Ca és Csont 2004;7(2):48-52.

EREDETI KÖZLEMÉNYEK

A csont ásványianyag-tartalmának vizsgálata diabetes mellitusban – Első eredményeink

dr. Tőke Judit1 (levelező szerző), dr. Stella Péter1, dr. Nagy Erzsébet1, dr. Nádasdi Ágnes1, dr. Kerényi Zsuzsa1, dr. Tamás Gyula2, dr. Varga Piroska3
1Szent Imre Kórház, IV. Belgyógyászati Osztály, Diabétesz Gondozási Nemzeti Központ, 1115, Budapest, Tétényi u. 12–16. Telefax: (36-1) 464-8715, e-mail: tokejudit@mailbox.hu; 2Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, I. Sz. Belgyógyászati Klinika, Diabétesz Gondozási Nemzeti Központ, Budapest; 3Szent Imre Kórház, Oszteodenzitometriai Laboratórium, Budapest


ÖSSZEFOGLALÁS

BEVEZETÉS – Diabetes mellitusban a csont ásványianyag-tartalmát (bone mineral density: BMD) illetően nincs egységes állásfoglalás az irodalomban. Korábbi adatok szerint 1-es típusú diabetes mellitusban (T1DM) a BMD csökkent, azonban a legújabb adatok szerint T1DM-ban nincsen osteopenia, a BMD a diabetes mellitus kezelésének minőségétől és a krónikus szövődményektől függ; 2-es típusú diabetes mellitusban (T2DM) a BMD nem csökken, esetenként emelkedett lehet.
BETEGEK ÉS MÓDSZEREK – Százhuszonkettő, rendszeresen gondozott cukorbeteg (T1DM: 73 fő, átlagéletkor: 43,6±11,1 év, T2DM: 49 fő, átlagéletkor: 61,8±9,8 év) csont
ásványianyag-tartalmát vizsgáltuk DXA típusú oszteodenzitometriás készülékkel a lumbalis gerincszakaszon, valamint a femuron. Az eredményeket 40 egészséges anyagcseréjű kontrollszemély (átlagéletkor: 47,5±11,9 év) adataival hasonlítottuk össze. A betegek szénhidrát-anyagcseréjét hároméves HbA1c-átlagértékkel jellemeztük: T1DM-ben: 7,9±1,4%, T2DM-ben: 7,5±1,7%. A BMD-t a WHO-kritériumok alkalmazásával a T-score és a Z-score alapján minősítettük.
EREDMÉNYEK – Az egészséges, felnőtt referenciacsoporthoz viszonyítva sem az 1-es típusú, sem a 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedőknél nem találtunk szignifikáns különbséget az osteoporosis, illetve az osteoporosis és az osteopenia együttes előfordulási gyakoriságát illetően.
KÖVETKEZTETÉS – Megfelelően beállított anyagcseréjű cukorbetegeknél nem találtuk alacsonyabbnak a csont ásványianyag-tartalmát az egészséges kontrollcsoporthoz viszonyítva.

diabetes mellitus, csont ásványianyag-tartalma, osteoporosis, osteopenia

Érkezett: 2004. március 4. Elfogadva: 2004. július 15.


 

Diabetes mellitusban a csont ásványianyag-tartalmát (BMD) illetően nincs egységes állásfoglalás az irodalomban. A lokális vázrendszeri eltérések – a diabeteses osteoarthropathia, ebben főleg a boka és a láb ízületei érintettek – jól ismert szövődményei a diabetes mellitusnak. Mai tudásunk alapján ezek angiopathiás és perifériás neuropathiás elváltozások következményei (1). Ugyanakkor nem tisztázott, hogy létezik-e generalizált diabeteses csontrendszeri megbetegedés – néhányan diabeteses osteopathiának vagy diabeteses osteopeniának nevezik –, és mi a klinikai jelentősége.

A csontanyagcsere az 1-es és a 2-es típusú diabetes mellitusban (T1DM, T2DM) – az eltérő patomechanizmus miatt – másképpen érintett. 1-es típusú diabetes mellitusban – az inzulin hiánya miatt – csontvesztés alakul ki, azonban szövődménymentes esetben, jó anyagcserehelyzet mellett a legújabb eredmények szerint nincsen osteopenia. 2-es típusú diabetes mellitusban a hyperinsulinaemia és az obesitas miatt a BMD nem csökken, esetenként emelkedhet.

Jelen vizsgálatunkban az 1-es és 2-es típusú diabetes mellitus, valamint a csont ásványianyag-tartalma közötti lehetséges összefüggéseket tanulmányoztuk.

 

BETEGEK ÉS MÓDSZEREK

Vizsgálatunkban arra a kérdésre kerestük a választ, hogy diabetes mellitusban eltér-e a csont ásványianyag-tartalma az egészséges anyagcseréjű csoportban mérhető eredményektől. Ennek eldöntése céljából szakambulanciánkon rendszeresen gondozott 122, egymás után megjelent 1-es és 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő beteg csontásványianyag-tartalmát vizsgáltuk. Hetvenhárom fő került az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedők csoportjába (közülük 53 személy volt nő), 49 fő pedig a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők közé (közülük 36 személy volt nő). Az egészséges anyagcseréjű kontrollcsoportot 40 egyén alkotta (közülük 30 volt nő), a vizsgálat elvégzésekor egyiküknek sem volt diagnosztizált endokrinológiai, illetve anyagcsere-betegsége. A vizsgált személyek fontosabb klinikai adatait az 1. táblázat tartalmazza.

1. táblázat. A vizsgált személyek klinikai adatai (átlag±SD)

 1-es típusú diabetes mellitus2-es típusú diabetes mellitusKontrollcsoport


Vizsgált személyek (n)73 fő (53 nő)49 fő (36 nő)40 fő (30 nő)
Átlagéletkor (év)43,6±11,161,8±9,8* 47,5±11,9*
BMI (ttkg/m2)24,2±3,829,9±5,325,3±3,3
Diabetestartam (év)21,4±12,514,6±9,1
A HbA1c hároméves átlagértéke (%) 7,9±1,47,5±1,7 


BMI: testtömegindex;
*Átlagéletkor 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedők versus kontrollszemélyek: p<0,001

A BMD-t GE Medical Systems Lunar DPX-NT 73174 DEXA típusú készülékkel mértük a lumbalis gerincszakaszon (L2–4), valamint mindkét oldali femuron. Az eredményeket a WHO-kritériumok alapján, a T-score, valamint a korra standardizált Z-score alkalmazásával minősítettük. Vizsgálatunkban a betegek legalacsonyabb T-, illetve Z-score-értéke alapján értékeltük a csont ásványianyag-tartalmát. Ennek megfelelően egészségesnek tekintettük azon személyek csontanyagcseréjét, akiknek a legalacsonyabb értéket figyelembe véve a T-score-értéke –1,0 felett volt. Osteopeniának a –1,0 és –2,5 közötti T-score-t, osteoporosisnak pedig a –2,5 alatti T-score-t minősítettük (2). A csontdenzitás Z-score-értékénél kórosnak tekintettük a –2,0 alatti eredményt. A statisztikai feldolgozás – SPSS program használatával – khi2-próba, esélyhányados- (OR-) számítás, valamint lineáris regresszió számításával történt.

A betegek szénhidrát-anyagcseréjét a vizsgálatot megelőző három évben mért HbA1c-eredmények számtani középátlagaként megadott HbA1c-értékkel jellemeztük (Diamat HPLC BioRad, normális érték: 3,8–6,3%).

 

EREDMÉNYEK

Az oszteodenzitometriai vizsgálatok minősített eredményeit a 2. és 3. táblázat foglalja össze.

2. táblázat. A csont ásványianyag-tartalma diabetes mellitusban [T-score-átlag (95%-os CI) alapján]

 1-es típusú cukorbetegség2-es típusú cukorbetegségKontrollcsoport


Lumbalis gerinc (L2–4)–0,71 (–1,0-től –0,42-ig)–0,96 (–1,41-tól –0,51-ig)–0,68(–1,17-tól –0,19-ig)
A teljes femur átlaga–0,44 (–0,67-tól –0,21-ig)–0,53 (–0,9-től –0,16-ig)–0,11 (–0,48-tól –0,26-ig)


CI: konfidenciaintervallum

3. táblázat. A csont ásványianyag-tartalma diabetes mellitusban [A Z-score-átlag (95%-os CI) alapján]

 1-es típusú cukorbetegség2-es típusú cukorbetegségKontrollcsoport


Lumbalis gerinc (L2–4)–0,42 (–0,67-tól –0,17-ig)–0,28 (–0,65-tól –0,09-ig)–0,40 (–087-tól –0,07-ig)
A teljes femur átlaga–0,14 (–0,34-tól 0,06-ig)–0,16 (–0,15-tól 0,45-ig)–0,23 (–0,11-tól 0,57-ig)


CI: konfidenciaintervallum

A korra és nemre standardizált denzitásértékek (Z-score) alapján 1-es típusú cukorbetegségben öt főnél (6,8%), 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők közül öt főnél (10,2%), a kontrollcsoportban hét főnél (17,5%) találtunk kóros értéket.

A T-score alapján 33, 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegnél (41,7%) igazoltuk a csont csökkent ásványianyag-tartalmát (T-score <–1,0), míg a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek közül 27 betegnél (62,8%), a kontrollcsoportban pedig 19 személynél (47,5%). Közülük az osteopenia előfordulási gyakorisága 1-es típusú cukorbetegség esetén 6,8% (öt beteg), 2-es típusú cukorbetegség esetén 20,9% (kilenc beteg), a kontrollcsoportban pedig 17,5% (hét személy) volt.

Az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedők adatait a kontrollcsoport adataival összehasonlítva azt találtuk, hogy az osteoporosis előfordulási gyakorisága közti különbség nem szignifikáns [p=0,11, esélyhányados (Odds Ratio, OR): 0,35, konfidenciaintervallum (confidence interval, CI): 0,10–1,18]. A csont csökkent ásványianyag-tartalmának előfordulási gyakorisága sem különbözött szignifikáns mértékben (p=0,85, OR: 0,91, CI: 0,42–1,96) (1. ábra).

1. ábra. Az osteoporosis és a csont csökkent ásványianyag-tartalmának előfordulási gyakorisága 1-es és 2-es típusú diabetes mellitusban

Az osteoporosis és a csont csökkent ásványianyag-tartalmának előfordulási gyakorisága 1-es és 2-es típusú diabetes mellitusban
Az egyes csoportok között szignifikáns eltérést nem észleltünk.
T1DM: 1-es típusú diabetes mellitus; T2DM: 2-es típusú diabetes mellitus;
NS: nem szignifikáns

A 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők eredményeit a kontrollcsoport megfelelő adataival összevetve hasonló eredményeket találtunk. 2-es típusú cukorbetegségben sem az osteoporosis, sem a kórosan csökkent csontdenzitásérték előfordulási gyakorisága nem tért el szignifikánsan a kontrollcsoport adataitól (osteoporosis esetén p=1,0, OR: 1,1, CI: 0,37–3,24, a csont kóros ásványianyag-tartalma esetén p=0,52, OR: 1,42, CI: 0,61–3,30) (1. ábra).

Figyelembe véve azt a körülményt, hogy a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők, valamint a kontrollcsoport átlagéletkora szignifikánsan különbözik egymástól, számításainkat korra igazítva is elvégeztük (lineáris regresszió). Eredményeink ebben az esetben a következőképpen módosultak: osteoporosis esetén p=0,43, OR: 1,7, CI: 0,46–6,32; kóros csontásványianyag-tartalom esetén: p=0,21, OR: 2,0, CI: 0,68–5,87. Ez utóbbi eredmények megerősítik, hogy 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeink és a kontrollcsoport között nincsen szignifikáns különbség az osteoporosis és a csökkent ásványianyag-tartalom előfordulási gyakoriságában.

 

MEGBESZÉLÉS

A diabetes mellitus patogenezis szempontjából két teljesen elkülönült formájában a csontanyagcsere másképpen érintett.

1-es típusú diabetes mellitusban (T1DM) a komplex metabolikus rendellenesség általában a csontcsúcstömeg elérése előtt – azaz 35 éves kor előtt – kezdődik és a betegek életének nagy részében jelen van. A kórfolyamat lényege a pancreas Langerhans-szigeteinek b-sejtjei pusztulása következtében kialakuló inzulinhiány.

Az inzulinnak a csontszövetre kifejtett hatása anabolikus jellegű. Állatokon, valamint különböző sejtkultúrákon végzett kísérletek bizonyították, hogy az osteoblastokon inzulin-, valamint IGF-I-receptorok vannak, ezek aktiváló hatásúak (3, 4). Ezenkívül az inzulin elősegíti az aminosavak felvételét a csontba, serkenti a kollagénszintézist, valamint fokozza az intestinalis kalciumabszorpciót.

Inzulinhiányban – számos egyéb anyagcserezavar mel- lett – az inzulinnak ezek a közvetlen csonthatásai is csökkennek, illetve kiesnek. Ezenkívül csökken az inzulinszerű növekedési faktort kötő protein-3 (IGFBP-3) szintje, és így mérséklődik az inzulinszerű növekedési faktor-I (IGF-I) csontokra kifejtett hatása (5). 1-es típusú diabetes mellitusban csökken az oszteokalcinszint, ez a csontképzés gátlását jelzi; valamint emelkedik a vizeletben a hidroxiprolin- és a kalciumürítés, e két paraméter a fokozott csontreszorpció, illetve a csontvesztés markere. Az utóbbi időben egyre több tanulmány foglalkozik a D-vitamin szerepével a diabetes mellitus kialakulásában. Ezek szerint D-vitamin-hiányban nő mind a 2-es, mind az 1-es típusú cukorbetegség prevalenciája, ez megfelelő D-vitamin-pótlással kivédhető lehet mind 1-es típusú cukorbetegségben, mind 2-es típusú cukorbetegségben (6).

Kezeletlen 1-es típusú cukorbetegségben végül a csontanyagcsere egyensúlya a csontvesztés irányába mozdul el, így a csont ásványianyag-tartalma csökken.

Mindezek megmagyarázzák azokat – a modern inzulinkezelési rendszerek megjelenése előtti – megfigyeléseket, amelyek szerint 1-es típusú cukorbetegségben gyakoribb az osteopenia.

Míg a BMD vizsgálatához a korábbi évtizedekben egyszerű röntgensugár alapú vizsgálati eszközök álltak rendelkezésre, az 1990-es években modern radiológiai módszerek váltak széles körben hozzáférhetővé – a kettős röntgensugár-abszorpciometria (dual X-ray absorptiometry: DXA), valamint a kvantitatív CT-vizsgálat (QCT).

Megfigyelték, hogy – a korábbi eredményekkel egybehangzóan – azoknál a felnőttkorban frissen felfedezett 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek körében, akiknél a diabetes mellitus felfedezése után közvetlenül végeztek oszteodenzitometriás vizsgálatokat, csökkent a csonttömeg (7). A gyermekkorban kezdődő diabetes mellitust illetően több vizsgálatban is felhívták a figyelmet, hogy ha fiatalkorban (20 éves kor alatt) nem megfelelő az anyagcserestatus (a teljes diabetestartamra számított HbA1c-átlag magas), nagyobb a valószínűsége a felnőttkori osteoporosis kialakulásának (8), valamint arra, hogy 1-es típusú cukorbetegség esetén a csont ásványianyag-tartalmának csökkenése már a tizenéves kor végén elkezdődhet (9).

Egyre több vizsgálat szerint szövődménymentes 1-es típusú diabetes mellitusban – stabil anyagcserehelyzet mel-lett – nincsen osteopenia, a betegek BMD-értéke nem tér el szignifikánsan az egészséges anyagcseréjű kontrollcsoport adataitól (10). Amennyiben microvascularis szövődmény már diagnosztizálható (retinopathia, nephropathia), gyakoribb az osteopenia, illetve osteoporosis előfordulása. Ezeknél a betegeknél hét éven keresztül folytatott intenzifikált inzulinterápia ellenére is folyamatosan csökkent a csonttömeg (11). Ezeknél a betegeknél a microalbuminuria az osteopenia egyik korai indikátora is lehet (12).

E megfigyelésekből két összefüggés valószínűsíthető. Egyrészt kapcsolat tételezhető fel a nem megfelelően beállított, szövődményes 1-es típusú diabetes mellitus, valamint a csökkent BMD között, másrészt diabetes mellitus esetén az osteopenia hátterében – egyéb patológiai tényezők mellett – a csontállomány microvascularis károsodása állhat (11, 12). Ez utóbbi feltevést megerősíteni látszik az a korábbi, 1981-ből származó hisztomorfometriás lelet, amely a crista iliaca csontbiopsziáját követően készült. Ezek alapján a diabetes mellitusban jelentkező osteopenia a cukorbetegség késői microangiopathiás szövődménye lenne (13).

Manapság a korszerű inzulinkezelési rendszereknek köszönhetően késleltethető, illetve gátolható a szövődmények kialakulása (14); ezzel magyarázhatók azok a legutóbbi eredmények, amelyek szerint stabil és jó anyagcserestatus mellett, szövődménymentes esetekben 1-es típusú cukorbetegségben nincsen osteopenia (10).

Az 1-es típusú diabetes mellitus és a BMD kapcsolatát vizsgáló tanulmányok mindazonáltal nehezen hasonlíthatók össze: a csonttömeg becslésére eltérő technikát alkalmaztak, másfelől a vizsgált populációk heterogén összetételűek voltak, a különböző vizsgálatokban eltérő terápiában részesültek, illetve a vizsgált személyek betegségének fennállási ideje jelentősen különbözött. Ezenkívül kevés longitudinális vizsgálat áll rendelkezésre, amelyekből kiderülhet, valóban súlyosabb-e a csontvesztés a diabetes mellitus jelentkezése utáni első években; kérdés az is, hogy a micro- és macroangiopathiás szövődmények fellépésével változik-e a csont ásványianyag-tartalma.

2-es típusú diabetes mellitusban a patológiai folyamat lényege a szöveti inzulinrezisztencia, illetve a hyperinsulinaemia. Ez utóbbi kivédi a fent leírt, a csontvesztés irányába ható összetett patológiai folyamatokat. Ezenkívül egyre inkább bizonyítottnak látszik, hogy a magasabb testtömegindex (BMI) – vagyis az obesitas – szintén protektív hatású. Ez az eddigi kutatások eredményei szerint minden bizonnyal az adipocyták által termelt leptin részben anabolikus csonthatásaival magyarázható (15), valamint a leptin hypothalamusra kifejtett centrális hatásán keresztül (16) valósul meg.

A 2-es típusú diabetes mellitus és a csontanyagcsere kapcsolatát vizsgáló irodalmi adatok egységesebbek, a legtöbb szerző eredményei alapján a BMD nem különbözik, esetenként emelkedett. Ennek hátterében a hyperinsulinaemia, és így az inzulinnak mint a csontanyagcserére anabolikusan ható hormonnak a fokozott hatása állhat (17–19). Mind- azonáltal egy tanulmány szerint a magasabb BMD mellett 2-es típusú cukorbetegségben alacsonyabb a csontturnover, mint az egészséges kontrollcsoportban (20).

Az eddig ismertetett tanulmányok a BMD és a szénhidrát-anyagcsere kapcsolatát vizsgálták. Az osteoporosis klinikai jelentőségét azonban a törések gyakoriságának emelkedése jelenti. A törési rizikó becslésében azonban – cukorbetegségben is – a BMD csak az egyik összetevő. A csonttényezők között a csökkent csonttömegen kívül az elégtelen csontminőség is szerepet játszik. Nagyon fontos ezek mellett a diabeteses szövődmények jelenléte is, ezek között a retinopathia miatti látásromlás, a perifériás neuropathia miatti csökkent hely-, illetve helyzetérzékelés, valamint az izomműködési elégtelenség szerepel. Ez utóbbi tényezők a BMD-től függetlenül – mind 1-es, mind 2-es típusú diabetes mellitusban – növelik az esési kockázatot és a törési rizikót (21–23). Egy, az utóbbi időben megjelent összefoglalás azt tanácsolja, hogy a diabetes mellitus gondozása során külön figyelmet kell szentelni a csonttörési rizikót növelő tényezők elkerülésére is: ezek közül legfontosabb, hogy biztosítani kell a betegek megfelelő kalcium- és D-vitamin-ellátottságát (24). Egy másik ajánlás szerint 1-es típusú cukorbetegségben már az osteopenia fennállásakor megfontolandó az antiporoticus terápia bevezetése, mivel a törési kockázat – egyéb rizikótényezők fennállása miatt – fokozott (25). A 2-es típusú cukorbetegségben gyakran előforduló obesitas önmagában – diabetesre specifikus szövődmények nélkül is – ügyetlenséggel járhat, s ez szintén növeli az esés, illetve következményesen a törési kockázatot.

Vizsgálatunkat viszonylag nagy esetszám bevonásával, 122 rendszeresen gondozott cukorbetegen végeztük. Diabetológiai gondozásuk évek óta egységes, korszerű elvek szerint történik. A betegek szénhidrátanyagcsere-statusa mind az Európai Diabétesz Ajánlási Csoport (26, 27), mind a legutolsó hazai módszertani levél (28) ajánlásait figyelembe véve megfelelő volt; az utóbbi három évben mért HbA1c-átlagértékek alapján minősítve: az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedőknél átlagosan 7,9±1,4%, a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknél átlagosan 7,5±1,5%! Ezek az átlagértékek különösen jónak értékelhetők, tekintetbe véve azt a körülményt, hogy betegeink válogatás nélkül kerültek be a vizsgálatba.

Az 1-es, illetve a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek csontjainak ásványianyag-tartalmát a lumbalis gerincen, illetve a femuron DXA-technikával mérve előzetes eredményeink alapján a következőket állapíthatjuk meg:

Megfelelően beállított 1-es típusú diabetes mellitusban nem gyakoribb a csökkent csontásványianyag-tartalom az egészséges anyagcseréjű kontrollcsoporthoz viszonyítva. Adataink azokat a legújabb klinikai megfigyeléseket erősítik, amelyek szerint jól beállított 1-es típusú diabetes mellitusban nem gyakoribb az osteopenia.

Megfelelően beállított 2-es típusú diabetes mellitusban a csont ásványianyag-tartalma hosszabb diabetestartam esetén sem mutat szignifikáns eltérést a referenciacsoporthoz viszonyítva. A WHO definíciója szerint osztályozva 41 túlsúlyos beteg (BMI >25,0 ttkg/m2) közül 16 főnek (37%) volt még a legalacsonyabb Z-score-értéke is 0,0 feletti; 23 elhízott beteg ( BMI >30,0 ttkg/m2) közül pedig nyolc főnél (34%) regisztráltunk emelkedett BMD-t. Ezek az értékek a kontrollcsoportban a következőképp alakultak: 22 túlsúlyos ember közül hét főnek (31%), míg a tíz elhízott személy közül négy főnek (40%) emelkedett a BMD-je. Az eredmények az obesitas feltehetően protektív szerepét bizonyítják.

Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy 1-es-, illetve 2-es típusú diabetes mellitusban a csont ásványianyag-tartalmát vizsgálva nem találtunk szignifikáns eltérést a referenciacsoporthoz viszonyítva. Jelen vizsgálatunk célkitűzései között nem szerepelt a csontszerkezet minőségi vizsgálata, a csontturnover becslése csontmarkerek segítségével, valamint a rizikófaktorok, a diabetesspecifikus szövődmények és az osteoporosis kialakulása közötti kapcsolat kutatása sem; e kérdések tisztázásához további vizsgálatok szükségesek, amelyek a jövő egyik fontos kutatási területei lehetnek. Eredményeink azonban felhívják a figyelmet arra, hogy a diabeteses betegek gondozása során a megfelelő anyagcsereállapot elérése és fenntartása fontos szerepet játszhat egyrészt a csontanyagcsere egyensúlyának biztosításában, másrészt a diabeteses szövődmények megelőzése miatt, a csonttörési kockázat csökkentésében.

A vizsgálat részben az Egészségügyi és Szociális Minisztérium ETT 496/2003 számú tárcaszintű kutatási támogatásával készült.

 

Irodalom

  1. Forgács S. Csont- és ízületi megbetegedések diabetesben. In: Halmos T, Jermendy Gy (eds). Diabetes Mellitus. Budapest: Medicina; 2002. p. 550-51.
  2. Kanis JA, WHO Study Group. Assessment of fracture risk and its application to screening for postmenopausal osteoporosis: synopsis of a WHO report. Osteoporosis Int 1994;4:368-81.
  3. Hock JM, Centrella M, Canalis E. Insulin-like growth factor has independent effects on bone matrix formation and cell replication. Endocrinology 1988;122:254-60.
  4. Raisz LG. Local and systemic factor in the pathogenesis of osteoporosis. N Engl J Med 1988;318:818-28.
  5. Jehle PM, Boehm BO, Mohan S. Insulin-like growth factor system components in osteoporosis and renal osteodystrophy. Curr Opin Clin Exp Res 2001;3:218-31.
  6. Speer G, Tamás Gy, Kerényi Zs, Cseh K, Winkler G, Lakatos P. Kalcium-anyagcsere és diabetes mellitus: a D-vitamin és a kalcium szerepe a diabetes patomechanizmusában, valamint a diabetes és az osteoporosis kapcsolata. Diabetol Hung 2002;10:181-7.
  7. Lopez Ibarra PJ, Pastor MM, Escobar Jimenez F, Pardo MD, Gonzalaz AG, Luna JD, et al. Bone mineral density at time of clinical diagnosis of adult-onset type 1 diabetes mellitus. Endocr Pract 2001;7:346-51.
  8. Valerio G, Puente A, Buono P, Mozzillo E, Franzese A. The lumbar bone mineral density is affected by long-term poor metabolic control in adolescents with type 1 diabetes mellitus. Horm Res 2002;58:266-72.
  9. Liu EZ, Wende JW, Donahue RP, et al. Does low bone mineral density starts in post-teenage years in women with type 1 diabetes? Diabetes Care 2003;26:2365-9.
  10. Christensen JO, Svendsen OL. Bone mineral in pre- and postmenopausal women with insulin-dependent and non-insulin-dependent diabetes mellitus. Osteoporos Int 1999;10:307-11.
  11. Campos Pastor MM, Lopez-Ibarra PJ, Escobar-Jimenez F, Serrano Pardo MD, Garcia-Cervigon A. Intensive insulin therapy and bone mineral density in type 1 diabetes mellitus: A prospective study. Osteoporos Int 2000;11:455-9.
  12. Clausen P, Feldt-Rasmussen B, Jacobsen P, et al. Microalbuminuria as an early indicator of osteopenia in male insulin-dependent diabetic patients. Diabet Med 1997;14:1038-43.
  13. Burkhardt R, Moser W, Bartl R, Mahl G. Is diabetic osteoporosis due to microangiopathy? Lancet 1981;317:844.
  14. DCCT Research Group. The effect of intensive treatment of diabetes on the development and progression of long-term complications in insulin-dependent diabetes mellitus. N Eng J Med 1993;329:977-86.
  15. Blain H, Vuillemin A, Giullemin F, Durant R, Hanesse B, Talance N, et al. Serum leptin level is a predictor of bone mineral density in postmenopausal women. J Clin Endocrin and Metab 2002;87:1030-5.
  16. Ducay P, Amling M, Takeda S, Priemel M, Schilling AF, Beil FT, et al. Leptin inhibits bone formation through a hypothalamic relay: a central control of bone mass. Cell 2000;100:197-207.
  17. Van Daele P, Stolk RP, Burger H, Algra D, Grobee DE, Hofman A, et al. Bone mineral density in non-insulin-dependent diabetes mellitus. The Rotterdam Study. Ann intern Med 1995;122:409-14.
  18. Isaia GC, Ardissone P, Di Stefano M, Ferrari D, Martina V, Porta M, et al. Bone metabolism in type 2 diabetes mellitus. Acta Diabetol 1999;36:35-8.
  19. Sert M, Tetiker T, Kirim S, Soyupak S, Canataroglu A, Kocak M. Type 2 diabetes mellitus and osteopenia: is there an association? Acta Diabetol 2003;40:105-8.
  20. Akin O, Gol K, Akturk M, Erkaya S. Evaluation of bone turnover in postmenopausal patients with type 2 diabetes mellitus using biochemical markers and bone mineral density measurements. Gynecol Endocrinol 2003;17:19-29.
  21. Leidig-Bruckner G, Ziegler R. Diabetes mellitus a risk for osteoporosis? Exp Clin Endocrinol Diabetes 2001;109(Suppl2):S493-S514.
  22. Schwartz AV, Hillier TA, Sellmeyer DE, Resnick HE, Gregg E, Ensrud KE, et al. Older women with diabetes have a higher risk of falls. Diabetes Care 2002;25:1749-54.
  23. Schwartz AV. Diabetes mellitus: Does it affect bone? Calcif Tissue Int 2003;73:515-9.
  24. Chau LD, Edelman SV, Chandran M. Osteoporosis and diabetes. Curr Diab Rep 2003;3:37-42.
  25. Szabó P. A cukorbetegséghez társuló csontanyagcsere-betegség. Metabolizmus 2003;1:203-7.
  26. European Diabetes Policy Group. A desktop guide to type 1 diabetes. International Diabetes Federation European Region, Brussels, 1998.
  27. European Diabetes Policy Group. A desktop guide to type 1 diabetes. International Diabetes Federation European Region, Brussels, 1999.
  28. A Belgyógyászati Szakmai Kollégium Diabetes Munkabizottsága. A diabetes mellitus kórismézése, a cukorbetegek kezelése és gondozása a felnőttkorban. Diabetol Hung 2002;10:49-73.


BONE MINERAL DENSITY AND DIABETES MELLITUS – FIRST RESULTS

INTRODUCTION – Data on bone mineral density (BMD) in diabetes mellitus are contradictory in the literature. Early studies described a decreased bone mineral density in type 1 diabetes mellitus (T1DM), but recent studies report no osteopenia in T1DM. The BMD may depend on the quality of treatment for diabetes mellitus and on the presence of chronic complications. In type 2 diabetes mellitus (T2DM) the BMD is not decreased, occasionally it can even be increased.
PATIENTS AND METHODS – Bone mineral density was measured in 122 regularly controlled diabetic patients (T1DM: n=73, mean age: 43.6±11.1 years, T2DM: n=49, mean age: 61.8±9.8 years) by dual energy X-ray absorptiometry at the lumbar spine and at the femur. Results were compared to those of 40 metabolically healthy control persons with a mean age of 47.5±11.9 years. The patients’ carbohydrate metabolism was assessed by the average HbA1c level of the last three years. These values were 7.9±1.4 % in T1DM, and 7.5±1.7 % in T2DM. BMDs were classified based on the T-score and Z-score using the WHO criteria.
RESULTS – There was no significant difference in T1DM or in T2DM compared to the reference group in the prevalence of either osteoporosis or of osteoporosis and osteopenia combined.
CONCLUSION – BMD was not found to be decreased in patients with well-controlled metabolism compared to healthy controls.

diabetes mellitus, bone mineral density, osteoporosis, osteopenia