ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY
  
Percutan vertebroplastica az osteoporosisos kompressziós csigolyatörések kezelésében
Kulcsár Zsolt, Szikora István, Berentei Zsolt, Martos János, Nyáry István 
 
 
 
 


dr. Kulcsár Zsolt, dr. Szikora István, dr. Berentei Zsolt, dr. Martos János, dr. Nyáry István: Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet, Budapest

Levelezési cím: dr. Kulcsár Zsolt, Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet,
1145 Budapest, Amerikai út 57. (Hungary) E-mail: kulcsarzsolt@freemail.hu

Ca és Csont 2003;6 (2): 38-43.

Érkezett: 2003. szeptember 1.
Elfogadva: 2003. október 15.



ÖSSZEFOGLALÁS

A percutan vertebroplastica minimálisan invazív eljárás, világszerte egyre gyakrabban alkalmazzák az osteoporosisos kompressziós törések kezelésében.

A szerzők összefoglalják az osteoporosisos kompressziós csigolyatörések kezelésében a percutan vertebroplastica javallati körét, a betegek kiválasztásának szempontjait, a képalkotó diagnosztika kérdéseit, a beavatkozás metodikáját, és áttekintik a fájdalomcsillapító hatással kapcsolatban összegyűlt nemzetközi ismereteket, saját tapasztalataikat és a potenciális szövődményeket. A beavatkozás indikációját a konzervatív terápiára nem szűnő súlyos, fokális fájdalom képezi, aminek hátterében egy vagy több csigolya összeroppanása áll. A klinikai tünetek és a megfelelő képalkotó vizsgálatok alapján kezelésre kiválasztott betegek esetében a vertebroplastica hatására az esetek nagy részében azonnal és jelentős mértékben csökken a fájdalom, javul a betegek életminősége, mobilitása.

A beavatkozás viszonylag kis kockázattal végezhető, és a betegek számára sem jelent túl nagy megterhelést.

Az esetleges neurológiai szövődmények elhárítása miatt azonban elengedhetetlen az azonnal rendelkezésre álló idegsebészeti háttér.

percutan vertebroplasztika, osteoporosis, kompressziós csigolyatörés


A  népesség elöregedésével egyre több idős ember szenved osteoporosisban. A posztmenopauzában lévő nők 60%-ának csökkent a csontsűrűsége; becslések szerint e populáció körülbelül 40%-a szenved el élete során osteoporosis miatt csonttörést (1). Ebben a népességben a leggyakoribb csonttörés a kompressziós csigolyatörés, ezeknek a töréseknek csak körülbelül 25%-a köthető egyértelműen traumához (1). A rendelkezésünkre álló adatok szerint Magyarországon az 50 évesnél idősebbek közül körülbelül 600 ezer nő és 300 ezer férfi szenved csontritkulásban (2, 3). Ez évente körülbelül 30 000 kompressziós törést eredményez (3). Az Egyesült Államokban készült nagy esetszámú felmérés szerint a kompressziós csigolyatörések miatt a betegek átlagosan körülbelül hat napig fekszenek kórházban, és az esetek több mint felében a kórházi ápolás után további gondozásra szorulnak (4).

A kompressziós csigolyatörések körülbelül 10%-át ismerik fel az akut szakban (3). A csigolyatestre ható axiális és hajlítóerők következtében kialakuló kompressziós törés tartós és rendkívül erős fájdalmat okoz. Ez jelentős mértékben rontja az életminőséget; csökkenti a vitálkapacitást, a beteg étvágyát, a mobilitást, és akár depresszió kialakulásához is vezethet (5, 6). A törések 84%-a fájdalmas, a fájdalom átlagosan 4-6 hétig tart (7). A kórkép hagyományos kezelése kezdeti ágynyugalomból, fájdalomcsillapításból, majd aktív rehabilitációs kezelésből áll. A betegek jelentős részénél ez a terápia a panaszok csökkenéséhez vagy megszűnéséhez vezet. Azoknál a betegeknél azonban, akiknek nem enyhülnek a tünetei, a mozgáshiány egyrészt a csontritkulás súlyosbodásához, másrészt további szövődmények kialakulásához vezethet (8).

E népbetegség kezelésében egyre nagyobb szerep hárul egy viszonylag új eljárásra, a percutan vertebroplasticára.

A percutan vertebroplasticát (PVP) 1984-ben alkalmazták először agresszív csigolyahemangioma kezelésére (9); rohamos terjedése mellett jelenleg az osteoporosisos csigolyatörések képezik leggyakoribb indikációját. Olyan intervenciós neuroradiológiai beavatkozás, amelynek során röntgenátvilágítás alatt percutan behatolásból az összeroppant csigolyatestbe vezetett csontbiopsziás tűn keresztül folyékony, csontcementnek nevezett polimerrel (polimetil-metakrilát, PMMA) töltik fel a corpust. A beavatkozás egyrészt hatékonyan csökkenti a fájdalmat, másrészt visszaállítja a csigolya biomechanikai ellenálló képességét és keménységét (1, 5, 10-13).
 

Javallatok

A beavatkozás indikációját a súlyos, tartós, a konzervatív kezelésre nem reagáló, gyakran ágyhoz kötöttséget okozó, egy vagy több összeroppant csigolyához köthető fokális hátfájás képezi (12, 13). A műtét időzítése egyéni elbírálást igényel. Halasztható a beavatkozás a csigolya összeroppanása után 4-12 hétig, amíg még várható javulás a konzervatív kezeléstől, de korábban is megalapozott lehet (12). Gyors elvégzése indokolt

A törés és a kezelés között eltelt idő megnyúlásával fokozódhat a csigolya kompressziója, és ez tovább rontja a gerinc statikáját. Másrészt egy súlyosan összeroppant, lapossá vált csigolya plasztikája technikai szempontból kivitelezhetetlenné válhat, kezelhetetlen fájdalmat eredményezve (5, 12).

Az esetek többségében a panaszok kezdetétől a műtétig általában 4-6 hét telik el, a betegek konzervatív kezelésének megkezdése és kivizsgálása miatt (1). A tapasztalatok szerint a krónikus, hat hónaposnál régebbi törések esetén a módszer fájdalomcsillapító hatása csökken, így a beavatkozás csak abban az esetben indikált, ha klinikai és képalkotó vizsgálatokkal egyértelműen bizonyítható az összeroppant csigolya kóroki szerepe (10, 12, 14). Ilyenkor az egyévesnél régebbi törések is jól reagálnak a kezelésre (12, 14). Lényegében ezt támasztja alá egy 2001-ben végzett vizsgálat, amelyben azt tapasztalták, hogy a csigolyatörés fennállásának időtartama nem állt független összefüggésben a beavatkozás utáni fájdalommal és aktivitással (15).
 

A betegek kiválasztása

A beteg alapos fizikális vizsgálatával tisztázni kell a csigolyatörés kóroki szerepét, ugyanis az egyéb csigolya- és gerincbetegségek zavarhatják a panaszok értékelését. A kompressziós csigolyatörésből adódó fájdalom általában álló helyzetben, terhelésre erősödik; nyugalomban, fekvő testhelyzetben enyhül. A fájdalom jellegzetesen a törésnek megfelelő területen jelentkezik, és nem jár a gyöki lefutásnak megfelelő kisugárzással, ami idegi kompresszióra utal. Az érintett csigolya hátulsó részeinek nyomása, ütögetése felerősíti a fájdalmat, ennek lokalizációs értéke azonban legalább egyszegmentumnyi tévedést rejt magában (5).
 

1. ábra. a) PA- és b) oldalirányú gerinc-röntgenfelvétel 

A 78 éves nőbetegnél hirtelen kialakuló erős hátfájás miatt készült felvételen súlyos osteoporosis mellett a thoracalis XI. és XII. csigolyák kompressziós törése látható. Összehasonlító felvételek hiányában nem állapítható meg, hogy melyik áll az akut panaszok hátterében

 

Amennyiben egy betegnek több kompressziós csigolyatörése is van, csupán a fizikális vizsgálat és röntgenfelvételek alapján nehézségbe ütközhet a fájdalmas szegmentum megtalálása. Ugyancsak lehetetlen a krónikus és az akut törések elkülönítése összehasonlító röntgenfelvételek hiányában (1. ábra). Ezekben a bonyolult esetekben a kezelendő csigolya kiválasztásában segíthet a gerinc MR- vagy csontszcintigráfiás vizsgálata; a pozitív eredmény mindkét esetben a beavatkozás hatásosságát jósolja (16, 17). A processus spinosus nyomásérzékenységének hiánya azonban - kórjelző MR- és/vagy csontszcintigráfiás vizsgálatok mellett - nem jelent kontraindikációt, mert a beavatkozás után ezekben az esetekben is tapasztalható fájdalomcsökkenés (18). A tapasztalatok azt mutatják, hogy azoknál a betegeknél, akiknek csigolyái az MR-felvételeken normális jelintenzitásúak, a csontszcintigráfián halmozást nem mutatnak, vertebroplastica hatására ritkán és alig csökken a fájdalom (5, 12).

A percutan vertebroplastica tünetmentes esetekben nem javasolt, és profilaktikus elvégzése sem ajánlott. Felmerül azonban megelőző alkalmazása abban az esetben, ha két összeroppant között egy ép csigolya található, mert ebben az esetben ennek töréskockázata nagyobb (12). Hasonlóképpen nagyobb törési kockázatot tapasztaltak a nagy mennyiségű csontcementtel feltöltött csigolyák melletti szegmentumokban (13, 19). Ezt azonban egy retrospektív vizsgálat eredményei nem támasztották alá (20).
 

Képalkotó diagnosztika

A betegek radiológiai kivizsgálásának első lépését a kétirányú röntgenfelvétel képezi. Egyértelmű klinikai kép mellett a beavatkozás már ennek birtokában elvégezhető, de bizonytalan panaszok, kisugárzó radicularis fájdalom, neurológiai tünetek, canalis spinalis stenosis, többes fractura esetén csontszcintigráfia vagy a gerinc MR-vizsgálata válhat szükségessé. Csontszcintigráfiánál az akut törések radionuklid-felvétele erőteljesebb a krónikus törésekhez képest (16, 17). MR-vizsgálattal a T1- és T2-súlyozású felvételek alapján könnyen elkülöníthető egymástól az akut-szubakut és a krónikus törés. Krónikus töréseknél a csontvelő izointenz jellel, míg az akut-szubakut fracturák esetében a T1-súlyozásnál alacsonyabb, T2-súlyozásnál magasabb jelintenzitással rendelkezik (2. ábra) (17). Kérdéses esetekben MR-vizsgálattal biztonsággal elkülöníthetők a benignus és a malignus patológiás törések is (17). A beavatkozás megtervezéséhez gerinc-CT-vizsgálat is szükségessé válhat (12).
 

2. ábra. MR-vizsgálat a) T1- és b) T2-súlyozású sagittalis felvételei 

Az 1. ábrán bemutatott röntgenfelvételt követően ugyanarról a betegről készült MR-vizsgálat során a T1-súlyozású felvételen hipointenz, a T2-súlyozásnál hiperintenz jelintenzitással ábrázolódó thoracalis XI. csigolya (fehér nyíl) összeroppanása frissnek tekintendő, valószínűleg ez okozza a fájdalmat. A thoracalis XII. csigolya jelintenzitása mindkét súlyozásnál izointenz (üres fehér nyíl), ez esetben tehát krónikus törésről van szó 

 

A beavatkozás módszertana

A vertebroplastica biztonságos végzéséhez nagyon jó minőségű röntgenátvilágító készülék szükséges a tű bevezetésének és a befecskendezett cement terjedésének pontos és részletgazdag ábrázolása érdekében. Erre a célra leggyakrabban az angiográfiás berendezéseket használják.
 

3. ábra. Percutan vertebroplastica során készített röntgenfelvételek 

A thoracalis XI. csigolyatestbe percutan transpedicularis behatolásból bevezetett csontbiopsziás tű látható (a és b). Csontcementtel feltöltött thoracalis XI. csigolya PA képe (c). A thoracalis XII. csigolya további kompressziójának megelőzése érdekében ennek vertebroplasticáját is elvégeztük (d) 

 

A műtét végezhető szedálás alatt helyi érzéstelenítésben, de amennyiben a beteg általános állapota úgy kívánja - erős fájdalmai vannak vagy egy ülésben három vagy több szegmentum kezelését tervezzük - általános anesztézia válhat szükségessé. A beteg a műtőasztalon hason fekszik, a csontbiopsziás tűt röntgenátvilágítás alatt a pediculusokon keresztül a csigolyatest elülső harmadába vezetjük [3. a) és b) ábra]. A tű megfelelő elhelyezése után adott esetben venogram készíthető, ez előre jelezheti a cement (PMMA) lehetséges terjedésének útját (21). Az esetek többségében azonban e nélkül is biztonsággal elvégezhető a percutan vertebroplastica (5, 10, 12, 22). A csontcement bizonyos fokig sugárelnyelő tulajdonságú, de biztonságos ábrázolásához valamilyen adalékanyag, leggyakrabban bárium-szulfát hozzáadása szükséges. A megfelelő tűpozíció elérése után a csontcementet folyamatos röntgenátvilágítás alatt lassan befecskendezzük, vigyázva arra, hogy a csigolyatest kontúrjait ne haladja meg. Az egyenes transpedicularis behatolásból végzett befecskendezés az esetek többségében csak a csigolyatest adott felének feltöltésére elegendő, a test teljes plasztikájához általában a másik oldalról is be kell hatolni [3. c) és d) ábra]. Ferde transpedicularis vagy parapedicularis módszerrel a csigolyatest egy oldalról is feltölthető (23), így a beavatkozás ideje jelentős mértékben rövidül, a beteget ért terhelés pedig csökken. Általában egy csigolya kezelése egy óránál kevesebb időt vesz igénybe.

A műtét után monitorozni kell a vitális paramétereket és a neurológiai státust. A beteg legalább három órán át a hátán fekszik, majd fokozatosan mobilizálható. A behatolásból adódó fájdalom általában 1-2 nap alatt megszűnik, de szükség esetén fájdalomcsillapítókkal csökkenthető. A befecskendezett csontcement eloszlásának pontos tisztázása érdekében kétirányú gerinc-röntgenfelvétel készíthető és/vagy CT-vizsgálat végezhető. A betegek általában már másnap hazabocsáthatók.
 

Eredményesség

A nem túl hosszú múltra visszatekintő percutan vertebroplastica hatékonyságáról szóló retrospektív és prospektív vizsgálatok és a tapasztalatok egyértelműen azt mutatják, hogy a rövid és hosszú távú eredmények egyaránt kiválóak: a betegek körülbelül 90%-ánál szignifikánsan és tartósan csökken a fájdalom (24-27). A hatás már a műtét napján érzékelhető, és az esetek jelentős részében a beteg már másnap panaszmentessé válik. Egy 1997-ben közölt vizsgálatban azt tapasztalták, hogy a betegek 90%-ánál már közvetlenül a kezelés után szignifikánsan csökkent a fájdalom (6). Egy másik vizsgálatban az esetek 97%-ában a műtét után 24 órával szignifikáns javulást tapasztaltak, és az átlagosan 22 hónapos követés során a betegek 93%-ánál ez tartósnak bizonyult (27). Egy nagy esetszámú vizsgálatban azt találták, hogy a betegek 63%-ánál csökkent a narkotikumok és fájdalomcsillapítók használata, és a betegek 51%-ának javult a járóképessége és mobilitása; összesen 74%-uk szerint a percutan vertebroplastica szignifikánsan megváltoztatta az életminőségüket, és egyikük állapota sem lett rosszabb a műtét után (14). Egy kisebb esetszámú vizsgálatban 95%-ban tapasztaltak jelentős vagy mérsékelt állapotjavulást a percutan vertebroplastica hatására (28). Déramond és munkatársai az esetek 90%-ában azonnali és kiváló hatást értek el a vertebroplasticával, és ez a követés során is tartós maradt (13). A hatásosságot illetően tehát egyöntetűen kiváló eredményekről beszélhetünk.

A gyors fájdalomcsillapító hatás hátterében elsősorban a csigolyastabilizáló hatás áll. A fájdalmat a törésfelszínek mikromozgásai okozzák, a periosteumban lévő fájdalomérző receptorok állandó ingerlésével (10, 11, 13). A csontcement a megszilárdulás után stabilizálja az összeroppant csigolyatestet, így megszűnnek a mikromozgások (5, 7, 10). Ezáltal mechanikailag stabil és a törés gyógyulásához biológiailag is alkalmas környezet jön létre. A percutan vertebroplastica hatására nő a csigolya ellenálló képessége és keménysége, ez egy bizonyos beadott térfogaton túl már nem függ a csontcement mennyiségétől (10, 11, 19, 29). A percutan vertebroplastica után az érintett csigolya nem roppan tovább; gyakran a kezelt csigolyatest magasságának növekedése is tapasztalható (30). A fájdalomcsökkenés hátterében egy másik mechanizmus is szerepet játszhat: a csontcement megszilárdulása hőtermeléssel jár, és a felszabaduló hő hatására károsodnak a receptorok (5,
10, 12).
 

Szövődmények

Osteoporosisos csigolyatörések kezelésében a percutan vertebroplastica biztonságos beavatkozásnak tekinthető, a nemzetközi tapasztalatok szerint szövődmények körülbelül 1-3%-ban fordulnak elő (5, 12, 13, 14, 27). Szövődmény jelentkezhet a tű bevezetésekor, a csontcement befecskendezése kapcsán, valamint a kísérő betegségek következtében (12). A tű bevezetésével járó kockázatok közé tartozik a gyök és a durazsák sérülése, továbbá a csigolyatest zárólemezeinek sérülése; ez főként nagyon súlyos csontritkulás esetén fenyeget, amikor a röntgenátvilágítás alatt a csigolya határai nem pontosan vagy alig azonosíthatók. A cement befecskendezése kapcsán kicsorgás fordulhat elő az epiduralis térbe, a gyökcsatornába, a paravertebralis vénákba és a corticalishiányon keresztül a csigolya köré vagy a canalis spinalisba (31, 32). Az epiduralis térbe és a gyökcsatornába kicsorgó cement részben kompressziós, részben hőhatás révén okozhat idegi károsodást (32-34). A cement kicsorgásából adódó enyhe neurológiai szövődmények - ezek többsége radicularis fájdalom formájában nyilvánul meg - konzervatív kezelésre általában jól reagálnak (12, 14). A súlyos idegrendszeri szövődmények veszélye miatt azonban nagyon fontos az azonnal rendelkezésre álló idegsebészeti háttér (33). A szegmentális vénákba kiáramló csontcement tüdőembóliát okozhat (35, 36). A cementkicsorgás összefüggésben áll a befecskendezett mennyiséggel (37), ugyanakkor a fájdalomcsillapító hatás és a csigolya ellenálló képességének rendeződése nem függ ettől (11, 29, 38), más szóval a befecskendezett csontcement térfogata az eredményességet nem fokozza, de a szövődményarányt növeli.
 

Saját tapasztalatok

A percutan vertebroplasticát intézetünkben 1999-ben alkalmaztuk először agresszív csigolyahemangiomában; 2002 júliusa óta az osteoporosisos kompressziós töréseket rendszeresen kezeljük ezzel a módszerrel. Az elmúlt egy évben összesen 10 betegnél 25 vertebroplasticát végeztünk (betegenként átlagosan 2,5, egy ülésben maximum négy csigolyát kezeltünk). A fájdalom változását 10 pontos vizuális analóg skála alapján értékeltük. A betegeket a beavatkozás után - több lépésben végzett kezelés esetén az utolsó műtétet követően - legalább három hétig követtük. A fájdalomátlag 8 pontról (szélső értékek: 4-10 pont) a műtét utáni első kontrollvizsgálatig 1,77 pontra (0-4 pont) csökkent. A fájdalom minden esetben legalább 2 ponttal enyhült, de észleltünk 10 pontos csökkenést is. A témával kapcsolatos közleményeknek megfelelően azt tapasztaltuk, hogy a kezelésre jól reagáló betegek esetében a fájdalom már a műtét utáni napon jelentős mértékben csökken, majd a következő napokban tovább enyhül. A kezelés után a betegek többsége visszanyerte mobilitását, tartása kiegyenesedett, életminősége jelentős mértékben javult. A betegek átlagosan 48 órát töltöttek a kórházban.

Az összesen 25 kezelt csigolyából egy esetben tapasztaltunk cementkicsorgásból adódó szövődményt, az intervertebralis résbe kiáramló csontcement következményeként az alatta lévő csigolya felső zárólemeze beroppant és a műtét után néhány nappal a fájdalom felerősödött. Később ezen a csigolyán is vertebroplasticát végeztünk, ezt követően a panaszok fokozatosan enyhültek. Súlyosabb szövődményt nem tapasztaltunk. Eredményeink megfelelnek a nagyobb esetszámú vizsgálatokban tapasztalt értékeknek.
 

Összefoglalás

A percutan vertebroplastica minimálisan invazív eljárás. Kiválóan alkalmas a konzervatív módszerekre nem reagáló kompressziós csigolyatörések kezelésére. Azonnali és hatékony; lényegében alternatíva nélküli megoldást nyújt annak a nagy populációnak, amelyet a csontritkulás talaján csigolyatörést szenvedett betegek képeznek. Megfelelő tapasztalattal és körültekintéssel viszonylag kis kockázattal végezhető; a betegek számára nem jelent túl nagy megterhelést. Jelentős mértékben javítja az életminőséget és a mobilitást, ezek közvetlen és közvetett következményeivel együtt. A betegek mozgékonyságának javulása kétségtelenül tovább növeli az amúgy is nagyobb töréskockázatot; azonban ki ne vállalná ezt - különösen annak tudatában, hogy egy újabb fájdalmas csigolyatörés ismét kezelhető vertebroplasticával.
 
Irodalom

  1. Lin DMD, Gailloud P, Kieran JM. Percutaneous vertebroplasty in benign and malignant disease. Neurosurgery Quarterly 2001;11(4):290-301.
  2. Poór G. Az osteoporosis népegészségügyi jelentősége Magyarországon. Népegészségügy 1999;80(5):41-3.
  3. Horváth Cs, Lakatos P, Marton I, Bors K, Poór Gy, Holló I, és a MOOT vezetősége. Ajánlás az osteoporosis és más metabolikus csontbetegségek diagnosztikájára 2003-ban. Ca és Csont 2002;5(3):58-66.
  4. Gehlbach SH, et al. Hospital care of osteoporosis-related vertebral fractures. Osteoporos Int 2003;14(1):53-60.
  5. Mathis JM, et al. Percutaneous vertebroplasty: a developing standard of care for vertebral compression fractures. Am J Neuroradiol 2001;22(2):373-81.
  6. Jensen ME, et al. Percutaneous polymethylmethacrylate vertebroplasty in the treatment of osteoporotic vertebral body compression fractures: technical aspects. Am J Neuroradiol 1997;18(10):1897-904.
  7. Perry PN, Caragine LP, Dowd FC. Percutaneous vertebroplasty: an emerging therapy for vertebral compression fractures. Seminars In Neurology 2002;22(2):149-55.
  8. Tamayo-Orozco J, et al. Vertebral fractures associated with osteoporosis: patient management. Am J Med 1997;103(2A):44S-48S; discussion 48S-50S.
  9. Galibert P, et al. Preliminary note on the treatment of vertebral angioma by percutaneous acrylic vertebroplasty. Neurochirurgie 1987;33(2):166-8.
  10. Barath K, et al. Percutaneous vertebroplasty: methods, indications, results. Orv Hetil 2002;143(44):2469-77.
  11. Belkoff SM, et al. The biomechanics of vertebroplasty. The effect of cement volume on mechanical behavior. Spine 2001;26(14):1537-41.
  12. Deramond H, Mathis JM. Vertebroplasty in osteoporosis. Semin Musculoskelet Radiol 2002;6(3):263-8.
  13. Deramond H, et al. Percutaneous vertebroplasty with polymethylmethacrylate. Technique, indications, and results. Radiol Clin North Am 1998;36(3):533-46.
  14. Amar AP, et al. Percutaneous transpedicular polymethylmethacrylate vertebroplasty for the treatment of spinal compression fractures. Neurosurgery 2001;49(5):1105-14; discussion 1114-5.
  15. Kaufmann TJ, et al. Age of fracture and clinical outcomes of percutaneous vertebroplasty. AJNR Am J Neuroradiol 2001;22(10):1860-3.
  16. Maynard AS, et al. Value of bone scan imaging in predicting pain relief from percutaneous vertebroplasty in osteoporotic vertebral fractures. AJNR Am J Neuroradiol 2000;21(10):1807-12.
  17. Do HM. Magnetic resonance imaging in the evaluation of patients for percutaneous vertebroplasty. Top Magn Reson Imaging 2000;11(4):235-44.
  18. Gaughen JR Jr, et al. Lack of preoperative spinous process tenderness does not affect clinical success of percutaneous vertebroplasty. J Vasc Interv Radiol 2002;13(11):1135-8.
  19. Berlemann U, et al. Adjacent vertebral failure after vertebroplasty. A biomechanical investigation. J Bone Joint Surg Br 2002;84(5):748-52.
  20. Jensen ME, Kallmes DF, Short JG, et al. Percutaneous vertebroplasty does not increase the risk of adjacent vertebral fracture - a retrospective study (Abstract). Proceedings of the 38th Annual Meeting of the American Society of Neuroradiology, Atlanta, GA, 2000. April 2000 p. 4-5.
  21. McGraw JK, et al. Predictive value of intraosseous venography before percutaneous vertebroplasty. J Vasc Interv Radiol 2002;13(2 Pt 1):149-53.
  22. Vasconcelos C, et al. Is percutaneous vertebroplasty without pretreatment venography safe? Evaluation of 205 consecutives procedures. AJNR Am J Neuroradiol 2002;23(6):913-7.
  23. Kim AK, et al. Unilateral transpedicular percutaneous vertebroplasty: initial experience. Radiology 2002;222(3):737-41.
  24. Zoarski GH, et al. Percutaneous vertebroplasty for osteoporotic compression fractures: quantitative prospective evaluation of long-term outcomes. J Vasc Interv Radiol 2002;13(2Pt1):139-48.
  25. Cortet B, et al. Percutaneous vertebroplasty in the treatment of osteoporotic vertebral compression fractures: an open prospective study. J Rheumatol 1999;26(10):2222-8.
  26. Grados F, et al. Long-term observations of vertebral osteoporotic fractures treated by percutaneous vertebroplasty. Rheumatology (Oxford) 2000;39(12):1410-4.
  27. McGraw JK, et al. Prospective evaluation of pain relief in 100 patients undergoing percutaneous vertebroplasty: results and follow-up. J Vasc Interv Radiol 2002;13(9Pt1):883-6.
  28. Barr JD, et al. Percutaneous vertebroplasty for pain relief and spinal stabilization. Spine 2000;25(8):923-8.
  29. Tohmeh AG, et al. Biomechanical efficacy of unipedicular versus bipedicular vertebroplasty for the management of osteoporotic compression fractures. Spine 1999;24(17):1772-6.
  30. Hiwatashi A, et al. Increase in vertebral body height after vertebroplasty. AJNR Am J Neuroradiol 2003;24(2):185-9.
  31. Yeom JS, et al. Leakage of cement in percutaneous transpedicular vertebroplasty for painful osteoporotic compression fractures. J Bone Joint Surg Br 2003;85(1):83-9.
  32. Lee BJ, Lee SR, Yoo TY. Paraplegia as a complication of percutaneous vertebroplasty with polymethylmethacrylate: a case report. Spine 2002;27(19):E419-22.
  33. Ratliff J, Nguyen T, Heiss J. Root and spinal cord compression from methylmethacrylate vertebroplasty. Spine 2001;26(13):E300-2.
  34. Harrington KD. Major neurological complications following percutaneous vertebroplasty with polymethylmethacrylate: a case report. J Bone Joint Surg Am 2001;83-A(7):1070-3.
  35. Chen HL, et al. A lethal pulmonary embolism during percutaneous vertebroplasty. Anesth Analg 2002;95(4):1060-2, table of contents.
  36. Jang JS, Lee SH, Jung SK. Pulmonary embolism of polymethylmethacrylate after percutaneous vertebroplasty: a report of three cases. Spine 2002;27(19):E416-8.
  37. Ryu KS, et al. Dose-dependent epidural leakage of polymethylmethacrylate after percutaneous vertebroplasty in patients with osteoporotic vertebral compression fractures. J Neurosurg 2002;96(Suppl1):56-61.
  38. Liebschner MA, Rosenberg WS, Keaveny TM. Effects of bone cement volume and distribution on vertebral stiffness after vertebroplasty. Spine 2001;26(14):1547-54.


Percutaneous vertebroplasty in the treatment of osteporotic vertebral compression fractures

Percutaneous vertebroplasty is a minimally invasive procedure that is increasingly applied for the treatment of osteoporotic compression fractures.

The authors discuss its indications, patient selection criteria, the issue of diagnostic imaging, the technique of the procedure, its potential complications, review the literature on post-procedure pain relief, and briefly present their own experience in the treatment of osteoporotic fractures. Vertebroplasty is indicated for patients with severe, persistent, often incapacitating focal back pain not responding to standard medical therapy, which is related to the collapse of one or more vertebral bodies. Patients selected carefully by the clinical symptoms and the imaging studies usually respond promptly to the treatment, experience significant pain relief, improvement of the quality of life, and an increase in mobility. Vertebroplasty is a safe procedure with relatively low complication rates. The potential neurological complications, however, necessitate an instantly available neurosurgical background.

Correspondence: dr. Kulcsár Zsolt, National Institute of Neurosurgery, Budapest,
1145 Budapest, Amerikai út 57. (Hungary) E-mail: kulcsarzsolt@freemail.hu

percutaneous vertebroplasty, osteoporosis, vertebral compression fractures