TUDÓSÍTÁS
Parlamenti vitanap az egészségügyről
Nagy András László
 
 
 


LAM 2000;10 (5): 444-447. 

Az országgyűlés az MSZP javaslatára Reform vagy retorika címen egészségügyi vitanapot rendezett. Gógl Árpád 40 perces bevezetőjét a Horn-Kuncze kormány egészségpolitikájának bírálatával kezdte. Kijelentette, a Bokros-csomag szétzilálta a magyar egészségügy néhány elemét: a fogorvoslást, a sportegészségügyet, a szanatóriumi rendszert, és 1995-ben a '90-es finanszírozási szint felére csökkent a ráfordítás.

Átkos örökség

Elmondta, hogy megítélése szerint mi az, ami nem történt meg vagy nem jól történt meg az 1994-98-as időszakban. Említette a kapacitástörvényt, elismerve, hogy az ellátórendszer valóban felülvizsgálatra szorult és szorul máig is. Gógl Árpád szerint az előző kormánytól örökölt egészségügyi törvény sem jó, mert túlméretezett szerepet szán a jogi megközelítésnek, szemben a gyógyításban meghatározó szerepet játszó orvos és betege közötti bizalmi viszonnyal.

Az előző kormány bűnéül rótta fel, hogy a gyógyszerköltségek kiadásai kezelhetetlenné váltak, továbbá, hogy elmulasztották kialakítani az Európai Unió normatíváinak megfelelő, átlátható támogatási rendszert. "Szó volt a privatizáció kiterjesztéséről; de egyetlen lépés nem történt" - mondta az egészségügyi miniszter. Örökzöld téma a bér kérdése is - folytatta. 1997-ben a humán-egészségügyi ellátásnak a vállalkozási szférához viszonyított kereseti elmaradása 32 százalék volt.

Siker

Mit tett ezzel szemben az Orbán-Torgyán kormány? Elkészítette a nemzeti egészségfejlesztési és egészségügyi stratégiát. Létrehozta a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézetet, és ez az intézet elkészítette azt az egészségfejlesztési stratégiát, amely meghatározza a célkitűzéseket, a feladatokat és a konkrét programokat.

Gyakorlatilag befejeződött a Nemzeti Egészségügyi Tanács megszervezése, a társadalmi szervezetek kijelölték a delegáltjaikat, áprilisban megtartható az alakuló ülése.

A tárca együttműködött a Gazdasági Minisztériummal, a Pénzügyminisztériummal, az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral, és a gazdasági kabinet döntése alapján 1999 őszén négy, minisztériumok közötti munkabizottság jött létre. Az elkészített anyagot az Egészségügyi Minisztérium összegezte, a kormány foglalkozik vele, és valószínű, hogy az egyik közeljövőbeni kormányülésen véglegesíti.

Gógl Árpád emlékeztetett rá, hogy a kormány programja az alap- és a járóbeteg-ellátásban a magántulajdon megerősítését, valódi és funkcionális magánosítást ígért. A tárca megalkotta, beterjesztette, és a parlament elfogadta az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényt. Kijelentette, "a törvény mérföldkő az átalakításban, a tulajdonviszonyok megváltoztatásában". Ígérte, a tárca májusban benyújtja a szakellátás privatizációjához szükséges jogszabályokat, készül az egészségügyi intézmények jogállásáról szóló törvénytervezet is.

A Miniszterelnöki Hivatal koordinálásával, amortizációval foglalkozó munkabizottságot hoztak létre, amely már elkészítette javaslatait. A valós amortizációs költségek meghatározása céljából az EFKI modellkísérletet folytat.

A miniszter a fekvőbeteg-ellátás fejlesztését nevezte az elkövetkező időszak legfontosabb feladatának. Meghatározták a területfejlesztési prioritásokat az aszimmetria kiküszöbölésére.

Létrehozták a szakirányú szakképzés központi gyakornoki rendszerét.

Hozzáláttak a mentőhálózat optimalizálásához, hat új mentőállomást már átadtak, tizenegy még ebben az évben biztosan átadásra kerül. A háziorvosi rendszerben megkezdődött a sürgősségi ügyeleti rendszer átalakítása.

Gógl Árpád az egészségügy bérhelyzetét kritikusnak nevezte.

A tárca 1998 óta 8 törvényt, 12 kormányrendeletet, 113 miniszteri rendeletet bocsátott ki. Gógl Árpád ezek alapján kijelentette, hogy tárcája időarányosan teljesítette a kormányprogramból rá váró feladatokat.

A parlamenti rendnek megfelelően a pártok vezérszónokai reflektáltak az elhangzottakra. Selmeczi Gabriella a Fidesz képviselőcsoportja nevében ugyancsak az előző kormány ostorozásával kezdte hozzászólását. Felemlegette a társadalombiztosítási önkormányzatok szerinte botrányos működését, az egészségügyi dolgozókat és betegeket méltatlan helyzetbe hozó ágyszámtörvényt, és az egészségügyre fordított közfinanszírozás reálértéken számított zuhanásszerű csökkenését, amelyek - megítélése szerint - mind-mind a jelenlegi kormány mozgásterét szűkítik!

A polgári kormány tettei közül kiemelte, hogy "elzárta a korrupt társadalombiztosítási önkormányzatok pénzcsapjait", hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár szervezete gyökeres változáson ment át, ezzel "az elmúlt húsz-harminc évben a közigazgatás egyik legnagyobb és legátfogóbb reformját hajtottuk végre", amelynek következtében "ma már a szolgáltatások sokkal könnyebben elérhetők, mint azelőtt". "Mára elértük, hogy a társadalombiztosítás jóval átláthatóbban és hatékonyabban működik, így megvalósítja az állampolgárok és a politikusok azon óhaját, hogy gondos gazdája legyen a biztosítottak rájuk bízott pénzének" - tette hozzá.

Kijelentette, hogy a Fidesz frakciója támogatja a kormány egészségpolitikai elképzeléseit, és ennek segítésére további ajánlásokat, kéréseket fogalmaz meg. A Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója kívánatosnak tartja, hogy ne csökkenjen az egészségügyre fordított közkiadások reálértéke. Javasolja, hogy az amortizációt építsék be a finanszírozásba. Rendezzék végre az egészségügyi dolgozók méltatlan bérhelyzetét. Az innovatív gyógyszerek megfizethető áron kerüljenek a hazai gyógyszerpiacra, és ezzel párhuzamosan támogassák a generikus készítmények használatát. Jónak mondta a kormány azon elképzeléseit, amelyek szerint a kínálatból a leghatékonyabb, legkisebb mellékhatásokkal járó, legolcsóbb készítményekre akar társadalombiztosítási támogatást adni. A frakció javasolja a kormánynak, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, milyen módon lehet enyhíteni a kisgyermekes családok gyógyszerköltségeit.

Balsiker

Az ellenzéki oldalról elsőként Kökény Mihály (MSZP) kapott szót. ő is a múlt értékelésével kezdte. Felidézte az 1995-ös, majd az 1998-as parlamenti vitanapokat és kijelentette, hogy ott és akkor a szocialista-szabaddemokrata kormánynak volt bátorsága számot adni konfliktusokat vállaló, de az ágazat változását és talpon maradását garantáló egészségpolitikájáról, annak kudarcaival és erényeivel együtt. Gógl Árpád miniszteri expozéja szerinte azt sugallta, hogy tulajdonképpen majdnem minden rendben van, és ami mégsem, azért kizárólag az örökség a felelős.

Ezzel szemben a szocialisták úgy látják, hogy mivel ma már nem a zsugorodó nemzeti jövedelmet kell elosztani, több pénzt kellene áldozni az ellátórendszer korszerűsítésére és az ott dolgozók jövedelmének növelésére. Ennek tükrében megdöbbentőnek nevezte, hogy az egészségügy helyzete nem javul, sőt, folyamatosan tovább romlik, válsága egyre mélyül. Kijelentette, mindez csak részben magyarázható pénzhiánnyal, de legalább annyira morális válságról van szó, amelyet fokoz az egzisztenciális bizonytalanság és a kiszolgáltatottság. Kimerülőben vannak a hivatástudat tartalékai.

Ezek után Kökény Mihály számon kérte a polgári koalíciótól saját programjának teljesítését, amely - mint mondta - olyan célkitűzéseket tartalmazott, amelyeknek megvalósulását csak üdvözölni lehetne. Lehetne - fogalmazott, mert szerinte ezekből jóformán semmi sem valósult meg, a reformokat retorika és olyan pótcselekvés helyettesíti, mint az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény, amely a háziorvosokat mondvacsinált jogosítvánnyal ajándékozta meg, és amely generációkat és orvoscsoportokat állít szembe egymással. A szocialista vezérszónok a kormány szemére vetette, hogy már olyan, évek óta eldöntött alapelveket is megkérdőjelez, mint a nem állami egészségügy vagy a szolidaritás alapú egészségbiztosítás.

Kökény kijelentette, a vitanapot az MSZP a konszenzusteremtés kezdetének szánja, előre szeretne tekinteni, de ehhez szembe kell nézni azzal, ami van. A kormány két éve azt mondta, az egészségügyben csökkentik az állam közvetlen irányítási funkcióit, szerepe főként a jogszabályalkotás lesz, és hatósági feladatokra fog összpontosulni. Ezzel szemben elvárják, hogy az önkormányzatok felajánlják kórházaikat az államnak. A kormány programja: pénzügyi alapot ígért az egészségmegőrzésnek, kiemelt fejlesztést az egyetemi klinikáknak és nem utolsósorban a szektor bérhelyzetének a rendezését. Ezzel szemben 1999-ben átlagosan 3 százalékkal csökkent az egészségügyi közalkalmazottak reálbére.

Bírálta az ellátásszervezési elképzeléseket is: kiemelte, öregedő társadalmunkban a krónikus ellátás égetően szükséges, s ezzel szemben az egészségügyi kormányzat csak a sürgősségi ellátásról beszél. Mint mondta, a Vészhelyzet című film modellje - bár nagyon tetszetős és sikeres a televízióban - csak korlátozottan alkalmazható nálunk, ahol a heveny életveszély elmúltával sem lehet kitenni a beteget annak, hogy fizetőképességétől függjön a sorsa. "Rosszul meghatározott célok és intézkedések, késlekedő reformok, egymásnak ellentmondó szavak és tettek, magukra hagyott, részben vegetáló intézmények, centralizálás és államosítás, az egyeztetés hiánya minden szinten." - összegezte mondandóját Kökény Mihály.

Hozzátette még, meggyőződése, hogy tudatos, nyilvános és egyeztetett cselekvéssorral még van esély arra, hogy az egészségügy kilábaljon jelenlegi helyzetéből. A szocialista párt szükségesnek tartja, hogy a gazdaság növekedésével arányosan nőjenek az egészségügyi ráfordítások, ne pedig a lakosság terheinek növelésével. Mit vár a kormánytól és miniszterétől? Felelős hozzáállást, egyeztetést, konszenzuskeresést, fokozatos építkezést, az értékek megőrzését, toleranciát, az esélyegyenlőség romlásának megállítását és megfelelő alázatot.

Félsiker

Hegedűs Mihály az FKgP frakciója nevében azzal kezdte, hogy rendkívül jó munkaanyagnak nevezte az egészségügy továbbfejlesztéséről szóló előterjesztést. "Talán el lehet mondani, hogy egy rendkívül jó anamnézist követően egy jó terápiás elv rögzítése után vannak vitatható terápiás lépések."

Kijelentette, a magyar állampolgárok alkotmányos joga, hogy megbetegedés esetén hozzájussanak a szükséges egészségügyi ellátáshoz. Az alkotmányos jogok helyes értelmezése a modern egészségkultúra szemléletén alapul, amely intézményesíti az egészségmegőrzést és a betegségek megelőzését. Az egészségfinanszírozási reform fő feladata, hogy lehetővé tegye az egészségügyi szükségletekre szánt többletforrások költséghatékony, a szolidaritás és a támogatás elvét egyaránt érvényesítő felhasználását.

A Független Kisgazdapárt szerint a munkaanyagnak a fentiek alapján vitatható pontjai is vannak. Fontosnak mondta, hogy a munkaanyag leszögezi, hogy az ágazat az alatt a tíz év alatt, amely a rendszerváltás óta eltelt, reálértékben felére csökkent forrásokból nemcsak fenntartotta a működőképességét, de emelkedett a nyújtott szolgáltatások minősége és mennyisége. "Ez a reálbérek drasztikus csökkenése, az eszközpótlások elmaradása, az infrastruktúra és az épületek lepusztulása árán történt. A hatékonyság növelésének ezen tartalékai a végsőkig kimerültek. A magyar népesség egészségügyi állapota európai összehasonlításban a legrosszabbak között van" - jelentette ki Hegedűs Mihály. Hozzátette, ez a hihetetlen arányú egészségvesztés nem az egészségügyben keletkezett, ma mégis sok közgazdász, pénzügyi szakember az egészségügyet hibáztatja a lakosság rossz egészsége miatt, a pénzügyi politika egyik állandó céltáblája az egészségügy. "Az egészségügyi kiadások tervezésénél nem a tényleges, a lakosság katasztrofális egészségi helyzetéből adódó feladatok, hanem a bázisszemlélet, a fiskális szándékok a meghatározók."

A foglalkozása szerint háziorvos kisgazda képviselő ezek után bírálta az egészségügyi kormányzat önálló sürgősségi ellátást előtérbe helyező elképzeléseit. Szerinte az valóban magas szintű ellátást biztosít, de igen magas költségek mellett, így sérti az egyenlőség elvét, és nem segíti a szerkezetváltást. Tovább növelheti a Magyarországon amúgy is egészségtelenül nagy kórházméretet, hiszen a kisméretű, költséghatékony kórházak bezárását ígéri. Hegedűs Mihály szerint a vertikálisan integrált modell jobban illeszkedik az egészségpolitika alapelveihez. Szerinte a falvakban meg kell hagyni az alapellátási ügyelet rendszerét, de a városokban továbbra is segíteni kell az ügyelet és a mentés integrációját.

Kijelentette, hogy a Független Kisgazdapárt - mint a vidék pártja - sem politikai, sem szakmai szempontból sem tudja támogatni a kisvárosi kórházak megszüntetését. A munkaanyag kapacitásszabályozással foglalkozó szakaszából ugyanis kitűnik, hogy a kis kórházak bezárása elfogadott gondolat, mert kimondja, a kötelezően OEP-finanszírozásban részesülő kórházaknak rendelkezniük kell sürgősségi részleggel. Az elmúlt évben megjelent egy minisztériumi pályázat, amelyet a sürgősségi ellátóegységek létesítésének támogatására írtak ki, és amely a támogatás feltételeként 400 ágynál nagyobb ágylétszámot írt elő. "Magyarul: a sürgősségi osztályok megléte az OEP-finanszírozás feltétele, de a kis és közepes kórházak nem részesülnek anyagi támogatásban a sürgősségi részlegük kialakításához. Ez a 400 ágynál kevesebbel rendelkező városi kórházak megszűnését jelentheti, ami különösen a hátrányos helyzetű régiók lakosságát sújtja" - mondta Hegedűs Mihály. Azzal folytatta: "A vidék és a főváros, a nagyvárosok morbiditási, mortalitási mutatói között nagy különbség van a vidék kárára. A rossz közlekedés, a távolság miatt, a rossz anyagi körülmények között élő vidéki állampolgár a változások után még nehezebben jutna hozzá a kórházi ellátáshoz. Ez elfogadhatatlan számunkra."

Később Túry Kovács Béla frakcióvezető-helyettes szintén hangsúlyozta, hogy az alapellátás, a járóbeteg-szolgáltatás, a fekvőbeteg-ellátó szolgáltatás, a mentés, illetve a betegszállítás egységét nem szabad a sürgősségi ellátás javára megbontani.

Ezután az egészségügy privatizálásának korlátairól szólt. Kijelentette, az állam ebből a szolgáltatási rendszerből nem vonulhat ki, a szolgáltatás biztonságát mindig, mindenkor, minden helyzetben garantálnia kell.

Elveszett négy év

Kuncze Gábor az SZDSZ képviselőcsoportja részéről leszögezte, hogy nem az egészségügyben dolgozó orvosok, asszisztencia vagy ápolószemélyzet szaktudása, felkészültsége, hivatástudata van válságban, hiszen az nemzetközi összehasonlításban is jó, a legmagasabb elismerés és köszönet illeti őket azért, hogy az ismert körülmények között is kitartanak a pályán. Ami az egészségügy kapcsán válságban van, az a finanszírozás és az ellátórendszer működése, vagyis minden, ami a hivatás szeretetén túl van. Szerinte a politikát ezért súlyos felelősség terheli.

Elismerte ugyanakkor, hogy az elmúlt tíz évben valóban számos jó dolog történt, csak éppen két lényeges dologban nem történt érdemi változás: nem alakult ki egy olyan működési struktúra, amely a meglévő forrásokból finanszírozható, illetve nem sikerült kialakítani egy olyan finanszírozási rendszert, amely lehetővé tenné többletforrások bevonását a magyar egészségügybe. Hozzátette, amíg ezen a két területen nem vagyunk képesek változást elérni, addig minden átalakítás csak tüneti kezelésként értékelhető.

Kuncze Gábor elmondta, a szabaddemokraták a szolgáltatói oldal, azaz a járóbeteg-szakellátás és a kórházi rendszer reformját csak akkor tudják támogatni, ha az egy időben történik meg. Ez jelenti a járóbeteg-szakellátás privatizációját, de kell, hogy jelentse a kórházak üzemszerű működésének különféle vállalkozási formában történő lehetővé tételét is. Hozzátette, ez a rendszer sem nélkülözheti többletforrások bevonását. Ez pedig kétféle lehet: a több-biztosítós modell bevezetése, annak érdekében, hogy az a pénz, amelyet egyébként jelenleg is egészségügyre költünk, például hálapénz formájában, rendezett módon kerüljön be az egészségügyi ellátásba; illetve a privatizáció, amely azonban feltételezi az előbbit, a több-biztosítós modell bevezetését, illetve a több-biztosítós modell bevezetése feltételezi az egészségügyi privatizációt. A kettő, egymás nélkül nem létezik - jelentette ki. Át kell térni tehát a választható, versengő egészségbiztosítók rendszerére.

Kuncze Gábor végezetül emlékeztetett a miniszterelnök szokásos szerdai interjújára, amelynek egészségügyre vonatkozó része őt két dologról győzte meg: a kormánynak valódi elképzelése továbbra sincs az egészségügy problémáinak kezelésére; továbbá, hogy ebben a ciklusban nem is fog már semmit tenni az egészségügy rendbetétele, átalakítása érdekében. A reform pedig - a szabaddemokraták frakcióvezetője szerint - nélkülözhetetlen lenne, és úgy ítéli meg, hogy négy év ismét elveszett, az egészségügy problémáinak megoldása egy következő kormányra vár.

A parlamenti béke:  jobb

Dávid Ibolya, az MDF elnöke leszögezte, az egészségügy a világban soha, sehol nem kormányzati sikerágazat. Ennek oka, hogy a gyógyítás költségei sokkal gyorsabban nőnek, mint a nemzeti jövedelmek, és emiatt a szükségletek mindenütt messze megelőzik az egészségügy anyagi lehetőségeit. A válságból kivezető utat mindenütt keresik. Ezzel mindkét parlamenti oldalnak üzente, hogy felesleges egymásra mutogatni.

Ez után arról beszélt, hogy az Európai Unión belüli egészségügy a szubszidiaritás elve alapján nemzeti hatáskörbe tartozik. Az egészségügyi ellátást illetően azonban léteznek olyan közösségi elvek, mint a szolidaritás elve, az ellátáshoz való hozzáférés elve, valamint a fenntartható finanszírozás elve. A maastrichti szerződés pedig az egészségmegőrzési szempontokról is szól. Ezen a téren Magyarországnak számtalan teendője van, miközben az európai uniós országokhoz képest alacsonyabb a nemzeti jövedelme, tehát a gyógyításra fordítható összeg, pénz is.

Sorolta, mit tett az egészségügyért 1990 és 1994 között a Magyar Demokrata Fórum vezetésével az első polgári kormány, majd megállapította: 1994 után elmaradt a szükséges folytatás, az egészségügyre fordított kiadások reálértéke közel a felére csökkent. A pártelnök kijelentette, a Magyar Demokrata Fórum továbbra is képviseli egykori elveit: a közfinanszírozásban működő szolidaritási elvet, az egyenlő hozzáférhetőséget biztosító egészségügyet. Ezért fenn kívánja tartani az általános kötelező egészségbiztosítást, és a versenyt az alap-, a járóbeteg- és a fekvőbeteg-ellátásban működő szolgáltatók versenyére kívánja szűkíteni.

Az MDF a két lábon álló egészségügyi rendszerben hisz, vagyis szükségtelennek tartja, hogy a háziorvos és a kórház közé beékelődjön a mindkettőtől független járóbeteg-szakellátás. Feltette a kérdést, nem lenne-e célszerűbb a szakrendelőket kizárólag csak a kórházak ambulanciájaként működtetni.

Rendet, tudást, tisztességet!

A MIÉP részéről Rozgonyi Ernő szólt. Kijelentette, a Magyar Igazság és Élet Pártja egészségügyi programjának a jelszava: rendet, tudást, tisztességet az egészségügyben.

Az egészségügyi szempontoknak a törvényhozásban, a gazdasági döntésekben és a tárcák közötti egyeztetésben, a beruházások területén prioritást szeretne biztosítani, és az egészségügyi ellátás minden területén a prevenció szemléletét és gyakorlatát kívánná megvalósítani.

Biceg a törvény

Az Egészségügyi és Szociális Bizottság előadója Frajna Imre államtitkár volt. Kijelentette, az egészségügy területén egyszerre folyik a reform és a retorika. Sorolta az egészségbiztosítás területén megtett - szerinte - reformértékű lépéseket: a járulékbeszedés átkerült az APEH-hoz, az alapokat kincstári körbe vonták. Szakmai intézkedések is történtek: működik az országosan egységes vényellenőrzési rendszer, a taj-szám adatbázist összekötötték a kifizetőprogramokkal, új alapokra helyezték a gyógyászati segédeszközök támogatási rendszerét, megkezdték a gyógyászati segédeszközök kölcsönzésének a támogatását. Sikeresnek nevezte a gyógyszerkassza bezárását, s ezzel a kiadások növekedésének ütemét az eddigiek felére sikerült leszorítani. Ezt követően az államtitkár hosszan szólt arról, hogyan sikerült a különkeretes gyógyszerkasszát nemcsak nem túllépni, hanem bővíteni is.

Horváth Zsolt államtitkár az egészségügy duális finanszírozásával foglalkozott.

Megállapította, egyelőre nem tudják kitalálni, hogy mivel lehet kényszeríteni az önkormányzatokat arra, hogy ne önként vállalt feladatokra költsék el a pénzüket, hanem a törvényben meghatározott, kötelező feladatukra, az egészségügyi ellátás fenntartására. Ha ez megtörténne, nem okozna gondot az amortizáció finanszírozásba való beépítése.

A Fidesz-frakció szerint a duális finanszírozást egylábú finanszírozássá kellene alakítani, ehhez viszont módosítani kellene olyan alapvető törvényt, mint a kétharmados önkormányzati törvény. Ehhez konszenzus szükséges. Ennek hiánya okozta, hogy a kormánypártok nem tudták valóra váltani céljukat, a magántulajdonon alapuló, magánkézben lévő alapellátást, majd járóbeteg-szakellátást. Ismételten kérte az ellenzéket, térjenek vissza az önálló orvosi működésről szóló törvényhez, "módosítsuk akár még egyszer és nyúljunk hozzá azokhoz a kétharmados részekhez, amelyek miatt - mi is tudjuk - biceg a törvény" - mondta Horváth Zsolt.

Keller László, az MSZP képviselője kijelentette, a miniszteri expozéval és a Fidesz vezérszónoklataival nincs értelme vitába szállni, hiszen az emberek a saját bőrükön érzik, mennyire nem felel meg a valóság mindannak, amit állítottak.

Szerinte Horváth Zsolt volt az első kormánypárti képviselő, aki valódi problémákat vetett fel. Keller László szerint azonban az amortizáció megoldatlanságáért nem lehet az önkormányzatokat hibáztatni.

Balogh László, ugyancsak az MSZP részéről, súlyos tárgyi tévedésnek nevezte, "ha valaki azt hiszi, hogy a kórházak problémája megoldható, ha itt is - mint a társadalmi élet más területein - bekövetkezik az államosítás." Hozzátette, a valamikori állami tulajdonú kórházak önkormányzati tulajdonná minősítése üres deklaráció a felújítási és amortizációs forrás nélkül. Kérte, a kormány ne próbálkozzon az önkormányzatok igencsak csekély jogosítványainak elvonásával.

Kökény Mihály hozzátette, egycsatornás finanszírozási rendszer volt már Magyarországon, úgy hívták, hogy centralizált, túlközpontosított állami rendszer, ami megbukott, és ezért jött létre konszenzussal az 1990-es évek elején az egységes biztosítási rendszer, ezért választották külön a szolgáltatói és a vásárlói szerepet, és ezért decentralizálták a szolgáltatói oldalt.

A vitanap zárszavát Gógl Árpád egészségügyi miniszter mondta.