VÉLEMÉNY
A nem differenciált collagenosis korai eseteinek jelentőségéről Megjegyzések Bodolay Edit: Nem differenciált collagenosis, Szekanecz Zoltán: Korai arthritisek,
Czirják László: A Raynaud-szindróma jelentősége a kötőszöveti megbetegedések korai diagnosztikájában című közleményeihez
Dr. Szegedi Gyula
 
 
 

Magyar Immunol/Hun Immunol 2003;2 (1): 26.

A poliszisztémás autoimmun betegségek gondozását végző szakambulanciák munkaértekezletének egyik tudományos témája az úgynevezett előfázis - a nem differenciált korai esetek kérdéskörének - megbeszélése volt. A témakör szerepeltetésével Petrányi Gyula emlékének tisztelegtünk - a három kitűnő előadás és az itt megjelent közlemények lehetőséget adtak és adnak, hogy ezt az igen aktuális problémakört körüljárjuk és kialakítsuk az ezzel kapcsolatos álláspontunkat, amit a gyakorlati betegellátásban is megpróbálunk érvényesíteni.

A poliszisztémás autoimmun betegségek és általában az autoimmun betegségek poligénes multifaktoriális betegségek, igen nagyfokú klinikai fenotípus-heterogenitással. Kialakulásukhoz egy patogenetikai láncolat szükséges, ami nem szükségszerűen végződik a klasszikus, jól ismert kórképekben. A definitív kórállapottá válás folyamata során már vannak klinikai jelek és laboratóriumi eltérések, de a helyzet bizonytalan: milyen poliszisztémás betegség bevezető fázisát észleljük, illetve progrediál-e a folyamat. A nem differenciált collagenosis, nem differenciált kötőszöveti betegség mellett megjelent a nem differenciált polyarthritis és a korai arthritis fogalomkör.

Mindhárom dolgozat kitűnően interpretálja az adott témakört, és a gyakorlati vonatkozású betegellátást érintő következtetések is hasonlóak, minimális eltérésekkel.

Az előfázis kórállapotban véleményem szerint is a legfontosabb annak bizonyítása, hogy autoimmun reakciók idézik elő a folyamatot, valamint az egyéb, nem autoimmun okok kizárása - ennek nehézségét nem kívánom érinteni.

A további feladat a betegség lefolyásának (differenciálódás, stagnálás, regresszió) pontos nyomon követése és a megfelelő terápia biztosítása annak érdekében, hogy lehetőség szerint akadályozzuk meg a betegség differenciálódását és/vagy a progresszióját.

A korai arthritis diagnózisba való tömörítést a magam részéről nem érzem elfogadhatónak, hiszen a nem differenciált collagenosis (bár gyakori tünete az arthritis-arthralgia) szélesebb klinikai tünettant foglal magában, s ezt nem lenne célszerű korai arthritis elnevezésre szűkíteni. A rheumatoid arthritis-korai arthritis kérdést illetően úgy gondolom, hogy itt mégis abban az értelemben kellene lépni, hogy a korai rheumatoid arthritis kritériumrendszerét kellene kidolgozni. A cél itt is az, hogy minél előbb korrekt diagnózis szülessen. A korai arthritis tehát az ellátási struktúra elnevezését illesse, ilyen értelemben a korai arthritis klinika az ellátási formát jelezze.

A nem differenciált polyarthritisről kiderülhet, hogy más mozgásszervi betegség bevezetése, kiderülhet, hogy nem differenciált collagenosisba megy át, és mint nem differenciált collagenosis azt az utat járja, amit Bodolay Edittel többször leírtunk már és itt is megfogalmazódott.

A primer és szekunder Raynaud-kór kérdéskörét Czirják László kitűnően elemzi. Itt is az a fontos, hogy felismerjék azokat az eseteket, ahol a kapillárisok meghatározott morfológiai strukturális elváltozásai fennállnak, illetve ahol jellegzetes szerológiai anomáliák mutathatók ki. Ha ez utóbbi eseteket szekunder Raynaud-fenoménnek mondjuk, vagy ha a kritériumok alapján nem differenciált collagenosis diagnózist használunk - ez már nem okozhat gondot. A lényeg, hogy egységesen, ugyanarra az előfázis-folyamatra gondoljunk, amely persze maradhat abban a stádiumban, de átmehet progresszív szisztémás sclerosisba, vagy - ritkább esetben - más poliszisztémás betegségbe is.

A kérdéskör jelentősége nem hangsúlyozható eléggé. A korai előfázis betegségek felismerése adja a korai beavatkozások lehetőségét, ugyanakkor a betegséget rontó provokáló külső tényezőktől is óvni tudjuk a betegeket.