EGYÉB KÖZLEMÉNY
  
Nemzeti törésmegelőző és kockázatjavító program
Szakmai összefogás az osteoporosis talaján kialakult
ismételt csonttörések megelőzéséért, a törést szenvedett betegek kivizsgálásáért és hatékony védelméért
Somogyi péter, Lakatos Péter, Poór Gyula, Horváth Csaba és a MOOT vezetősége 
 
 
 
 


dr. Somogyi Péter: Semmelweis Egyetem, ÁOK, Ortopédiai Klinika
dr. Lakatos Péter, dr. Horváth Csaba: Semmelweis Egyetem, ÁOK, I. Belgyógyászati Klinika
dr. Poór Gyula: Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet
 
Levelezési cím: dr. Somogyi Péter, Semmelweis Egyetem, ÁOK, Ortopédiai Klinika, 1113 Budapest, Karolina út 27.

Ca és Csont 2003;6 (1): 22-29.

Érkezett: 2003. április 18.
Elfogadva: 2003. május 4.



ÖSSZEFOGLALÁS

A népbetegségnek számító osteoporosis típusos töréseinek megelőzése létfontosságú, mivel - különösen a csípőtáji és a csigolyatesttörések - emelkedett mortalitással járnak. A beteg a törések következtében gyakran elveszti önállóságát és hospitalizációra szorul. Noha ismerjük az osteoporosis jelentőségét, az osteoporosisos betegeknek csak 10%-át kezelik gyógyszerrel. Magyarországon 900 000 beteg él csontritkulással, közülük mintegy 130-150 000 beteget kezelünk. 2003 áprilisától új törésmegelőzési programot indítottunk. A program célja, hogy az osteoporosiscentrumok és a közelükben lévő traumatológiai egységek megvizsgálják a betegeket a radius distalis vége, a proximalis humerus, a csípőtájék, valamint a csigolyatest törése után, a következő törés megelőzése céljából. A Nemzeti törésmegelőző és kockázatjavító program a skóciai glasgow-i példa alapján jött létre, azonban Magyarország az első, ahol ez országos szinten megvalósulhat.

törésmegelőzés, csípőtáji, radius distalis vég törése, proximalis humerus törése, csigolyatesttörés


A  népesség elöregedése következtében a daganatos, a szív- és érrendszeri betegségek mellett robbanásszerűen nőtt a csontritkulás jelentősége is. A 2000. január 1-jével kezdődő évtizedet a WHO a Csont és Ízület Évtizedének nyilvánította, nemzetközi programja 2010-ig az osteoporosisos törések várható növekedésének 25%-os csökkenését irányozta elő. A mozgásszervi betegségek közül az osteoporosis a fejlett országok lakosságának 7-10%-át érinti; társadalmi és anyagi következményei kiemelkedők (1).

Az osteoporosis Magyarországon is népbetegségnek számít, az ennek talaján kialakult csonttörések egyre növekvő társadalmi és gazdasági terhet jelentenek az ország számára. Ezt a tényt ismerte fel az egészségügyi kormányzat; a nemrég meghirdetett Johan Béla népegészségügyi program kiemelt fontosságúnak ítéli meg az osteoporosis felismerési arányának növelését és súlyos következményeinek, a csonttöréseknek a hatékony megelőzését.

Az osteoporosis a csontszövet mennyiségének diffúz fogyatkozásával járó betegség; a csontok mikroarchitektúrája is változik, ezek következtében romlik a csontok szilárdsága és ez csonttörésekhez vezethet (2). A menopauzában levő nők 15-25%-át veszélyezteti osteoporosis. A csonttöréseknek a csontritkulás szempontjából jellemző, típusos helyei vannak. Menopauzát követően a spongiosa csontvesztése dominál, így elsősorban a radius distalis végének törése és a csigolyatestek törései jelentkeznek; az életkor előrehaladtával a corticalis csonttömeg is megfogyatkozik. A csökkenő védekezőreflexek is szerepet játszanak abban, hogy a csípőtáji törések és a proximalis humerustörések akár kis erőbehatásra is bekövetkezzenek.
 

Az osteoporosis egyéni és társadalmi súlya

Az Európai Unióban félpercenként fordul elő egy-egy újabb, az osteoporosissal összefüggésbe hozható csonttörés (3). Statisztikailag minden második nő számolhat azzal, hogy élete hátralévő részében az osteoporosis miatt valamilyen típusos osteoporosisos törést szenvedhet el. 1990-ben a világon 1,6 millió csípőtáji törés történt; a becslések szerint 2050-re 6,3 millió várható (4).

Egy amerikai tanulmányban a csípőtáji törésen átesett betegeket vizsgálták; törésük után hat hónappal 10 betegből öt segítség nélkül képtelen volt öltözni, kilenc segítség nélkül képtelen volt 800 métert gyalogolni, kilenc segítség nélkül képtelen volt félemeletnyi magasságot lépcsőn megtenni. A szövődmények következtében minden hatodik beteg elhunyt.

Csípőtáji törötteket vizsgálva azt találták, hogy az általuk igénybe vett kórházi ágyak száma meghaladja az emlőrák, a szívinfarktus, a krónikus obstruktív légúti betegség és a cukorbetegség ágyigényét. A fájdalom, a testi deformáció, a függetlenség elvesztése meghatározója a betegségnek; az életminőség romlása a mortalitás emelkedésével és a magas betegápolási költségekkel együtt fel kell, hogy hívják a figyelmet a kórkép fontosságára (5, 6).

Ami a költségeket illeti: a csontritkulás - csak a kórházi ellátást tekintve - Európában összességében évente több mint 23 milliárd euró kiadást jelent. A költségeket a drága kórházi ellátás, a nagyobb ágyhasználati igény, a rehabilitáció, a tartós gondozás, az állandó gyógyszerelés egyaránt növeli. Johnell az Európai Unióban átlagosan 7000 dollár költségről számol be (legalacsonyabb Portugáliában: 1900, legmagasabb Nagy-Britanniában: 9300 dollár/fő) a csípőtáji töréseket vizsgálva (7). A nehezen mozgó, gyakran magatehetetlen, mások segítségének kiszolgáltatott idős beteg anyagilag és időráfordításban egyaránt külön problémát jelent a családnak. Külön gondot jelent a törésen átesett betegek rehabilitációja, utógondozása is; ennek minden esetben meg kellene történnie valamilyen formában, azonban a rehabilitációs hálózat túlterheltsége, hiányos kiépítése miatt ez nem valósul meg mindenhol teljes mértékben.

A NORA vizsgálat - a Nemzeti Csontritkulás Kockázat Értékelés (National Osteoporosis Risk Assesssment) elnevezésű tanulmány - az Egyesült Államokban a csontritkulás területén végzett eddigi legnagyobb méretű tudományos vizsgálat: 4236 háziorvosi praxisban 200 160, menopauza utáni (50 éves vagy ennél idősebb) nő csonttömegét és más, csontritkulás-kockázati paraméterét vizsgálta, egy éven át (8).

A NORA tanulmány résztvevői között csak olyan nők találhatók, akiknél még nem diagnosztizáltak csontritkulást, és az elmúlt egy évben nem végeztek csontsűrűségmérést.

A tanulmány szerint a menopauzán túljutott, vizsgált nők csaknem felének alacsony a csonttömege, amely növeli a csonttörések kockázatát. Ők már egy éven belül átlagban kétszer annyi csonttörést szenvedtek el, mint a normális csontsűrűségű társaik. A résztvevők 7%-ánál diagnosztizáltak definitív csontritkulást. Közöttük a csonttörések egy év alatti előfordulási gyakorisága átlagosan négyszer nagyobbnak bizonyult, mint a normális csonttömegűek esetében.

A fokozott kockázatú nők körében a radius distalis vége, a csigolyatest, a borda, a proximalis humerus, illetve a csípőtáj törése kockázatának jelentős emelkedése nem hosszú évek, hanem már mindössze 12 hónap leforgása alatt bekövetkezik!
 

Az osteoporosis eredetű csonttörések hazai jelentősége

Az EVOS tanulmány eredményei alapján hazánkban 600 000 nő és 300 000 férfi él osteoporosissal. Magyarországon évente az osteoporosissal összefüggésbe hozható mintegy 30-40 000 csigolyatesttörést, a radius distalis végének 25-28 000 törését, 15 000 csípőtáji törést (combnyak- és pertrochantertörés) és 8-10 000 proximalishumerus-törést regisztrálnak (9-13). Amíg 1987-ben a csípőtáji törések száma 8000 volt, ez az utóbbi tíz év alatt hazánkban megduplázódott (11). A becslések szerint évente mintegy 2500 beteg veszíti el - a leggondosabb orvosi ellátás ellenére - életét csípőtáji törése után. Az életkor emelkedésével a halálozási arány emelkedik, az idős, legyengült szervezet védekezőképessége csökken, gyakrabban alakulnak ki letális szövődmények (pneumonia, mélyvénás thrombosis, pulmonalis embolia, keringési elégtelenség). A csípőtáji törés utáni mortalitást vizsgálva elmondható, hogy az első fél évben kialakult magasabb érték az egészséges kontrollcsoporthoz képest több éven át megmarad, ez szintén jól mutatja a törés jelentőségét (14).

A radius distalis végének törése után a következő csípőtáji törés kialakulásának kockázata 1,5-2-szeres, a vizsgálatok szerint bármely várható csonttörés bekövetkezte 10 év múlva a vizsgáltak 55%-ánál, 20 év múlva 80%-ánál várható (15-18). A csigolyatest törése után a következő csigolyatesttörés kialakulásának kockázata 8-12-szeres - ugyanis egy csigolyatest törése után ez körülbelül négyszeres, két-három test törése esetén 8-12-szeres -, a csípőtáji törés kialakulásának kockázata 2-2,5-szeres (18-20).

Nagyon fontos a korábban típusos törést elszenvedett betegek kiszűrése, mivel ebben a csoportban a következő törések létrejötte nagyobb gyakorisággal következik be. Egy 50-55 éves, menopauzás nőnél a radius distalis végének törése figyelemfelkeltő kell, hogy legyen egy későbbi csípőtáji törés szempontjából, és totál endoprotézis beültetésekor is gondolni kell arra, hogy a gyengébb csontszerkezet miatt hamarabb lazulhat ki az implantátum is (21).

A korábbi törések megléte mellett az előrehaladott életkor is rizikótényezőt jelent a csonttörés kockázatára nézve, így ma már a csökkent BMD-érték mellett ez is kiemelt szerepet kap, ha gazdaságosan és magas találati arányban szeretnénk megtalálni a csontritkulásos betegeket (22, 23).

Sajnálatos, hogy noha rendelkezésre állnak a csontsűrűség mérésének egyszerű, fájdalommentes eszközei, amelyekkel értékelhető a törési kockázat és megerősíthető a csontritkulás diagnózisa, a betegséget legtöbbször a csonttörés bekövetkeztéig nem ismerik fel. A törést követően csak kevés beteg jut el csontsűrűség-vizsgálatra, és a kezeltek száma is csak töredéke a szükségesnek.

Ezt a paradox helyzetet idáig csak a skóciai Glasgow-ban tudták megoldani. Ebben a városban az itt lakó mintegy 600 000 lakos ellátását négy osteoporosiscentrum végzi, az ortopéd-traumatológus kollégákkal karöltve. Összefogásuk példaértékű, munkájuk eredményeként szinte valamennyi 50 év feletti nő, aki típusos osteoporosisos törést szenved el, eljut csontsűrűség-vizsgálatra és megkapja a kivizsgálás után a gyógyszeres terápiát, amennyiben az szükséges. Azonban ez csak egy város; mi Magyarországon is szeretnénk hasonló eredményeket elérni!

A Magyar Osteoporosis és Osteoarthrologiai Társaság a Nemzeti osteoporosisprogram keretében (24) valósítja meg a csontanyagcsere-betegségben szenvedők ellátását. Az országban 110 osteoporosiscentrumot hoztak létre, ahol erre specializálódott szakorvosok látják el a fokozott kockázatú személyek vizsgálatát, gyógyítását. A helyi osteoporosiscentrumokat regionális, azokat pedig országos centrumok koordinálják. Minden központban több szakterületre specializálódott team működik, így a betegek komplex ellátása biztosított.

A diagnosztikában alapvető szerep jut az oszteodenzitometriás vizsgálatnak, amely egy adott kontrollcsoporthoz hasonlítja a vizsgált személy csontozatát a kérdéses régiókban, különböző mérési technikák felhasználásával. A felhasznált energia típusa szerint vannak ultrahanggal működő és röntgenenergiát felhasználó (SXA, pDEXA, DEXA) készülékek. A mindennapi gyakorlatban a perifériás mérések mellett (radius distalis vége, radius középső corticalis régiója, phalanxok, sarokcsont) jelentős szerepet kapnak a centrális mérések (csigolyatestek, csípőtájék).

A fiatalkori csúcscsonttömeghez képest megadott változás mértéke SD-ben meghatározva adja meg a kérdéses T-score-értéket, amelyet a WHO-definíció szerint osteopeniának (mérsékelten csökkent csonttömeg) tekintünk -1 és -2,5 SD között, és osteoporosisnak (határozottan csökkent ásványianyag-tartalomnak), ha az -2,5 SD alatt van. A lakosság tömeges szűrése helyett költséghatékonyabb és célravezetőbb a fokozott csonttörési kockázatú személyek célzott vizsgálata, a megfelelő szakmai indikációk alapján. Nagyon fontos, hogy a denzitométerrel mért értékek nem adják meg a csonttömegcsökkenés okát; annak tisztázása szükséges, a hypertonia differenciáldiagnosztikai vizsgálatához hasonlóan itt is számos más vizsgálat kell az osteoporosis kórisme kimondásához.
 

A Ne törj! program célja

A program céljai: Az osteoporosis típusos töréseit frissen elszenvedett, fokozott csonttörési kockázatú - a csípőtáj, a radius distalis vége, a proximalis humerus és a csigolyatest kis energiájú trauma hatására vagy spontán bekövetkezett törését elszenvedett - 50 év feletti nők további kivizsgálása osteoporosis irányába: anamnézis felvétele, klinikai vizsgálat, denzitometriás vizsgálat, radiológiai és laboratóriumi vizsgálatok elvégzése (1. ábra).
 

1. ábra. A programban az induláskor részt vevő osteoporosiscentrumok

 

A kiszűrt osteoporosisos betegek körében az ismételt csonttörések megelőzése (felvilágosítás, egyénre szabott, hatékony gyógyszeres kezelés, gyógytorna betanítása, életviteli tanácsadás, a későbbi csonttörés veszélyének csökkentése a beteg otthonában és környezetében).

A program leírása

A résztvevők magukénak érzik a Johan Béla népegészségügyi program mozgásszervi betegségekről szóló fejezetének célkitűzéseit, különös tekintettel az osteoporosis jelenleg igen alacsony felismerési és kezelési arányának emelését, a törött betegek szekunder prevencióját. Az egészségügyi program mozgásszervi alprogramjának vezetője, dr. Poór Gyula támogatásával a Ne törj! program hivatalosan is a népegészségügyi program részeként szervezi meg hazánkban a szakmák összefogásával a betegek hatékony ellátását.

A szakmai felügyeletet a Magyar Osteoporosis és Osteoarthrologiai Társaság (MOOT), a Magyar Ortopéd Társaság és a Magyar Traumatológus Társaság közösen látja el, a MOOT kiemelt koordinatív szerepvállalásával. A program vezetője: dr. Lakatos Péter, a MOOT elnöke; a program koordinátora: dr. Somogyi Péter, a MOOT vezetőségi tagja.

Résztvevők: a frissen törött betegek elsődleges ellátását a traumatológiai, illetve ortopédiai szakambulanciákon, rendelőintézetekben, kórházakban, klinikákon végzik. A cél az, hogy a kontrollvizsgálatra vagy gipszlevételre visszatérő betegek ne vesszenek el, hanem osteoporosis gyanúja esetén a traumatológiai/ortopédiai ambulanciákról kapjanak beutalót a helyi osteoporosisközpontba, további kivizsgálás céljából.

A program sikere szempontjából kritikus, hogy a traumatológiai/ortopéd ambulanciák és a területükön működő osteoporosiscentrumok szerves funkcionális egységet alkossanak a törött betegek osteoporosis irányú kivizsgálása céljából. Ezeket a lokális funkcionális egységeket nevezzük törésmegelőzési egységeknek (TME).

Törésmegelőzési egységek: 14 budapesti és mintegy 40 vidéki egység, ahol az ortopédiai-traumatológiai osztályok közvetlen környezetében osteoporosiscentrum is található. Így a betegek vizsgálata egy intézeten belül, a beteg számára könnyen és gyorsan megvalósulhat, hosszabb utazás és időveszteség nélkül. Ezáltal javítható a compliance, és a betegek nagyobb számban vehetnek részt a vizsgálatokon.

Miért van szükség a TME-re? Számos külföldi vizsgálat és hazai tapasztalat bizonyította, hogy a típusos osteoporosisos törés felismerését követően a betegnél nem mérik a csontsűrűséget, nem vizsgálják ki és nem állítanak be gyógyszeres terápiát. A mozgásszervi intézetekben dolgozó szakemberek túlterheltek. Csak úgy remélhetünk eredményt a beutalás módjában, ha adminisztrációjukat csökkentve várjuk el azt. További probléma jelenleg a magyarországi rendszerben az is, hogy a bentfekvő betegek számára az Országos Egészségügyi Pénztár (OEP) ismeretlen - szakmailag nem indokolható - okból nem támogatja az oszteodenzitometriás (ODM-) vizsgálatot.

A TME feladata, hogy az egység akut törést kezelő részén - a traumatológiai és/vagy ortopédiai osztályon - jelentkező törött beteget juttassa a TME-hez tartozó, "következő törést megelőző" részre, az osteoporosiscentrumba, ahol elvégzik a szükséges diagnosztikai lépéseket, és szükség esetén beállítják a megfelelő terápiát (2. ábra).
 

2. ábra. A betegek ellátása a Ne törj! programban

 

A beteget egy betegtájékoztatónak is megfelelő lappal utalják be - megkönnyítve ezzel az amúgy is túlterhelt traumatológus/ortopéd szakorvosok munkáját -, amelyen a beutaló orvos pecsétje és az intézeti kód feltüntetése is szükséges. A beteg ezzel jelentkezik a helyi osteoporosiscentrumban, ahol elvégzik ODM-vizsgálatát.

A beteg a centrumban leadja az általa kitöltött kérdőívet. A kérdőív a beteg számára készült tájékoztatófüzetben található. A füzetből a betegek lényeges kérdésekről informálódhatnak, hiszen a túlterhelt orvosok nem tudnak hosszasan és részletesen beszélgetni velük a további csonttörés-megelőzési lehetőségekről. Ezt a kérdőívet otthonában, nyugodt körülmények között ki tudja tölteni, válaszol az osteoporosis kockázati tényezőire vonatkozó kérdésekre, ezáltal megkönnyíti az osteoporosiscentrumban dolgozó szakorvos munkáját.

A fenti eljárás révén a kivizsgálást követően a beteg indokolt esetben rövid idő alatt megkaphatja a töréscsökkentő gyógyszeres kezelést és szakvéleményt, amelyen részletezve látható osteoporosisának és csonttörési kockázatának valamennyi tényezője, az életmód-változtatási javaslatokkal és terápiás tanácsokkal együtt.

A vizsgálatokra ambuláns formában kerül sor, így azok finanszírozást kapnak. Minden osteoporosiscentrumban van lehetőség táplálkozási tanácsadásra és gyógytorna betanítására is; rendelkezésre állnak - a sikeres törésmegelőzés érdekében - az ideális otthon kialakítására vonatkozó segédanyagok is (1. táblázat).
 

1. táblázat. Törésmegelőzési egységek (TME) Magyarországon
TME, Trauma (Ortopédia) Centrum
Osteoporosiscentrum
Városi Önkormányzat, Erzsébet Kórház
3981 Sátoraljaújhely, Mártírok u. 9.
Rendelőintézet
3950 Sárospatak, Komenius u. 20.
Diósgyőri Kórház
3520 Miskolc, Kórház u. 1. 
Diósgyőri Kórház
3520 Miskolc, Kórház u. 1. 
Szabolcs-Szatmár-Bereg Jósa András Kórház
4400 Nyíregyháza, Szent István u. 68.
Szabolcs-Szatmár-Bereg Jósa András Kórház
4400 Nyíregyháza, Szent István u. 68.
Területi Kórház
4700 Mátészalka, Kórház u. 2-4.
Területi Kórház
4700 Mátészalka, Kórház u. 2-4.
Felső Szabolcsi Kórház
4600 Kisvárda, Árpád u. 2.
Felső Szabolcsi Kórház
4600 Kisvárda, Árpád u. 2.
Megyei Önkormányzat Kórháza
Traumatológia
6000 Kecskemét, Nyíri u. 38.
Megyei Önkormányzat Kórháza
Reumatológiai Szakrendelés
6000 Kecskemét, Akadémia krt. 64. 
Toldy Ferenc Kórház-Szakrendelő
Traumatológia
2700 Cegléd, Törteli u. 1-3. 
Toldy Ferenc Kórház-Szakrendelő
Reumatológiai Szakrendelés
2700 Cegléd, Ady E. u. 7.
Hetényi Géza Kórház, Traumatológia
5000 Szolnok, Tószegi u. 21.
Hetényi Géza Kórház-Rendelőintézet
5000 Szolnok, Hősök tere 2-4.
Városi Kórház-Rendelőintézet, Traumatológia
6100 Kiskunfélegyháza, Fadrusz J. u. 4.
Városi Kórház-Rendelőintézet, Reumatológia
6100 Kiskunfélegyháza, Korond u. 5. 
Erzsébet Kórház, Traumatológia
5100 Jászberény, Szelei u. 2.
Erzsébet Kórház, Reumatológia
5100 Jászberény, Szelei u. 2.
Kátay G. Kórház, Traumatológia
5300 Karcag, Zöldfa u. 48.
Kátay G. Kórház, Szülészet-Nőgyógyászat
5300 Karcag, Zöldfa u. 48.
Városi Kórház, Sebészet
2750 Nagykőrös, Fáskert u. 1.
Városi Kórház, Reumatológia
2750 Nagykőrös Fáskert u. 1.
Petz Aladár Megyei Kórház, Traumatológia
9024 Győr, Vasvári P. utca 2.
Győri Központ
9024 Győr, Vasvári P. utca 2.
Erzsébet Kórház, Traumatológia
9400 Sopron, Győri út 15.
Soproni központ
9400 Sopron, Győri út 15.
Gróf Eszterházy Kórház, Sebészeti Osztály
8500 Pápa, Jókai út 5-9.
8500 Pápa, Jókai út 5-9.
Keszthelyi Városi Kórház, Sebészet/Traumatológia
8380 Hévíz, Ady E. út 2.
Szent András Kórház
8360 Keszthely, Dr. Schulhof V. út 1.
Markusovszky Kórház, Baleseti Sebészet
9700 Szombathely, Markusovszky u. 3.
Szombathelyi Központ
9700 Szombathely, Markusovszky u. 3.
Zala Megyei Kórház, Traumatológia
8900 Zalaegerszeg, Zrínyi út 1.
Zalaegerszegi Központ
8900 Zalaegerszeg, Zrínyi út 1.
Semmelweis Egyetem, Ortopédiai Klinika
1113 Budapest, Karolina u. 27.
Semmelweis Egyetem, Ortopédiai Klinika
1113 Budapest, Karolina u. 27.
Szent János Kórház, Ortopédia-Traumatológia Osztály
1125 Budapest, Diósárok u. 1.
Szent János Kórház, Osteoporosiscentrum
1125 Budapest, Diósárok u. 1.
Semmelweis Egyetem, Kútvölgyi Klinikai Tömb
Ortopédia
1125 Budapest, Kútvölgyi u. 4.
Semmelweis Egyetem, Kútvölgyi Klinikai Tömb
Osteoporosiscentrum
1125 Budapest, Kútvölgyi u. 4.
Uzsoki Utcai Kórház, Ortopéd Traumatológiai Osztály
1145 Budapest, Mexikói u. 63-64.
Zuglói Szakrendelő Osteoporosiscentrum
1146 Budapest, Hermina u. 7.
Budapest, XIV. kerületi szakrendelő
Jókai út
Károlyi Sándor Kórház, Traumatológia
1043 Budapest, Árpád u. 126.
Károlyi Sándor Kórház, Osteoporosiscentrum
1043 Budapest, Görgey A. u. 30.
Kenézy Gyula Kórház, Traumatológia
4012 Debrecen, Bartók B. u. 2-26.
DEOEC, Női Klinika
Debrecen, Nagyerdei krt. 98.
Kenézy Gyula Kórház, Traumatológia
4012 Debrecen, Bartók B. u. 2-26.
Kenézy Gyula Kórház, Reumatológia
4012 Debrecen, Bartók B. u. 2-26.
Réthy Pál Kórház, Traumatológia
Békéscsaba, Gyulai út 18.
Réthy Pál Kórház, Reumatológia
Békéscsaba, Gyulai út 18.
Pándy Kálmán Kórház, Traumatológia
Gyula, Semmelweis u. 1.
Pándy Kálmán Kórház, Reumatológia
Gyula, Semmelweis u. 1.
Területi Kórház, Traumatológia
Berettyóújfalú, Orbán B. tér 1.
Területi Kórház, Reumatológia
Berettyóújfalu, Orbán B. tér 1.
Országos Traumatológiai Intézet
1081 Budapest, Fiumei út 17.
Országos Traumatológiai Intézet
1081 Budapest, Fiumei út 17.
Fővárosi Merényi Kórház, Traumatológiai Osztály
1097 Budapest, Gyáli út 17-19.
Fővárosi Szent István Kórház
1096 Budapest, Nagyvárad tér 1.
Szakorvosi Rendelőintézet, Traumatológia
2085 Pilisvörösvár, Fő út 188.
Szakorvosi Rendelőintézet
2085 Pilisvörösvár, Fő út 188.
Szent Lázár Kórház
3100 Salgótarján, Füleki út 64.
Szent Lázár Kórház
3100 Salgótarján, Füleki út 64.
Dunakeszi Szakrendelő
2120 Dunakeszi Fő út 75.
Dunakeszi Szakrendelő
2120 Dunakeszi Fő út 75.
Budapest XVI. Kerületi Szakrendelő
1165 Budapest, Jókai út 3.
Budapest XVI. Kerületi Szakrendelő
1165 Budapest, Jókai út 3.
Markhot Ferenc Megyei Kórház, Traumatológi Osztály
3300 Eger, Széchenyi u. 27-29. 
Markhot Ferenc Megyei Kórház, Traumatológi Osztály
3300 Eger, Széchenyi u. 27-29. 
Albert Schweitzer Kórház
3000 Hatvan, Balassi Bálint u. 16. 
Albert Schweitzer Kórház
3000 Hatvan, Balassi Bálint u. 16.
Városi Szakorvosi Rendelőintézet
3400 Mezőkövesd, Széchenyi u 8.
Megyei Reuma Kórház
3400 Mezőkövesd, Fülemüle u. 2.
Városi Kórház, Kazincbarcika
3700 Kazincbarcika, Május 1. út 56.
Városi Kórház, Kazincbarcika
3700 Kazincbarcika, Május 1. út 56.
BAZ Megyei Kórház
3526 Miskolc, Szentpéteri kapu 72-76. 
Szent Ferenc Kórház
3529 Miskolc, Csabai Kapu 42.
Központi Honvédkórház, Traumatológia
1134 Budapest, Róbert K. krt. 44.
Központi Honvédkórház
Osteoporosiscentrum-reumatológia
1134 Budapest, Róbert K. krt. 44.
Csepeli Weiss Manfréd Kórház, Traumatológia
1211 Budapest, Déli u. 2.
XXI. Kerületi Polgármesteri Hivatal Egészségügyi Szolgálata
Szakrendelő-reumatológia
1212 Budapest, Áruház tér. 8.
Szent Borbála Kórház, Traumatológia
2800 Tatabánya, Dózsa Gy. u. 77.
Szent Borbála Kórház, Osteoporosiscentrum
2800 Tatabánya, Dózsa Gy. u. 77.
Vaszary Kolos Kórház, Traumatológia
2500 Esztergom, Petőfi u. 26-28.
Vaszary Kolos Kórház
Osteoporosiscentrum-Reumatológia
2500 Esztergom, Petőfi u. 26-28.
Fejér Megyei Szent György Kórház
8000 Székesfehérvár, Seregélyesi u. 3.
Fejér Megyei Szent György Kórház
8000 Székesfehérvár, Pintér K. u. 4.
Tolna Megyei Önkormányzat Kórháza
7100 Szekszárd, Béri Balogh Á. u. 5-7.
Tolna Megyei Önkormányzat Kórháza
7100 Szekszárd, Béri Balogh Á. u. 5-7.
Veszprém Megyei Önkormányzat
Csolnoky Ferenc Kórház-Rendelőintézet
8200 Veszprém, Kórház u. 1.
Veszprém Megyei Önkormányzat
Csolnoky Ferenc Kórház-Rendelőintézet
8200 Veszprém, Kórház u. 1.
Szent Pantaleon Kórház
2400 Dunaújváros, Korányi S. 4-6.
Szent Pantaleon Kórház
2400 Dunaújváros, Szórád 39.
Marcali Város Önkormányzat Kórház-Rendelőintézet
8701 Marcali, Széchenyi u. 17-21.
Marcali Város Önkormányzat Kórház-Rendelőintézet
8701 Marcali, Széchenyi u. 17-21.
Kaposi Mór Megyei Kórház
7400 Kaposvár, Tallián Gy. u. 20-24.
Kaposi Mór Megyei Kórház
7400 Kaposvár, Tallián Gy. u. 20-24.
Pécsi Orvostudományi Egyetem, Traumatológiai Centrum
7632 Pécs, Akác u. 1-3.
Pécsi Orvostudományi Egyetem, Osteoporosiscentrum
7624 Pécs, Szigeti u. 12.
Siófok Város Kórház
8600 Siófok, Semmelweis u. 1.
Siófok Város Kórház
8600 Siófok, Semmelweis u. 1.
Városi Önkormányzat Kórház-Rendelőintézet
Nagyatád,
Városi Önkormányzat Kórház-Rendelőintézet
Nagyatád,
SZTE Traumatológiai Klinika
Szeged, Semmelweis u. 6.
SZTE Traumatológiai Klinika
Szeged, Semmelweis u. 6.
Bajai Kórház, Traumatológia
6500 Baja, Rókus u. 10.
Bajai Kórház, Traumatológia
6500 Baja, Rókus u. 10.
Kiskunhalasi Kórház, Traumatológia
6400 Kiskunhalas, Dr. Monspart L. u. 1.
Kiskunhalasi Kórház, Traumatológia
6400 Kiskunhalas, Dr. Monspart L. u. 1.
Makó Kórház-Szakrendelő
6900 Makó, Kórház u. 2.
Makó Kórház-Szakrendelő
6900 Makó, Kórház u. 2.
Szentes-Területi Kórház, Traumatológia
6600 Szentes, Sima Ferenc u. 44-52.
Szentes-Területi Kórház, Traumatológia
6600 Szentes, Sima Ferenc u. 44-52.
Jávorszki Ödön Kórház, Traumatologia
2600 Vác, Argenti Döme tér 1.
Jávorszki Ödön Kórház, Traumatologia
2600 Vác, Argenti Döme tér 1.
Városi Önkormányzat Kórháza, Traumatologia
5900 Orosháza, Könd u 59.
Városi Önkormányzat Kórháza, Traumatologia
5900 Orosháza, Könd u 59.
Városi Kórház-Rendelőintézet, Traumatologia
7200 Dombóvár, Kórház u. 29.
Városi Kórház-Rendelőintézet, Traumatologia
7200 Dombóvár, Kórház u. 29.
Magyar Imre Kórház, Traumatologia-Ortopédia
8200 Ajka, Korányi Frigyes u. 1.
Magyar Imre Kórház, Traumatologia-Ortopédia
8200 Ajka, Korányi Frigyes u. 1.
Péterfy Kórház-Rendelőintézet
Traumatológia-Reumatológia (SE Traumatológiai Tanszéke)
1076 Budapest, Péterfy S. u. 8.
Péterfy Kórház-Rendelőintézet
Traumatológia-Reumatológia (SE Traumatológiai Tanszéke)
1076 Budapest, Péterfy S. u. 8.
 

A TME-hez a MOOT által megszervezett úton jutnak el a különböző beutalást és vizsgálatot megkönnyítő kérdőívek, majd az összegyűjtést követően feldolgozzák azokat.
 

Összefoglalás

A népességen belül egyre emelkedik az időskorúak aránya; ez maga után vonja a fokozott kockázatnak kitett csoportok lélekszámának gyarapodását. A csontritkulásban szenvedő betegek száma az elkövetkezendő 50 évben valószínűleg megduplázódik, az ezzel kapcsolatos költségek is jelentősen nőnek majd.

Az osteoporosis következménye a csonttörés; azonban a csípőtáji törés, a radius distalis végi törése, a humerus proximalis törése után a legtöbb esetben nem végeznek oszteodenzitometriás vizsgálatot, a betegek nem jutnak osteoporosiscentrumba.

A manuális szakemberek - ortopéd és traumatológus orvosok - túlterheltek. Munkájukat jelentősen könnyítve várható csak el, hogy minden, 50 év feletti, kis energiájú traumára bekövetkezett típusos osteoporosisos törést szenvedett nőbeteget eljuttassanak ODM-vizsgálatra.

Mivel a csonttörést szenvedett betegek adják a legnagyobb találati arányú populációt, korai kiszűrésükkel és kezelésükkel csökkenthető a refracturák kialakulása, a mortalitás és morbiditás létrejötte. Gazdasági, etikai, erkölcsi szempontból is prioritást kell kapnia ellátásuknak, precíz kivizsgálásuknak.

A program célja, hogy a manuális szakmában dolgozó ortopéd és traumatológus kollégák és az oszteológusok karöltve, együtt segítsenek e törött betegeken, és megelőzzük az ismételt csonttöréseket.

Az ismételt törés sikeres megelőzését követően tervezhetjük meg a korai elsődleges prevenciót is. Ezt már születésünktől fogva kellene megvalósítani ahhoz, hogy fiatalkori csúcscsonttömegünk maximális értéket érjen el. Azonban ez szintén nem valósult meg egy országban sem, összlakossági szinten, minden korcsoportra kiterjedően, szervezett formában. Ígéretesnek tűnnek a lakosság bevonásával folytatott kezdeményezések - a betegklubok és szervezetek gyógytorna-, mozgásnépszerűsítő kampányai, programjai, a helyes, kalciumban dús vegyes étrend alkalmazása, a D-vitamin optimális bevitele, a törésmegelőzés lehetőségei a lakásokban -, ez utóbbiakban az Osteoporosis Betegek Magyarországi Egyesülete kíván segítséget nyújtani a jövőben a Ne törj! program betegei számára, a szakmai társaságokkal karöltve. Fontosnak érezzük a további csonttörést megelőző hatékony gyógyszeres kezelés mellett a betegek mindennemű felvilágosítását, mivel a balesetek kétharmada a betegek otthonában következik be. A lakások bizonyos részeinek átalakításával, segédeszközök használatával a csonttörések akár 50%-kal is csökkenthetők. A programban is kiemelt szerepet szentelünk a társbetegségeknek - hallás- és látászavar, szédülés, hypotoniás izomzat, ingadozó vércukor- és vérnyomásszint -, így ezekre is felhívjuk a résztvevők figyelmét (25, 26).

A Ne törj! program kezdete: 2003. április. Terveink szerint 2004 tavaszán-nyarán már rendelkezhetünk adatokkal az osteoporosis típusos töréseit elszenvedett, 50 év feletti nőkről..
 
Irodalom

  1. Cooper C, et al. Epidemiology of Osteoporosis. Osteoporos Int 1999;Suppl2:S2-S8.
  2. NIH Consensus Development Panel on Osteoporosis Prevention. Diagnosis and Therapy. JAMA 2001;285:785-95.
  3. Delmas P, Fraser M. European Union challenges member states to fight the Silent Epidemic' of Osteoporosis. Eurohealth 1998;4:1-3.
  4. Melton III LJ, et al. How many women have osteoporosis? JBMR 1992;7(9):1005-10.
  5. Lippuner K, et al. Incidence and direct medical Costs of hospitalizations due to osteoporotic fractures in Switzerland. Osteoporosis Int 1997;7:414-25.
  6. Lips P, et al. Quality of life in patients with vertebral fractures: Validation of the Quality of Life Questionnaire of the European Foundation for Osteoporosis (QUALEFFO). Osteoporosis Int 1999;10:150-60.
  7. Johnell O, et al. Socioeconomic burden of fractures: today and in the 21st century. Am J Med 1997;103(2A):20S-6.
  8. Siris ES, et al. Identification and fracture outcomes of undiagnosed low bone mineral density in postmenopausal women. Results from the National Osteoporosis Risk Assessment. JAMA 2001;286:2815-22.
  9. Poór Gy. Az osteoporosis és az idősebb kori törések epidemiológiai vonatkozásai. Orv Hetil 1992;133:1695-701.
  10. Poór Gy. Az osteoporosis, a csigolyadeformitások és a csípőtáji femurtörések epidemiológiai vonatkozásai. Habilitációs tézisek. Budapest: 1998.
  11. Somogyi P, et al. Az osteoporosis eredetű csontttörések számának becslése Magyarországon. Ca és Csont 2000;3(3):111-7.
  12. Kazár Gy, Szepesi A, Manninger J. A csípőtáji combtörések epidemiológiája, gyógyítási és rehabilitációs problémái. Orv Hetil 1987;128:1505-8.
  13. Szepesi A, Salamon A, Kazár Gy. A combcsont proximalis és az alkar distalis vége töréseinek incidenciája (A Vas megyei felmérés eredményei nemzetközi összehasonlításban). Magyar Traumatológia 1991;34:201-7.
  14. Meyer HE, et al. Factors associated with mortality after hip fracture. Osteoporosis Int 2000,11:228-32.
  15. Cuddihy MT, et al. Forearm fractures as predictors of subsequent osteoporotic fractures. Osteoporosis Int 1999;9:469-75.
  16. Mallmin H, et al. Fracture of the distal forearm as a forecaster of subsequent hip fracture: a population based cohort study with 24 years follow up. Calcif Tissue Int 1993,52:269-72.
  17. Lauritzen JB, et al. Radial and humeral fractures as a predictors of subsequent hip, radial or humeral fractures in women, and their seasonal variation. Osteoporosis Int 1993;3:133-7.
  18. Klotzbuecher CM, et al. Patients with prior fractures have an increased risk of future fractures: a summary of the literature and statistical synthesis. J Bone Miner Res 2000;15:721-39.
  19. Black DM, et al. Prevalent vertebral deformities predict hip fractures and new vertebral deformities but not wrist fractures. Study of Osteoporotic Fractures Research Group. J Bone Miner Res 1999;14:821-8.
  20. Lindsay R, et al. Risk of new vertebral fracture in the year following a fracture. JAMA 2001;285:320-3.
  21. Bucsi L, Lakatos J, Szendrői M, Somogyi P. Az osteoporosis mint rizikótényező az ortopéd sebészetben. Ca és Csont 1998;1(3-4):105-10.
  22. Kanis JA, et al. Prediction of fracture from low bone mineral density measurements overestimates risk. Bone 2000;26:387-91.
  23. Melton LJ, et al. Osteoporosis and the risk of hip fracture. Am J Epidemiol 1986;124:254-61.
  24. Poór Gy, et al. A Nemzeti Osteoporosis Program irányelvei. Orv Hetil 1995;136(53):2913-8.
  25. Kazár Gy, Gaál P, Kósa J, Barzó M. Az otthoni balesetek jelentősége. Magyar Traum 1994;3:263-70.
  26. Kazár Gy, Bauer O, Kósa J, Pestessy J. Időskori balesetek. Orv Hetil 1996;137:1245-9.


National Fracture Prevention and Risk Reduction Programme

Prevention of fractures due to osteoporosis is of crucial importance given the high mortality associated with these fractures, especially with those of the hip and vertebrae. Patients with fractures often lose their independence or require institutionalization. Osteoporosis is a special disease in that even though its public health significance is well known only 10% of patients are medically treated. There are 900,000 patients with osteoporosis in Hungary, out of which about 130,000 to 150,000 are currently treated. In April 2003 a new fracture prevention programme was launched. The aim of the programme is to prevent subsequent fractures in patients with fractures of the distal radius, proximal humerus, hip and vertebrae by thorough examination, risk assessment and therapy if necessary in the osteoporosis centres and in the traumatological units associated with them. The National Fracture Prevention and Osteoporosis Risk Reduction Programme has been adapted from Glasgow, Scotland, and is the first of its kind that aims to cover a whole country.

Correspondence: dr. Somogyi Péter: Semmelweis University, Faculty of Medicine, Department of Orthopedy, 1113 Budapest, Karolina út 27.

fracture prevention, hip fracture, distal radius fracture, proximal humerus fracture, vertebral fracture