Tisztelt Kollégák, Kedves Olvasók!
dr. Horváth Csaba
 
 
 

dr. Horváth Csaba, főszerkesztő

Ca és Csont 2002;5 (3): 56-57.


Lapunk bár nem túl koros, mégis többféle hagyomány hordozója már. Ezek egyike, hogy immáron negyedik éve tesszük közzé a Magyar Osteoporosis és Osteoarthrologiai Társaság (MOOT) szakmai ajánlásait a metabolikus osteopathiák felismeréséről és kezeléséről. Bárha minél több szakmai szervezet adna megfelelő - és rendszeresen korszerűsített - vezérfonalat tagjai kezébe a betegellátáshoz! A bizonyítékokon alapuló orvoslás korában a MOOT az elsők között készítette el ajánlásait, amelyek a tagság igényeinek szolgálata mellett referenciaként hasznosultak az egészségügyi irányítók és finanszírozók kezében. A szakma és az igazgatás egyeztetései során elért szervezési és finanszírozási eredmények nemegyszer alapultak éppen ezeken az irányelveken. Mindezeken túl a Ca és Csont azért is örvend ezek rendszeres közlésének, mert az évek során köteteinkben megjelent, egységes formátumú irányelvek szakmánk fejlődését is dokumentálják, egyfajta orvostörténeti forrásanyagként.

A múlt évben a korábbi ajánlások csupán frissítődtek, 2003-ra azonban a MOOT teljesen új irányelveket készített. A már megszokott módon külön fejezet foglalkozik a diagnosztika, s külön szöveg a terápia kérdéseivel. Mindkettőben jelentős változásokat hozott az elmúlt esztendő. A diagnosztika alapvető gondolkodásmódja ugyan nagyrészt ugyanaz még, mint korábban, a szakma azonban megkezdte a felkészülést a nemzetközi együttműködésben formálódó új diagnosztikus gondolkodásmódra. Ennek alapja az a felismerés, hogy miközben osteoporosisa igen sok embernek van, csonttörés csupán e betegek negyedénél fordul elő, márpedig a csontritkulás jelentőségét a beteg és a társadalom számára egyaránt a törések adják. A metabolikus osteopathiák rendkívüli elterjedtsége és költségigénye miatt a szakma világszerte elemezni kényszerült, hogy mely betegcsoportok kezelése teremt a költségekkel arányos előnyöket a társadalom számára, illetve a mellékhatásokkal arányos előnyöket a beteg számára. Még a leggazdagabb országokban sincs lehetőség minden osteoporosisos beteg kezelésére, de nem is szükséges: kezelésre elsősorban azok szorulnak, akik a nélkül nagy valószínűséggel szenvednének el csonttörést. Másként kifejezve: a diagnosztikus és az intervenciós küszöbérték szétválasztása vált szükségessé.

Az osteoporosis felismerésének alapeszköze kétségkívül a denzitometria marad. E fogalom azonban egyre tágul, a csonttömeget objektíven mérő fotonabszorpciós eljárások mellé már a napi gyakorlatban is felsorakoztak a csont szerkezetét és anyagi minőségét megítélő módszerek, amelyeket az ajánlás részletesen tárgyal. Az intervenció elhatározásának viszont a törési kockázat megítélésén kell alapulnia, miközben e fogalom az utóbbi két évben átértelmeződött. A relatív törési rizikó már a múlté, az úgynevezetzt "life-time risk" használatát is növekvő kritika kíséri. Mindezek helyett a tízéves abszolút törési kockázat mértékének meghatározása vált gyakorlati céllá. A nemzetközi medicina igen nagy erőket mozgósított annak érdekében, hogy ezt a fogalmat a mindennapi ellátásban használható intervenciós (terápiás) küszöbértékké formálja. E munka első elemei már közlésre kerültek és a 2003-as év vezető kongresszusain várhatóan konszenzus alakul ki gyakorlati bevezetése körül. A diagnosztikus ajánlás legfontosabb újdonsága éppen az, hogy erre a közeli fejleményre készíti fel olvasóit, miközben ma még a T-score-határértékek érvényesek a kezelés elindításában.

A terápiás ajánlás is számos új elemet tartalmaz. Ilyen például a biszfoszfonátok palettájának bővülése és a toleranciát javító új adagolási formák bevezetése, a kalcitonin esetében a kedvező mellékhatásprofil és a fájdalomcsillapító hatás előtérbe kerülése, az ösztrogénreceptort szelektíven ingerlő új szerek megjelenése. A szerkesztő e bevezető rovatában már többször kárhoztatta a D-vitamin-hiány elégtelen felismerését a hazai gyakorlatban, így jelentős fejleményként ajánlja az Olvasó figyelmébe a D-vitamin-kezelés térnyerését az ajánlásban, s ebben az aktivált D-metabolitok - megfelelő feltételekkel körülírt - visszatérése is örvendetes fejlemény. Az utóbbi hónapok fejleményeire reagálva a legtöbb teret a hormonpótló kezelés kapta a 2003-as irányelvekben, itt is rögzítve a MOOT azon véleményét, amelyet a Ca és Csont korábbi számában részletesen ismertettünk. Minthogy a szakmai ajánlásnak a gyakorlatban elérhető módszerekre kell szorítkoznia, így kényszerűen kimaradtak a parathormon analógjaival gyarapodó anabolikus csontkezelés eredményei, lévén e szerek nálunk még nem hozzáférhetők.

A korábbi gyakorlatot követve külön ajánlás készült a másodlagos osteoporosisokra, amelyek közül a hyperparathyreosissal és a szteroid okozta osteopathiával foglalkozó részek érdemelnek különös figyelmet. Ugyancsak önálló anyag foglalkozik a férfiak osteoporosisával. Ennek kezelésében fontos előrelépés a biszfoszfonátok és a kalcitonin jó hatását bizonyító nemzetközi és hazai adatsorok megjelenése, amelyek a hazai terápiás gyakorlatban is tükröződnek.

A MOOT-ajánlások legújabb eleme kétségkívül a gyermekkori kalcium- és csontmetabolizmus betegségeiről szóló irányelv. Szubdiszciplínánk hazai kibontakozása évek óta gyarapodó érdeklődést keltett a gyermekorvos kollégákban, elsősorban az endokrinológiával foglalkozók körében. Ezt az érdeklődést a Ca és Csont is ösztönözte. Többéves szakmai munka eredményeként gyermekoszteológiai munkacsoportok fejlődtek ki hazánkban, amelyekkel még teljesebbé tehető az osteoporosis centrumhálózati ellátása. A MOOT 2002-es kongresszusán önálló gyermekszekció prezentálta az e téren folyó szakmai tevékenységet, s e szekció vezető szereplői foglalták össze nézeteiket a gyermekkor kalcium- és csontbetegségeinek legcélszerűbb ellátásáról. A felnőttek gyógyításához szokott Olvasó tanulságos alfejezeteket talál az ajánlásban a csontfejlődés szempontjairól és zavarairól éppúgy, mint a gyermekcsontnak a felnőttétől igencsak eltérő vizsgálómódszereiről. Az egészében hézagpótló irányelv talán legizgalmasabb része a perinatalis kalciumeltérések tárgyalása. A gyermekek csontbetegségeinek kezelése is nagyon eltér a felnőttekétől: gyakorlati alkalmazást megengedő adatok D-vitaminnal és egyes hormonokkal ismeretesek, az antireszorptív terápia értelmezése a gyermekkorban még távolról sem egyértelmű.

Jelen számunk szerkesztési okokból nem tartalmaz külön anyagként megjelenő MOOT-híreket, így ezúttal néhány információ közlését a szerkesztő vállalta e bevezetőben. A járóbeteg-ellátásban új tevékenységi kódok és ezek alkalmazásáról új szabálykönyv jelent meg, amely változásokat hozhat bizonyos tevékenységek elszámolhatóságában egyes egészségügyi szakmákban. E változások a metabolikus osteopathiák ellátását is érintik, ezért a MOOT egyeztetést kezdeményezett az irányítóval, s ennek eredményeit következő számunkban közölni fogjuk. Jelentős változások keletkeztek a denzitometria végzésének szabályaiban is: a szabálykönyv rögzíti az azonos napon több csonton is elvégezhető mérés lehetőségét, viszont azonos módszerrel végzett mérést osteoporosisban csak évente egyszer enged elszámolni. Ennek gyakorlati konzekvenciáiról a Denzitometria Munkacsoport készít ajánlást. A szabályozás örömteli része, hogy sem a csontsűrűségmérés, sem az alapvető laboratóriumi vizsgálatok finanszírozási szintje nem csökkent. A szerkesztő - tudatosan vállalva az ismétlés vádját - külön hangsúlyozza, hogy a D-vitamin-ellátottságot tükröző 25-OH-D3 szérumszintjének mérését is változatlanul jól finanszírozzák: e vizsgálat gyakoribb végzésének tehát anyagi akadálya nincs, hasznossága pedig a hazai betegellátásban igen nagy lenne. A társaság közlendőinek sorában említendő még a jövő évi Oszteológiai Kongresszus, amelynek első meghirdetését az Olvasó megtalálja e számunkban.

Végezetül, a szerkesztő hálás kötelessége, hogy tisztelettel és nevük felsorolásával fejezze ki köszönetét mindazoknak, akik az elmúlt évben lektori munkásságukkal segítették a Ca és Csont szakmai színvonalának fenntartását.

Egy szakmai lap olvasása mindig munka, még ha - reményeink szerint - olykor kellemes és szellemet szórakoztató is. Az ünnepek közeledtével emellé jó pihenést, feltöltődést és csendes, szép napokat kíván Olvasóinak

Budapesten, 2002. novemberében

dr. Horváth Csaba
főszerkesztő



A Ca és Csont előző évi számaiban megjelent tudományos közleményeinek szaklektorai:

dr. Balogh Ádám
dr. Bély Miklós
dr. Borvendég János
dr. Czirják László
dr. Hodinka László
dr. Horváth Katalin
dr. Kiss József
dr. Laczi Ferenc
dr. Lakatos Péter
dr. Ligeti Erzsébet
dr. Mészáros Szilvia
dr. Morava Endre
dr. Perner Ferenc
dr. Péter Ferenc
dr. Romics Imre
dr. Romics László
dr. Szekeres László
dr. Szűcs János
dr. Takács István
dr. Temesvári Péter
dr. Tomsits Erika
dr. Tóth Edit
Vargha Péter