HORUS
Az immunológia kezdetei Magyarországon
Dr. Szegedi Gyula
 
 
 

Részlet dr. Karasszon Dénes és dr. Csaba Béla: Az Immunológia magyar mesterei című könyvéből (1992)

Magyar Immunol/Hun Immunol 2002;1 (2): 37-39.


Az emberiség történetének legősibb korszakáig vezethető vissza a betegségekkel szembeni ellenálló-képesség mágikus hatalmának megszerzése. A mítoszok után a népmesékben is megtaláljuk a csodatévő kenőcsöt, amely sebezhetetlenné tesz, a varázsitalt, amely a mérgezések ellen véd és az élet vizét, amely a halhatatlanságot biztosítja annak, aki a titkok titkát megfejtve eljut annak forrásához.
 

Variolisatio, pestis elleni oltási kísérletek

A mítoszok és mesék birodalmából az orvostörténelem írott emlékeihez érve olvashatunk azokról az empirikus védőoltásokról, amelyeket egyes híresztelések szerint a kínaiak, illetve a perzsák a himlő, a görög és a római pásztorok a juhhimlő ellen már az ókorban végeztek. A variolisatio Európába hozatala (Timoni 1713, Pylarini 1715) után hazai vonatkozásban említésre méltó, hogy Raymann János Ádám (1690-1770) Eperjes város és Sáros megye fizikusa 1717-ben "Hist medica variolarum Eperjesini in superiore Hungaria Epidemica anno 1717 grassantium-, earumque origo, per emetica et inoculationem curatio" címmel közölte értekezését, amelyben az általa preventív célból végzett variolisatiót is ismerteti.
 

1. ábra. Veszprémi könyvének címoldala.

 

A védőoltások felfedezésének, mint az immunológia kezdetének figyelemreméltó történeti emléke a híres debreceni orvos Weszprémi István "Tentamen de inoculanda peste" című, 1755-ben Londonban megjelent munkája (1. ábra). Weszprémi külföldi tanulmányútja során két ízben is járt Londonban, ahol öszszesen másfél éven át tartózkodott. Ottléte alatt oltóházakat is látogatott s a himlő elleni variolisatio szolgáltatta az ötletet, hogy a Magyarországon még a XVIII. században is uralkodó pestis elleni védőoltások bevezetését ajánlja. Saját kísérleteiről nem tudunk, a mások (Valli, Sola, Cerutti és mások) által Weszprémi elgondolása szerint a bubó gennyével végrehajtott oltások azonban halálos végű megbetegedéseket okoztak, ezért az aktív immunizálásnak eme variolisatióhoz hasonló módszerét sürgősen beszüntették.

A variolisatio kora - mint annyi sok más periódus az orvostudomány történetében - a különféle eszmék és irányzatok keveredésének kora. A "lázak" keletkezését illetően a hippokratészi humorálpatológia tanításai uralkodtak; kontagionisták antikontagionisták vitáztak egymással és poliprogmatikusok, metodikusok, vitalisták, imponderabilikusok és más zavaros elméletek követői próbálkoztak a maguk felfogása szerint gyógyítani akkor is, amikor E. Jenner (1749-1823) berkeleyi angol sebész a maga praktikus módszerét - a tudós orvosok elméleteit semmibe véve - súlyos küzdelmek árán diadalra vitte (1788, 1789).
 

A Jenner-Pasteur-princípium érvényre jutása. A preventív immunizáció kezdeti nehézségei

A védhimlőoltás (vakcináció) felfedezése Magyarországon - ahol a himlő rendszeresen hatalmas pusztításokat végzett - szenzációként hatott és gyorsan követőkre talált. Az 1799-ben történt első kezdeményezések után az első nyilvános védőoltást Bene Ferenc (2. ábra) végezte Pesten 1801. augusztus 27-én, még Bécsből hozott oltóanyaggal, majd Schraud Ferenc országos főorvos javaslatára hat nagyobb városunkat rendelet kötelezte a himlőnyirok előállítására. Ezt követően 1824-ben Központi Oltó Intézet nyitotta meg kapuit Gebhardt Xavér Ferenc "a vaccinatio buzgó és hatalmas apostola" (3. ábra) vezetése alatt.
 

2. ábra. Bene Ferenc (1775-1858).

3. ábra. Gebhardt Xavér Ferenc (1791-1869).

4. ábra. Galambos Márton (1820-1872)

 

Nemzetközi viszonylatban figyelemreméltó kezdeményezésként kell értékelnünk Galambos Márton orvosdoktornak, a pesti Állatorvosi Tanintézet tanárának a keleti marhavész "kontagiumának" marhákról juhokra átterjedésére vonatkozó megfigyeléseit. Galambos (4. ábra) ugyanis nemcsak elsőként figyelte meg juhok és kecskék megbetegedését keleti marhavészben (1861), hanem azt is kimutatta, hogy a betegség "kontagiuma" marhákról juhokra mesterségesen átoltva "megszelídül", s az így attenuált kórokozót védőoltások céljaira ajánlotta. Javaslata alapján Heitzmann Márton országos főállatorvos hivatalos javaslatot intézett a Magyar Királyi Helytartótanácshoz e módszer gyakorlati alkalmazására (1861), javaslata azonban nem talált meghallgatásra. Csak sajnálni lehet, hogy a keleti marhavész ellen a jelen század 30-as éveiben széltében használt attenuált (ovinizált, kaprinizált, lapinizált, avianizált) vakcinák ismertetésekor az úttörő szerepet vállaló Galambos Márton nevét hazai állatorvosi szakkönyveink sem tartják számon.

A pestis, a himlő, a kiütéses typhus, a malária és más járványosan pusztító megbetegedések mellett Magyarországon sok esetben valóságos nemzeti katasztrófához vezetett az állatok között fellépett járványos megbetegedések tombolása. A húshiány mellett az igaerő hiánya, a földek megművelésének; a szántásnak, trágyázásnak elmaradása éhínséget okozott; a lovak számának megfogyatkozása a katonai védelmi erő gyengülését, a közlekedés, a szállítás megbénulását idézte elő. A járványos betegségek elleni immunizálás lehetőségének felcsillantása sokak szívében gyújtott reményt, s ezért sokan kezdtek nálunk bakteriológiával foglalkozni. Közülük a legelső, a minden új iránt lelkesedő Balogh Kálmán (1835-1888) volt, a magyar orvosi kar reformtörekvéseinek motorja, aki nemcsak maga lett Pasteur tanításainak lelkes követője, hanem másokat is lelkes kutatásra serkentett. A járványos állatbetegségek elleni immunizálás ismereteinek elsajátítására tanársegédjét Azary Ákos orvosdoktort (1850-1888) szemelte ki, s ezért őt Schordann-ösztöndíjjal külföldi tanulmányútra küldte.

Azary - külföldi tanulmányútjáról hazatérve, ott szerzett tapasztalatai alapján - beadvánnyal fordult Dr. Kemény Gábor földművelésügyi miniszterhez, javasolva, hogy hívják meg Pasteurt Magyarországra, mutassa be itt a lépfene (anthrax) elleni immunizáló oltásait. A miniszter megkeresésére Pasteur válaszolt és számos elfoglaltságára hivatkozva maga helyett kitűnő munkatársát, Thuilliert küldte Budapestre (1881). Az ő általa a budapesti Állatorvosi Tanintézetben végrehajtott lépfene elleni preventív oltások kitűnő eredményre vezettek, amikor azonban Berg báró kapuvári uradalmában nagyobb számú állaton megismételték azokat, az oltott juhok 10%-a anthraxban elhullott. Az életben maradottak közül egy a ráfertőzésnek nem tudott ellenállni, végeredményében a "kapuvári kísérlet" teljes fiaskóval végződött. E híressé vált oltási baleset - amelynek oktana csak jóval később tisztázódott - szerencsére nem rontotta a védőoltások hitelét, ennek köszönhető, hogy a "Pasteur-Chamberland Laboratórium" készítményeivel már 1886-tól kezdődően megindulhatott a hazai állatállomány anthrax, illetve sertésorbánc elleni preventív immunizálása.

A továbbiakban Azary maga is értékes tanulmányokat közölt az anthrax elleni immunitásról és a preventív oltásokról, majd kísérleteket kezdett a kutyák veszettség elleni immunizálása céljából. E kutatásainak kiszélesítését azonban korai halála megakadályozta (1888). Mindenesetre a Központi Oltó Intézet tevékenységének megindulása (1824), majd a Pasteur-Chamberland Laboratórium budapesti fiókjának megnyitása (1886) jelenti a magyar oltóanyagtermelés kezdetét. Az immunológia történetében e jelentős szerepet játszó tevékenységnek üzemtörténeti szempontok szerinti feldolgozását Zboray (1965) és Réthy (1984) dolgozata tartalmazza.