perzisztál a cytomegalovirus). Ezek a módszerek filtráción és centrifugáláson alapulnak. Folynak a kísérletek az aktív védőoltás előállítására. A CMV-vakcinától a természetes fertőzéssel kiváltott immunitással legalább egyező vagy inkább hatásosabb védelmet várunk. A CMV-betegségeket megelőző, megfelelő CMV-vakcina még kidolgozásra vár.

Irodalom

  1. Van der Bij W. Cytomegalovirus-antigenaemia: a new marker of activ cytomegalovirus infection. Groningen: Drukkerij van Denderen BV; 1989.
  2. Rowe VP, Hartley JW, Waterman S, et al. Cytopathogenic agent resembling human salivary gland virus recovered from tissue cultures of human adenoids. Proc Soc Exp Biol Med 1956;92:418.
  3. Varga M, Koller M, Visontai I, et al. Humán cytomegalovirus, jelentősége immunhiányos állapotokban, laboratóriumi diagnózis, terápiás lehetőségek. Orv Hetilap 1993;134:2467-72.
  4. Nyerges G, Szalka A. Infektológiai differenciáldiagnózis. Budapest: Golden Book Kiadó; 1994. p. 33.
  5. Burián K, Endrész V, Gönczöl É. Cytomegalovirus-fertőzések jelentősége Magyarországon. Transzfúzió 1997;30:159-65.
  6. Kósa Zs, Mezey I, Nagy G. Cytomegalovirus és rubeolavirus elleni antitestek vizsgálata fejlődési rendellenességgel született újszülöttek esetében. Orv Hetilap 1979;120:815.
  7. Korányi Gy, Krausz J. Veleszületett cytomegalovirus betegség. Orv Hetilap 1980;19:1129-36.
  8. Hruby E, Tiba J. Egy cytomegalovirus-infekcióval szövődött terhesség tanulságai. Magyar Nőorv Lapja 1995;58:461-3.
  9. Söderberg-Nauclér C, Fish KN, Nelson JA. Reactivation of latent human cytomegalovirus by allogenic stimulation of blood cells from healthy donors. Cell 1997;91:119-26.
  10. Sinclar J, Sissons P. Latent and persistent infections of monocytes and macrophages. Intervirology 1996;39:293-301.
  11. Bennett JC, Plum F. Cecil Textbook of Medicine. 20 th Edition 1996. Saunders Company Philadelphia.
  12. Reusser P, Riddell S, Meyers J, et al. Cytotoxic T lymphocyte response to cytomegalovirus following allogeneic bone marrow transplantation: pattern of recovery and correlation with cytomegalovirus infection and disease. Blood 1991;78: 1373-80.
  13. Gorbach SL, Bartlett JG, Blacklow NR. Infectious Disease. Second Edition. Philadelphia: Saunders Company; 1998. p. 1654-62.
  14. Mandell GP, Bennett JE, Dolin M. Principles and practice of infectious diseases. Fifth Edition Churchill Livingstone. 2000. Chapter 127; 1586-98.
  15. Klemola E, von Essen R, Henle G, et al. Infectious-mononucleosis-like disease with negative heterophil agglutination test. Clinical features in relation to Epstein-Barr virus and cytomegalovirus and antibodies. J Infect Dis 1970;121:608-14.
  16. Carter AR. Cytomegalovirus disease presenting as hepatitis. Br Med J 1968;3:786.
  17. Bonkowsky HL, Lee RV, Klatskin G. Acute granulomatous hepatitis: Occurence in cytomegalovirus mononucleosis. JAMA 1984;37:1284-8.
  18. Helo OH, Ballegard M, Moller EH. Fulminant cytomegalovirus colitis without prior deficency or colonic disease. Ugersk lager 1997;159:1114.
  19. Leonard JC, Tobin JOH. Polyneuritis associated with cytomegalovirus infections. Q J Med 1971;40:435-42 .
  20. Schmitz H, Enders G. Cytomegalovirus as a frequent cause of Guillain-Barre syndrome. J Med Virol 1977;1:21-7.
  21. Fox JD, Brink NS, Zukerman MA, et al. Detection of herpesvirus DNA by nested polymerase chain reaction in cerebrospinal fluid of human immunodeficiency virusinfected persons with neurologic disease: A prospective evaluation. J Infect Dist 1995;172: 1087-90.
  22. Tiula E, Leinikki P. Fatal cytomegalovirus infection in a previously healthy boy with myocarditis and consumption coagulopathy as presenting signs. Scand J Infect Dis 1972;4:57-60.
  23. Waris E, Rasanen P, Kreus KE, et al. Fatal cytomegalovirus disease in a previously healthy adult. Scand J Infect Dis 1972;4:61-7.
  24. Chanarin I, Walford DM. Thrombocytopenic purpura in cytomegalovirus mononucleosis. Lancet 1973;1:238-9.
  25. Harris AI, Meyer RJ, Brody EA. Cytomegalovirus-induced thrombocytopenia and hemolysis in an adult. Ann Intern Med 1975;83:670-1.
  26. Kemola E. Hypersensitivity reactions to ampicillin in cytomegalovirus mononucleosis. Scand J Infect Dis 1970;2:29-31.
  27. Muller-Stamou A, Senn HJ, Emody G. Epidermolysis in a case of severe cytomegalovirus infection. Br Med J 1974;3:609-10.
  28. Gergely L, Czeglédy J, Szalka A, et al. Epstein-Barr virus and cytomegalovirus antibodies in infectious mononucleosis. Acta Micr Acad Sci Hung 1977;24:13-9.
  29. Sydman DR. Cytomegalovirus immunoglobulins in the prevention and treatment of cytomegalovirus disease. Reviews Inf Dis 1990;12(Suppl7):839.
  30. Balfour HH, Chace BA, Stapleton JT. A randomized, placebo-controlled trial of oral acyclovir for the prevention of cytomegalovirus disease in recipients of renal allograft. N England J Med 1989;320:1381.


Mononucleosis infectiosa caused by cytomegalovirus

Cytomegalovirus is a pathogen occuring worldwide. Cytomegalovirus may cause human infection at any age. The appearance of symptoms and the clinical course are depending on the age and the immuncompetence of the host. Present publication reviews cytomegalovirus induced mononucleosis and other manifestations of this disease in healthy adults. In young adults, primary CMV infection presents with fever, lymphadenomegaly and relative lymphocytosis. Having ruled out EBV infection, the pathogenetic role of CMV should be considered in mononucleosis syndrome. However, in CMV cases the clinical sign of sore throat and the heterophil antibody positivity are absent. Blood smear is typical with significantly higher rate of mononuclear cells and atypical lymphocytes. Abnormal liver function test results reveal hepatic damage. In healthy individuals, in case of CMV infection complications occur in far less numbers than in immunocompromised patients. Complement fixation test and determination of specific IgM and IgG level is sufficient for the diagnosis of early infection in most cases. The disease usually does not require specific treatment. Possibilities for prevention are poor.

Correspondence: dr. Petrovicz Edina: St. László Hospital, 6th Department of Internal Medicine
H-1097 Budapest, Gyáli út 5-7.

cytomegalovirus, atypical lymphocyte, mononucleosis-like illnes, lymphadenopathy, granulomatous hepatitis