Ca és Csont 2003;6(3):76.

TISZTELT KOLLÉGÁK, KEDVES OLVASÓK!

 

Az orvosszakmai társaságok számos feladat letéteményesei hazánkban: szervezik és tájékoztatják a szakterületet művelő kollégákat, továbbképzésről gondoskodnak, előmozdítják a tudományos kutatást, s emellett a szakma és a betegek érdekképviseletére is gyakran kényszerülnek. E funkciók ellátásában fontos eszköz a szakmai ajánlások készítése, amellyel a társaság egyszerre szolgálja tagjai érdekét és a betegek javát. Szerencsés években e szakmai útmutatókat az egészségügy irányító szervei is alapeszközként használják.

A Magyar Osteoporosis és Osteoarthrológiai Társaság is ezen elvek mentén alkotta meg több évvel ezelőtt szakmai ajánlásait a metabolikus osteopathiák ellátásáról. Az anyagcsere-csontbetegségek gyakorisága és kiemelkedő társadalmi terhei miatt azonban e területen igen intenzív nemzetközi kutatások folynak, ezek eredményei a betegellátás elveit is állandóan módosítják. A szakmai útmutató így rendszeresen korszerűsítésre szorul. Jelen számunkban az Olvasó a 2004-es évre szóló irányelveket tekintheti át, a korábbról időtálló és a legújabb ismereteket egységes szövegtestben. Az ajánlások elektronikus formában is elérhetők a Ca és Csont weblapján (www.calcium.hu vagy www.csont.hu), továbbá a MOOT internetes oldalán is (www.osteoporosis.hu). Az olvasást segítheti néhány újdonság kiemelése, a teljesség igénye nélkül.

A metabolikus osteopathiák felismerésében a diagnózis alapja továbbra is a denzitometria T-score; az abszolút törési rizikóról még nincs nemzetközi konszenzus. A csontsűrűség mérésének indikációi részben módosultak, közelítvén a Nemzetközi Densitometria Társaság legfrissebb ajánlásához. A minőségi követelmények mind nagyobb hangsúlyt kapnak a denzitometriában: eddig a magyar gyakorlat a nemzetközi trendek előtt járt, most azonban a kettő párhuzamba kerülni látszik. A kérdés fontosságát növeli a finanszírozó időbeli korlátozása a csontmérés ismételhetőségét illetően.

A hazánkban is elterjedt csontultrahangos eljárás értékelésében ismét helyet kaptak a korábban ismertetett, módszerfüggő diagnosztikus határértékek. E metodika értékelése ugyanis összetettebb, a denzitásmérés –2,5 szórásnyi határértéke nem alkalmazható automatikusan. A hazai műszerpaletta legtöbb elemére pár éve kidolgozott határértékeket több új nemzetközi megfigyelés is alátámasztotta. A diagnosztikus ajánlás további új eleme az osteoporosis szűrővizsgálat: ez hazánkban is egyre gyakoribb, s hozadékaként nagyszámú beteg kerül az ellátási rendszerbe. A szűrések gyakran eseti szempontok mentén szerveződnek és módszertani kívánnivalókkal terheltek. E téren a nemzetközi medicina és a MOOT is jelentős tapasztalatot halmozott fel, így szűrést tervező kollégáinknak hasznos alapelvekkel szolgálhat az ajánlás.

Az osteoporosis alapvető gyógyszereit illetően a terápiás protokoll számos hangsúlyeltolódást tartalmaz. Az antireszorptív szerek között vezető biszfoszfonátok csoportja további készítményekkel bővült. A fájdalom törési és újratörési kockázatnövelő szerepe új értelmezés, ez a kalcitoninkezelésben hasznosult. Kiemelkedő az anabo-likus terápia rég várt képviselőjének, a parathormonnak a részletesebb tárgyalása; erre a bővülő nemzetközi eredmények kínálnak alapot, a szer küszöbön álló hazai bevezetése pedig késztetést. A nőihormon-terápia tekintetében a MOOT álláspontja nem változott. Nézetei mellé most felsorakozott a Magyar Menopausa Társaság (MMT) is, önálló állásfoglalást jelentetve meg az Orvosi Hetilapban. Bár a Ca és Csont kizárólag eredeti kéziratokat publikál, e kérdés fontossága miatt – tekintélyes laptársunk engedélyével – a MOOT ajánlásai mellett e lapszámunk az MMT állásfoglalását is tartalmazza.

A továbbiakban felhívom az Olvasó szíves figyelmét a krónikus vesebetegségekkel foglalkozó ajánlásra, amely először tartalmaz önálló fejezetet a vesetranszplantált betegek osteopathiájáról. Ez öröm a korszerű anyagot publikáló szerkesztőnek, de még inkább a gyakorló orvosnak; a téma időszerűségének feltétele ugyanis, hogy végre hazánkban is növekszik a sikeres szervátültetésen átesett betegek száma. Hasonló fontosságú a gyermekek osteo-pathiájának irányelve, jelezvén, hogy immár e területen is nemzetközi szintű az aktivitás hazánkban.

A kiemelések sora véges, az ajánlások számos új elemét majd a részletes tanulmányozás közben leli meg a kedves Olvasó. Kívánom, hogy a korábbi évekhez hasonló haszonnal forgassa ezt a számunkat.

Dr. Horváth Csaba
főszerkesztő