HORUS
Emlékezés Petrányi Gyula professzorra
Dr. Szegedi Gyula
 
 
 

Dr. Szegedi Gyula akadémikus, egyetemi tanár

Magyar Immunol/Hun Immunol 2002;1 (1): 35-36.


Petrányi Gyula professzor egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Fakultásán végezte, 1936-ban kapott or-vosdoktori diplomát. Diplomás orvosként első munkahelye a budapesti I. Számú Belgyógyászati Klinika volt, ahol később belgyógyászati, majd 1946-ban reumatológia és fizikoterápia szakvizsgát szerzett. A Budapesti Élettani Intézetben kezdett el a vérkeringéssel foglalkozni és A vérkeringés funkcionális patológiája és klinikuma tárgykörből szerezte meg magántanári képesítését a Budapesti Tudományegyetem Orvosi Karán. 1948-49-ben angliai tanulmányútja során a reumás betegségeket és a belgyógyászati képzést tanulmányozta. Ebben az időben írta meg Magyar Imrével az eddig 12 kiadást megélt, A belgyógyászat alapvonalai című tankönyvet.

1950-ben került Debrecenbe a II. Számú Belgyógyászati Klinika igazgatójaként. 1952-ben az orvostudomány kandidátusa, 1965-ben az orvostudomány doktora címet nyerte el. 1966-67-ben az I. és II. Számú Belklinika vezetői teendőit látta el, majd 1967-től az I. Számú Belgyógyászati Klinika irányítását folytatta. Intézetvezetői tevékenysége mellett 1953-54-ben a Debreceni Orvostudományi Egyetem dékánja, majd 1971-74-ig klinikai rektorhelyettese volt.

1973-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. 1974-ben a Budapesti Orvostudományi Egyetem II. Számú Belgyógyászati Klinika és ezzel együtt az Országos Belgyógyászati Intézet igazgatója lett, ezt a feladatot nyugállományba vonulásáig látta el.

Munkássága, szakmai tevékenysége a széles látókörű klinikus, immunológus tudós, kiváló szakmai vezető jelzőkkel értékelhető. Szakmai pályájának kezdetén felismerte, hogy a világszerte rohamos léptekkel fejlődő immunológia nagy lehetőségeket rejt magában. Talán ezzel indokolható, hogy érdeklődésének középpontjába az immunológiai patomechanizmusú betegségek kerültek. Felismerte a klinikai immunológia interdiszciplináris jellegét, megpróbálta az ismeretlen eredetű kórképek immunológiai patomechanizmusát tanulmányozni.

Érdeklődése a reumatológiai, kardiológiai, nefrológiai és endokrinológiai kórképekre irányult. Ezen belül fő érdeklődési területe az akkor még kollagénbetegségeknek nevezett kötőszöveti megbetegedések egyik poliszisztémás képviselője, a szisztémás lupus erythematosus (SLE) volt. Úgy gondolta, hogy az SLE centrális autoimmun betegség, míg egyéb autoimmun eredetű kórképeket (például az ízületek vagy a vese betegségeit) a monoszisztémás jelzővel illette. A későbbiekben világossá vált, hogy a monoszisztémás betegségek önálló entitást képeznek. Néhány év múlva a poliszisztémás autoimmun betegségek pontosabb természete is ismertté vált.

Ötven évvel ezelőtt, amikor Nobel-díjas immunológusok (például Burnett) az autoimmun betegségek keletkezését az úgynevezett forbiden klón elméletre igyekeztek visszavezetni, Petrányi Gyula már akkor az immunrendszer betegségéről, az immuntolerancia megbomlásáról beszélt. Klinikusként nagyszámú beteget látott, követett és kezelt, tapasztalatai alapján a betegségek lényegét nem a mutációkban, a véletlen jelenségekben látta, hanem az immunológiai szabályozás rendellenességében.

Már a hatvanas évek elején leírta magyar nyelven a nem diffenciált collagenosist (NDC), amelyet egyértelműen a poliszisztémás autoimmun betegségek sajátos fázisának tartott, erre jellemző, hogy a betegség végső diagnózisának kimondásához még nem elégségesek a klinikai és laboratóriumi adatok; felismeréséhez képest csak 20 év múlva jelent meg a nemzetközi irodalomban az UCTD (undifferentiated collagen tissue disease) elnevezés. A poliszisztémás autoimmun betegségek előfázisának leírása is jelzi, hogy milyen kiváló tehetséggel megáldott ember volt.

Szakmai sokszínűségének részletes bemutatására talán nem vállalkozhatunk, de az tény, hogy a poliszisztémás kollagénbetegségek mellett az immun-endokrinológiai kórképek szakértője volt; nevéhez fűződik az  első hazai vesebiopszia elvégzése is. A lupus nephritis kezelésében ugyancsak elsőként alkalmazott immunszuppresszív kezelést Magyarországon, létrehozta a debreceni műveseállomást, mindez azt jelzi, hogy nagy szakmai tudását a gyógyítás szolgálatába állította. Pótolhatatlan szakmai ismereteit fémjelzi az első hazai transzplantációs konferencia megszervezése, az első magyar nyelvű, klinikai immunológiai témájú szakkönyv, amelyet Autoimmun betegségek címmel Szodoray Lajossal közösen adtak ki.

Petrányi Gyula professzor, akadémikus, kiváló klinikai immunológus kutatói munkájának jelentős lépése volt az 1960-as évek végén létrehozott önálló immunológiai kutatólaboratórium és munkacsoport. Irányítása mellett hazánkban elsőként honosítottak meg számos celluláris immunológiai vizsgálómódszert.

Klinikai kutatómunkájának fő területét a poliszisztémás autoimmun betegségek jelentették, de a klinikai immunológia számos más vonatkozása is érdekelte, ezek kutatásába fiatal tehetséges kollégáit is bevonta. Ebből a szakmai műhelyből kerültek ki azok a klinikai immunológusok, akik napjainkban számos intézmény élén - mint a Petrányi-iskola képviselői - tovább viszik ezt a szemléletmódot.

Petrányi professzor ismerte fel elsőként, hogy az úgynevezett kollagénbetegségekben szenvedők számára milyen fontos a rendszeres ellenőrzés és gondozás. A Collagen Szakrendelés elindításával mintegy plusz esélyt adott a betegeinek arra, hogy állapotuk romlását a szakember idejében felismerje.

Petrányi professzor úr ránk maradt írásai azt sugallják, hogy nagyon jól ismerte az embereket és a világot. Jól ismerte a beteg embert és a nem tökéletes világot, és nagy felelősséget érzett irántuk. A gyógyítás, a tanulás és a tanítás volt az igazi szenvedélye. Mesteri bölcsességgel indított el fiatal tehetséges embereket az orvoslás nehéz, de számtalan szépséget és sikert is nyújtó útján.