ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY
  
A kalcitoninorrspray csonttömegre kifejtett hatásának vizsgálata az idiopathiás férfi osteoporosis csigolyadeformitással nem járó formájában
Tóth Edit, Csupor Emőke, Mészáros Szilvia, Ferencz Viktória, Németh Lóránd, Vargha Péter, Horváth Csaba 
 
 
 
 


dr. Tóth Edit, dr. Németh Lóránd: Flór Ferenc Kórház, Kistarcsa, Reumatológiai Osztály
dr. Csupor Emőke, dr. Mészáros Szilvia, dr. Ferencz Viktória, dr. Vargha Péter, dr. Horváth Csaba: Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, I. Belgyógyászati Klinika

Levelezési cím: dr. Tóth Edit, Flór Ferenc Kórház, Reumatológiai Osztály, Kistarcsa,
2143 Kistarcsa, Semmelweis tér 1. (Hungary)

Ca és Csont 2003;6 (2): 44-49.

Érkezett: 2003. június 3.
Elfogadva: 2003. október 6.



ÖSSZEFOGLALÁS

BEVEZETÉS - A vizsgálatban a szerzők felmérték a lazackalcitonin-orrspray csonttömeget befolyásoló hatását, idiopathiás férfi osteoporosisban szenvedő betegeknél.

BETEGEK - A prospektív, kontrollált vizsgálatban 71, idiopathiás osteoporosisban szenvedő férfi vett részt (átlagéletkor: 59±6 év); azokat a betegeket vették be a vizsgálatba, akiknek a lumbalis gerincén és a combnyakon mért T-score <-2,5, vertebralis deformitásuk nem volt. A betegeket két csoportba sorolták. A kontrollcsoport betegei (n=31) napi 400 NE D-vitamint + 1000 mg elemi kalciumot, a kezelt csoport (n=40) 400 NE D-vitamint és 1000 mg kalciumot + napi 200 NE kalcitonint kapott [orrspray formájában, havi intermittáló dózisban (egy hónapon keresztül este egy befúvás, egy hónap szünet)].

MÓDSZEREK: 1. Oszteodenzitometria: a lumbalis gerincen (L2-4) és a combnyakon kettős (Lunar DPX-L, USA), a nem domináns oldali radiuson egyesfoton-abszorpciometria (NK 364, Gamma, Magyarország). 2. Röntgenmorfometria: a csigolyák (thoracalis IV-től a lumbalis IV-ig) magasságmérés, csigolyadeformitási index számítása. A kezelés 18 hónapig tartott. A vizsgálatokat a kezelés elején és végén végezték. A vizsgálat végpontja - a gyógyszeres kezelés mellékhatásának követése mellett - a csonttömeg változásának tanulmányozása volt.

EREDMÉNYEK - A csontdenzitás százalékos változása: a lumbalis gerincen: 3,5±4,3 vs. 0,83±6,4 (p=0,04); a combnyakon 3,2±3,9 vs. -0,68±5,7 (p=0,004); a radiuson: 1,4±8,8 vs. 1,4±10,9 (p=0,98). Osteoporosis miatti csonttörés a kezelt csoportban nem fordult elő, a kontrollcsoportban viszont három törés lépett föl. A terápia felfüggesztését indokoló mellékhatás nem jelentkezett, minden beteg a protokoll szerint fejezte be a kezelést.

KÖVETKEZTETÉS - Az intermittáló dózisban alkalmazott, napi 200 NE lazackalcitonin-orrspray hatásos és biztonságos kezelési lehetőség az idiopathiás férfi osteoporosisban szenvedő betegek csonttömegének növelésére.

férfi osteoporosis, kalcitonin, csontsűrűség


Az elmúlt évek epidemiológiai vizsgálatainak eredményei megváltoztatták nézeteinket a férfiak csontritkulásának prevalenciájáról (1, 2). Az adatok arra utalnak, hogy az 50 év feletti férfiak 20%-ánál fordul elő osteoporosis (3). A vizsgálatok arra is rávilágítottak, hogy a férfiak csontritkulásának következményei éppen olyan jelentős gazdasági és szociális terhet jelentenek az egyénnek és a társadalomnak, mint a nők esetében. 1995-ben az Egyesült Államokban hozzávetőleg 13,8 milliárd dollárba került a törések ellátásának egészségügyi költsége (4). Ráadásul a férfiak csípőtörés utáni mortalitása magasabb a nőkénél (5). A férfiak élettartamának kitolódásával, a populáció növekedésével várhatóan emelkedik a törések száma is, s ennek következtében jelentősen emelkedni fog az ellátásukra fordított összeg (6).

A csontritkulás mindkét nemben primer és szekunder formára osztható. Férfiak esetében azonban a két kórforma megoszlásáról ellentmondó adatok ismeretesek: 30%-70% közé teszik azoknak az eseteknek az arányát, amely személyeknél az osteoporosis nem más betegséghez társul, azaz idiopathiás (7). E diagnózishoz a másodlagosan csontritkulást okozó betegségek kizárását követően juthatunk el.

A férfiak csontritkulásának kezelése napjainkban még nem megoldott. Minthogy a csontvesztés részben a fokozott csontbontáson, de főleg az elégtelen csontképzésen alapul (8), így egyesek az antireszorptív hatású biszfoszfonátokkal (9), mások a formációt vélhetően fokozó fluoridokkal próbálkoztak (10). Magunk a kalcitoninkezelést vizsgáltuk, mivel e hormonnnak nem csak az antireszorptív, de az anabolikus hatását is kimutatták a csontban (11, 12), emiatt a posztmenopauzában lévő nők csontritkulásának egyik elismert gyógyszere (13). Vizsgálatainkban a 18 hónapig intermittálóan, 200 NE dózisban nasalisan adott lazackalcitonin csonttömegre kifejtett hatását tanulmányoztuk randomizált, kontrollos vizsgálat során, primer osteoporosisban szenvedő, vertebralis deformitás nélküli férfiak homogén betegcsoportjában.
 

Betegek

A 125, denzitometriával igazolt osteoporosisos férfi beteg közül 75 felelt meg a beválasztási kritériumoknak. Közülük 4 beteg nem vállalta a részvételt, így 71 betegnél indítottuk el a vizsgálatot. Életkoruk 59±6 év volt (40-76 év). A beválasztás kritériumaiként a következőket szabtuk meg:

  1. A csonttömeg (bone mineral density, BMD) a lumbalis gerincen (L2-4) és/vagy a combnyakon <-2,5 SD.
  2. A vizsgálatban részt vevő személy vertebralis deformitásban nem szenvedhetett. Kizárási kritériumként a szekunder osteoporosist jelöltük meg.

A kórelőzmény felvétele és a betegek fizikális vizsgálata kiterjedt a máj, a vese, a vérképző szervek, a daganatos és az endokrinológiai betegségek vizsgálatára. Kizártuk a beteget a vizsgálatból, ha öt éven belül gastrointestinalis betegségben (ulcusban vagy malabszorpciós szindrómában) szenvedett vagy vizsgálatakor dyspepsiás panasz állt fenn. Nem kerültek bele a vizsgálatba azok a betegek sem, akik a megelőző hat hónapban biszfoszfonát-, monofluorofoszfát-, D-vitamin-, anabolikusszteroid- vagy glükokortikoidkezelésben részesültek. Nem dolgoztuk fel azoknak a betegeknek az adatait sem, akiknél bármilyen eredetű kalcium- és csontanyagcserével kapcsolatos betegséget vagy gyógyszerelést - például antikonvulzív gyógyszer szedését - állapítottuk meg. A kezelés megkezdése előtti vérvétel kiterjedt a fenti betegségek, a szekunder osteoporosishoz vezető állapotok kizárására. Mértük a szérum tesztoszteron-, ösztradiol-, TSH-, parathormon-, 25-OH-kolekalciferol-szintjét; a laboratóriumi vizsgálatok a gonadalis dysgenesis, a pajzsmirigy-túlműködés, a mellékpajzsmirigy-betegség és az osteomalacia megállapítását tette lehetővé. Hypercalciuriát abban az esetben állapítottunk meg, ha napi 20 mmol kalciumfelvétel mellett a 24 órán át gyűjtött vizeletben a kalciumürítés >=0,1 mmol/ttkg volt. A több mint napi egy üveg sörnek megfelelő alkoholt elfogyasztók vagy a 10 cigarettánál többet dohányzók szintén nem kerültek be a vizsgálatba.
 

Módszerek

Vizsgálati elrendezés

A betegeket két csoportba soroltuk. A kontrollcsoport betegei (n=31) napi 1000 mg elemi kalciumot (Calcium-Sandoz pezsgőtabletta, Novartis) és napi 400 NE D-vitamint (Laevovit D3, Fresenius-Laevosan) kaptak. A kalcitonint szedők (SCT) csoportjában (n=40) a betegek a napi 1000 mg kalcium + 400 NE D-vitamin-pótlás mellett napi 200 NE kalcitoninterápiában is részesültek (200 NE kalcitonin salmonis synth., Miacalcic 200 orrspray) havi intermittáló dózisban (egy hónapig este egy befújás, egy hónap szünettel). A kezelési idő 18 hónap volt. A szekunder osteoporosist az anamnézis, a fizikális vizsgálat, a rutin laboratóriumi vizsgálatok és szükség esetén egyéb hormon- vagy radiológiai vizsgálat igénybevételével zártuk ki. A betegeket háromhavonta ellenőriztük, ekkor a compliance-ra és a perifériás törésekre vonatkozó adatokat rögzítettük. Az ásványi csontsűrűséget a vizsgálat indításakor és befejezésekor mértük.

Oszteodenzitometria

A betegek csonttömegét a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem, I. Számú Belgyógyászati Klinika Oszteodenzitometriai Laboratóriumában mértük, fotonabszorpciometriás eljárással. A lumbalis gerincen (L2-4) és a combnyakon DEXA (kettős röntgensugár-abszorpciometria) módszerrel mértünk, Lunar DPX-L (USA) készülékkel. Az eredményeket ásványi csontsűrűség (BMD, bone mineral density, gramm/cm2) formájában kaptuk. A variációs koefficiens (intraobserver) 0,769%. A nem domináns oldali radius csontsűrűségét egyfotonos (SPA) eljárással mértük, NK-364 (Gamma, Magyarország) készülék segítségével (14), ez a csont ásványianyag-tartalmát (BMC) g/cm-ben adja meg. Az SPA-mérés intraobserver variációs koefficiense 2,1% volt. A mért adatokhoz mindkét készülék automatikusan T-score-eredményt is szolgáltatott, ez a mért értékeknek az azonos nemű fiatal felnőttek legjobb átlagértékétől való eltérését jelenti, a normálérték szórásában kifejezve.

Radiológiai vizsgálat

A háti és ágyéki gerincről oldalirányú röntgenfelvétel készült, a IX. thoracalis és III. lumbalis csigolyára centrálva. A háti gerinc kilenc csigolyáján (IV-XII.) és négy ágyéki csigolyán (I-IV.) milliméterskála segítségével mértük meg a csigolyatest elülső, középső és hátsó magasságát, majd minden csigolyára vonatkoztatva kiszámoltuk a csigolyadeformitási indexeket (spine deformity index, SDI): az ék-, a konkavitási és a Crush-indexet (15). Kórosnak azt a csigolyát tekintettük, amelyiknél az összehasonlított csigolyamagasságok között 20%-ot meghaladó különbség mutatkozott.

Mellékhatás és compliance

A beteg minden megjelenésekor rákérdeztünk közérzetére, a gyógyszeres kezelés során fellépő esetleges mellékhatásokra, a betegségekre, a törésekre, valamint a vizsgálati terv szerinti gyógyszerelésre.

Statisztikai elemzés

Az adatokat számítógépes statisztikai program (SPSS) felhasználásával dolgoztuk fel. Értékeltük a BMD abszolút és százalékos változását. A csoporton belül a 95%-os megbízhatósági határt vizsgáltuk, a kétféle kezelés összehasonlításánál a kétmintás t-próbát alkalmaztuk. A tesztek statisztikai szignifikanciaszintjét p<0,05 értékben határoztuk meg.
 

Eredmények

A vizsgálat kezdetekor mutatkozó antropometriai és denzitometriai jellemzőket az 1. táblázat tartalmazza. A két csoport egyik paraméter tekintetében sem különbözött egymástól. A szekunder osteoporosis kizárási kritériumként szerepelt, tehát a vérkép, máj- és vesefunkció, a kalcium-anyagcsere paraméterei, a nemi és kalcium-anyagcserében szerepet játszó hormonok vérszintje mindkét csoportban a normáltartományon belül mozgott, ezért ezeket az adatokat nem mutatjuk.
 

1. táblázat. A résztvevők életkora, antropometriai jellemzői és csontsűrűsége a vizsgálat indulásakor (átlag és 95%-os konfidenciaintervallum) 

BMD: bone mineral density, BMC: bone mineral content

2. táblázat. A csonttömeg abszolút változása férfi osteoporosisos betegek 18 hónapos kezelése során (átlag és 95%-os konfidenciaintervallum) 

BMD: bone mineral density, SCT: lazackalcitonin (napi 200 NE lazackalcitonin-orrspray, havi intermittáló dózisban), kontroll: 1000 mg kalcium+400 NE D3-vitamin, p-érték: kétmintás t-próba alapján 

 

A BMD abszolút változását tükröző értékek a 2. táblázatban találhatók. Az SCT-csoportban (mindkét axiális régióban) növekedett a BMD-érték, a radius területén viszont nem. A kontrollcsoportban azonban a BMD-érték egyik régióban sem változott érdemben. Az SCT-kezeltek csonttömege a lumbalis gerinc és a combnyak területén a kontrollhoz viszonyítva is növekedett; a radiusnál a kalcitonin hatása szintén nem érvényesült.
 

1. ábra. A BMD százalékos változása a lumbalis gerincen, a combnyakon és a radius régiójában a kalcitoninnal kezelt és a kontrollcsoportban 

BMD: bone mineral density, SCT: kalcitonincsoport (havi intermittáló dózisban, napi 200 NE Miacalcic orrspray), kontrollcsoport: napi 1000 mg kalcium+ 400 NE D3-vitamin, 
* p < 0,05

 

A 18 hónapos kezelést követően a BMD-értékek százalékos változását is elemeztük (1. ábra). A kalcitoninnal kezelt osteoporosisos férfiaknál a lumbalis gerincen 3,5%-os, a combnyakon 3,2%-os BMD-emelkedést mutattunk ki. A kalcitoninkezelésben részesülőknél - a csak kalciummal+D-vitaminnal kezeltekhez képest - a csonttömeg emelkedését regisztráltuk mindkét vizsgált csontterületen (a lumbalis gerincen a BMD 0,03±0,03 g/cm2 vs. 0,006±0,56, p=0,042; a combnyakon a BMD 0,023±0,03 vs. -0,008±0,4; p=0,004). A radiuson a kalcitonin hasonló hatása nem igazolódott (0,011±0,08 vs. 0,011±0,09; p=0,989). A kezelést egyik csoportban sem kellett idő előtt megszakítanunk, minden beteg a protokoll szerint fejezte be a vizsgálatot. Mellékhatás - a betegek 4%-ánál megfigyelt átmeneti orrnyálkahártya-irritáltságon kívül - nem fordult elő. Néhány napos kihagyást követően a betegek tovább alkalmazták az orrsprayt.

A kalcitoninnal kezelt csoportban sem a perifériás csontokon, sem a csigolyákon nem alakult ki törés a kezelés 18 hónapos intervallumában. A csak kalcium+D-vitamin terápiában részesülőknél három beteg esetében (10%) lépett fel törés. Mind a három betegnél kisebb erőbehatást követően alakult ki betegségük szövődménye: egy esetben bordatörés, két esetben akut csigolyakompresszió.
 

Megbeszélés

Az elmúlt években a férfiak szekunder osteoporosisának kezelésében jelentősebb előrelépés történt. Ugyanakkor az idiopathiás osteoporosis kezelésével kapcsolatban nem rendelkezünk kellő számú tapasztalattal. Eugonad férfiak kezelésében megkérdőjelezhető a tesztoszteronkezelés létjogosultsága, mert a betegek csonttömegét és töréseit közvetlen módon nem befolyásolja, hatása a bazális tesztoszteron szintjétől függ, és súlyos mellékhatások - prostatacarcinoma és cardiovascularis betegség - megjelenésével is számolnunk kell (16-18). Ringe és munkatársai monofluorofoszfát hároméves alkalmazása során a lumbalis gerinc +3,0%-os, a combnyak +0,6%-os és a radius +0,4%-os változását és a csigolyadeformitások számának csökkenését tapasztalták (10). A mai napig is vita tárgya a monofluorofoszfát-terápiával kapcsolatban felmerült hatás-mellékhatás kérdése. Növekvő számú klinikai vizsgálat utal arra, hogy az alendronát hatásos és biztonságos terápia a férfiak csontritkulásának primer formájában is. Orwoll és munkatársai 10 mg alendronát adása alkalmával a lumbalis gerinc területén +7,1%-os, a combnyaknál +2,5%-os BMD-emelkedést észleltek, törésprevenció mellett (9). Szórványos megfigyelés utal arra, hogy e betegcsoportban a biszfoszfonátok családjába tartozó egyéb gyógyszerek - az etidronát (+3,2% gerinc, +0,7% csípő) és a clodronat (+3,2% gerinc, 1,3% csípő) - is képesek növelni a csonttömeget (19, 20).

A lazackalcitoninról experimentális vizsgálatok bizonyították, hogy a csontreszorpció hatásos inhibitora és in vivo a csontformáció fenntartásában és stimulálásában is szerepet játszhat (11, 12, 21, 22). Fokozott csontreszorpcióval járó posztmenopauzás osteoporosisban számos klinikai vizsgálat támasztotta alá, hogy a kalcitonin hatásos a csontvesztés megelőzésében, kezelésében és az új vertebralis törések számának csökkentésében (13, 23-25). Ezzel szemben elvétve és kis elemszámot tartalmazó adatot találunk az irodalomban a férfiak csontritkulásának kalcitoninkezeléséről. Erlacher és munkatársai kilenc (20-73 éves), vertebralis osteoporosisban szenvedő férfi háromhavi, heti 3*100 NE kalcitoninnal végzett injekciós kezelése során mind a gerinc (0,80±0,009 g/cm2, p<0,015), mind a combnyak csontdenzitásának (0,64±0,11 g/cm2, p<0,05) emelkedését észlelték (26). Trovas és munkatársai 28 (27-74 éves) beteget vizsgáltak. Tizenöt beteg részesült folyamatosan napi 200 NE kalcitoninorrspray és 0,5 g elemikalcium-kezelésben, míg 13 beteg hatóanyagot nem tartalmazó sprayt és 0,5 g elemi kalciumot kapott egy évig. A kalcitoninnal kezeltek körében a lumbalis BMD 7,1±1,7%-os emelkedését figyelték meg (vs. placebo 2,4±1,5%, p>0,05), ugyanakkor a combnyakrégióban a csonttömeg érdemi változását nem tudták kimutatni (27). A vizsgálat kezdetekor mindkét csoportban a betegek körülbelül 1/3-ának volt legalább egy csigolyatörése.

A Trovas vezette munkacsoporttal egy időben indult saját prospektív, kontrollcsoportot is magába foglaló vizsgálatunk, ahol 71, primer osteoporosisos férfinál követtük a 200 NE kalcitoninorrspray BMD-re kifejtett hatását. A csigolyadeformitás hiánya szempontjából is homogén betegcsoportra tervezett vizsgálatunk első 18 hónapos időszakában a BMD változásának követését tűztük ki célul. A másfél éves kezelési idő nem elég a törésprevenció megítélésére, ezért jelen tanulmányban a törések vizsgálatát másodlagos végpontnak jelöltük meg. A kalcitoninnal kezeltek csoportjában a gerinc és a combnyak területén +3,5, illetve +3,2%-os BMD-növekedést figyeltünk meg. A kalcitonin a kontrollal való összehasonlítás során is nagyobb BMD-emelkedést idézett elő.

A kalcitoninkezelés alatt mindhárom vizsgálatban nőtt az osteoporosisos férfiak csonttömege a gerinc területén. Azonban az egyes vizsgálatokban különböző volt a növekedés mértéke; feltételezésünk szerint ez a betegcsoportok nem teljesen összehasonlítható jellegéből adódhat. Az általunk végzett vizsgálatban kizárási kritérium volt a csigolyadeformitás. Egyes vélekedések szerint a csigolyadeformitás nélküli osteoporosisos férfiak csonttömege, csontanyagcseréje és trabecularis állományuk mikroszerkezete eltér a csigolyadeformitásban szenvedő férfiakétól (28-30). A kalcitonin corticalis csontra kifejtett hatása kevésbé ismert; további célzott vizsgálatok szükségesek a kalcitonin törésszámcsökkentő hatásának megítélésére primer férfi osteoporosisban.

Másrészt a kalcitonin BMD-növelő hatása nem éri el a biszfoszfonátkezeléskor észlelt növekedés nagyságát (9). Wasnich és munkatársai metaanalízisét követően hosszú évekig úgy vélték, hogy az a gyógyszer, amelyik nagyobb mértékben növeli a BMD-t, hatékonyabban csökkenti a csonttörés kockázatát (31). Az állítás helyességére rácáfoltak a törésvégpontú gyógyszervizsgálatok összefoglaló értékelései, mivel a BMD-emelkedés mértékénél jóval nagyobb arányú csökkenést észleltek - egybehangzóan - a csigolyák törésszámában (32-36). A PROOF vizsgálatban például az intranasalisan adott lazackalcitonin hatására csak 1-2%-kal nőtt a nőbetegek csigolyáinak csontsűrűsége a placebocsoporthoz képest, az új csigolyatörések kockázata mégis 33%-kal csökkent (24). Mindez a csont mechanikai szilárdságát meghatározó egyéb tényezők, nevezetesen a csontminőség kérdését helyezik előtérbe. A szemléletváltozást a NIH (National Institutes of Health) konszenzuskonferenciáján megfogalmazott új osteoporosisdefiníció is tükrözi (37). Meghatározásuk szerint a csont szilárdságát két fő tényező határozza meg: a csont sűrűsége és minősége. Általánosan elfogadott, hogy a csonttömeg mérése DEXA módszerrel a gyógyszeres kezelés töréscsökkentő hatásának közvetett, megbízható megítélését jelenti. Ugyanakkor a csontminőség paramétereit vizsgáló eljárások még nem terjedtek el.

Vélekedések szerint a kalcitonin a csontminőségre kifejtett hatásán keresztül csökkenti a törések, elsősorban a vertebralis törések kockázatát (38). A csont minőségét a makro- és mikroszerkezet, a csontanyagcsere és az anyagtulajdonságok jellemzik (39). A kalcitoninnak a csontminőség egyes összetevőire kifejtett hatása azonban nem ismert teljes egészében. Egyes tanulmányok arra utalnak, hogy a kalcitonin befolyásolja a csontanyagcserét (40-42). A kalcitoninkezeléskor mindkét nemben kimutatható a csontreszorpciót és - ennél jóval kisebb mértékben - a csontformációt jelző markerek szintjének csökkenése. Nők esetében azt is megfigyelték, hogy a lazackalcitonin csontsűrűséget növelő hatása azoknál érvényesült a legjobban, akiknél a csontanyagcsere üteme a legnagyobb a kezelés előtt (43). A csontminőséget meghatározó további tényező az osteoid fiziológiás mineralizációja (44). Ovariectomisalt patkányokon a kalcitoninkezelt csoportban fiziológiás hidroxiapatit-depozíciót figyeltek meg, ellentétben az alendronátkezelt egyedekkel (45). Nyitott kérdés az is, hogy a gyógyszereknek a csontsejtek apoptózisára kifejtett hatása mennyiben befolyásolja az adott gyógyszer csonttömeget és csonttörést befolyásoló hatását. Úgy tűnik, hogy a kalcitonin nem befolyásolja az osteoclast apoptózisát, viszont gátolja az osteoblast és az osteocyta apoptózisát (46). A férfiak csontritkulásának patomechanizmusában ezen csontsejtek apoptózisának és a gyógyszerek apoptózist módosító hatásának szerepe még korántsem tisztázott.

A kalcitoninorrsprayvel végzett kezelés további elő-nyét a kiváló compliance-ban véljük. Férfi betegeink jól tolerálták a gyógyszerelést, érdemi mellékhatás nem jelentkezett és - a PROOF vizsgálatban foglaltakkal ellentétben - minden betegünk a tervezettnek megfelelő ideig alkalmazta a gyógyszerelést.

Vizsgálatunkat néhány tényező korlátozta. Értékelésünk nem terjedt ki a törésszám változására. A másfél éves kezelési idő nem elég egy gyógyszer törésszámcsökkentő hatásának megítéléséhez. A BMD változása 18 hónapos kezelési periódus alatt követhető, ezért vizsgálatunk elsődleges végpontjaként a kalcitonin BMD-re kifejtett hatásának tanulmányozását jelöltük meg. Betegeink a gyógyszeres terápiát változatlan formában jelenleg is folytatják; terveink között szerepel a gyógyszer törésprevenciós hatásának értékelése is. Vizsgálatunk indulásakor betegeinknek csigolyadeformitása nem volt, így a továbbiakban
lehetőségünk nyílik a kalcitonin vertebralis törést csökkentő hatásának megítélésére is.

Az antireszorptív gyógyszerek terápiás hatása nem tisztázott minden részletében és néhány ellentmondás alapján nem is teljesen érthető. A kérdést tovább bonyolítja, hogy a két nem csontritkulása eltérhet egymástól és mi több, a férfiak csonttöréseinél számos ponton specifikus jellegzetesség figyelhető meg. Eredményeinket összegezve úgy véljük: a 200 NE dózisban intermittálóan, intranasalisan adott lazackalcitonin hatásos és biztonságos kezelési lehetőséget kínál idiopathiás férfi osteoporosisban.
 
Irodalom

  1. Elffors I, Allander E, Kanis JA, Gullberg B, Johnell O, Dequeker J, et al. The variable incidence of hip fracture in Southern Europe: The MEDOS study. Osteoporosis Int 1994;4:253-63.
  2. O' Neill TW, Felsenberg D, Varlow J, Cooper C, Kanis JA, Silman AJ and The European Vertebral Osteoporosis Study Group. The prevalence of vertebral deformity in European men and women: The European Vertebral Osteoporosis Study. J Bone Miner Res 1996;11:1010-18.
  3. Looker AC, Orwoll ES, Johnston CC Jr, Lindsay RL, Wahner HW, Dunn WL, et al. Prevalence of low femoral bone density in older U.S. adult from NHANES III. J Bone Miner Res 1997;12:1761-8.
  4. Ray NF, Chan JK, Thamer M, Melton LJ. Medical expenditures for the treatment of osteoporotic fractures in the United States in 1995: report from the National Osteoporosis Foundation. J Bone Miner Res 1997;12:24-35.
  5. Johnell O, Kanis J, Gullberg G. Mortality, morbidity, and assessment of fracture risk in male osteoporosis. Calcif Tissue Int 2001;69:182-4.
  6. Gullberg B, Johnell O, Kanis JA. World-wide projections for hip fracture. Osteoporosis Int 1997;7:407-12.
  7. Compston J. Secondary causes of osteoporosis in men. Calcif Tissue Int 2001;69:193-5.
  8. Horváth Cs, Tóth E. Csontfejlődés és osteoporosis férfiakban. Ca és Csont 1998;1:86-95.
  9. Orwoll E, Ettinger M, Weiss S, Miller P, Kendler D, Graham J, et al. Alendronate for treatment of osteoporosis in men. N Engl J Med 2000;343:604-10.
  10. Ringe JD, Dorst A, Kipshoven C, Rovati LC, Setnikar I. Avoidance of vertebral fractures in men with idiopathic osteoporosis by three year therapy with calcium and low-dose intermittent monofluorophosphate. Osteoporosis Int 1998;8:47-52.
  11. Farley JR, Hall SL, Tarbaux NM. Calcitonin (but not calcitonin gene-related peptide) increases mouse bone cell proliferation in dose-dependent manner, and increases mouse bone formation, alone and in combination with fluoride. Calcif Tissue Int 1989;45:214-21.
  12. Farley JR, Tarbeux NM, Hall SL, Linkhart TA, Baylink DJ. The anti-bone-resorptive agent calcitonin also act in vitro to directly, increase bone formation and bone cell proliferation. Endocrinology 1988;123:159-67.
  13. Szűcs J, Horváth Cs, Kollin É, Szathmári M, Holló I. Three-year calcitonin combination therapy for postmenopausal osteoporosis with crush fractures of spine. Calcif Tissue Int 1992; 50:7-10.
  14. Krasznai I, Lakatos P, Horváth Cs, Holló I. Precision of estimation of bone mineral content (BMC) by single and dual photon absorptiometry in longitudinal studies. Nucl Med 1987;26:212-3.
  15. Kollin É. A csontrendszer radiológiai vizsgálata felnőttkorban. In: Lakatos P. A kalcium-háztartás és a csontszövet anyagcsere-betegségei. Budapest: Medicina; 1998. p. 186-8.
  16. Anderson FH, Francis RM, Peaston RT, Wastell HJ. Androgen supplementation in eugonadal men with osteoporosis: effects of six month's treatment on markers of bone formation and resorption. J Bone Miner Res 1997;12:472-8.
  17. Snyder PJ, Pechey H, Hannoush P, Berlin JA, Loh L, Holmes JH, et al. Effect of testosterone treatment on bone mineral density in men over 65 years of age. J Clin Endocrinol Metab 1999;84:1966-72.
  18. Francis RM. Androgen replacement in aging men. Calcif Tissue Int 2001;69:235-8.
  19. Anderson FH, Francis RM, Bishop JC, Rawlings DJ. Effect of intermittent cyclical disodium etidronate therapy on bone mineral density in men with vertebral fractures. Age Aging 1997;26:359-65.
  20. McCloskey E, Selby P, de Takats D, Bernard J, Davies M, Robinson J, et al. Effects of clodronate on vertebral fracture risk in osteoporosis: a 1-year interim analysis. Bone 2001;28:310-15.
  21. Glajchen N, Thomas S, Jowell P, Epstein S, Ismail F, Fallon M. The effect of high-dose salmon calcitonin on bone mineral metabolism in the normal rat. Calcif Tissue Int 1990;46:28-32.
  22. Mochizuki K, Inoue T. Effect of salmon calcitonin on experimental osteoporosis induced by ovariectomy and low-calcium diet in the rat. J Bone Miner Metab 2000;18:194-207.
  23. Reginster JY, Meurmans L, Deroisy R, Jupsin I, Biquet I, Albert A, et al. A 5-year controlled randomized study of prevention of postmenopausal trabecular bone loss with nasal salmon calcitonin and calcium. Eur J Clin Invest 1994;24:565-9.
  24. Chesnut CH, Silverman S, Andriano K, Genant H, Gimona A, Harris S, et al. A randomised trial of nasal salmon calcitonin in postmenopausal women with established osteoporosis: the Prevent Recurrence of Osteoporotic Fractures study. PROOP Study Group. Am J Med 2000;109:267-76.
  25. Kanis JA, McCloskey EV. Effect os calcitonin on vertebral and other fractures. QJM 1999;92:143-9.
  26. Erlacher L, Kettenbach J, Keiner H, Graninger W, Kainberger F, Pietschmann P. Salmon calcitonin and calcium in the treatment of male osteoporosis: the effect on bone mineral density. Wien Klin Wochenschr 1997;109:270-74.
  27. Trovas GP, Lyritis GP, Galanos A, Raptou P, Constantelou E. A randomised trial of nasal spray salmon calcitonin in men with idiopathic osteoporosis: effects on bone mineral density and bone markers. J Bone Miner Res 2002;17:521-7.
  28. Evans SF, Davie MWJ. Vertebral fractures and bone mineral density in idiopathic, secondary and corticosteroid associated osteoporosis in men. Ann Rheum Dis 2000;59:269-75.
  29. Mann T, Oviatt SK, Wilson D, Nelson D, Orwoll ES. Vertebral deformity in men. J Miner Res 1992;7:1259-65.
  30. Legrand E, Chappard D, Pascaretti C, Duquenne M, Krebs S, Rohmer V, et al. Trabecular bone microarchitecture, bone mineral density, and vertebral fractures in male osteoporosis. J Bone Moner Res 2000;15:13-9.
  31. Wasnich RD, Miller PD. Antifracture efficacy of antiresorptive agents are related to changes in bone density. J Clin Endocrinol Metab 2002;85:231-6.
  32. Black DM, Cummings SR, Karpf DB, Cauley JA, Thompson DE, Nevitt MC, et al. Randomised trial of effect of alendronate on risk of fracture in women with existing vertebral fractures. Fracture Intervention Trial Research Group. Lancet 1996;348:1535-41.
  33. Ettinger B, Black DM, Mitlak BH, Knickerbocker RK, Nickelsen T, Genant HK, et al. Reduction of vertebral fracture risk in postmenopausal women with osteoporosis treated with raloxifene: results from a 3-year randomised clinical trial. Multiple Outcomes of Raloxifene Evaluation (MORE) Investigators. JAMA 1999;18(282):637-45.
  34. Faulkner KG. Bone matters: are density increases necessary to reduce fracture risk? J Bone Miner Res 2000;15:183-7.
  35. Marcus R, Wong M, Heath H, Stock JL. Antiresorptive treatment of postmenopausal osteoporosis: comparison of study design and outcomes in large clinical trials with fracture as an endpoint. Endocr Rev 2002;23:16-37.
  36. Cummings SR, Karpf DB, Harris F, Genant HK, Ensrud K, LaCroix AZ, et al. Improvement in spine bone density and reduction in risk of vertebral fractures during treatment with antiresorptive drugs. Am J Med 2002;112:281-9.
  37. National Institutes of Helath (NIH) Consensus Development Panel 2000. Osteoporosis, prevention, diagnosis, and therapy. Online: http://consensus.nih.gov/pubs/cbm/osteoporosishtml
  38. Body JJ. Calcitonin for the long-term prevention and treatment of postmenopausal osteoporosis. Bone 2002;30:75-9.
  39. Chesnut CH, Rosen CJ and The Bone Quality Discussion Group. Reconsidering the effects of antiresorptive therapies in reducing osteoporotic fracture. J Bone Mines Res 2001;16:2163-72.
  40. Nielsen NM, von der Recke P, Hansen MA, Overgaard K, Christiansen C. Estimation of the effect of salmon calcitonin in established osteoporosis by biochemical bone markers. Calcif Tissue Int 1994;55:8-11.
  41. Ongphiphadhanakul B, Piaseu N, Chailurkit L, Rajatanavin R. Suppression of bone resorption in early postmenopausal women by intranasal salmon calcitonin in relation to dosage and basal bone turnover. Calcif Tissue Int 1998;62:379-82.
  42. Adami S, Passeri M, Ortolani S, Broggini M, Carratelli L, Caruso I, et al. Effects of oral alendronate and intranasal salmon calcitonin on bone mass and biochemical markers of bone turnover in postmenopausal women with osteoporosis. Bone 1995;17:383-90.
  43. Civitelli R, Gonelli S, Zacchei F, Bigazzi S, Vattimo A, Avioli LV, et al. Bone turnover in postmenopausal osteoporosis. Effect of calcitonin treatment. J Clin Invest 1998;82:1268-74.
  44. Chavassieux PM, Arlot ME, Reda C, Wei L, Yates AJ, Meuiner PJ. Histomorfometric assessment of the long-term effects of alendronate on bone quality and remodelling in patients with osteoporosis. J Clin Invest 1997;100:1475-80.
  45. Boivin GY, Chavassieux PM, Santora AC, Yates AJ, Meuiner PJ. Alendronate increases bone strength by increasing the mean degree of mineralization of bone tissue in osteoporotic women. Bone 2000;27:687-94.
  46. Plotkin LI, Weinstein RS, Parfitt AM, Robertson PK, Manolagas SC, Bellido T. Prevention of osteocyte and osteoblast apoptosis by bisphosphonate and calcitonin. J Clin Invest 1999;104:1363-74.


The effect of intranasal salmon calcitonin therapy on bone mineral density in idiopathic male osteoporosis without vertebral fractures

INTRODUCTION - The aim of this study was to examine the effect of intranasal salmon calcitonin therapy on bone mineral density in idiopathic male osteoporosis without vertebral fractures.

MATERIALS - The randomised, prospective, controlled trial involved 71 male patients (mean age 59±6 years) suffering from idiopathic osteoporosis (lumbal spine and femoral neck T-score <-2.5) without vertebral deformity. Study design: Treatment protocol: Patients in the control group (n=31) received 400 IU Vitamin D + 1000 mg elemental calcium daily while the treatment group (n=40) received 400 IU Vitamin D, 1000 mg elemental calcium and 200 IU calcitonin nasal spray daily, by an intermittent monthly dose. Methods - 1. Osteodensitometry: lumbar spine (L2-4) and femoral neck were measured by dual photon absorptiometry (LUNAR DPX-L, USA), whereas non-dominant radius was measured by single photon absorptiometry (NK 364, Gamma, Hungary). 2. Roentgenomorphorphometry was done onthoracic IV to lumbar IV spines and  deformity indeces were calculated. The treatment period was 18 months. Examinations were performed at baseline and at the end of treatment. The primary end-point was the change of bone density measured by osteodensitometry. Secondary end-points included the side effects of medication.

RESULTS - Nasal calcitonin was associated with significant increase in bone mineral density at the lumbar spine (+3.5±4.3% vs. +0.83±6.4%, p=0.04) and the femoral neck (+3.2±3.9% vs. -0.68±5.7%, p=0.004). No significant difference was observed at the radius between the treatment groups (+1.4±8.8% vs. +1.4±10.9%, p=0.98). No osteoporotic fractures occurred in the treated group, but there were 3 fractures in the control group. Treatment was well tolerated with no premature discontinuations nor significant side effects compared to the control group.

CONCLUSION - 200 IU salmon calcitonin nasal spray used daily, intermittently proved to be an effective and safe therapy in male idiopathic osteoporosis.

Correspondence: dr. Tóth Edit, Flór Ferenc Country Hospital, Department of Rheumatology, Kistarcsa,
2143 Kistarcsa, Semmelweis tér 1. (Hungary)

male osteoporosis, calcitonin, bone density