TALLÓZÓ
  
A vasculitis állatmodelljei
(Specks U. Are animal models of vasculitis suitable tools?)
Current Opinion in Rheumatology 2000,12:11-9.
 
 
 

DR. BRÚGÓS BOGLÁRKA, Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, III. Sz. Belgyógyászati Klinika; 4004 Debrecen, Móricz Zs. krt. 22., telefon: (52) 414-969, fax: (52) 414-489, e-mail: brugos@iiibel.dote.hu

Magyar Immunol/Hun Immunol 2003;2 (2):45.


A szisztémás vasculitisek - hasonló klinikai és hisztopatológiai jellemzők mellett - rendkívül heterogén betegségcsoportot alkotnak. Mindegyik típusban közös vonás a változatos szervi eltéréseket okozó érfalgyulladás. A patomechanizmussal kapcsolatos ismereteink klinikai megfigyelésekre és állatkísérletes modellekre támaszkodnak, a pontos etiológia és patomechanizmus ismeretlen. A közlemény az új terápiás lehetőségek tükrében tárgyalja a vasculitisek állatmodelljeit.

Az MRL-lpr egértörzs egyedeiben az lpr-gén homozigóta formája van jelen; ez egy defektív fas-gén. A vad típus terméke, a Fas - egy tumornekrózis-faktorhoz hasonló citokinreceptor - az apoptózis indukálásában játszik szerepet. A defektív génnel rendelkező egerekben rövid idő alatt szisztémás lupushoz hasonló tünetek fejlődnek ki, ezért lupus modellként használták; ez felhívja a figyelmet az apoptotikus károsodás jelentőségére autoimmun betegségekben.

Az ANCA- (antineutrophil antitest) asszociált vasculitis modelljét Kinjoh és munkatársai dolgozták ki; olyan egértörzset hoztak létre, amelyek pANCA- (mieloperoxidáz elleni antitest) pozitívak, egyedeiben spontán rapid glomerulonephritis fejlődik ki, és az egerek 50%-a 4-6 héten belül elpusztul.

Harper és munkatársai igazolták, hogy az egerekben a vasculitis kifejlődése a pANCA jelenlétének függvénye, az antitestpozitív egerek 60%-ában alakult ki vasculitis. Egyéb kofaktorok elsősorban infekciók szerepére utalnak, mivel a kialakuló vasculitis tüneteit antimikrobiális szerek enyhítik. A vasculitis celluláris mechanizmusainak tanulmányozására a Brown Norway patkánytörzset használták; poliklonális B-sejteket aktiváló szereket - például higany-kloridot - használva nekrotizáló leukocytaclasticus vasculitis tünetei alakulnak ki. A higany-klorid fokozza az Il-4 gén expresszióját, amely viszont a Th2-sejtek differenciálódásában játszik szerepet, ezáltal aktiválni tudja a vasculitis késői fázisában fontos szerepet betöltő Th2-sejteket.

Brouwer és munkatársai Brown Norway patkányokat humán mieloperoxidáz (MPO) enzimmel immunizáltak. A patkányokban anti-MPO antitestek jelentek meg; ezt követően az állat bal veséjét lizoszomális kivonattal, hidrogén-peroxiddal, mieloperoxidázzal perfundálva diffúz proliferatív glomerulonephritis alakult ki. Modelljükkel először igazolták a pANCA patogenetikai szerepét. Modelljük nem tökéletes, mert a tünetek megjelenése elsősorban attól függ, hogy az antitest hol találkozik először a targetsejttel.

Heeringa és munkatársai - előzetes immunizálást követően - parenteralisan adtak pANCA-t tartalmazó oldatot; glomerulonephritis nem fejlődött ki, elsősorban a tüdőben és a gastrointestinalis traktusban alakultak ki vasculitis tünetei. A cANCA (proteináz3-elleni antitest) szerepének tisztázása céljából.

Bakimer és munkatársai Wegener-granulomatosisban szenvedő betegek szérumával immunizáltak egereket. Az állatok szérumában anti-humán ANCA képződik; az immunizálást követően 8-15 hónappal pulmonaris abscessusok jelennek meg, a vesékben immundepozitumok mutathatók ki, antimieloperoxidáz- és antiendothel antitestek is megjelennek (AECA).

Damianovich és munkatársai Wegener-granulomatosisos betegek antiendothel antitestekben gazdag szérumával immunizáltak egereket; a szérumból előzetesen speciális proteináz3 antigének segítségével eltávolították a cANCA-t. Négy hónap múlva az egerekben antiendothel antitest jelenik meg, a tüdőben és a vesében perivascularis infiltráció mutatható ki. Ez volt az antiendothel antitestek patogenetikai szerepének első bizonyítéka.

Az óriássejtes arteriitis modelljét Brack és munkatársai dolgozták ki. Súlyos, kombinált immundefektusban szenvedő egerekbe transzplantálták az óriássejtes arteriitises beteg artériaszegmensét; a gyulladás hat hétig perzisztált, Il-2- és IFN-gamma-termelést mutattak ki.

Bár egyik állatmodell sem tökéletes, de hozzájárul a vasculitisek patogenezisének megértéséhez. A spontán állatmodellek a genetikai háttér szerepét hangsúlyozzák, amely megléte szükséges az autoimmun betegségek kialakulásához; kofaktorok például az infekciók, módosítják a betegséget. Az antineutrophil citoplazmatikus antitest szerepét hangsúlyozó modellek üzenete részben az, hogy az ANCA önmagában képes vasculitist, glomerulonephritist indukálni, a neutophil lizoszomális enzimek, hidrogén-peroxid és ANCA interakciója fontos a szöveti károsodás létrehozásában. A szervkárosodás mértéke attól függ, hogy az említett interakció mely szerv területén jön létre.

Az állatmodellek biztató eszközei a jövő genetikai kutatásainak; az új modellek hozzájárulnak a vasculitis patomechanizmusának pontosabb megértéséhez.