HORUS
 Az immunológia kezdetei Magyarországon
2. rész
 
 
 


Magyar Immunol/Hun Immunol 2002;1 (4): 34-38.

Részlet dr. Karasszon Dénes és dr. Csaba Béla: Az Immunológia magyar mesterei című könyvéből (1992)


Hőgyes Endre és a veszettség elleni immunizálás kezdetei Magyarországon

A veszettség (rabies, lyssa) előfordulásának gyakoriságára vonatkozó adatok tekintetében Magyarország mindig az élen járt. Az országos főorvos adatait átnézve látjuk, hogy 1809-1818 között összesen 441, ebből 252 halálos végű, azaz évenként 25 halálos emberi megbetegedés történt. Az 1881-ben felállított Lyssa Bizottság 1881-1885 közötti években 48, az 1886. évben 22 halálos lyssaesetet regisztrált. Még súlyosabb volt az állatok, különösen az ember számára legveszélyesebbnek tekintendő kutyák veszélyeztetettsége. Az egészségügyi hatóság hiába vezette be a legszigorúbb rendszabályokat, még például 1888-ban is 1286 állat hullott el Magyarországon veszettségben. Ezek után érthető, hogy Pasteur sikeres védőoltási kísérletei (1885) hazánkban élénk visszhangot keltettek. Markusovszky Lajos és a köréje tömörült "szellemi elit" (Fodor József, Korányi Frigyes, Balogh Kálmán és mások) - a felfedezés nagyszerűségét felismerve - azonnali cselekvést indítványozott. Közbenjárásuk eredménye lett, hogy Hőgyes Endrét (1. ábra), Balogh Kálmán hajdani tanársegédjét, akkor már a pesti Tudományegyetem orvosi karán az általános kór- és gyógytan professzorát megbízták Pasteur eljárásának elsajátításával, kipróbálásával és bevezetésével.
 

1. ábra. Hőgyes Endre (1847-1906).

 

Jól választottak. 1885. november 13-án megkezdett önálló kísérletei, majd 1888-ban Pasteur mellett töltött hosszabb tanulmányút után hazatérve, alig három évvel Pasteur világraszóló felfedezése után Hőgyes már a Magyar Tudományos Akadémia előtt mutatta be újonnan kidolgozott, saját immunizáló eljárását, amely Pasteur eredeti módszerének tökéletesített változata volt, és amely több mint fél évszázadon át világviszonylatban a legjobb immunizálási eredményeket szolgáltatta. Munkásságának eredményeként 1890. április 15-én Hőgyes Endre vezetésével - ideiglenesen az Üllői úti orvoskari központi épület öt szűk helyiségében - megkezdhette működését a budapesti Pasteur Intézet. A rendelkezésükre bocsátott helyiségek egyikében végezték a betegfelvételt és Hőgyes eljárása szerint az immunizáló oltásokat (2., 3. ábra), két sötét lyukban termelték Hőgyes saját "budapestinek" nevezett lyssavírustörzsével az oltóanyagot (4. ábra). Ezenkívül még egy várószobából és egy szuterén helyiségből állt az "Intézet".
 

2. ábra. Veszettség-oltóanyag készítése a budapesti Pasteur Intézetben (Than László rajza, 1901).

3. ábra. Veszettség elleni védőoltás a budapesti Pasteur Intézetben (Aujeszky után, 1914).

4. ábra. Veszettség elleni védőoltás a budapesti Pasteur Intézetben (Aujeszky után, 1914).
 

A védőoltások ingyenesek voltak, s az első oltások máris jelentős eredményeket hoztak. A veszett állatok által megmartak halálozási arányát a korábbi 15-20%-ról 1%-ra csökkentették. 1890. április 15-től 1895. december 31-ig a Hőgyes vezette intézetben beoltott 4914 megmart egyén közül mindössze 58 halt meg veszettségben, ők is csak azért, mert már túlságosan későn kerültek immunizáló oltásra. Ugyanakkor a posztinfekciós oltásban nem részesített 985 megmart egyén közül 147 halt meg veszettségben (14,94%).

Hőgyes szervező munkájának eredményeként 1904. január 7-én megkezdhette munkáját a 100 ágyas új Pasteur Kórház és Intézet. Néhány év elteltével már összehasonlító statisztikai adatok alapján lehetett értékelni Pasteur és Hőgyes védőoltási eljárásának eredményeit. Íme a számadatok: Pasteur módszere szerint öt év alatt oltott 3410 személy közül 51 (1,49%), Hőgyes eljárása szerint 18 év alatt oltott 37 311 páciens közül 345 (0,95%) halt meg veszettségben.

Hőgyes maga tisztában volt azzal, hogy a veszett állatok által megmart emberek védőoltása - legyen az bármilyen sikeres - nem jelenti a lyssaprobléma végleges megoldását: ehhez az állatok veszettségének megszüntetése, illetve fertőződésük megelőzése szükséges. Ennek megvalósítása céljából hozzákezdett a kutyák preventív immunizálásának kidolgozásához. Elgondolásait néhány évvel később egyik legkiválóbb tanítványa, Aujeszky Aladár vitte fényes sikerre (lásd később).

Figyelemreméltó megállapítást közölt Hőgyes 1888-ban, amikor kimutatta, hogy a veszettség ellen immunizált állatok agygerincvelejében vírust közömbösítő anyagok vannak jelen.

A hazai veszettség elleni küzdelemnek Hőgyes halála (1906) után Székely Ágoston (1864-1927) állt az élére.
 

Fodor József és a vérsavó baktériumölő hatásának felfedezése: a Fodor-Behring-princípium érvényre jutása

A baktériumok felfedezése, majd kórokozó hatásuk megismerése, az orvostudományban a bakteriológiai korszak kezdete egyre több - egyelőre megválaszolatlan - kérdést vetett fel. Ezek közül az egyik legfontosabbnak tekinthető a kórokozó baktériumokkal szembeni ellenálló képesség (immunitás) kialakulása. Erre vonatkozóan - természetesen - újból különféle elméleteket (exhauszciós, excetációs, adaptációs és más teóriák, illetve hipotézisek) állítottak fel, bizonyítani azonban egyiket sem sikerült. E nehéz korszakban fénysugárként hatott a vérsavó baktériumölő hatásának felfedezése (Fodor, 1887).
 

5. ábra. Fodor József (1843-1901).

 

Fodor Józsefnek (5. ábra), a budapesti egyetemen a higiéné első professzorának életéről, működéséről, nagyszerű eredményeiről fiatalon bekövetkezett halála óta számos méltatás, megemlékezés, sőt kitűnő monográfia is megjelent. Alkotó géniuszának nagyszerűségét a budapesti Gutenberg téren felállított bronz mellszobra örökre hirdeti. Sokoldalú és a higiéné úgyszólván valamennyi területét nemcsak felölelő, hanem új kutatási eredményekkel gyarapítani is tudó, továbbá egyészségügyi szervezői, folyóirat-szerkesztői, szakírói, oktatói és közéleti szereplését ezúttal mellőzve, kizárólag az ő immunológiai tevékenységét ismertetjük.

Fodor egyike volt azoknak, aki hazánkban a legelsők között kezdett önállóan foglalkozni a XIX. század második felének legmodernebb tudományával, a bakteriológiával, és e téren elért kutatási eredményei alapján még kora egyik legtekintélyesebb orvostudósával, Virchowval szemben is határozottan állást foglalt a bakteriológia jelentősége mellett: "Ezen tan hivatva látszik az orvosi tudományban forradalmat idézni elő..." Ez a forradalom "az utolsó évtizedek nagy eszmékben szegény, tudományos különcködésekben, hajszálhasogatásokban gazdag" orvostudományban be is következett - folytatja Fodor egyik - korának orvostudományát értékelő - értekezésében.

A baktériumok kórokozó hatása mellett Fodort a szervezet fertőzésekkel szembeni ellenálló képességének talánya is kutatásra serkentette. Erről tanártársa, a kiváló Hőgyes Endre mondta Fodorról tartott megemlékezésében a következőket:

"Sok kísérleti egér és tengerimalac elpusztítása után Fodor rájött, hogy az egészséges állat vére nem tartalmaz bacilusokat, továbbá a mesterségesen bevitt mikrobák a vérben hamar eltűnnek, elpusztulnak, mert többé feltalálni őket nem lehet. 1887-ben újabb vizsgálatokkal kimutatta, hogy a lépfene bacilusai a kémcsőben is elpusztulnak a vérben, mégpedig a friss vérben gyorsabban, mint az állottban, ami azt mutatja, hogy a friss vérnek bacilusölő hatása van." Külföldi tudósok, mint Nuttal, Flügge, megerősítették Fodornak ezen fölfedezését; Behring pedig tovább fejlesztette azt, s így Fodor európai társaival együtt alapját vetette meg a jelenleg is alkalmazott szérumterápiának.

Ez irányú munkássága elismeréseképpen avatta őt díszdoktorává a cambridge-i egyetem. Díszdoktori talárját ma a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum őrzi. Fodor továbbment fölfedezése terén. Rájött hosszas kísérletezés után, hogy a lúgos vérnek nagyobb a baktériumölő képessége, mint a savas vérnek. Tapasztalatának annyira hitelt adtak, hogy egy cantani olasz tudós az 1892-i nápolyi kolerajárvány alkalmával a gyakorlatba vitte át felfedezését, bár minden eredmény nélkül.

A kilencvenes évek folyamán Fodor tovább folytatta vizsgálatait tanítványával, Rigler Gusztávval, a közegészségtan későbbi professzorával. Feladták egymásnak a nagy feladatot, hogy fertőzött, immunizált állat vére lúgos kémhatás mellett mennyire teljesíti baktériumölő képességét? Vizsgálódásaiknak eredményéről egész Európa nagy tetszése mellett az 1897. évi budapesti kongresszuson számoltak be neves tudósok előtt. Kimutatták nagyszámú kísérleteik eredményeképpen, hogy azon állatok, amelyeknek vére lúgosabb, ellenállnak a fertőzésnek, ezt pedig az aktív immunizálás tartósan emeli. Az antitoxin növeli a lúgos kémhatást és ezzel a bacilusokat is jobban pusztítja.

Az ország - írja Fodorról készített megemlékezésében Bálint Nagy István (1893-1931) orvostörténész - lerakta lábai elé az elismerés koszorúját. Az Akadémia tagjai sorába választotta, s munkálkodásáért nagy jutalomdíjával, 200 arannyal tüntette ki. A Természettudományi Társulat 800 forinttal jutalmazta; a berlini egézségügyi kiállításon az Auguszta királyné alapította aranyérmet nyerte el; az uralkodó a harmadosztályú vaskoronarenddel tüntette ki. Mellszobrát a Budapesten megrendezett XVI. nemzetközi Orvoskongresszus alkalmával leplezték le 1909-ben.

Fodor nyomán indultak meg Európa-szerte az immunitás humorális elméletének kidolgozását eredményező vizsgálatok. Hazánkban Fodort követően meginduló immunológiai kutatásoknak elsősorban Preisz Hugó, Detre László és Liebermann Leó állt az élére.
 

Preisz Hugó és a szeroterápia kezdetei Magyarországon
 

6. ábra. Preisz Hugó (1860-1940).

 

 Hugó (6. ábra) hazánk első országos hatáskörű Állami Bakteriológiai Intézetének megalapítója (1891), a bakteriológia első professzora, a magyar mikrobiológusok tanítómestere, immunológiai problémával akkor találkozott először, amikor megbízást hozott oltóanyagok ellenőrzésére (1893).

Mindjárt oltási balesetet kellett kivizsgálnia: a Komárom megyei Gútán azok a lovak, amelyeket e cég anthraxvakcinájával beoltottak, mind elpusztultak. A csak nemrégiben bevezetett védőoltások hitelét súlyosan veszélyeztető eset kivizsgálása során Preisz kimutatta, hogy az oltóanyag nem lehet felelős a vele oltott állatok elhullásáért, a balesetet ugyanis az aszepszis szabályainak be nem tartása következtében fellépő másodlagos fertőzés okozta.

Kísérleti munkái során összehasonlító vizsgálatokkal bizonyította a Pasteur által kidolgozott anthrax, valamint sertésorbánc elleni vakcinák nagyobb értékű védőhatását más kutatók más eljárással készített oltóanyagaival szemben. A tuberkulin diagnosztikai értékéről érkezett legelső hírek után tüstént hozzákezdett annak hazai előállításához, s a Szentpétervárról érkező hírek alapján a legelsők között kezdett hozzá a mallein előállításához, s annak allergiás (immun)diagnosztikai értékeléséhez (lásd később). A sertéspestis fellépésekor a világon elsőként kísérletezett rekonvaleszcens-szérumos gyógyító oltásokkal, s ezek után nem szorul bővebb magyarázatra, hogy az 1894-ben Budapesten megrendezett VIII. nemzetközi Közegészségügyi és Demográfiai Kongresszus után - ahol Behring távollétében Roux számolt be rangos nemzetközi tudósgárda előtt a diphtheriaszérummal kapott eredményeiről - a belügyminiszter tüstént megbízta Preisz professzort, hogy utazzék Párizsba Roux laboratóriumába a diphtheria elleni gyógysavó előállításának és gyakorlati alkalmazásának elsajátítása céljából, majd hazatérve, intézetében diphtheria elleni szérumot termeljen. A diphtheriaszérum gyógyhatásának gyermekeken történő kipróbálására a kongresszus Bókay professzort kérte fel (7. ábra).
 

7. ábra. Bókai János (1822-1884).

 

A magyar királyi Bakteriológiai Intézet keretei között ily módon létrehozott Diphtheria elleni Serumtermelő Intézetben 1895-1906 évek közötti időszakban termelt és kiszolgáltatott diphtheria elleni szérumadagok mennyiségét az 1. táblázat mutatja.
 

1 táblázat. A diphtheria elleni szérumadagok számának alakulása 1895-1900 között Magyarországon.
 

A szeroterápia hazai úttörőjének ez irányú tevékenységéről Hutyra írta a következőket: "a kitűnő minőségű hazai diphtheria-gyógysavó méltán keltett elismerést az Ezredéves Kiállításon (1896), ahol az érdeklődést elsősorban annak készítési módját megismertető rajzok és eszközök kötötték le. Az Intézet vezetője, Preisz Hugó a magyar királyi belügyminiszter megbízásából eddig tizenkét lovat immunizált diphtheriaméreggel, és 1895. évi március hó óta szállítja a gyógyító vérsavót elsősorban a kórházak és a szegénybeteg-gyakorlat részére. A meglévő anyaggal és eszközökkel évenként 15 000 adagot képes előállítani, mely mennyiség nem mondható kielégítőnek, tekintve, hogy az országban évenként 40 000-nél több diphtheriás megbetegedés fordul elő. A savó iránti kereslet mindazonáltal nem arányos a különbözettel, mert ez idő szerint még, sajnos, a betegek jelentékeny része nem részesül és nem részesülhet megfelelő orvosi kezelésben. A diphtheriaellenes szérum előállítására szolgáló lovak számát előreláthatólag szaporítani lesz szükséges. Az új gyógyító eljárás körül szerzett tapasztalatok úgy másutt, mint nálunk is, mind meggyőzőbben szólnak annak kiváló értéke mellett. Magyarországon a mintegy 9000 esetet felölelő hivatalos statisztika azt mutatja, hogy a savóval kezelt diphtheriás betegek halálozása 19-22% között ingadozik, míg azelőtt 45-55%-ot tett ki. Az ilyen eredmények a savóval való gyógyításnak mind szélesebb körben való alkalmazását, esetleg preventív oltások alakjában is indokolták, s amennyiben erre irányul, úgy látszik, az általános törekvés, a savó iránti kereslet is fokozatosan emelkedni fog..."

A szérumterápia tárgyköréből írta Preisz akadémiai székfoglalóját is 1915. május 17-én "Vizsgálatok az antipneumococcus serum hatása módjáról" címmel. Ebben a 17 oldal terjedelmű tanulmányban azt a kérdést fejtegette, hogy az immunsavók vajon közvetlenül a baktériumokra hatnak, miként azt Pfeiffer és követői gondolták, vagy pedig csupán a phagocytákat serkentik élénkebb tevékenységre, amint azt Mecsnyikov és hívei hirdették.

Preisz pneumococcusokkal folytatott kísérleteket fehér egereken és tengerimalacokon. Vizsgálatai során megállapította, hogy az antipneumococcus szérum a baktériumokra hat és azokat a phagocytosis számára mintegy előkészíti. Az így fagocitált baktériumok ezek után már az immunanyagok közreműködése nélkül, egyedül az őket bekebelező sejtek tevékenysége folytán elpusztulnak.

Immunológiai vizsgálatainak jelentős terméke "A szerológiai vérvizsgálat az igazságszolgálatásban" című munkája (1920), amelyben elmondja: "kötelességemnek tartottam annak idején az igazságügyi miniszter figyelmét felhívni a tudomány ezen új vívmányára, javasolva, hogy ezt az igazságszolgáltatás hasznára értékesítse minden esetben, a midőn vérnyomok eredetének megállapítása fontosnak mutatkozik. Ezen előterjesztésem folyományaként jelent meg a 14.926/1909. sz. igazságügyminiszteri rendelet, amely arra való esetekben vérnyomok szerológiai megvizsgálását elrendeli..."

Preisz immunológiai tevékenységének betetőzése "Az infectio és immunitás tanának elemei" című, 1936-ban megjelent, 583 oldal terjedelmű kézikönyve, amely az immunológia egészét mind elméleti, mind gyakorlati szempontból az akkori legkorszerűbb felfogásnak megfelelően felöleli. A hazai immunológiai szakirodalomban azonban - a bakteriológiai tan- és kézikönyvek immunológiai fejezeteinek, valamint P. Th. Müller német nyelven öt kiadásban megjelent könyve magyar fordításán kívül - mégsem ez az első magyar nyelvű összefoglaló immunológiai monográfia. Annak megírása ugyanis Detre László nevéhez fűződik.