ORVOSI NYELV
Alaposan "elisaeltünc" néhány szakszót...
Grétsy Zsombor
 
 
 


dr. Grétsy Zsombor, 1142 Budapest, Kacsóh Pongrác út 101.

LAM 2000;10 (7-8): 651-652.


Hogy miért a bizarr cím? Netán megbolondult a szerző? Szó sincs róla - remélem a cikk végére minden világos lesz... Nézzük hát, miről is van szó!

A legkülönbözőbb publikációkban, szakkönyvekben vagy akár kórrajzokban találkozhatunk ilyesforma - valamiképp zavarba ejtő, furcsának tűnő - szavakkal: conisal, tracheotomisal, hypervascularisalt, hysterectomisalt, hospitalisalódott, stenotisalódott stb.

Azt mondtam, fura és zavarba ejtő formák ezek: munka közben egy pillanatra megáll az ember, elmélázik, majd leírja a szót - de vajon mi okozza ezt a különös rosszérzést?

Itt valami nagyon nem stimmel…

Rögtön gyanús, hogy az ilyen szavak végződésében nem is latinosan, sz hangnak, hanem z hangnak ejtjük ki a leírt s betűt, tehát így: -izál, -izált, -izálódott. Persze van arra példa bőven, hogy egy latinos írású szakszó a magyarban meghonosodva lecseréli az s betűjét z betűre; anamnesis és anamnézis - mindkettő szabályos, szabadon választható és használható szó, szerepelnek is az Orvosi helyesírási szótárban (1). Csakhogy az ilyen típusú szavaknál ez a kiejtésváltozás az írásképben is megjelenik: s helyett z betűt írunk.

Mi tehát a titok nyitja? Mi lehet a baj az -isal, -isalt és a hasonlatos végződésekkel? A válasz nem csupán érdekes, hanem szinte mulatságos!

A helyzet az, hogy létezik a magyar nyelvben egy viszonylag gyakori toldalék, egy bizonyos -izál igeképző. Eredetét tekintve német-latin keverék képzőről van szó, amely a szótőben kifejezett tartalom megvalósítását, megvalósulását fejezi ki (2). Mi magunk a németből (3) vettük át ezt a morfémát (gondoljunk a sok -isieren végű német igére: improvisieren - improvizál, kritisieren - kritizál stb.), de mára már teljes mértékig beépítettük nyelvi rendszerünkbe, befogadtuk, átalakítottuk, megszoktuk, használjuk. Elsősorban idegen eredetű szavaknál találkozunk vele (politizál, sterilizál, galvanizál stb.), azonban egy-két származék magyar szóból is alakult a felhasználásával, mint mondjuk urizál, pityizál (iszogat), vagy hogy egy szép, irodalmi példát is hozzak Németh László Égető Eszteréből: "...elbolondizálta a felesége pénzét." (4). Egyébként hasonlóan alakult a latin -orium képző pályafutása is: hangrendszerünkhöz igazítva - az o betűt megnyújtva - saját, magyar képzőt csináltunk belőle, amely éppúgy nem létezik semmiféle más nyelvben, csak kizárólag a miénkben, mint az -izál (csupán néhány példa: pipatórium, dorgatórium, klipiklapatórium, szilvórium stb.).

Nos, itt van nekünk ez a sajátos, idegenből származó, de teljesen magyarrá vált -izál képzőnk, amelyre - épp úgy, mint bármely más toldalékunkra is - a Magyar helyesírás szabályai tizenegyedik kiadásának (5) 215. pontja vonatkozik, miszerint az idegen írásmódú szavakhoz közvetlenül és persze változtatás nélkül tapasztjuk hozzá a magyar toldalékokat. Ez alapján a fentebb felvetett példaszavakat így kellene helyesen írni: conizál, hypervascularizált, stenotizálódott stb.

És így már érthetővé vált a probléma: egyszerűen az a mókás dolog történt ezekkel a jobb sorsra érdemes, -izál végű medicinális szakszavakkal, hogy az automatikusan latinosan író orvos ösztönösen megpróbálta - sajnos nem kis sikerrel - latinosítani a magyar -izál képzőt! Azért nagyon humoros ez a jelenség, mert ezzel az erővel bármely más toldalékot is lehetne minden ésszerű ok nélkül, csak úgy, megszokásból latinosítani, orvosiasítani, ami - hogy néhány valóban túlzó, szarkasztikus példával illusztráljam - efféle csodaszörnyekkel "gazdagíthatná" orvosi szaknyelvünket: diabéteszesecnael, betegségec, kórismaezaes, tumornac vélelmeztaec, visszaesaescor stb.

De félre ezekkel a csúfondáros példákkal! A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy a megszokás és a kétségtelen meggondolatlanság mellett van némi mentség is az "-isal"-ásra. Az így "elisaelt" szakszavak alapalakjaiban sokszor valóban szabályos, latinos s betű szerepel (vascularisatio, conisatio stb.), és talán ez az, ami ennyire megtréfálhatja, "-isal"-ásra késztetheti a szaknyelvhasználót - ezért semmiképpen ne ítélkezzünk szigorúan, csak próbáljuk megfontoltan, helyesen leírni mondanivalónkat, elkerülendő az ilyen komikus bakikat!

Végezetül még egy gondolat. Úgy vélem és érzem, hogy ha egy idegen szó végül olyannyira részévé lett terminológiánknak, annyira bevonódott nyelvhasználatunkba, hogy már nemcsak jeleket, ragokat kap, hanem - átlépve egy kritikus határt - magyar szóképzésünk alapanyagává is vált, akkor ezt a szót már a magyar nyelv jövevényszavának kell tekintenünk, s mint ilyet magyarosan is kéne írnunk. Csak példaként: szerintem a vaszkularizáció igen szép forma lenne - ha az Orvosi helyesírási szótár megengedné a használatát...

A jövőben talán ez a logikusnak tűnő szemléletmód fog uralkodni szaknyelvünk alakításában, fejlesztésében, építésében - addig is: inkább -izáljunk, mint -isaljunk!

Irodalom

  1. Orvosi helyesírási szótár. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1992.
  2. Bakos: Idegen szavak és kifejezések szótára, függelékkel bővített kilencedik kiadás. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1989.
  3. Nyelvművelő kézikönyv. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1980.
  4. A mai magyar nyelv rendszere, Leíró nyelvtan I. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1961.
  5. A magyar helyesírás szabályai, tizenegyedik kiadás. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1994.