SZAKMAI AJÁNLÁSOK
Ajánlás az osteoporosis prevenciójára, az osteoporosisos beteg rehabilitációjára
  
dr. Bors Katalin, dr. Bálint Géza, dr. Szekeres László
  
és a MOOT vezetősége:
Bálint Géza, Balogh Ádám, Bors Katalin, Forgács Sándor, Genti György, Holló István, Kiss László, Marton István, Poór Gyula, Somogyi Péter, Szekanecz Zoltán, Szekeres László, Szűcs János, Takács István, Tamási László
(Magyar Osteoporosis és Osteoarthrologiai Társaság)
 
 
 


Ca és Csont 2002;5 (3): 93-96.

Magyarországon körülbelül 900 000 osteoporosisos beteget tartunk számon. A nő-férfi arány 2:1. Osteoporosis következtében évente körülbelül 30 000 csigolyatörést és több mint 51 ezer "egyéb törést" tartunk számon. Az 51 000 törésből 15 000 csípőtáji törés. A gyógyszeres terápia mérlegelésekor a költség-hatékonyság szempontjait figyelembe véve is kiemelten szerepel a fokozott rizikójú betegcsoport kiválasztása [csökkent BMD (T-score -2,5 alatt), az alacsony testsúly, a korábbi osteoporosissal kapcsolatos törés, az életkor, a szérum (vizelet) magas kollagénkeresztkötés-koncentrációja, a kortikoszteroidterápia, a tartós immobilizáció]. A fenti felsorolás egyértelműen jelzi a prevenciós tevékenység hangsúlyosabbá tételének szükségességét, és az osteoporosisos beteg szükség szerinti intézményes rehabilitációjának magas szinten végzendő megszervezését.
 

1. A fogyatékossági folyamat
 

1. ábra. A fogyatékossági folyamat WHO-értelezése

2 ábra. A fogyatékossági folyamat fogalmai osteoporosis esetén

ADL: activity of daily living: mindennapi élettevékenység

 

A fogyatékossági folyamat WHO szerinti értelmezését az 1. ábra mutatja. A fogyatékossági folyamatban szereplő fogalmak (károsodás, tevékenység, részvétel) meghatározását folyamatábra szemlélteti (2. ábra).
 

2. Prevenció

2.1. Primer prevenció

Az elsődleges megelőzés a károsodás megakadályozását célozza. A csúcscsonttömeg (peak bone mass) 30 éves korig alakul ki. A kialakulását befolyásoló összetevők:

A csúcscsonttömeget előnyösen befolyásoló tényezők: egészséges életmód, (táplálkozás: kellő kalcium- és D-vitamin-bevitel, rendszeres testedzés, dohányzás- és alkoholmentes életmód).

Primer mozgásprevenció

Célja a csúcscsonttömeg kialakítása és megőrzése. Módszere: a gerinc megengedhető maximális axialis terhelése, az izomtömeg fejlesztése, amely arányos a csonttömeggel.
 
Posztprimer mozgásprevenció

Nőknél 25-30 éves kortól 45-50 éves korig, a maximális csonttömeg kialakulásától a premenopauzáig. Legalább napi egy óra testedzés - axialis terheléssel járó sportokkal, amelyek a gerinc és a medence csonttömegét növelik.
 

2.2. Szekunder prevenció

A másodlagos megelőzés akkor jön szóba, ha már fennáll a károsodás; a fogyatékosság kialakulását előzi meg. Eszközei: korai kezelés, szűrés, foglalkozási tanácsadás, megfelelő munka biztosítása, a befolyásolható rizikótényezők kiiktatása (dohányzás, alkoholizmus, kávéabúzus, elégtelen kalcium-, fehérje- és vitaminellátottság, mozgásszegény életmód).

Szekunder mozgásprevenció

Célja a további csontvesztés megelőzése. Lényeges, hogy a csontvesztés mértéke ne érje el a törési küszöböt. A csontvesztést befolyásoló tényezők: életkor, genetika, étkezési és életmódbeli szokások, endokrin tényezők, egyéb (például gyógyszerindikáció). Módszerei: kocogás (legalább 8-10 km hetente) és szakember által kontrollált súlyemelés, gerinctorna.
 

2.3. Tercier prevenció

Harmadlagos megelőzés esetén a már fogyatékos beteg rokkantságát akadályozzuk meg. Eszközei: gyógytorna, munka- és pszichoterápia, az önellátás gyakoroltatása, segédeszköz-ellátás, a közösség és a család nevelése, közlekedési-építészeti megoldások, lakásátalakítás (akadálymentes környezet), a motiváció elősegítése.

Tercier mozgásprevenció

Célja a gerincdeformitások kialakulásának, illetve romlásának megelőzése, az elesések megakadályozása, a beteg aerobkapacitásának javítása vagy legalábbis megtartása. Módszere: axialis terhelés a törési küszöb értéke alatt; sík terepen napi fél-másfél óra séta, gyógytornász által összeállított mozgásprogram egyéni vagy kiscsoportos formában.
 

3. Kezelés

A prevenció szakaszában már szükséges a megfelelő kalciumbevitel a maximális csúcscsontömeg eléréséhez. Fokozott figyelmet igényel, hogy a túlzott kalciumbevitel patológiás következményekkel járhat (l. a terápiás ajánlást). A prevenciós D-vitamin-pótlást illetően a gyermekoszteológia szabályai irányadóak.

A korai terápia a szekunder prevenció szakaszában jelenik meg: szükség szerinti gyógyszeres kezelés (l. Ajánlás az életkorral járó osteoporosisok gyógyszeres kezelésére). Terápiás választásunkban az evidence based medicine szabályait kell követni. Csigolyatörés(ek) gyógyszeres kezelésénél SERM és biszfoszfonát, a csípőtáji törések kockázatának megelőzésére biszfoszfonátok, a szekunder prevenció későbbi szakaszában - férfiaknál és nőknél egyaránt - a kalcitoninterápia jön szóba. Ez a terápiás hatás irodalmi adatok szerint férfi osteoporosisban is érvényesül. Folyamatban lévő, törési végpontú vizsgálatnál a tibolon is ígéretes lehetőség. Bázisterápiaként szolgál a kalcium- és D-vitamin-pótlás (tabletta és ital formájában); az egyéb terápiás lehetőségek (hormonpótló készítmények, fluoridok, anabolikus androgének) egyéni terápiás megfontolásként jönnek szóba.

A tercier prevenció terápiás módszerei 4/a 7.7.pontban leírtakkal megegyeznek.
 

4. Rehabilitáció

Az orvosi rehabilitáción azt a tevékenységet értjük, amelyet az orvostudomány saját eszközeivel (diagnosztika, terápia, prevenció, gondozás) nyújt a fogyatékosnak, rokkantnak, hogy meglévő képességeik fejlesztésével önállóságukat részben vagy egészben visszanyerjék, beilleszkedjenek a családba, a munkahelyre, a társadalomba. Lényege tehát a meglévő funkciók és teljesítőképesség pontos megítélése, kompenzatorikus fejlesztése és tréningje.
 

4.1. Károsodás, fogyatékosság, rokkantság mérése

A károsodás biológiai tesztekkel mérhető:

A fogyatékosság funkcionális tesztekkel mérhető: A rokkantság genetikus életminőség-skálákkal mérhető: 4.2. Az orvosi rehabilitáció indikációi 4.3. A rehabilitáció célja 4.4. Orvosi rehabilitáció

- Gyógyszeres terápia

Fájdalomcsillapítók, izomlazítók, antidepresszánsok és egyéb kiegészítő gyógyszerek, osteoporosis ellenes gyógyszerek (l. Ajánlás az életkorral járó osteoporosisok gyógyszeres kezelésére). A rehabilitáció szempontjából érdemes hangsúlyozni a kalcitoninterápia kedvező fájdalomcsillapító hatását és a D-vitamin-terápia extrasceletalis hatását is. Az aktivált D-vitamin alkalmazása a sokszor időskorú, beszűkült vesefunkciójú betegeknél gyakoribb, mint a primer és szekunder prevenció időszakában.

- Rehabilitációs célú műtétek

- Fizioterápia

Legfontosabb hatásai a mozgásszervekre: fájdalomcsillapítás, hyperaemia elérése, izomlazítás, izomerősítés, a vénás és lymphás keringés javítása, kontraktúraoldás.

- Pszichoterápia

- Foglalkoztató terápia

- Segédeszközök

4.5. Foglalkozási rehabilitáció (betegek átképzése, munkaterületi kiképzés)
 

4.6. Szociális rehabilitáció
 

4.7. A rehabilitáció szintjei és színhelyei

Optimális esetben az osteoporosisos beteg rehabilitációja 70%-ban lakóközösségi szinten, 20%-ban szakrendelői szinten, 10%-ban kórházi szinten végezhető:

 

4.8. Az orvosi rehabilitáció humánerőforrás-szükséglete

Rehabilitáció csak teammunkában valósítható meg. Osteoporosisos beteg rehabilitációja során tevékenykedő, lehetséges teamtagok: