EREDETI KÖZLEMÉNY
 
Alfa-fodrin elleni autoantitestek előfordulása Sjögren-szindrómás betegeinknél
Szántó Antónia, Csípő István, Zeher Margit
 
 
 
 

DR. SZÁNTÓ ANTÓNIA (levelező szerző), DR. ZEHER MARGIT, Debreceni Egyetem, Orvos-és Egészségtudományi Centrum, III. Sz. Belgyógyászati Klinika, Immunológiai Tanszék; 4004 Debrecen, Móricz Zs. krt. 22., telefon: (52) 311-087, fax: (52) 414-969, e-mail: szantonia@freemail.hu;
DR. CSÍPŐ ISTVÁN, Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, III. Sz. Belgyógyászati Klinika, Regionális Immunológiai Laboratórium

Magyar Immunol/Hun Immunol 2003;2 (2): 40-44.

Érkezett: 2003. április 5.
Elfogadva: 2003. április 29.



ÖSSZEFOGLALÁS

BEVEZETÉS, BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A szerzők a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum III. Sz. Belklinikájának Klinikai Immunológiai Tanszékén gondozott, primer- és szekunder Sjögren-szindrómás, valamint rheumatoid arthritisben és szisztémás lupus erythematosusban szenvedő betegeknél vizsgálták - egészséges kontrollokhoz viszonyítva - a 120 kDa molekulatömegű, alfa-fodrin elleni IgA és IgG típusú autoantitestek jelenlétét.

EREDMÉNYEK - Eredményeik szerint a primer Sjögren-szindrómás betegcsoportban szignifikánsan gyakoribb az alfa-fodrin elleni autoantitestek előfordulása, mint a kontrollcsoportban. Szignifikánsan magasabb arányban voltak jelen az autoantitestek rheumatoid arthritishez és SLE-hez kapcsolt szekunder Sjögren-szindrómában, mint az asszociált betegségek siccaszindróma nélküli formájában. Nem találtak összefüggést az alfa-fodrin elleni autoantitestek és szekunder Sjögren-szindróma esetén az extraglandularis tünetek vagy a nyálmirigyduzzanat és az autoantitestek előfordulási gyakorisága között sem.

KÖVETKEZTETÉSEK - Az alfa-fodrin elleni autoantitestek nagy jelentőséget kaphatnak a fiatalkori Sjögren-szindróma és egyéb juvenilis autoimmun betegségek diagnosztikájában, az induló Sjögren-szindróma korai diagnózisában, valamint az anti-SS-A/Ro- és anti-SS-B/La-negatív esetekben.

alfa-fodrin, Sjögren-szindróma, autoantitestek



 
 
Rövidítések 

AICD: activation-induced cell death 
Anti-La/SS-B: Sjögren-szindróma B autoantitest 
Anti-Ro/SS-A: Sjögren-szindróma A autoantitest 
ANF: antinukleáris faktor 
EBV: Epstein-Barr-vírus 
ELISA: enzyme-linked immunosorbent assay 
IFN-g: interferon-gamma 
IL-2: interleukin-2 
LE: lupus erythematosus 
RA: rheumatoid arthritis 
RF: reumafaktor 
SD: standard deviáció 
SLE: szisztémás lupus erythematosus 
Ss, SS: Sjögren-szindróma 
TGF-b: transzformáló növekedési faktor-béta  
U/ml (unit/ml): egység/ml

 

A  Sjögren-szindróma krónikus autoimmun exocrinopathia; elsősorban a könny- és nyálmirigyek lymphocytás infiltrációjával és ezáltal végbemenő destrukciójával jár. Gyakran társul egyéb poliszisztémás autoimmun betegségekkel. Mint az autoimmun betegségekben általában, Sjögren-szindrómában is megfigyelhető autoantitest-termelés. A legkarakterisztikusabb autoantitestek az anti-Ro/SS-A, az anti-La/SS-B, az antinukleáris faktor (ANF) és a reumafaktor (RF); a legutóbbi kritériumrendszerben ezek közül - alacsony specificitásuk miatt - az utóbbi kettő már nem szerepel.

Néhány éve írtak le először egy 120 kDa molekulatömegű autoantigént a humán Sjögren-szindróma állatmodelljében, a háromnapos korban thymectomisált NFS/sld egerekben. Ez a szervspecifikus autoantigén identikusnak mutatkozott egy humán cytoskeletalis fehérjével, az alfa-fodrinnal. Az alfa-fodrin aktinkötő protein; a kromaffinsejtek széli részén található, és a szekrécióban tölt be szerepet (1-4). Az említett 120 kDa-os fragmentum az alfa- és béta-alegységekből álló heterodimer szerkezetű fodrin alfa-alegységének apoptotikus hasítási terméke. Az ellene képződött autoantitestet előbb immunoblottinggal mutatták ki elöregedett nyálmirigyszövetből (5), majd a szérumban is, ELISA technikával (5). Azóta több vizsgálat bizonyította, hogy az alfa-fodrin elleni autoantitestek kimutatása jelentős szerepet játszhat a Sjögren-szindróma diagnózisában.

Jelen tanulmány céljaként megfigyeltük az anti-alfa-fodrin-autoantitest előfordulását primer és rheumatoid arthritisszel vagy szisztémás lupus erythematosussal szövődött szekunder Sjögren-szindrómás, siccaszindróma nélküli rheumatoid arthritises vagy szisztémás lupus erythematosusos (SLE-s) betegeknél, valamint egészséges kontrollok szérumában.
 

Betegek és módszerek
 
A Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum III. Sz. Belklinikájának Klinikai Immunológiai Tanszékén gondozott 631, Sjögren-szindrómás beteg közül 67 primer, 20 rheumatoid arthritissel és 17 SLE-vel szövődött szekunder Sjögren-szindrómás beteg szérumában vizsgáltuk az IgA és IgG típusú anti-alfa-fodrin autoantitest jelenlétét. Tanulmányoztuk továbbá 20, önálló - szekunder Sjögren-szindróma nélküli - rheumatoid arthritises és 21, SLE-ben szenvedő beteg, valamint 30 egészséges kontrollszemély szérumát is. Az autoantitesteket kereskedelmi forgalomban kapható ELISA kittel mutattuk ki (Aesku. lab Diagnostika, Wendelsheim, Németország). Az alfa-fodrin elleni IgA-, valamint IgG-pozitivitást abban az esetben mondtuk ki, ha az U/ml-ben kifejezett autoantitest-koncentráció meghaladta a kontrollcsoport átlagértéke +2 SD szintet. Vizsgáltuk azt is, hogy primer és szekunder Sjögren-szindrómában van-e kapcsolat az alfa-fodrin elleni autoantitestek jelenléte és az extraglandularis tünetek, valamint a nyálmirigyduzzanat között.

A szérumokban az anti-Ro/SS-A és az anti-La/SS-B autoantitestek jelenlétét is vizsgáltuk, szintén kereskedelemben forgalmazott ELISA kitet használva (Hycor, Penicuik, UK).

A statisztikai analízist kétmintás t-próbával, Fisher-féle egzakt teszttel és Pearson-féle korrelációszámítással végeztük.
 

Eredmények
 

1. ábra. Az alfa-fodrin elleni autoantitestek százalákos előfordulása primer Sjögren-szindrómában és a kontrollcsoportban.

Ss-IgA: IgA típusú anti-alfa-fodrin autoantitest százalékos előfordulása primer Sjögren-szindrómás betegeinknél;
Kontroll-IgA: IgA típusú anti-alfa-fodrin autoantitest százalékos előfordulása a kontrollcsoportban;
Ss-IgG: IgG típusú anti-alfa-fodrin autoantitest százalékos előfordulása primer Sjögren-szindrómás betegeinknél;
Kontroll-IgG: IgG típusú anti-alfa-fodrin autoantitest százalékos előfordulása a kontrollcsoportban.

 

A 67, primer Sjögren-szindrómás beteg között 25-nél (38%) volt jelen az anti-alfa-fodrin IgA, 26 betegnél (39%) pedig az anti-alfa-fodrin IgG (1. ábra).

Rheumatoid arthritishez társuló, szekunder Sjögren-szindrómás betegeink közül 13 (65%) volt pozitív az IgA, 11 (55%) az IgG típusú alfa-fodrin elleni autoantitestre nézve. SLE-vel asszociált szekunder Sjögren-szindrómában az IgA- és az IgG-autoantitestek egyaránt kilenc-kilenc esetben (53-53%) fordultak elő.

Az önálló - szekunder Sjögren-szindróma nélküli - rheumatoid arthritisben a 20 vizsgált szérumból kettő (10%) volt pozitív az IgA, három (15%) pedig az IgG típusú alfa-fodrin elleni autoantitestre nézve. Az SLE-ben szenvedő betegeknél az anti-alfa-fodrin IgA- két esetben (9%), az anti-alfa-fodrin IgG-antitest pedig három betegnél (14%) volt jelen.
 

2. ábra. Az alfa-fodrin elleni IgA típusú autoantitestek százalékos előfordulása szekunder Sjögren-szindrómában, rheumatoid arthritisben és SLE-ben.

RA: rheumatoid arthritis, Ss: Sjögren-szindróma, SLE: szisztémás lupus erythematosus

3. ábra. Az alfa-fodrin elleni IgG típusú autoantitestek százalékos előfordulása szekunder Sjögren-szindrómában, rheumatoid arthitisben és SLE-ben.

RA: rheumatoid arthitisben, Ss: Sjögren-szindróma, SLE: szisztémás lupus erythematosus

 

A kontrollcsoportban két-két esetben találtunk IgA, illetve IgG típusú autoantitest-pozitivitást (2. és 3. ábra). Eredményeink összefoglalása az 1. táblázatban látható.
 

1. táblázat. Anti-alfa-fodrin IgA- és IgG-pozitivitás primer és szekunder Sjögren-szindrómában, valamint az autoimmun betegségek önálló formáiban.

RA: rheumatoid arthritis, SLE: szisztémás lupus erythematosus, Ss: Sjögren-szindróma

 

A 67, primer Sjögren-szindrómás beteg közül 11-nél (16%) csak az IgA, 12-nél (18%) csak az IgG típusú autoantitest volt jelen, 14-ben (21%) pedig mindkettő.

Rheumatoid arthritishez társuló, szekunder Sjögren-szindrómában négy betegnél (20%) mutatták ki csak az IgA-, kettőnél (10%) csak az IgG-, kilencnél (45%) mindkétféle autoantitestet.

SLE-vel asszociált szekunder Sjögren-szindrómában két-két esetben (12%) csak az egyik, hét esetben (41%) mindkét autoantitest jelen volt.

Szekunder siccaszindróma nélküli rheumatoid arthritisben és SLE-ben nem találtunk olyan beteget, akinek szérumában mindkét izotípusú autoantitest előfordult volna.

A statisztikai próbákat elvégezve a következő eredményeket kaptuk: primer és szekunder Sjögren-szindrómában szignifikánsan gyakrabban fordult elő az alfa-fodrin elleni autoantitest, mint a kontrollcsoportban. Szintén szignifikánsan gyakrabban volt jelen mindkét típusú autoantitest szekunder Sjögren-szindrómában, mint az asszociált betegségek önálló formájában (p<0,05) (2. táblázat).
 

2. táblázat. A szekunder Sjögren-szindrómás betegeknél észlelt anti-alfa-fodrin-szintek statisztikai vizsgálata.

RA: rheumatoid arthritis, sSS (RA): rheumatoid arthritisszel szövődött szekunder Sjögren-szindróma, sSS (SLE): szisztémás lupus erythematosusszal társult szekunder Sjögren-szindróma, SLE: szisztémás lupus erythematosus

 

Nem találtunk azonban korrelációt az alfa-fodrin elleni IgA és IgG típusú autoantitestek és az anti-Ro/SS-A, illetve az anti-La/SS-B autoantitestek előfordulási gyakorisága között.

Nem észleltünk összefüggést a nyálmirigyduzzanat, valamint az extraglandularis tünetek jelenléte és az alfa-fodrin elleni antitestek előfordulási gyakorisága között sem.
 

Megbeszélés

Az állatkísérletes Sjögren-szindróma-modellben az autoimmun elváltozásokat CD4+ T-sejtek okozzák direkt citolízis útján, ebben a granzim-B is részt vesz. A szöveteket beszűrő T-sejtekben Th1 típusú citokinek (IL-2, IFN-g) termelődnek (6-8).

Egy autoantigénnek az autoimmunitásban betöltött esetleges szerepére utal, ha a neonatalis antigénexpozíció antigénspecifikus T-sejt-toleranciát indukál. A humán Sjögren-szindróma egérmodelljében a születés utáni első 24 órában intravénásan bejuttatott, 120 kDa molekulatömegű alfa-fodrin szignifikánsan csökkentette a T-sejt-választ, és az alfa-fodrin elleni autoantitest-termelést sem tudták kimutatni ezekben az egerekben, valamint szignifikánsan csökkent a Th1-válaszra jellemző citokinek szérumszintje (9).

A T-sejt-tolerancia másik, jól ismert mechanizmusa az aktiváció által indukált sejthalál (activation-induced cell-death, AICD); ennek alapja a Fas-Fas ligand kölcsönhatás. Az alfa-fodrin az AICD down-regulációjában is fontos szerepet tölt be (10).

A CD80 és a CD86 kostimuláló molekulák kulcsszerepet töltenek be a T-sejt-válaszok képzésében. NFS/sld egerekbe intraperitonealisan bejuttatott anti-CD86 monoklonális antitestek az autoantigén-specifikus T-sejt-proliferáció szignifikáns csökkenését eredményezték, és ezekben az egerekben a 120 kDa-os, alfa-fodrin elleni autoantitest-termelés is teljesen megszűnt (6).

Amint azt említettük, az autoantigénként viselkedő 120 kDa tömegű alfa-fodrin egy alfa- és egy béta-alegységből álló, heterodimer fodrin alfa-alegységének hasítási terméke. Több munkacsoport foglalkozott annak vizsgálatával, hogy milyen mechanizmusok vezethetnek az alfa-fodrin hasításához.

Régebben ismert, hogy Sjögren-szindrómás betegeknél emelkedett az Epstein-Barr-vírus- (EBV-) antigének elleni antitestek szérumszintje. Valószínű, hogy egy reaktivált EBV-fertőzés szerepet játszik a Sjögren-szindróma patogenezisében. Inoue és munkacsoportja szignifikáns kapcsolatot talált Sjögren-szindrómás betegek szérumában a reaktivált EBV-antigének és az alfa-fodrin elleni autoantitest-termelés között, az egészséges kontrollok szérumához viszonyítva. In vitro az EBV által aktivált lymphoid sejtek specifikusan hasították az alfa-fodrint kaszpázenzimekkel az említett 120 kDa-os fragmentumokra (11).

Brown és szerzőtársai bebizonyították, hogy a TGF-b apoptózist indukál, és egy új, eddig ismeretlen kaszpáz közreműködésével hasítja az alfa-fodrint (12).

Mivel a Sjögren-szindróma leggyakrabban a perimenopauzában lévő nőknél jelentkezik, a betegség kialakulásának hátterében feltételezik az ösztrogénhiány szerepét. Ezért az ösztrogénhiány hatásának vizsgálatára ösztrogéndeficiens Sjögren-szindróma-modell egereket választottak. Az ösztrogéndeficiens egerek könny- és nyálmirigyeiben súlyos destruktív autoimmun elváltozások alakultak ki; ösztrogénpótlás hatására ezek teljesen visszafejlődtek. Az ösztrogéndeficiens egerekben szignifikánsan növekedett a 120 kDa tömegű, alfa-fodrin elleni autoantitest szérumszintje. Ezt az magyarázhatja, hogy - mivel az ösztrogének szelektíven gátolják a B-sejt-prekurzorok képződését - a csontvelőben az ösztrogéndeficientia stimulálja a B-sejtek fejlődését (13).

Több tanulmány vizsgálta Sjögren-szindrómában és egyéb autoimmun betegségekben az alfa-fodrin elleni autoantitestek jelenlétét.

Öt, SLE-ben szenvedő - neonatalis lupusos újszülöttet szült - nő hét terhessége esetén a perinatalis időszakban vett szérumból hatnál sikerült kimutatni az alfa-fodrin elleni, IgG típusú autoantitestek jelenlétét. Az öt anya közül egynél definitív Sjögren-szindróma állt fenn; a többiek tünetmentesek voltak, de mindannyiuknál kimutatták az 52 kDa és a 60 kDa molekulatömegű SS-A autoantitest valamelyikét. Elképzelhető, hogy a maternalis, 120 kDa-os, alfa-fodrin elleni autoantitest fontos marker lehet a neonatalis LE kockázatának kimutatásában, az anti-Ro/SS-A-pozitív nők esetében (14).

Gyermekkori Sjögren-szindrómában ritkán fordulnak elő siccaszindróma tünetei, azonban a betegség szövettani jellegzetességei megfelelnek a felnőttkori Sjögren-szindrómáénak (15). A 120 kDa tömegű, alfa-fodrin elleni autoantitest fiatalabb életkorban jelentkezik, mint az anti-Ro/SS-A és az anti-La/SS-B autoantitestek, ezért értékes segítséget nyújthat a korai diagnózisban (16). Érdekes módon, gyermekkorban az alfa-fodrin elleni autoantitestet nemcsak primer és szekunder Sjögren-szindrómában, hanem olyan juvenilis rheumatoid arthritises és SLE-s betegeknél is gyakran ki tudták mutatni, akiknél a szekunder Sjögren-szindróma jelenlétére semmilyen tünet, laboratóriumi vagy szövettani eltérés nem utalt (17).

Watanabe és szerzőtársai felnőttkori Sjögren-szindrómában szignifikánsan gyakoribbnak találták az alfa-fodrin elleni antitest előfordulását, mint SLE-ben. Az alfa-fodrin szenzitivitása 67%-nak, specificitása 93%-nak adódott. Az anti-alfa-fodrin antitest jelenléte korrelált a hypergammaglobulinaemiával, a reumafaktor-pozitivitással és az anti-La/SS-B autoantitestek jelenlétével (18).

A mi eredményeinkhez hasonló megfigyelésre jutott egy német munkacsoport is; ők az alfa-fodrin elleni IgA-autoantitesteket primer Sjögren-szindrómás betegek 64%-ánál, SLE-vel szövődött szekunder Sjögren-szindrómások 47%-ánál, míg rheumatoid arthritissel asszociált szekunder Sjögren-szindrómában 86%-ban tudták kimutatni. Ugyanezek az arányszámok az IgG típusú autoantitestek esetében 55, 40, illetve 43%-nak mutatkoztak. Siccaszindróma nélküli SLE és rheumatoid arthritis esetében viszont nagyon ritkán fordult elő az anti-alfa-fodrin IgA - 1/50, illetve 2/12 az SLE-s, valamint a rheumatoid arthritises betegeknél - és IgG típusú autoantitest - 1/50 és 5/12 arányban - is (19).

Az alfa-fodrin elleni autoantitestek klinikai jelentőségét egyéb autoimmun betegségekben is vizsgálták. Az alfa-fodrin elleni autoantitest jelenlétét autoimmun pancreatitises betegeknél keresve arra a megfigyelésre jutottak, hogy azoknál a betegeknél, akiknek szérumában nem tudták kimutatni az alfa-fodrin elleni autoantitestet, ötéves követési periódus során sem fejlődött ki Sjögren-szindróma, primer szklerotizáló cholangitis vagy egyéb autoimmun betegség; ezeket az eseteket tehát primer autoimmun pancreatitisnek tartották. Azonban az anti-alfa-fodrin-pozitív betegeknél két éven belül valamelyik fent említett autoimmun betegség kialakulását figyelték meg; így esetükben szekunder autoimmun pancreatitis állt fenn. Az alfa-fodrin elleni antitest hiánya tehát jelezheti az autoimmun pancreatitis primer jellegét (20).

A fodrin béta-alegysége elleni autoantitest-termelést immunoblotting technikával kimutatva a primer és az SLE-vel, valamint a sclerodermával asszociált szekunder Sjögren-szindrómás, továbbá az SLE-ben szenvedő és a sclerodermás betegeknél, azt a megfigyelést tették, hogy a béta-fodrin elleni antitest jelenlétét primer és szekunder Sjögren-szindrómában egyaránt szignifikánsan gyakrabban tudták bizonyítani, mint egészséges kontrolloknál. SLE-ben szenvedő és sclerodermás betegek esetében a béta-fodrin elleni autoantitestek szignifikánsan gyakrabban voltak jelen akkor, ha betegségük Sjögren-szindrómával szövődött. Az anti-béta-fodrin antitest kimutathatósága jól korrelált az alfa-fodrin elleni antitestek jelenlétével, és gyakrabban fordultak elő anti-Ro/SS-A- és anti-La/SS-B-negatív betegek esetében (21).

Összefoglalásként elmondható, hogy az alfa-fodrin elleni IgA és IgG típusú autoantitestek kimutatása nagy jelentőséget kaphat mind a primer, mind a szekunder Sjögren-szindróma diagnózisában, különösen az anti-Ro/SS-A és az anti-La/SS-B autoantitestek hiánya esetén. Mivel a poliszisztémás autoimmun betegségek szekunder Sjögren-szindróma nélküli formájában szignifikánsan alacsonyabb az alfa-fodrin elleni autoantitestek előfordulása, érdekes lehet annak követése, hogy vajon az olyan betegeknél, akik alfa-fodrin elleni IgA vagy IgG típusú autoantitestet termelnek, de nincsenek siccaszindrómára utaló tüneteik, várható-e a későbbiekben Sjögren-szindróma kifejlődése a meglévő autoimmun betegség mellett.

IRODALOM

  1. Haneji N, Nakamura T, Takio K, Yanagi K, Higashiyama H, Saito I, et al. Identification of alpha-fodrin as a candidate autoantigen in primary Sjögren's syndrome. Science 1997;276:604-7.
  2. Perrin D, Aunis D. Reorganization of alpha-fodrin induced by stimulation in secretory cells. Nature 1995;315:589-92.
  3. Nakano M, Nogami S, Sato S, Terano A, Shirataki H. Interaction of syntaxin with alpha-fodrin, a major component of the submembranous cytosceleton. Biochem Biophys Res Commun 2001;288:468-75.
  4. van Blokland SCA, Versnel MA. Pathogenesis of Sjögren's syndrome: characteristics of different mouse models for autoimmune exocrinopathy. Clin Immunol 2002;103:111-24.
  5. Ishimaru N, Yoneda T, Saegusa K, Yanagi K, Haneji N, Moriyama K, et al. severe destructive autoimmune lesions with aging in murine Sjögren's syndrome through fas-mediated apoptosis. Am J Pathol 2002;156:1557-64.
  6. Saegusa K, Ishimaru N, Yanagi K, Haneji N, Nishino M, Azuma M, et al. Treatment with anti-CD86 costimulatory molecule prevents the autoimmune lesions in murine Sjögren's syndrome (SS) through up-regulated Th2 response. Clin Exp Immunol 2000;119:354-60.
  7. Fox RI, Törnwall J, Maruyama T, Stern M. Evolving concepts of diagnosis, pathogenesis, and therapy of Sjögren's syndrome. Curr Op Rheumat 1998;10:446-56.
  8. Nagaraju K, Cox A, Casciola-Rosen L, Rosen A. Novel fragments of the Sjögren's syndrome autoantigens alpha-fodrin and type 3 muscarinic acetylcholine receptor generated during cytotoxic lymphocyte granule-induced cell death. Arthritis Rheum 2001:44;2376-86.
  9. Saegusa K, Ishimaru N, Haneji N, Yanagi K, Yoneda T, Saito I, et al. mechanisms of neonatal tolerance induced in an animal model for primary sjögren's syndrome by intravenous administration of autoantigen. scand j Immunol 2000;52:264-70.
  10. Ishimaru N, Yanagi K, Ogawa K, Suda T, Saito I, Hayashi Y. possible role of organ-specific autoantigen for fas ligand-mediated activation-induced cell death in murine Sjögren's syndrome. J Immunol 2001;167:6031-7.
  11. Inoue H, Tsubota K, Ono M, Kizu Y, Mizuno F, Takada K, et al. Possible Involvement of EBV-mediated alpha-fodrin cleavage for organ-specific autoantigen in Sjögren's syndrome. J Immunol 2001;166:5801-9.
  12. Broen TL, Patil S, Cianci CD, Morrow JS, Howe PH. Transforming growth factor b induces caspase 3-independent cleavage of aii-spectrin (alpha-fodrin) coincident with apoptosis. J Biol Chem 1999;274:23256-62.
  13. Ishimaru N, Saegusa K, Yanagi K, Haneji N, Saito I, Hayashi Y. Estrogen deficiency accelerates autoimmune exocrinopathy in murine Sjögren's syndrome through fas-mediated apoptosis. Am J Path 1999;155:173-81.
  14. Miyagawa K, Yanagi K, Yoshioka A, Kidoguchi K, Shirai T, Hayashi Y. Neonatal lupus erythematosus: maternal igg antibodies bind to a recombinant NH2-terminal fusion protein encoded by human alpha-fodrin cDNA. J Invest Dermatol 1998;111:1189-92.
  15. Maeno N, Takei S, Imanaka H, Oda H, Yanagi K, Hayashi Y, et al. Anti-alpha-fodrin antibodies in Sjögren's syndrome in children. J Rheumatol 2001;28:860-4.
  16. Kobayashi I, Kawamura N, Okano M, Shikano T, Mizumoto M, Hayashi Y, et al. Anti-alpha-fodrin autoantibody is an early diagnostic marker for childhood primary Sjögren's syndrome. J Rheumatol 1999;28:363-5.
  17. Takahashi K, Tatsuzawa O, Yanagi K, Hayashi Y, Takahashi H. alpha-fodrin auto-antibody in Sjögren syndrome and other auto-immune diseases in childhood. Eur J Pediatr 2000;160:520-1.
  18. Watanabe T, Tsuchida T, Kanda N, Mori K, Hayashi Y, Tamaki K. Anti-alpha-fodrin antibodies in Sjögren syndrome and lupus erythematosus. Arch Dermatol 1999;135:535-9.
  19. Witte T, Matthias T, Arnett FC, Peter HH, Hartung K, Sachse C, et al. IgA and IgG autoantibodies against alpha-fodrin as markers for Sjögren's syndrome. J Rheumatol 2000;27:2617-20.
  20. Horiuchi A, Kawa S, Hamano H, Hayashi Y, Kiyosawa K. Does a lack of reactivity to alpha-fodrin indicate the existence of primary autoimmune pancreatitis? Am J Gastroenterol 2002;97:1275-7.
  21. Kuwana M, Okano T, Ogawa Y, Kaburaki J, Kawakami Y. Autoantibodies to the amino-terminal fragment of b-fodrin expressed in glandular epithelial cells in patients with sjögren's syndrome. J Immunol 2001;167:5449-56.


Autoantibodies against alpha-fodrin in patients with Sjögrens's syndrome

INTRODUCTION, PATIENTS AND METHODS - In this study, the authors examined the presence of the IgA and IgG type autoantibodies against the 120 kDa alpha-fodrin in the sera of patients affected with primary and secondary Sjögren's syndrome, rheumatoid arthritis and systemic lupus erythematosus, being treated in the Department of Clinical Immunology of the 3rd Department of Internal Medicine, at the University of Debrecen. As a control population, the sera of healthy blood donors were used.

RESULTS - Due to their findings, the presence of autoantibodies against the alpha-fodrin was significantly higher in patients with primary Sjögren's syndrome than in the control group. The presence of these autoantibodies occurred significantly more often in patients affected with secondary Sjögren's syndrome associated to RA and SLE, than in these polysystemic autoimmune diseases without sicca-syndrome.

Interestingly, they couldn't find any connection between the presence of autoantibodies against alpha-fodrin and the occurrence of SS-A/Ro or SS-B/La autoantibodies. There was no correlation in primary and secondary Sjögren's-syndrome between the extraglandular symptomes or the swelling of the salivary glands and the presence of the anti-alpha-fodrin autoantibodies.

CONCLUSIONS - The autoantibodies against alpha-fodrin might be important in the diagnosis of the juvenile Sjögren's syndrome and other juvenile autoimmune diseases, in the early diagnose of Sjögren's syndrome, especially in the lack of anti-SS-A/Ro and anti-SS-B/La.

Magy Immunol/Hun Immunol 2003;2(2):40-44.

Correspondence: DR. SZÁNTÓ ANTÓNIA, Debreceni Egyetem, Orvos-és Egészségtudományi Centrum, III. Sz. Belgyógyászati Klinika, Immunológiai Tanszék; 4004 Debrecen, Móricz Zs. krt. 22., telefon: (52) 311-087, fax: (52) 414-969, e-mail: szantonia@freemail.hu
 
alpha-fodrin, Sjögren's syndrome, autoantibodies