EREDETI KÖZLEMÉNY
Autoimmun thyreoiditis jelenléte remisszióban lévő Hodgkin-kóros betegeknél
Bíró Edit, Bakó Gyula, Szegedi Gyula, Illés Árpád
 
 
 
 


DR. BÍRÓ EDIT (levelező szerző), DR. BAKÓ GYULA, DR. SZEGEDI GYULA, DR. ILLÉS ÁRPÁD, Debreceni Egyetem, Orvos-, és Egészségtudományi Centrum, III. Sz. Belgyógyászati Klinika, 4004 Debrecen, Móricz Zs. krt. 22., telefon/fax: (52) 414-969, e-mail: biroe@iiibel.dote.hu

Magyar Immunol/Hun Immunol 2002;1 (2): 20-24.

Érkezett: 2001. október 1.
Elfogadva: 2002. április 22.



ÖSSZEFOGLALÁS

BEVEZETÉS - Korábban igazolták, hogy a hosszan túlélő Hodgkin-kóros betegek esetében a hypothyreosis előfordulása gyakoribb, amely lehet a Hodgkin-kór kezelésének, így a nyaki radioterápiának következménye, de más etiológia is felmerül.

BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A hypothyreosis lehetséges okait keresve a szerzők az 1970-től gondozásba került, legalább egy éve betegségmentes 151 Hodgkin-kóros beteg pajzsmirigy-működését és a pajzsmirigy elleni antitest jelenlétét [anti-tireoidea-peroxidáz antitest (aTPO), anti-humántireoglobulin antitest (aHTG), TSH-receptor-ellenes antitest (TRAK)] vizsgálták.

EREDMÉNYEK - Huszonnyolc beteg (18,5%) esetében (20 nő, 8 férfi) találták aHTG- vagy aTPO-, 1,3%-ban TRAK-pozitivitást. Az antitestpozitív betegek közül 26 esetben volt elvégezhető a pajzsmirigy ultrahang- és vékonytű-aspirációs citológiai vizsgálata, amely a thyreoiditist megerősítette. Az antitestpozitív thyreoiditises és az antitestnegatív betegek átlagéletkora, szövettani altípusa, stádiuma nem tért el szignifikánsan egymástól. Az antitestpozitív betegek között szignifikánsan több nő volt, valamint a betegek 53,6%-ánál a pajzsmirigy kóros működése volt kimutatható (két hyper-, 13 hypothyreosis). Bár a nyaki irradiáción átesett betegeknél gyakoribb volt az antitest-pozitivitás, nem volt szignifikáns összefüggés a Hodgkin-kór kezelési formája és a thyreoiditis között. Ez alapján nem tudták megerősíteni azt a feltevést, hogy a Hodgkin-kór nyaki irradiációja után a károsodott pajzsmirigyből felszabaduló autoantigének az elindítói a thyreoiditisnek. Mivel a kezelés formájától függetlenül gyakoribb a thyreoditis a Hodgkin-kóros betegek között, valószínűleg ebben inkább a Hodgkin-kórban jól ismert immunregulációs zavar játszhat szerepet, és a hypothyreosis többtényezős folyamat végeredménye.

KÖVETKEZTETÉS - Eredményeik Hodgkin-kóros betegek gondozása során a pajzsmirigyhormon- és a pajzsmirigy elleni antitestek szintjének folyamatos ellenőrzésére hívják fel a figyelmet. Thyreoiditisben, euthyreoid állapotban is - izohormonális kezelésként - elkezdett levothyroxin alkalmazása megakadályozhatja a hypothyreosis kialakulását, javíthatja a betegek életminőségét.

Hodgkin-kór, hypothyreosis, autoimmun thyreoiditis, pajzsmirigyellenes antitest, késői szövődmény


Az utóbbi évtizedekben a Hodgkin-kóros betegek jelentős része a modern radioterápia vagy polikemoterápia, illetve a nagy dózisú kezelés és a haemopoeticus őssejtek szupportációjának alkalmazásával tartósan komplett remisszióba kerül és meggyógyul (1). A hosszan túlélő betegek gondozása során azonban kiderült, hogy számos késői szövődmény jelentkezhet, amely a korábbi alapbetegséggel, a tumorellenes kezeléssel összefügghet, és a betegek életminőségét rontja, illetve túlélésüket csökkenti (2). Korábbi vizsgálatok bizonyították, hogy a sikeresen kezelt, tartósan remisszióban lévő Hodgkin-kóros betegeknél gyakori a hypothyreosis, amely a betegség kezelése során alkalmazott nyaki radioterápia következménye lehet, de más etiológia is szóba jön (3-6). Megelőzően felmerült, hogy a nyaki radioterápia után úgy alakulhat ki hypothyreosis, hogy a radioterápia hatására a károsodott pajzsmirigyből antigének szabadulnak fel, amelyek autoimmun thyreoiditist indítanak el. Néhány ezzel kapcsolatban megjelent kis esetszámú vizsgálatban - amelyek pajzsmirigyellenes antitestek jelenlétének kimutatásán alapultak - a thyreoiditis kóroki szerepét illetően ellentmondó adatokat ismertettek (7-10). Ez alapján határoztuk el tartósan komplett remisszióban lévő Hodgkin-kóros betegeinknél - a folyamatos pajzsmirigyfunkció ellenőrzése mellett - a pajzsmirigyellenes antitestek titerének meghatározását, amelynek pozitivitása esetén pajzsmirigyultrahang- és vékonytű-aspirációs citológiai (FNAB) vizsgálatot végeztünk, ennek eredményéről számolunk be közleményünkben.
 

Betegek és módszerek

A DEOEC III. sz. Belgyógyászati Klinikán 1970-től gondozásba került, legalább egy éve betegségmentes, 151 Hodgkin-kóros beteg vizsgálata történt meg. A Hodgkin-kór diagnózisa minden esetben szövettani vizsgálat eredményén alapult, amelyek értékelése többségében az egyetem Patológia Intézetében történt. A szövettani altípusokat a Rye-klasszifikáció (11) szerint állapították meg, a klinikai stádiumbeosztás az Ann Arbor-i beosztáson (12) vagy annak a cotswoldsi revízióján alapult (13). A kezelés radioterápia és/vagy polikemoterápia volt. A radioterápia többségében az egyetem Radiológiai Klinikai Sugárterápiás Osztályán 30-44 Gy/régió összdózisban, 2 Gy/nap adagolással történt. A kemoterápia során leggyakrabban a CVPP (cyclophosphamid, vinblastin, procarbazin, prednisolon), ABVD (adriamycin, bleomycin, vinblastin, dacarbazin), COPP/ABV (cyclophosphamid, vincristin, procarbazin, prednisolon, adriamycin, bleomycin, vinblastin) gyógyszer-kombinációkat alkalmaztuk korábbi közleményünknek megfelelően (14). A pajzsmirigyfunkciós hormonszintek meghatározása során szuperszenzitív tireoideastimuláló hormon (sTSH) LIA-mat TSH assay-vel történt, amely nem kompetitív, immunluminetrikus szendvicstechnika módszerén alapszik (Byk-Sangtec). A szabad trijód-tironin (FT3) Imx Free T3 assay-vel, amelynek alapja mikropartikulált enzimimmunassay (Abbott), a szabad tiroxin (FT4) mérése kompetitív lumineszcens immunoassay-vel történt (Byk-Sangtec) (15, 16). Szubklinikus, laboratóriumi vagy kompenzált a hypothyreosis, ha csak az sTSH értéke emelkedett, és az FT3 és az FT4 értéke normális. Amennyiben az emelkedett sTSH-érték mellett az FT3 vagy az FT4 értéke is csökkent, esetleg klinikai tünetek is vannak, manifeszt vagy klinikai hypothyreosisról beszélünk. A pajzsmirigyellenes antitestek titervizsgálatai során az anti-tireoidea-peroxidáz antitest (aTPO) és az anti-humántireoglobulin antitest (aHTG) szintjeinek meghatározása immunkemiluminometrikus assay-vel (ICMA), a TSH-receptor-ellenes antitest (TRAK) titerének meghatározása pedig radiobinding assay módszerén alapult (15). A pajzsmirigy ultrahangvizsgálata 7,5 MHZ-es transzducerrel történt (17). A pajzsmirigy vékonytű-biopsziás vizsgálata ultrahanggal vezérelve mindkét oldali pajzsmirigylebenyből történő mintavételt jelentett. A kenetek festése során pufferolt, módosított Giemsa-festést alkalmaztunk (18). Mind az ultrahangvezérelt mintavételt, mind a citológiai minta értékelését a szerző (B. E.) maga végezte. A statisztikai elemzés (khi2-teszt) során a p<0,05 valószínűségi szintet tekintettük szignifikánsnak.
 

Eredmények

Összesen 151 Hodgkin-kóros beteg pajzsmirigy-funkciós és pajzsmirigyellenes antitestjének titervizsgálata történt meg: 111 (73,5%) beteg euthyreoid volt, 26-nál (17,2%) szubklinikus, 12-nél (8%) manifeszt hypothyreosist, két beteg esetében (1,3%) hyperthyreosist észleltünk. Az euthyreoid betegek között a férfi/nő arány 1,31, a kóros működésű csoportban 0,82. A 151 Hodgkin-kóros beteg esetében 28-nál volt tapasztalható aHTG- vagy aTPO-pozitivitás (18,5%), és ezek között kettő TRAK-pozitív is volt (1,3%). Az euthyreoid betegek közül 13 esetében (11,7%), a kóros pajzsmirigy-működésű csoportban 15-nél (37,5%) állt fenn aHTG- vagy aTPO-pozitivitás. Az 1. táblázatban az antitestpozitív és -negatív Hodgkin-kóros betegek jellemzőit vetjük össze. A két csoport az átlagéletkorban (a kormegoszlás évtizedes bontása szerint), a szövettani altípusokban, a stádiumban, valamint aszerint, hogy történt-e lymphangiographia, nem tért el szignifikánsan egymástól. Kiemelendő az, hogy nem tapasztaltunk szignifikáns összefüggést a daganatellenes kezelés formája és az antitest-pozitivitás között. Háromszor gyakoribb volt az antitest-pozitivitás a nők között a férfiakhoz viszonyítva, és az antitestpozitív betegek 53,6%-ánál, míg az antitestnegatív esetek 20,3%-ánál volt kimutatható a pajzsmirigy funkcionális eltérése, az is többségében szubklinikus hypothyreosis volt.
 

1. táblázat. Hodgkin-kóros betegek jellemzői a pajzsmirigy elleni antitestek meghatározásának eredménye szerint.
2. táblázat. Pajzsmirigy elleni antitestpozitivás esetén a pajzsmirigy ultrahang- és aspirációs citológiai vizsgálatának eredményei. (n=26)
1. ábra. Pajzsmirigyultrahang. A thyreoiditis ultrahangképén a fokozott echoszerkezet mellett a lebenyeken belül pár mm-es nagyságtól szinte összefolyóan az egész lebenyre kiterjedő echoszegény területek figyelhetők meg.
2. ábra. Pajzsmirigy-citológia. Hashimoto-thyreoiditisre jellemző a lymphocytaer elemek (kis lymphocyta, centrocyta, centroblast, immunocyta, plazmasejt) és az óriássejtek jelenléte, kevés vagy hiányzó kolloid, fokozott Hürthle-sejtes átalakulás. 
 

A 28, pajzsmirigy elleni antitestre pozitív Hodgkin-kóros beteg közül 26 esetében volt lehetőségünk a pajzsmirigy ultrahang- és citológiai vizsgálatára, ezek eredményét a 2. táblázatban mutatjuk be. Egy beteg kivételével a pajzsmirigy ultrahang- (1. ábra) vagy citológiai vizsgálata (2. ábra) vagy mindkettő a thyreoiditist megerősítette, az egybeesés bizonyítja, hogy nem fals antitest-pozitivitásról van szó, hanem thyreoiditis áll fenn. Egy beteg esetében sem az ultrahang-, sem a citológiai vizsgálat eredménye nem utalt thyreoditisre, de a beteg ismételten antitestpozitív volt, illetve szubklinikus hypothyreosis is kimutat-ható volt. A 28 antitestpozitív beteg közül 19-nél kezdtünk levothyroxinterápiát, a két Graves-Basedow-kóros beteg thiamazolt is kapott.
 

Megbeszélés

A Hodgkin-kóros betegek jelentős része a modern radioterápia és/vagy polikemoterápia alkalmazásával hosszan túlélővé, gyógyulttá vált (1). Az élettartamot és az életminőséget ezeknél a betegeknél gyakran a késői szövődmények határozzák meg, amelyek évekkel, évtizedekkel a Hodgkin-kór felismerése és kezelése után jelentkezhetnek. Kiemelkedő ezek közül a cardiovascularis betegségek, a második daganat, a tüdőfibrosis és a pajzsmirigy eltérései (2).

A pajzsmirigy betegségei közül leggyakoribb a hypothyreosis, de cysta, degeneratív elváltozás, malignus pajzsmirigybetegség, valamint hyperthyreosis is kialakulhat (3-6). A felnőttkorban kezdődő hypothyreosis a metabolikus folyamatok lassulását eredményezi, amely a kezelés hatására reverzíbilis. A kórkép tünetei a betegség kezdetén az életkortól és a pajzsmirigy-elégtelenség súlyosságától függenek, de a Hodgkin-kóros betegek esetében a klinikai megjelenés formája bizonytalan, olykor félrevezető lehet, mivel a tüneteket a Hodgkin-kórral hozzák összefüggésbe vagy a terápia utóhatásának vélik. Kezeletlen állapotban súlyos, életet veszélyeztető állapot, például myxoedemás coma, pericardialis folyadék is kialakulhat. Felnőttkorban a hypothyreosis rendszerint lappangva fejlődik ki, az első tünetek évekkel megelőzhetik a diagnózis felállítását (16). A laboreltérések közül kiemelendő a hypercholesterinaemia, amely többszörösére fokozza az atherosclerosis kialakulásának kockázatát. Ugyanakkor a Hodgkin-kóros betegek esetében a mediastinalis radioterápia késői szövődményeként gyakoribb a korai coronariasclerosis, így többszörösen is emelkedik ezen betegeknél a cardiovascularis betegségek kockázata (2). Kezelt Hodgkin-kóros betegeink negyedénél észleltünk hypothyreosist, amely korábbi vizsgálatunk és az irodalmi adatok szerint is szignifikánsan gyakoribb volt a nyaki radioterápiában részesülők között (3-6, 19). Felnőttek esetében leggyakrabban thyreoiditis (Hashimoto-thyreoiditis) okoz hypothyreosist, a pajzsmirigyben észlelhető lymphocytás infiltráció szétroncsolja a pajzsmirigy szerkezetét, és hypothyreosist okoz (20). Kezdetben átmenetileg hyperthyreosis, majd euthyreosis is jelentkezhet. Hashimoto-thyreoiditisben a pajzsmirigy nem érzékeny tapintásra, és a pajzsmirigyellenes antitestek nagy titerben vannak jelen (15, 16). Korábban felmerült, hogy a nyaki radioterápia direkt pajzsmirigy-károsító hatása mellett autoimmun folyamatok is szerepet játszhatnak. Az irradiáció által károsított pajzsmirigyből autoantigének szabadulhatnak fel, amelyek thyreoditis kialakulását eredményezhetik (6, 7, 10). Azt is megfigyelték, hogy a kemoterápiában is részesült betegek között ritkább a pajzsmirigyellenes antitestek előfordulása és az sTSH-érték emelkedése, mint azoknál a betegeknél, akik csak radioterápiában részesültek, ezért feltételezték, hogy a kemoterápia immunszuppresszív hatása miatt kivédheti az irradiáció által elindított autoimmun thyreoditist, és ezáltal a hypothyreosis kifejlődését (7), ugyanakkor a citosztatikumok pajzsmirigyre kifejtett direkt hatása egyértelműen még nem tisztázott (5, 9, 21). Az irodalmi adatok szerint nemcsak hypothyreosis, hanem Graves-Basedow-hyperthyreosis is gyakoribb a nyaki radioterápia után, amelyet mi két nyaki irradiációban is részesült betegünknél észleltünk. Feltételezik, hogy itt is a pajzsmirigy károsodása, autoantigének megjelenése vagy a T-helper-lymphocyta-túlsúly az - mivel a T-szuppresszor lymphocyták érzékenyebbek az irradiációra -, amely elindítja az autoimmun folyamatot (6, 7, 10). Eredményeinkből kitűnik, hogy a kóros pajzsmirigy-funkciójú betegek harmadában a másik csoporthoz képest háromszor gyakrabban volt megfigyelhető pozitivitás a pajzsmirigyellenes antitestekre, ami az autoimmun folyamat lehetőségét mindenképpen felveti. Fordítva elmondható, hogy az antitestpozitív betegek több mint felében a pajzsmirigy funkcionális eltérése is megfigyelhető volt. Az antitestpozitív és -negatív betegek jellemzőinek összehasonlítása során szignifikáns eltérést csak a nemek aránya és a pajzsmirigy funkciója között találtunk. Míg a Hodgkin-kór kezelési formája és a pajzsmirigyfunkció között egyértelmű összefüggés mutatható ki (4), addig nem találtunk szignifikáns összefüggést az antitest-pozitivitás és a Hodgkin-kór kezelési módja között. Ezek alapján nem tudtuk megerősíteni azt a feltevést, hogy a radioterápia során károsodott pajzsmirigyből felszabaduló autoantigének indíthatják el a thyreoiditist. A vizsgált betegek esetében - annak ellenére, hogy a férfiak és a nők hasonló kezelést kaptak - a hypothyreosis másfélszer, viszont az antitest-pozitivitás négyszer gyakoribb volt a nők között, de kétségtelen, hogy nem érte el az autoimmun thyreoditisben ismert 7-8-szoros arányt (24). Az, hogy a nem Hodgkin-kóros, "egészséges" populációhoz képest (akiknél 4-5%-os anti-TPO-, anti-HTG-pozitivitás-gyakoriság ismert) betegeinknél jóval gyakrabban, közel ötödükben kimutatható volt antitest-pozitivitás, ami azt sugallja, hogy a Hodgkin-kóros betegek hypothyreosisát - a pajzsmirigy irradiációs károsodása mellett - a terápiától függetlenül jelentkező thyreoiditis is okozhatja. A thyreoditist a pajzsmirigy ultrahang- és citológiai vizsgálatai is alátámasztották. Kérdés, hogy mik azok a tényezők, amelyek a Hodgkin-kóros betegeknél a gyakori thyreoiditises eltéréseket magyarázzák. Valószínűleg a thyreoditis kialakulásában mint immunológiai tényező szerepet játszhatnak a Hodgkin-kóros betegek jól ismert immunreaktivitás-változásai, mint a specifikus és aspecifikus celluláris immundeficientia, a humorális immunválasz gyengülése és a megváltozott citokintermelés; a fokozott infekcióhajlam, amelyek a daganatellenes kezelés során tovább romolhatnak, illetve a Hodgkin-kór gyógyulása után is akár évekig-évtizedekig megfigyelhetőek (22). Ebben az "immunológiailag fogékony szervezetben" valószínűleg több tényezőtől függő komplex folyamat eredményeként az autoantigének major hisztokompabilitási komplex (MHC) I-restrikció révén T-helper lymphocyták aktivációjához, citokintermelésükön keresztül a természetes ölő (NK)- és citototoxikus T-sejtek, illetve B-sejtek aktivációjához vezet. Az MHC II-restrikció révén a citotoxikus T-sejtek direkt pajzsmirigy-károsodást okozhatnak, míg az autoantitest- és immunkomp-lex-képződés az NK-sejtek antigéndependens celluláris citotoxitás (ADCC) reakciója vagy komplementaktivációja során hozhatnak létre szövetkárosodást (16, 20, 23, 24). Ezen folyamatok immunmechanizmusának tisztázására érdemes lenne továbbvizsgálni, hogy a thyreoiditises Hodgkin-kóros betegek pajzsmirigyében felszaporodó lymphocyták milyen (szub)populációhoz tartoznak, valamint kontrollcsoportként az irradiált fej-nyak régió tumoros betegeket thyreoiditis irányában megvizsgálni.

Manifeszt hypothyreosis esetén a szubsztitúciós terápia elkezdése nem kérdéses. Nem egységes az álláspont a klinikai tünetekkel nem rendelkező szubklinikus hypothyreosisos betegek hormonkezelésével kapcsolatban, mégis többen javasolták ezen betegek esetében is a szubsztitúciót, amelyet azzal indokoltak, hogy az emelkedett szintű sTSH növeli a pajzsmirigyben a benignus és a malignus fokális eltérések kialakulásának kockázatát (6). Igazolt thyreoiditi-ses betegeknél, normális pajzsmirigyfunkció mellett is - izohormonális kezelésként - elkezdett levothyroxin adásával a hypothyreosis kivédhető (16), és ez valószínűleg a Hodgkin-kórhoz társult thyreoiditis esetén is így van.

Eredményeink a Hodgkin-kóros betegek között gyakori thyreoiditis bemutatásán túlmenően felhívják a figyelmet a hosszan túlélő, gyógyult Hodgkin-kóros betegek gondozása során az időszakos pajzsmirigyfunkció, az antitest-vizsgálatok és indikált esetekben a pajzsmirigyhormon-kezelés és annak terápiás követésének szükségességére.

Irodalom

  1. Diehl V, Mauch P, Connors JM. Hodgkins' lymphoma. American Society of Hematology Education Program Book; 1999. p. 270-89.
  2. Hancock SL, Cox RS, McDougall IR. Thyroid disease after treatment of Hodgkin's disease. N Eng J Med 1991;325:599-605.
  3. Hancock SL, Hoppe RT. Long term complications of treatment and causes of mortality after HD. Semin Radiat Oncol 1966;6:225-42.
  4. Illés Á, Gergely L, András Cs, Miltényi Zs, Szegedi Gy. Hodgkin-kóros betegek hypothyreosisa. Magy Onkol 2001;45:411-5
  5. Khoo VS, Liew KH, Crennan EC, D'Costa IM, Quong G. Thyroid dysfunction after mantle irradiation of Hodgkin's disease patient. Australas Radiol 1998;42:52-7.
  6. Redman JR, Bajorunas DR. Therapy-related thyroid and parathyroid dysfunction in patients with Hodgkin's disease. In: Lacher MJ, Redman JR (eds) Hodgkin's disease: the consequences of survival. Lea and Febiger 1998;10:222-31.
  7. Constine LS, McDougall IR. Radiation therapy for Hodgkin's disease followed by hypothyreoidism and then Graves' hyperthyreoidism. Clin Nucl Med 1982;7:69-70.
  8. Holt G, Galligan J, Winship J. Serum thyreoglobulin after mantle irradiation for Hodgkin's disease. Clin Endocrinol 1983;18:605-11.
  9. Pasqualini T, Iorcansky S, Grunerio L, Diez B, Pavlovsky S, Sackmann-Muriel F, et al. Thyroid dysfunction on Hodgkin's disease. Cancer 1989; 63:335-9.
  10. Tamura K, Shimaoka K, Friedman M. Thyroid abnormalities assotiated with treatment of malignant lymhoma. Cancer 1981;47:2704-11.
  11. Lukes RJ, Craver LF, Hall TC. Report of the nomenclature committee. Cancer Res 1966; 26: 1311-2.
  12. Carbone PP, Kaplan HS, Musshoff K, Smithers DW, Tubiana M. Report of the committee on the Hodgkin's disease staging classification. Cancer Res 1971;31:1860-1.
  13. Lister TA, Crowther D, Sutcliffe SB, Glatstein E, Canellos GP, Young RC, et al. Report of a committee convened to discuss the evulation and staging of patients with Hodgkin's disease: Cotswolds meeting. J Clin Oncol 1989;7:1630-6.
  14. Illés Á, Molnár Zs, Udvardy M. A Hodgkin-kór kivizsgálási, kezelési és gondozási protokollja. Magy Onkol 2001;45:53-7.
  15. Fischer DA. The Corning Endokrine Manual; 1996. p. 31-197.
  16. Reinwein D, Benkler G. Endokrinológia és anyagcsere. Springer-Verlag; 1991;5:81.
  17. Szebeni Á. Belgyógyászati ultrahang-diagnosztika. Medicina; 1988. p. 72-5.
  18. Gutman PD, Henry M. Fine needle aspiration cytology of the thyroid. Clin Lab Med 1998;3:461-82.
  19. Schimpff SC, Diggs CH, Wiswell JG, Salvatore PC, Wiernik PH. Radiation - related thyroid dysfunctions: implications for the treatment of Hodgkin's disease. Ann Intern Med 1980;92:91-8.
  20. Weetman AP, McGregor AM. Autoimmune thyroid disease. Endocrine Rev 1994;15:788.
  21. Smith RE jr, Adler AR, Clarc P, Brinch-Johnsen T, Tulloh ME. Thyroid function after mantle irradiation in Hodgkin's disease. JAMA 1981;245:46-9.
  22. Poppema S. Immunology of Hodgkin's disease. In: Diehl V. (ed). Bailliere's Clinical Haematology. Hodgkin's disease. Baillere Tindall 1996;9:447-57.
  23. Dayan CM. Screening for thyroiditis. N Engl J Med 1996;335:99.
  24. Singer PA. Thyreoiditis, acute, subacute and chronic. Med Clin North Am 1991;75:61.


Autoimmun thyroiditis presence in patient with Hodgkin's disease in remission

INTRODUCTION - It is known that the incidence of hypothyroidism is higher in long term survivor patients with Hodgkin's disease, and it is supposed to be the result of treatment, such as neck radiotherapy. The author believe that other etiologic factors may also play a role in the development of hypothyroidism.

PATIENTS AND METHODS - Looking for the possible causes of hypothyroidism, the thyroid function of 151 patients treated for Hodgkin's disease since 1970 were examined. These patients with Hodgkin's disease in complete remission for at least one year and their data on thyroid autoantibody positivity [antithyroid peroxidase antibody (aTPO), antihuman thyroglobulin antibody (aHTG), TSH antireceptor antibody (TRAK)] were analysed.

RESULTS - Among the patients with antibody positive 26 received ultrasound scanning and fine needle aspiration cytology of the thyroid, which confirmed autoimmun thyroiditis. There were no significant differences between the mean age, histologic subtypes and stage of the disease between the patients with antibody positive those with antibody negative. A significantly greater number of women in the group of antibody positive patients was found and thyroid dysfunction (two cases of hyper, and 13 cases of hyperthyroidism) was revealed in 53.6% of the patients. Though antibody positivity was more frequent in patients having been treated by neck irradiation, but no significant relationship was found between the form of Hodgkin's disease treatment and the development of thyroiditis. Thus the authors cannot confirm the assumption according to which the autoantigens released from the thyroid gland damaged by neck irradiation for Hodgkin's disease would provoke the development of thyroiditis. Since - independently of the type of treatment received - the incidence of thyroiditis is higher in patients with Hodgkin's disease, it is probable that immune regulation disorders may also play a role in its development and thus hypothyroidism is the result of a multi-factor process.

DISCUSSION - These results underline the importance of a regular control of thyroid hormones and thyroid autoantibodies in follow up Hodgkin's disease patients. Levothyroxine administered as an isohormone treatment may inhibit the development of hypothyroidism in patients with thyroiditis may improve the quality of their life.
 
Magy Immunol/Hun Immunol 2002;1(2):20-24.

Correspondence: DR. BÍRÓ EDIT, Debreceni Egyetem, Orvos-, és Egészségtudományi Centrum, III. Sz. Belgyógyászati Klinika, 4004 Debrecen,
Móricz Zs. krt. 22., telefon/fax: (52) 414-969, e-mail: biroe@iiibel.dote.hu
 
Hodgkin's disease, hypothyreoidism, autoimmun thyreoiditis, thyroid autoantibody, long term complication