TALLÓZÓ
Biológiai terápia vasculitisekben
(Biologic therapies in the vasculitides)
Langford CA, Sneller MC. Current Opinion in Rheumatology 2003;15:3-10.
 
 
 

DR. SZÁNTÓ ANTÓNIA (levelező szerző/correspondent), Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, III. Sz. Belgyógyászati Klinika, Klinikai Immunológia Tanszék, 4004 Debrecen, Móricz Zs. krt. 22.

Magyar Immunol/Hun Immunol 2003;2 (4): 46-47.


A szisztémás vasculitisek jelenlegi kezelése elsődlegesen szteroidok és citosztatikumok adásából áll. Azonban egyre többször próbálnak ki ezekben a kórképekben különböző biológiai terápiákat. Ez a tanulmány több mint 60 közlemény áttekintésével foglalja össze a tapasztalatokat; mérlegeli a biológiai terápiák mellett és ellen szóló érveket. A legnagyobb dilemma ilyenkor az, hogy a vasculitis akár életet veszélyeztető súlyossággal is jelentkezhet, azonban a terápia következtében is felléphetnek nagyon komoly, kiszámíthatatlan mellékhatások. A biológiai terápia legismertebb és idáig a legmeggyőzőbb eredményeket mutató alkalmazási területe az IFN-a alkalmazása HCV-asszociált cryopathiás vasculitisben. Emellett a következő biológiai ágenseket próbálták ki a vasculitisek különböző formáiban, a remisszió indukciójára, illetve fenntartására:

Wegener-granulomatosisban (WG) az alemtuzumabot (CAMPATH-1H) a kilencvenes években terápiarezisztens esetekben - gyakran anti-CD4-gyel együtt alkalmazva - vizsgálták. Vegyes eredményeket kaptak: volt, akinél remissziót sikerült elérni, de gyakran jelentkeztek mellékhatások. Húsz betegnél etanerceptet is kipróbáltak, hat hónapon át, a Wegener-granulomatosis standard terápiájával kombinációban. A betegek jól tolerálták az etanerceptet, bár csak hatan kapták a gyógyszert cyclophosphamiddal együtt. A vizsgálat inkább a biztonságosságra koncentrált, mint a hatékonyságra. Egy betegről számolnak be, aki cANCA-pozitív Wegener-granulomatosisban szenvedett; szteroiddal együtt rituximabot kapott négy héten át. Ekkor remisszióba került, az ANCA eltűnt a szérumból, majd a szteroidot is el tudták hagyni. Kilenc hónappal a kezelés után az ANCA-titer emelkedni kezdett, és bár a beteg klinikailag továbbra is remisszióban volt, másodszor is rituximabot alkalmaztak. Az ANCA-titer ezután is magas maradt, de a betegnél aktivitási tünetek nem jelentkeztek.

Óriássejtes arteriitisben infliximabbal kezeltek négy, aktív tüneteket mutató beteget, a terápiát kis dózisú prednizolonnal kiegészítve. három betegnél értek el hat hónapos remissziót. A negyedik betegnél a remisszió részlegesnek bizonyult, relapsus következett be. Az infliximabot mindenki jól tolerálta.

Churg-Strauss-szindrómában négy beteget kezeltek IFN-alfával. Két olyan betegnél értek el remissziót, akiknél cyclophosphamid vagy methotrexat csak részleges remissziót hozott. A harmadik beteg állapota stagnált, a negyedik betegnél az interferon fenntartotta a cyclophosphamiddal és szteroiddal indukált remissziót. Az eozinofilsejtek száma minden betegnél csökkent. Két betegnél jelentkeztek influenzaszerű tünetek, de komolyabb mellékhatást nem észleltek. Beszámoltak egy prominens bőrtünetekkel rendelkező Churg-Strauss-szindrómában szenvedő betegről is, akinél két hónappal a terápia kezdete után eltűntek a bőrtünetek, normalizálódott a vér eozinofilszáma.

Cryopathiás vasculitis: bár az IFN-alfa elsősorban antivirális szer, ez az egyetlen, vasculitisben kipróbált biológiai ágens, amelynek bizonyított a hatékonysága. Az effektivitására már akkor felfigyeltek, amikor a HCV-infekció és a cryoglobulinaemia kapcsolatát még nem ismerték fel. Az IFN-nel kezelt betegek 55-86%-a javult, bár 70-90%-nál relapsus lépett fel a kezelés befejezését követően hat hónapon belül. Egy másik vizsgálatban 25 betegnek 23 hétig adtak interferont. Tizenöt beteg szérumából eltűnt a HCV RNS-e, míg ezt egy kontrollszemélynél sem tapasztalták. A 15 beteg bőrtünetei javultak, vesefunkciójuk és cryoglobulinszintjük is csökkent. A kezelés megszakítása után azonban mindegyiküknél visszatért a vasculitis és a viraemia.

A HCV korszerű kezelése interferon és ribavirin kombinációjából áll. Ezért ezt a kombinációt olyan betegeken próbálták ki, akik nem reagáltak, vagy relapsusba kerültek az interferon monoterápia alatt. A betegek 77-100%-a adott klinikai vagy virológiai választ, és a remisszió 39-55%-uknál tartósnak bizonyult. Beszámoltak egy kevert cryoglobulinaemiás HCV-fertőzésben szenvedő betegről, aki két rituximabinfúziót kapott. Az ízületi fájdalom és a purpura javult, a reumafaktor titere csökkent. A további infúziókat leállították az a. centralis retinae thrombosisa által okozott vakság miatt. Három hónap múlva relapsus következett be.

Hepatitis B-asszociált polyarteriitis nodosában hat beteg kapott plazmaferézissel párhuzamosan interferon-alfát. Szteroidot csak akkor adtak, ha a polyarteriitis nodosa nagyon súlyos volt. A kezelés végéig egy beteg sem halt meg és nem volt aktív a vasculitisük.

Behcet-kórban infliximabkezelés után három, gastrointestinalis érintettségű betegnél begyógyultak a fekélyek. Egy-egy betegnél leírtak javulást az orális, genitalis fekélyeknél és bőrlaesióknál. A Behcet-kórral szövődött uveitis javulását is többen leírták. Mellékhatást nem észleltek. Egy irodalmi összefoglaló alapján arra következtetnek, hogy a mucocutan, ocularis és ízületi manifesztációkat mutató esetekben hasznos az IFN-alfa-kezelés. Egy vizsgálat során 23 beteg három hónapig kapott IFN-alfát. Az orális fekélyek fennállásának ideje és a fájdalom mértéke, a genitalis fekélyek és a papulopustulák gyakorisága is szignifikánsan csökkent. A betegek jelentős részénél a szemtünetek is javultak. Bár az esetszám minden vizsgálatban kevés, a közlemény jelentősége abban áll, hogy kezelési lehetőségeket vet fel a hagyományos terápiára rezisztens esetekben is.