TALLÓZÓ
A thalidomid hatása súlyos terápiarefrakter szeronegatív spondylarthropathiában
(The efficacy of thalidomide in severe refractory seronegative spondylarthropathy: comment on the letter by Breban et al.)
Lee L, Lawford R, McNeil HP, Prince of Wales Hospital, Sydney, Australia
Arthritis Rheum 2001;44(10):2456-8.
 
 
 

Magyar Immunol/Hun Immunol 2003;2 (1): 33.

DR. VÉGVÁRI ANIKÓ, Debreceni Egyetem, Orvosi- és Egészségtudományi Centrum, III. Sz. Belgyógyászati Klinika, 4004 Debrecen, Móricz Zs. krt. 22., telefon: (52) 414-969, fax: (52) 414-489, e-mail: vegvari@iiibel.dote.hu, vegvari@hotmail.com


A szerzők egy terápiarefrakter szeronegatív spondylarthropathiában szenvedő beteg esetét ismertetik, aki jól reagált a thalidomidkezelésre. Ezután leírják a thalidomid hatásmechanizmusának lényegét, összefoglalják az irodalomban szereplő eddigi tapasztalokat.

A 33 éves nőbeteg 1999 májusában jelentkezett hét hónapja tartó láb-, térd- és derékfájdalommal, kétórás reggeli ízületi merevséggel. Két hónapja tartó hüvelyi folyásról is beszámolt, amely a méhen belüli fogamzásgátló eszköz (IUD) eltávolítása után enyhült. Más panasza nem volt, és psoriasisra utaló eltérésről sem számolt be.

Fizikális vizsgálattal mindkét oldali I-II. ujj dactylitisét, a bal patellofemoralis ín enthesitisét és a bal ízület érzékenységét lehetett észlelni. Ekkor laboreredményei: hemoglobin: 101 g/l; hematokrit: 0,30; vörösvérsejt-süllyedés: 83 mm/óra; CRP: 55; szérumalbumin 23 mg/l volt, valamint HLA-B27-pozitivitást igazoltak. Az urogenitalis infekció lehetőségét hüvelyváladékból tenyésztéssel és szerológiai módszerekkel kizárták.

HLA-B27-asszociált spondylarthropathia diagnózisát állították fel, és 2 mg/nap sulfasalazinnal, 7,5 mg/nap methotrexattal, valamint 1000 mg/nap naproxennel indították a kezelést. Ezt javulás hiányában 10 mg/nap prednizolonnal és fizioterápiával egészítették ki.

1999 októberében a beteg arthritise rosszabbodott, mindkét lábán metatarsophalangealis ízületi subluxatio és bokatáji effúziók alakultak ki. 2×100 mg cyclosporint, 100 mg/nap doxycyclint kapott, a methotrexat dózisát pedig 30 mg/hétre emelték intramuscularis formában alkalmazva, de ezek ellenére sem tapasztaltak javulást, a vérsejtsüllyedés 80 mm/h felett maradt. Tekintettel a kifejezett ízületi panaszokra, néhány alkalommal intravénás szteroid-lökéskezelésre is szorult a beteg.

2000 februárjában 100 mg/nap thalidomid adását kezdték. Átmeneti álmosság után a beteg jól tolerálta a szert. Három hónappal később a bokaeffúziók, a dactylitis és sacroiliacalis ízületi érzékenység megszűnt, a vörösvérsejt-süllyedés 10 mm/h-ra csökkent. Ezt követően a cyclosporin-A-, methotrexat- és sulfasalazinterápiát abbahagyták, a prednizolon adagját 5 mg/napra csökkentették.

A thalidomid csökkenti a TNF-alfa-termelést a TNF-alfa mRNS-ének degradációja fokozásával. Egy másik tanulmány eredményei szerint a thalidomid fokozta a Th2 citokinek és csökkentette a Th1 citokinek IFN-gamma-termelését az antigén- és mitogénstimulált perifériás mononukleáris sejtekben.

Immunmoduláns hatásának köszönhetően használják a thalidomidot különböző autoimmun kórképekben. 1965-ben alkalmazták először erythema nodosum leprosumban, majd Bechet-kórban, discoid lupus erythematosusban, aphtosus stomatitisben, graft versus host betegségben (GVHD), sarcoidosisban, pyoderma gangrenosumban és rheumatoid arthritisben is használták.

Az irodalomban eddig két esetről számoltak be, ahol a thalidomid terápiarefrakter spondylarthropathiában hatásosnak bizonyult. Breban és munkatársai két betegnél írtak le klinikai és laboratóriumi javulást 100-300 mg/nap thalidomid alkalmazása után. Szintén ők közölték egy nyílt vizsgálat eredményeit, amelyben a nyolc beteg több mint felénél a klinikai és a laborparaméterek alapján hatásosnak bizonyult a gyógyszer. A most közölt esetben viszonylag kis dózisú thalidomidkezelés jelentős javulást eredményezett HLA-B27-pozitív, a hagyományos terápiára rezisztens esetben.

A szerzők fenti tapasztalatuk alapján újabb terápiás lehetőséget látnak a kombinált bázisszerekre sem reagáló, súlyos ízületi érintettséggel járó spondyl-arthropathiában. Megfelelő körültekintéssel alkalmazva hasznos lehet számos terápiarefrakter esetben.