Ca és Csont 2003;6(4):130.

IN MEMORIAM

 

Dr. Varga László professzor

Fél év sem telt el 70. születésnapjának méltó megünneplése óta. 2003. december 8-án hunyt el. Tudtuk, hogy bekövetkezhet, de hinni mégsem akartuk.

Kiskunfélegyházán született 1933. július 15-én. Az Alföld – így szülővárosa és Szeged – volt iskoláinak, orvossá válásának színhelye, ezt utolsó pillanatig büszkén vállalta és emlegette. Az egyetem, majd a belgyógyászati klinikák jelentették számára azt, amit tanítványainak, munkatársainak adott: az emberek tiszteletét, a betegek szeretetét, az önzetlen és valós hivatástudatot. De a tudomány tiszteletét és megbecsülését is. Kandidatúra, egyetemi tanárság... És ami számára ennél is több volt: a család.

Az ország másik szegletébe, Szombathelyre 51 évesen került. Aktivitása és szolgálata töretlen volt. A Markusovszky Kórház I. Számú Belgyógyászatának vezetése mellett létrehozta és kialakította a reumatológiai betegellátás feltételeit, így a fürdőt, a nappali kórházat, az akkor alig ismert és elismert fizioterápiát, majd magát a reumatológiai osztályt.

Nevéhez köthető – nem csak régiónkban – a szakterületünket érintő tudományos munka hangsúlyozása, támogatása, a naprakész ismeretek fontossága. Folyamatosan lépést tartott a tudomány fejlődésével. Felismerte és tudta – több minden más mellett – az immunológia fontosságát, az osteoporosisos beteg ellátásának kiemelkedő szerepét. Nem csoda, ha az elsők között jeleskedett a lokális központok létrehozásában.

Munkáját több elismerés kísérte; 1996-ban Batthyányi-Strattmann-díjat kapott. Azonkívül elismerték kollégái, tanítványai és a legfontosabbak: betegei.

Aktívan dolgozott még akkor is, amikor tudhattuk, a betegség már egyre kevesebb lehetőséget ad számára. Még ekkor is ott volt minden olyan rendezvényen, amit fontosnak ítélt, és hozzászólt, mert mindig volt érdemi mondanivalója. Ezzel is tanítva a körülötte lévőket.

Elvesztésével eggyel kevesbedett azok száma, akik iskolát teremtenek, akik példát állítanak elénk...

dr. Szekeres László