SCIENTA MEDICA HUNGARICA
Magyar szerzők külföldi szakfolyóiratokban publikált közleményeinek kivonatai
 
 
 


LAM 2000;10 (5): 438-440. 

 
Az endotelin-1 hatása tengerimalacokban a légutak és a tüdőszövet mechanikai tulajdonságaira. Effects of endothelin-1 on airway and parenchymal mechanics in guinea-pigs
Adamicza Ágnes, Peták Ferenc, Asztalos Tibor, Hantos Zoltán
Szegedi Tudományegyetem, Sebészeti Műtéttani Intézet
6720 Szeged, Pécsi u. 4.
Eur Respir J 1999;13:767-74.

Ez idáig még nem vizsgálták azt, hogy az endotelin-1 (ET-1) légzőrendszerre gyakorolt mechanikai válaszaiban a légutak és a tüdőszövet milyen szerepet játszik. Jelen kísérletekben a szerzők tengerimalacokon, szeparált módon vizsgálták a légutakban és a tüdőparenchymában az ET-1 által kiváltott légzésmechanikai változásokat.

Nyitott mellkasú, altatott, paralizált állatokban meghatározták a tüdő bemenő impedanciáját (ZL) a kilégzés végén a tracheába vezetett kis amplitúdójú, 0,5-21 Hz közti frekvenciájú pseudorandom nyomásjelekkel. A ZL-értékeket kontrollállapotban és ET-1 iv. bólusai után mérték, a 0,125 mg/kg kezdeti dózist 2 mikrogramm/kg dózisig kétszerezve. A ZL-adatokból modellillesztéssel megkapták a tüdő mechanikai jellemzőit: légúti ellenállás (Raw) és inertivitás (Iaw), valamint szöveti csillapítás (G) és elaszticitás (H). A G/H alapján meghatározták a szöveti hiszterezivitást (éta).

Minden ET-1-dózis szignifikánsan növelte a Raw-t (max. válasz átlag±SE: 424±129%), G (400±80%), H (95±22%) és h (156±33%), míg az Iaw a két nagyobb dózis után csökkent (-291±77%).

Eredményeik azt jelzik, hogy a tüdőszöveti konstrikciót a perifériás légutak inhomogén konstrikciója kíséri.


Az egérlép-érrendszer fenotípus-heterogenitásának kimutatása IBL-7/1 és IBL-7/22, patkány eredetű monoklonális antitestek használatával. Detection of phenotypic heterogeneity within the murine splenic vasculature using rat monoclonal antibodies IBL-7/1 and IBL-7/22
Balázs Mercedesz, Grama László, Balogh Péter
Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Immunológiai és Biotechnológiai Intézet
7624 Pécs, Szigeti út 12.
Hybridoma 1999;18:177-82.

A lymphocyták megtelepedése a perifériás nyirokszövetekben egy komplex kölcsönhatás-sorozat során zajlik le. A nyirokcsomóba irányuló vándorlásban a kezdeti lymphocytaadhéziós folyamatok nagy része részleteiben ismert, azonban a lépben lejátszódó lymphoid-endothelialis kölcsönhatásokról viszonylag kevés adat áll rendelkezésre. A szerzők célja az volt, hogy egérlép-endothelsejtekkel reagáló patkány eredetű monoklonális antitesteket állítsanak elő. Irradiált egérből származó lépstroma felhasználásával végzett immunizálás után két új, patkány eredetű monoklonális antitestet tudtak izolálni. Ezek közül az IBL-7/1 a marginális sinus endotheljének és a vöröspulpa-sinus endotheljének a membránantigénjéhez kötődött. Ugyanakkor nem ismerte fel a centrális arteriola endotheljét a periarteriolaris lymphoid hüvelyben. Ezzel a reaktivitással szemben az IBL-7/22 antitest egy közös sinusoidalis és arteriolaris endothel-membrán antigénhez kapcsolódott. Az endothelialis reaktivitás mellett a periarteriolaris lymphoid hüvely és a vörös pulpa bizonyos reticularis komponensei is jelölődtek ezen utóbbi ellenanyaggal, míg a folliculusrégió jelöletlen maradt. Fluoreszceinjelölt IBL-7/1 antitesttel végzett in vivo jelölés után a marginális sinus luminális reaktivitását igazolták. Az antitesttel folytatott nagy dózisú ismételt kezelés nem változtatta meg a T- és B-sejtek megoszlását a lépben. Ez a két új antitest a továbbiakban értékes adatokat nyújthat a lépendothel fenotípusának vizsgálatában az egyes endothelalcsoportok elemzése során.


Tachykininreceptorok szerepe a kapszaicin okozta "lokális efferens" mozgásválaszban tengerimalac-vékonybélben és -nyelőcsőben. Tachykinin receptors are involved in the "local efferent" motor response to capsaicin in the guinea-pig small intestine and oesophagus
Barthó Loránd, ifj. Lénárd László, Riccardo Patacchini, Halmai Vilmos, Wilhelm  Márta, Peter Holzer, Carlo Alberto Maggi
Pécsi Orvostudományi Egyetem, Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet
7643 Pécs, Szigeti út 12.
Neuroscience 1999;90:221-8.

A kapszaicinérzékeny érzőneuronok perifériás végződéseikből neurotranszmittereket szabadítanak fel; ezek "lokális efferens" válaszokat közvetítenek (ilyen például az axonreflex "vörös udvar" a bőrben). Tengerimalac-vékonybélben a szenzoros izgató kapszaicin ingerületbe hozza a primer afferens idegvégződéseket, és az ezekből felszabaduló anyagok aktiválják a bélfal (intrinszik) kolinerg motoneuronjait. Az intrinszik idegeket izgató anyagok azonosítása még nem történt meg bizonyossággal. Két úgynevezett tachykinin neuropeptid, a P-anyag és a neurokinin A megtalálható a primer afferens idegekben. A jelen kísérletsorozatban a szerzők tengerimalac-vékonybél, illetve -nyelőcső hosszanti izomzatában azt kívánták tisztázni, hogy milyen szerepet játszanak az afferensekből felszabaduló tachykininek, illetve az általuk izgatott tachykinin NK1-, NK2- és NK3-receptorok a kapszaicin okozta összehúzódásban. A tachykinin NK1-receptorok gátlására a GR 82334 jelzésű antagonistát használták (3x10-6 M koncentrációban), az NK2-receptorok bénítására a MEN 10627-et vagy a MEN 11420-at (3x10-6 illetve 10-6 M), az NK3-receptorok bénítására pedig az SR 142801-et (10-7 M).

Az ileumban a 2x10-6 M kapszaicin okozta kontrakció amplitúdóját nem csökkentette a tachykinin NK1-, NK2- vagy NK3-receptorok külön-külön végzett bénítása (bár az NK3-receptor-blokkoló csökkentette a "görbe alatti területet"). A tachykinin NK1- és NK3-receptorok együttes bénítása a válasz amplitúdóját is lényegesen csökkentette (körülbelül a felére); a "görbe alatti terület" mintegy 85%-kal csökkent. A tachykinin NK2-receptor-blokkoló bevonása a kombinációba nem okozott további csökkenést a válaszban. A kapszaicin hatását a tachykinin NK1- és NK3-receptorok együttes deszenzibilizálása (tachyphylaxia) is csökkentette (ezt a természetes NK1-receptor-izgató P-anyag, illetve a mesterséges NK3-receptor-izgató senktide nagy koncentrációjú együttes adásával érték el).

A nyelőcsőben a kapszaicin (10-6 M) kétfázisú (gyors, majd lassú) összehúzódást okozott. A választ mind a paraszimpatikus (muscarinreceptor) bénító atropin (10-6 M), mind a kapszaicin előkezelés (10-6 M) erősen gátolta. Hasonlóan az ileumhoz, a nyelőcsövön a tachykinin NK1-, NK2- vagy NK3-receptor külön-külön bénítása nem gátolta a kapszaicin hatását, ugyanakkor bármelyik két receptortípus együttes bénítása szignifikáns gátlást eredményezett, és mindhárom receptortípus antagonistájának kombinációja igen erős, bár nem teljes gátló hatást mutatott. A teljes válasz tetrodotoxinérzékeny volt.

Következtetések: A motoneuronokon elhelyezkedő tachykinin NK1- és NK3-receptorok (az ileumban), illetve az NK1-, NK2- és NK3-receptorok (a nyelőcsőben) szerepet játszanak a kapszaicin izgató motoros hatásában. Valószínű, hogy e receptorok a tachykininerg ingerületáttevődést közvetítik az érzőneuronról a motoneuronra. A válasznak mindkét szerven más, nem tachykininek által közvetített összetevője is van.


Agykamrába törő, vérzést okozó thoracolumbalis arteriovenosus malformatio - esetismertetés. Intraventricular hemorrhage as a false localizing sign of a thoracolumbar arteriovenous malformation: case report
Barzó Pál, Vörös Erika, Bodosi Mihály
Szent-Györgyi Albert OTE, Idegsebészeti Klinika
6720 Szeged, Semmelweis u. 6.
Surg Neurol 1999;51(4):430-4.

A gerincvelői arteriovénás fejlődési rendellenesség (AVM) viszonylag ritka megbetegedés, amely a leggyakrabban gerincvelői vagy subarachnoidealis vérzést okoz. Amennyiben az elváltozás a nyaki régióban helyezkedik el és profúz vérzést okoz, a tünetek (tudatzavar, szemfenéki pangás, agyidegtünetek, epilepsziás roham) annyira rapidak és súlyosak lehetnek, hogy koponyaűri vérzés gyanúját keltik. Az alábbiakban a szerzők olyan beteg esetét ismertetik, akinél a thoracolumbalisan elhelyezkedő AVM koponyaűri, de főként kamrába törő vérzést, légzésbénulást és tudatzavart okozott.

A beteg 28 éves koráig számottevő megbetegedésben nem szenvedett. Közösülés közben hirtelen tűrhetetlen fejfájás, tudatzavar és átmeneti légzésbénulás jelentkezett. Az állapot stabilizálása után jobb oldali végtagbénulás alakult ki. A koponya-CT-vizsgálat kamrába törő vérzést igazolt. Egy napig tartó mesterséges lélegeztetést követően a beteg visszanyerte az eszméletét, jobb oldali hemiparesise megszűnt, azonban fokozatosan bal alsó végtagi gyengeség alakult ki. A szerzők először az agyi erek angiográfiás vizsgálatát végezték el, amely vérzésforrást nem igazolt; az ezt követő spinalis angiográfia viszont a conusban elhelyezkedő intramedullaris AVM-et igazolt. Az elváltozást műtéti úton teljesen eltávolították.

Az ismertetett eset számos fontos kérdést vet fel. Először is mérlegelendő, hogy mindazon betegeknél, ahol az intracranialis vérzés hátterében angiográfiával vérzésforrást nem tudnak kimutatni, ne végezzenek-e rutinszerűen spinalis MR-vizsgálatot is? Nagy jelentőségű a diagnózis minél gyorsabb felállítása és a műtét időbeni elvégzése, hiszen a fenyegető spinalis vénás thrombosis és a következményes myelopathia az esetek többségében már visszafordíthatatlan. A szerzők véleménye szerint az elváltozás eltávolítása még ilyen esetekben is tanácsolható, hiszen az újabb vérzés akár végzetes következményekkel is járhat.


Scleromyxoedema. Scleromyxoedema
Bata-Csörgő Zsuzsanna, Husz Sándor, Földes Márta, Korom Irma, Molnár Katalin, Morvay Márta, Dobozy Attila
Szent-Györgyi Albert OTE, Bőrgyógyászati Klinika
6720 Szeged, Korányi fasor 6.
J Am Acad Dermatol 1999;40:343-6.

A scleromyxoedema a papularis mucinosis olyan scleroticus variánsa, amelyben lichenszerű papulák és a scleroderma jellegzetes tünetei együtt vannak jelen. A szerzők ötvenéves betegük esetét ismertetik, akinél a scleromyxoedema tüneteit IgG-lambda-típusú paraprotein jelenléte, szisztémás sclerosis, valamint myositis kísérte. A beteg szérumában a sclerodermára jellemző Scl-70 antitestet is kimutatták. Elektromiográfia akut myositis fennállását igazolta, a beteg kreatinfoszfokináz-szintjét is jelentősen emelkedettnek találták. In vitro tenyészetben a beteg bőréből származó fibroblastok az egészséges bőrből származó fibroblastoktól eltérő növekedést mutattak. Betegük tünetei cyclosporinkezelésre (4 mg/ttkg/nap) jelentősen javultak. A scleromyxoedemának sem a patogenezise, sem definitív terápiája nem ismert. A szerzők által ebben a betegségben először alkalmazott cyclosporinkezelés jó terápiás hatása hátterében a szernek a citokinekre, növekedési faktorokra kifejtett hatása, a fibroblastsejtek növekedésének direkt gátlása, illetve a glükózaminoglikán-szintézis gátlása állhat.


Előzetes hízósejt-degranuláció csökkenti a vékonybél ischaemia-reperfúzió miatti károsodását kutyákon. Mast cell degranulation decreases ischemia-reperfusion injury in the canine small intestine
Boros Mihály, Kaszaki József, Ördögh Béla, Nagy Sándor
Szegedi Tudományegyetem, Sebészeti Műtéttani Intézet
6720 Szeged, Pécsi u. 4.
Inflamm Res 1999;48:193-8.

A szöveti hízósejtek mediátorkészlete a lokális gyulladásos válasz mellett fontos szerepet játszhat az ischaemiás tolerancia, a prekondicionálás mechanizmusában is. A szerzők kísérleteikben a hízósejt-degranuláció szerepét vizsgálták a vékonybél ischaemia-reperfúzió okozta károsodásának kórfolyamatában, altatott kutyákon. A vékonybél artériás keringésének elzáródását követően kialakuló ischaemia-reperfúzió miatti károsodás hemodinamikai és morfológiai következményeit összehasonlították az előzetes hízósejt-degranulációt követően kialakuló ischaemiás károsodás megfelelő paramétereivel.

A vékonybél hízósejtjeinek degranulációját Cremophor-El- (n=5) és 48/80 (n=5) előkezeléssel váltották ki (a kezeléseket a mesenterialis keringés elzáródása előtt 48, 24, illetve 2 órával végezték intravénásan), a kontrollcsoportnál (n=7) nem végeztek előkezelést. A teljes szegmentális bélischaemia előtt, a 120 perces ischaemia végén és a vérkeringés újraindítását követő 120. percben vékonybél-biopsziákat és plazmamintákat vettek. Meghatározták a hízósejtek számát, a mastocytadegranuláció mértékét. A nyálkahártya károsodásának fokát az ötfokozatú szemikvantitatív Chiu-skálán állapították meg. A mucosa hisztidindekarboxiláz-aktivitását és a bélszegmens elfolyó vénás vérének hisztamintartalmát radioenzimatikus módszerrel határozták meg.

A kezeletlen kontrollcsoportban a 120 perces ischaemiát és 120 perces reperfúziót követően a plazma hisztaminszintje szignifikánsan megemelkedett, és jelentős szöveti károsodás alakult ki. Kétnapos Cremophor-El és 48/80 előkezelést követően a villusok hízósejtjeinek száma 53%-kal, illetve 37%-kal csökkent, és ezzel párhuzamosan jelentősen megnőtt a nyálkahártya hisztidindekarboxiláz-aktivitása. Az előzetesen hízósejt-degranuláción átesett csoportoknál szignifikánsan csökkent az ischaemia-reperfúzió által okozott szöveti destrukció és a reperfúziót követő hisztaminfelszabadulás.

A hízósejtek degranulációját követően fokozódik a nyálkahártya-regenerációban fontos szerepet játszó hisztidindekarboxiláz enzim aktivitása. A szerzők következtetése szerint az ischaemiát megelőzően bekövetkező hízósejt eredetű mediátorfelszabadulás potenciálisan protektív mechanizmusokon keresztül csökkenti a vékonybél ischaemia-reperfúzió eredetű károsodását.


A centrális motoros működések tanulmányozása mágneses ingerléssel Parkinson-kórban. Study of central motor functions using magnetic stimulation in Parkinson's disease
Diószeghy Péter, Hidasi Eszter, Mechler Ferenc
Debreceni Tudományegyetem, ÁOK, Neurológiai Klinika
4032 Debrecen, Nagyerdei krt. 98.
Electromyogr Clin Neurophysiol 1999;39:101-5.

Az izomrigiditás és a hypokinesis patofiziológiája, a serkentő- és a gátlórendszerek aktivitásának Parkinson-kórban játszott szerepe ma sem tisztázott minden részletében. A motoros kéreg transcranialis mágneses ingerlése hasznos adatokat szolgáltathat a centrális motoros struktúrák funkcionális állapotáról. A közlemény tárgya a centrális motoros rendszerek működésének károsodása Parkinson-kórban és az L-dopa-kezelés során kialakuló funkcionális változások.

Parkinson-kórban szenvedő 18 beteg szerepelt a vizsgálatban (életkor 49-75 év), akiknek betegsége a Hoehn-Yahr-skála szerint a II. vagy a III. stádiumba tartozott. A vizsgálatokra L-dopa-kezelés előtt és után került sor. Transcranialis és cervicalis mágneses ingerlés történt. A szerzők a motoros választ felszíni elektróddal az I. dorsalis interosseus izomban enyhe akaratlagos kontrakció mellett regisztrálták. Meghatározták a motoros potenciál latenciáját, amplitúdóját, a centrális motoros vezetési időt és a kérgi gátlás időtartamát.

A kezelés előtt a motoros latencia és a kérgi gátlás tartama szignifikánsan rövidebb volt, mint az azonos életkorú egészséges kontrollcsoportban. Hat hónapig tartó L-dopa-szubsztitúció után mind a motoros latencia, mind a kérgi gátlás tartama megnyúlt, és megközelítette a normális értéket. A megfigyelt eltérések valószínűleg a basalis ganglionokból kiinduló hatásokkal lehetnek kapcsolatban, ami gátló thalamocorticalis összeköttetéseken keresztül a cortexre, illetve rubro- és reticulospinalis pályákon a gátló spinalis interneuronokra kifejtett hatáson keresztül érvényesülhet, de szerepe lehet a corticalis dopaminergiás rendszernek is. A transcranialis mágneses ingerlés megfelelően objektív módszer Parkinson-kórban a gyógyszerek hatásának lemérésére.


Egy nitrogén-monoxid-donor hatása a patkány dura materének nitroxerg idegrostjaira. Effect of a nitric oxide donor on nitroxergic nerve fibers in the rat dura mater
Knyihár-Csillik Erzsébet, Vécsi László
Szegedi Tudományegyetem, Neurológiai Klinika
6720 Szeged, Semmelweis utca 6.
Neurosci Lett 1999;260:97-100.

A szerzők subcutan (10 mg/ttkg) adott nitroglicerin hatását vizsgálták immunhisztokémiai módszerekkel a felnőtt fehérpatkány dura materében. Megállapították, hogy a nitroglicerin hatására megnövekszik a nitrogén-monoxid-szintetáz- (NOS-) immunreaktív idegrostokban a varicositások száma és egyidejűleg látszólag megszaporodnak a NOS-immunreaktív rostok a dura mater azon régióiban, amelyeket az arteria meningea media és az arteria meningea anterior, illetve a sinus sagittalis superior lát el. Ez a látszólagos felszaporodás arra utal, hogy a normális körülmények között küszöb alatti NOS-immunreakciójú idegrostszakaszok küszöb feletti NOS-szintet érnek el. A dura mater vérereit ellátó idegekben észlelt strukturális változások arra utalnak, hogy a coronariatágítóként alkalmazott nitrogén-monoxid-donor, a nitroglicerin, a dura materre gyakorolt elsődleges perifériás hatása révén okozhatja közismert melléktünetét, a fejfájást.


Több antigén immunhisztokémiai kimutatása azonos metszeten. Multiple antigen immunostaining procedures
Krenács Tibor, Krenács László, M. Raffeld
Szent-Györgyi OTE, Patológiai Intézet
6725 Szeged, Kossuth Lajos sgt. 40.
Methods in Molecular Biol 1999;115:223-33.

Több antigén egymás melletti kimutatásának célja legtöbbször a sejttípusok szöveti/topográfiai viszonyainak tanulmányozása vagy a sejtek fenotípusának azonosítása mellett funkcionális/prognosztikai viselkedésük, illetve mikrobiális fertőzöttségük in situ meghatározása. Az immunhisztokémia nukleinsavak in situ hibridizációs detektálásával is kombinálható, például az üzenet (mRNS) és a keletkezett fehérje egymás melletti feltüntetésére.

Két alapvető stratégia fejlődött ki a többszörös antigénjelölésre. Az egyikben immunenzimatikus (többnyire immunperoxidáz és immun-alkalikusfoszfatáz) módszereket kombinálnak egymással és az úgynevezett immun-arany-ezüst (IGSS) módszerrel. A technika előnye, hogy a reakciótermék és a szövetstruktúra hagyományos fénymikroszkóppal jól tanulmányozható egymás mellett. Optimális reakciókörülmények között és a színreakciók egyensúlyára ügyelve elvégzett előhívások mellett akár négy antigén is kimutatható egyazon metszetben. Ez a módszer akkor is alkalmazható, ha az immunszekvenciák között keresztreakció várható. Ilyenkor az egyes immunfestéseket egymást követően, szekvenciálisan kell végeznünk.

A másik jól használható megközelítés többes antigénjelölés céljára az immunfluoreszcens módszerek kombinációja, amikor szintén akár négy antigén is demonstrálható egymás mellett. E módszer előnye, hogy antigének együttes expressziója is bizonyítható azonos struktúrákban, egymást átfedő reakciók kevert színének megjelenésével. Keresztreagáló immunszekvenciákat azonban immunfluoreszcens módszerekkel nem jelölhetünk. Korszerű konfokális laserscanning mikroszkópok (jelentősen javítva a fluoreszcens jelek optikai felbontását) párhuzamosan négy fluoreszcens jel és például egy differenciálinterferencia-jel tanulmányozását teszik lehetővé (például Leica TCS sorozat). Többféle lézerforrás [az UV-től (például AMCA) a teljes látható tartományban] képes fluoreszcens festékek (például FITC, TRITC, Cy5) gerjesztésére. A gerjesztő fény, illetve a kisugárzott fluoreszcens jel szűrése egy prizmarendszerrel folytonosan optimalizálható az adott fluorokróm tulajdonságainak megfelelően.

Ha az alkalmazni kívánt immunológiai szekvenciák között nem kívánt reakció (cross-talk) nem várható, az azonos inkubációs lépések immunreagensei (például primer antitestek) szimultán használhatók (összekeverhetők). Így általában nyúl- és egérantitestek vagy Ig-izotípus-specifikus jelölt/kapcsoló antitestek vagy különböző enzimmel direkt jelölt, azonos állatfajból származó primer antitestek azonos inkubációs lépésben használhatók.


A kombinációban adott aminoglikozid, fluorokinolon és harmadik generációs cefalosporin szinergista hatásának vizsgálata klinikai anyagból izolált Pseudomonas speciesekkel szemben. Investigation of the synergic effects of aminoglycoside-fluoroquinolone and thirdgeneration cephalosporin combinations against clinical isolates of Pseudomonas spp.
Mayer Ilona, Nagy Erzsébet
Szegedi Tudományegyetem, ÁOK,
Központi Klinikai Mikrobiológiai Laboratórium
6725 Szeged, Somogyi Béla tér 1.
J Antimicrob Chemother 1999;43(5):651-7.

A súlyos bakteriális fertőzések során alkalmazott kombinált antibiotikus terápiát az antibiotikumok közötti előnyös szinergista hatás indokolhatja. Korábbi vizsgálatok igazolták az aminoglikozidok és a béta-laktám antibiotikumok közötti szinergizmust Pseudomonas aeruginosa-fertőzések kezelésekor. A jelen közleményben a szerzők az aminoglikozidok (amikacin és netilmicin), a fluorokinolonok (ciprofloxacin, ofloxacin, pefloxacin) és a harmadik generációs cefalosporinok (cefoperazon, ceftriaxon, ceftazidim) kombinációjának szinergista hatását vizsgálták 18 klinikai vizsgálati anyagból izolált Pseudomonas spp. esetében. Három különböző módszert (a korongdiffúziós módszert, a checkerboard titrálást és a time-killing módszert) használták az antibiotikumok és antibiotikum-kombinációk in vitro hatásának vizsgálatára. A frakcionált gátlókoncentráció (FIC) indexét valamennyi izolátum esetében, minden kombinációnál kiszámították. A korongdiffúziós módszert alkalmazva azt tapasztalták, hogy az amikacint és a netilmicint mindhárom cefalosporinnal kombinálva 7-12 izolátummal szemben mutattak szinergizmust, míg a kinolonok és a ceftazidim kombinációi csak 3-5 izolátum esetén mutattak szinergista hatást. A checkerboard titrálással az amikacin és a ceftriaxon az izolátumok közül 7 törzsnél mutatott szinergista hatást. A többi kombináció kevesebb izolátummal szemben mutatott szinergizmust, de a szerzők valamennyi kombinációnál tapasztaltak szinergista hatást az izolátumok közül néhánnyal szemben. A vizsgált kombinációk eltérő hatásúaknak bizonyultak a különböző Pseudomonas spp.-k esetében. A time-killing módszert használva, ha az antibiotikumokat 1/2xMIC koncentrációban alkalmazták, az amikacin és a ciprofloxacin mindhárom harmadik generációs cefalosporinnal kombinálva igen hatékonynak bizonyult. Antagonizmussal nem találkoztak e kombinációk alkalmazása során. A szinergizmus detektálásában alkalmazható különböző in vitro módszerek eltérő mértékben alkalmasak a klinikumban is felhasználható szinergista hatás megfigyelésében. Az elsősorban screening módszerekként alkalmazható korongdiffúziós és checkerboard titrálás mellett a time-killing módszerrel kapott eredmények közelítik meg legjobban az in vivo hatékonyságot. Miután a szerzők nagyfokú variabilitást találtak az alkalmazott antibiotikum-kombinációk szinergista hatásában attól függően, hogy milyen speciesbe tartozott az izolált Pseudomonas törzs, indokolt lehet az a kérés a klinikum részéről a laboratórium felé, hogy adott klinikai izolátum esetén az alkalmazni kívánt antibiotikum-kombináció szinergista hatását a rendelkezésre álló laboratóriumi módszerekkel vizsgálja.


Gyulladásos bélbetegség extraintestinalis szövődményeként jelentkező pericarditis - esetismertetés. Pericarditis associated with inflammatory bowel disease: case report
Molnár Tamás
Szent-Györgyi Albert OTE, I. Sz. Belgyógyászati Klinika
6720 Szeged, Korányi fasor 8.
Am J Gastroenterol 1999;94:1099-100.

A gyulladásos bélbetegségekhez (colitis ulcerosa, Crohn-betegség) társuló extraintestinalis manifesztációk kialakulásuk patomechanizmusa alapján különböző alcsoportokba oszthatók. Az úgynevezett reaktív elváltozások általában a bélgyulladás fellángolásával párhuzamosan jelennek meg és leggyakrabban colonérintettséghez társulnak. A reaktív elváltozások ritka képviselői a cardialis szövődmények. 1998. januárig mintegy 100 olyan esetet közöltek, ahol különféle szívproblémák alakultak ki a gyulladásos bélbetegség vagy a terápia szövődményeként. A leggyakoribb ilyen társulásnak a pericarditis bizonyult, ez az ismertetett betegek 70%-ánál fordult elő.

A szerzők egy 29 éves nő kórtörténetét ismertetik, akinek felvételére napi 4-7 véres széklet, láz, hányinger, köhögés, fulladás és mellkasi fájdalom miatt került sor. Három hónappal korábban a lakhelyén lévő kórházban elvégzett kolonoszkópos vizsgálat colitis ulcerosát igazolt, sulfasalazint, majd intolerantia miatt mesalazint kapott 3 gramm/nap dózisban. Felvételekor a beteg lázas volt (max 38,6 °C), pulzusa 105/perc, a vérnyomása 120/80 Hgmm volt. A fizikális vizsgálatnál kóros eltérést nem találtak. Laboratóriumi értékei közül a gyorsult süllyedés (72 mm/h), az emelkedett fehérvérsejt- és thrombocytaszám (12,2 G/I, illetve 533 G/I), a magas fibrinogénszint (6,34 g/l) és a mérsékelt anaemia (Hgb 11,9 g/dl) volt kóros. A víruskimutatások, immunológiai próbák negatív eredményt adtak, egyedül a p-ANCA volt pozitív. A kolonoszkópia és a szövettani vizsgálat aktív bal oldali indeterminate colitist igazolt. Az echokardiográfia körkörös pericardialis folyadékgyülemet mutatott (legnagyobb vastagsága a hátsó fal mellett 1,5 cm). A folyamatos 5-ASA kezelés mellett parenteralis szteroidkezelés indult (metil-prednizolon 125 mg/nap), amelyet fokozatosan csökkenő dózisban oralis terápia követett. A kezelés hatására a beteg remisszióba került, és a pericardialis folyadékgyülem is eltűnt. Jelenleg két éve inaktív a betegsége, a pericarditis sem recidivált.

A pericarditis a leggyakoribb cardialis extraintestinalis társulás gyulladásos bélbetegségek esetén. Reaktív elváltozás és gyógyszermellékhatás egyaránt lehet, a sulfapiridin, a mesalazin és az azatioprin is okozhat ritkán pericardialis folyadékgyülemet. Az ismertetett esetben a tünetek együttes jelentkezése és a szteroid kedvező terápiás hatása valódi extraintestinalis manifesztáció lezajlása mellett szól. A közölt esettel a szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy a gyulladásos bélbetegségben szenvedők gondozása során kellő figyelmet kell fordítani a cardialis státusra is, hiszen ritkán súlyos szövődmények léphetnek fel a gyulladásos bélbetegségek fellángolásával együtt, tovább rontva a beteg állapotát.