EREDETI KÖZLEMÉNYEK
A vesekőbetegség magyarországi epidemiológiai helyzete a fekvőbeteg-morbiditási adatok alapján
dr. Siller György, dr. Páldy Anna, dr. Nádor Gizella, dr. Vincze István, Zsámbokiné Bakacs Márta, dr. Pintér Alán, dr. Horváth Csaba
 
 
 
 


dr. Siller György: Fővárosi Önkormányzat Károlyi Sándor Kórház és Rendelőintézet/Károlyi Sándor Hospital and Out-patients' Clinicdr. Páldy Anna, dr. Nádor Gizella, dr. Vincze István, Zsámbokiné Bakacs Márta, dr. Pintér Alán: Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos Környezet-egészségügyi Intézete/"Fodor József" National Center for Public Health, National Institute
dr. Horváth Csaba: Semmelweis Egyetem, ÁOK, I. Belgyógyászati Klinika/Semmelweis University, Faculty of Medicine, 1st Department of Internal Medicine
Levelező szerző: dr. Siller György: Károlyi Sándor Kórház, Urológiai Osztály, 1047 Budapest, Baross utca 69-71. (Hungary) E-mail: siller@mail.inext.hu

Ca és Csont 2002;5 (1-2): 37-41.

Érkezett: 2002. március 20.
Elfogadva: 2002. október 11.



ÖSSZEFOGLALÁS

CÉLKITŰZÉS - A szerzők a vesekőbetegség kórházi fekvőbeteg-ellátási eseményei alapján vizsgálták a morbiditás különbségeit Magyarországon, terület, nem és életkor szerint.

BETEGEK ÉS MÓDSZER - Leíró epidemiológiai vizsgálatot végeztek, térinformatikai elemzőmódszer alkalmazásával. A 2000 fő lakosságú településnagyságig összevont településeken a vesekő-morbiditás országos átlagtól való eltérését vizsgálták az indirekt standardizálással számolt, standardizált morbiditási hányados számolásával. Az országos szinttől való eltérést a c 2 -próbával ellenőrizték.

EREDMÉNYEK - 1997-99 között, a 0-100 éves korcsoportban, nemi bontás nélkül, szignifikáns megbetegedési többlet igazolható Zala,Vas, Nógrád, Bács-Kiskun megyében. A férfiak és nők aránya 1/0,98. A legjelentősebb morbiditási többlet a 35-64 éves korcsoportban észlelhető, ez nőknél a 65 feletti korosztályra is áttevődik.Tízezer kórházi kibocsátásra átlagosan 158,33 vesekőbeteg adódott.

KÖVETKEZTETÉS - A fekvőbeteg-morbiditási adatok alapján szignifikáns mértékű területi különbség igazolható. A nemek aránya az irodalmi adatoktól eltérően közel azonos. A feltárt területi, nem és életkor szerinti különbségek okainak tisztázása további vizsgálatokat igényel.

nephrolithiasis, epidemiológia


A vesekőbetegség prevalenciája világszerte növekszik. Egy Minnesotában végzett vizsgálat szerint 1950-1970 között a vesekőbetegség korspecifikus prevalenciája férfiaknál 100/100 000, nőknél 36/100 000-rel növekedett. Ezen adatok alapján a férfiaknál 12%, nőknél 5% az esélye annak, hogy valakinek 70 éves korára vesekőbetegsége lesz (1). Az egyes földrajzi területek között lényeges különbségek állnak fenn. Egy Amerikai Egyesült Államokban végzett, négyezer 40-75 év közötti lakosra kiterjedő vizsgálat szerint, a közép-atlanti régióban 13%-kal, az északnyugati régióban 31%-kal kisebb a vesekőbetegség kialakulásának kockázata, mint a délkeleti régiókban (2).

Nagy-Britanniában - és más európai országokban is - az elmúlt 25 évben a vesekőbetegség kezdetének időpontja eltolódott a fiatal, 20 év alatti korosztály irányába (3).

Az irodalomban szereplő tanulmányok általában kisebb kohorszvizsgálatok, illetve egyéb, elsősorban onkológiai vizsgálatokhoz csatoltan végzett megfigyelésekről szólnak. A legtöbb epidemiológiai elemzés a vesekőbetegség kórházi ellátási eseményeihez kapcsolódik. Több közlemény foglalkozik a vesekőbetegség különböző intrinszik [életkor (4), nem (5), családi öröklődés (6-8), rassz (9)], extrinszik [földrajzi, klimatikus viszonyok (10, 11), a fogyasztott víz mennyisége és minősége (11), foglalkozás (12), étkezési, diétás szokások (13, 14), szociális helyzet] rizikófaktoraival.

Magyarországon a vesekőbetegség tekintetében átfogó vizsgálatot nem végeztek, a korábbi közleményekben kisebb betegcsoportok adatait retrospektíven dolgozták fel. Jelen tanulmányunkban, amely a vesekőbetegség hospitalizációs adatain alapul, a következő fő kérdésekre kerestük a választ:

Betegek és módszerek

Vizsgálati módszer és statisztikai analízis

Vizsgálatunk során a vesekőbetegség (BNO: N20-N23) morbiditását elemeztük az 1997-1999 közötti időszakban, a Gyógyinfok kórházi betegfelvételi adatbázisa alapján, az esetek multiplikációjának kiszűrésével. A vizsgálatban minden vesekőbetegség diagnózist figyelembe vettünk, bármilyen pozícióban szerepelt. A morbiditást összesítve és nemi, valamint korcsoportos bontásban is vizsgáltuk a 2000 fős lélekszámig összevont településszinten, a standardizált morbiditási hányados (SMH) segítségével. A vesekőbetegség szempontjából az országos átlagtól szignifikánsan eltérő, kedvezőtlen SMH >1, és a kedvező SMH <1 területekből kialakított régiókat térképeken ábrázoltuk. Az országos átlagtól való eltérés szignifikanciáját khi2-próbával vizsgáltuk. Szignifikánsnak ítéltük az eltérést p<0,05 szintnél. A térképes ábrázolásnál nem a pontos SMH-adatokat, hanem annak öt kategóriáját jelenítettük meg (az országos átlagnál szignifikánsan alacsonyabb; az országos átlagnál alacsonyabb; az országos átlaggal megegyező; az országos átlagnál magasabb; az országos átlagnál szignifikánsan magasabb).

Az országos, helységenkénti koréves populációs adatok - a megfelelő időtartamra vonatkozóan - a BM Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatal adatbázisából származnak.

A standardizált morbiditási hányados az elemzett népességcsoportban a ténylegesen regisztrált megbetegedés és a várható megbetegedések hányadosaként a következő képlet alapján számolható:

 

A várható megbetegedések számát az országos korspecifikus morbiditás és a vizsgált terület évközepi lakónépességének szorzata adta meg.
 

Eredmények

Nem és kor szerinti bontás nélkül szignifikáns megbetegedési többlet észlelhető a Dunántúlon Zala, Somogy és Baranya megyében, az Alföldön Bács-Kiskun, Jász-Nagykun-Szolnok, Békés megye jelentős területén, valamint Nógrád megyében (1. ábra).
 

  
1. ábra. A vesekőbetegség (BNO: N20-N23) morbiditásának területi megoszlása Magyarországon, kor és nemi bontás nélkül 0-100 éves korig (1997-1999)
 

A férfiak szignifikáns megbetegedési többlete figyelhető meg Nógrád, Jász-Nagykun-Szolnok, Bács-Kiskun, Csongrád, Békés, valamint a Dunántúlon Zala, Baranya megye nagyobb, Komárom-Esztergom megye kisebb területén. Mérsékelt területi halmozódás figyelhető meg még néhány megyében, elsősorban Somogy megye déli és Tolna megye nyugati részén (2. ábra).
 

2. ábra. A vesekőbetegség (BNO: N20-N23) morbiditásának területi megoszlása Magyarországon férfiaknál 0-100 éves korig (1997-1999)

3. ábra. A vesekőbetegség (BNO: N20-N23) morbiditásának területi megoszlása Magyarországon nőknél 0-100 éves korig (1997-1999)

A nők esetén a vesekőbetegség területi halmozódása még több megyében figyelhető meg (3. ábra).

Férfiaknál a 35-64 éves korcsoportban találtuk a legnagyobb területű szignifikáns megbetegedési többletet, Zala, Bács-Kiskun és Nógrád megyében minden korcsoportban magasabb volt a morbiditás. A 35-64 és a 64 év feletti korcsoportban ezenkívül Jász-Nagykun-Szolnok, Komárom-Esztergom, Somogy, Tolna és Baranya megyében találtuk szignifikánsan magasabbnak a megbetegedések számát.

A Dunántúl jelentős részén (Győr-Moson-Sopron, Veszprém, Fejér megye), az ország északkeleti részén (Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves megye), valamint Budapesten az átlagnál szignifikánsan alacsonyabb morbiditást észleltünk (1. táblázat).
 

1. táblázat. A vesekő-morbiditás alakulása Magyarország megyéiben a férfiak körében (1997-1999) 

* p < 0,05; ** p < 0,01; *** p < 0,001

2. táblázat. A vesekő-morbiditás alakulása Magyarország megyéiben a nők körében (1997-1999) 

* p < 0,05; ** p < 0,01; *** p < 0,001

Nőknél szignifikánsan magasabb megbetegedési többlet igazolódott a 35-64 és 65 év feletti korcsoportban Vas, Zala, Komárom-Esztergom, Jász-Nagykun-Szolnok, Bács-Kiskun, Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, illetve Tolna, Fejér és Hajdú-Bihar megyében.

Az átlagnál szignifikánsan alacsonyabb morbiditást találtunk Győr-Moson-Sopron, Veszprém, Fejér, Borsod-Abaúj-Zemplén, Békés megyében, valamint - a férfiakhoz hasonlóan - Budapesten (2. táblázat).
 

Megbeszélés

Az általunk ismert irodalom szerint Magyarországon eddig még nem végeztek a vesekőbetegség incidenciáját és prevalenciáját feltáró, egész országra kiterjedő epidemiológiai vizsgálatot (15). A morbiditási vizsgálatokat világszerte elsősorban a kórházi ellátási események alapján végzik, mivel ezek a legmegbízhatóbb adatbázisok. Ennek megfelelően például az Amerikai Egyesült Államokban 1990-ben ezer kórházi kezelésből 7-10 esetet a vesekövesség indokolt (16). A vesekövesség prevalenciája azonban ennél valószínűleg magasabb, hiszen csak a szimptómás vesekövek egy része esetén válik szükségessé a fekvőbeteg-ellátás. Másrészt a szociális-gazdasági fejlettség függvényében nagy különbség mutatkozik a különböző országok között abban, hogy milyen eseteket látnak el kórházban.

Curhan 1986-ban kezdett, 45 289, 40-75 év közötti, korábban nem veseköves lakos hatéves követése során 753 új megbetegedést talált (2).

Észak-Olaszországban egy 1986-ban végzett és 1998-ban megismételt vizsgálatnál azt tapasztalták, hogy a vesekövesség prevalenciája nemtől és korcsoporttól függően emelkedett, de nem szignifikáns mértékben. A növekedés mértékét az 51-60 éves férfiaknál találták a legmagasabbnak (17, 18).

A leggyakoribb megbetegedések területi különbségeinek elemzése igen fontos népegészségügyi feladat. Ehhez megfelelő lehetőséget kínál a térinformatikai-statisztikai módszer, amellyel a kistérségek morbiditási eloszlása vizsgálható. A geográfiai információs rendszer (GIS) nagyon fontos segítséget jelent az epidemiológusok és klinikusok számára a nagy mennyiségű adat megjelenítésében (19, 20).

Egy ország népességének egészségi állapota jellemezhető a különböző betegségcsoportokhoz kapcsolódó fekvőbeteg-ellátási eseményekkel is. Az ilyen módon végzett vizsgálatok bizonyos betegségek esetében megbízhatóan tükrözik az adott betegség prevalenciáját a populációban.

Vizsgálatunk adatai alapján 1997-1999 között 10 000 kórházi elbocsátás közül 158,33 esetben vesekőbetegről volt szó, ami azt jelenti, hogy a kórházi ellátások megközelítőleg 1,5-1,6%-a vesekövesség miatt vált szükségessé.

Vizsgálatunk egyik fő megállapítása, hogy a vesekőbetegség morbiditásában szignifikáns mértékű eltérések találhatók az ország különböző területei között. Minden vizsgált összefüggésben megbetegedési többlet igazolható Nógrád, Zala, Vas, Bács-Kiskun, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Szignifikánsan alacsonyabb a morbiditás a Dunántúl jelentős részén, az Alföld déli területein, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, valamint Budapesten.

Szintén fontos megállapítása a vizsgálatnak, hogy a vesekőbetegség a 35-64 éves korcsoportban a leggyakoribb. Ez megegyezik az irodalomból ismert adatokkal; eltérés viszont, hogy Magyarországon a nőknél a 65 év feletti korcsoportban is rendkívül magas a veseköves betegek száma.

Robertson vizsgálata szerint Nagy-Britanniában a vesekőbetegség kezdete a fiatal korcsoport felé tolódott el. Véleménye szerint ebben valószínűleg szerepet játszik az átlagos vizeletmennyiség csökkenése (1,60 l/nap), a vizeletvegyhatás emelkedése (pH: 6,8), az alacsony citrátürítés (2,40 mmol/nap). A korai szexuális aktivitás és az ennek következtében kialakuló gyakoribb húgyúti fertőzések miatt végzett antibiotikus kezelések megváltoztathatják a vastagbél baktériumflóráját. Az Oxalobacter formigenes eliminálásának következtében növekszik az oxalátfelszívódás és -kiválasztás (3).

Nemzetközi irodalmi adatok szerint átlagosan három férfi betegre esik egy nőbeteg (19, 20, 21). Vizsgálatunk adatai szerint Magyarországon 1997-1999 között korcsoportos bontás nélkül a férfi-nő arány átlagosan 1:0,98 volt. A férfiak aránya csak a 35-64 éves korcsoportban volt magasabb (29 488/27 267). Azokban az országokban, ahol kiterjedten alkalmazzák peri- és posztmenopauzában a hormonpótló kezelést, a csökkenő csontreszorpció, az alacsonyabb kalciumürítés következtében csökken a vesekőbetegség gyakorisága is (3).

Meg kell említeni, hogy a vesekövesség BNO X. kódjai (N20-23) nem jelölik a különböző kőtípusokat. Így az általunk bemutatott területi eloszlás okainak feltételezésekor nagyon óvatosnak kell lenni. Felmerül annak szükségessége, hogy a területi halmozódások hátterében további vizsgálatok során környezeti okokat keressünk, így például szükséges lenne a vesekövesség és a vízminőség összefüggésének vizsgálata.

A vesekőbetegség gyakorisága világszerte növekszik, amelyben szerepet játszhat bizonyos életmódbeli és táplálkozási szokások megváltozása (magasabb kalóriabevitel, az állati fehérjék, a magas nátriumtartalmú félkész ételek, bizonyos üdítőitalok nagymértékű fogyasztása és a rostos gyéiben a nők körében (1997-1999) ételek, gyümölcsök fogyasztásának csökkenése). Vizsgálatunk szerint Magyarországon is emelkedik a vesekőbetegek száma. A fogyasztási szokások globalizálódása ellenére a morbiditási gyakoriságban szignifikáns különbségek igazolhatók a megyék között. Igen magas a nőbetegek aránya, és ez az idősebb korcsoportban is érvényesül. A feltárt különbségek okainak tisztázása további feltáró, elemző epidemiológiai és klinikai vizsgálatokat igényel.

Köszönetnyilvánítás

A vizsgálat támogatásáért a szerzők köszönetet mondanak a SATCO Magyarország Kft.-nek.

Irodalom

  1. Johnson CM, Wilson DM, O'Fallon WM, Malek RS, Kurland L. Renal stone epidemiology: a 25-year study in Rochester, Minnesota. Kidney Int 1979;16(5):624-31.
  2. Curhan GC, Rimm EB, Willet WC, Stampfer MJ. Regional variation in nephrolithiasis incidence and prevalence among United States men. J Urol 1994;151(4):838-41.
  3. Robertson WG. The changing pattern of urolithiasis in the UK and its causes 9 th European Symposium on Urolithiasis Proceedings. 2001;9-10.
  4. Van Aswegen CH, Hurter P, Van Der Merwe CA, Du Plessis DJ. The relationship between total urinary testosteron and renal calculi. Urol Res 1989;17:181-3.
  5. Fetter TL, Zimskind PD. Statistical analysis of patients with urinary calculi. JAMA 1961;186:21.
  6. Resnick MI, Pridgen DB, Goodman HO. Genetic predisposition to formation of calcium oxalat renal calculi. N Eng J Med 1968;278:1313.
  7. Trinchieri A, Mandressi A, Luongo P, Coppi F, Pisani E. Familial aggregation of renal calcium stone disease. J Urol 1998;139:478-81.
  8. Sutor DJ. The nature of urinary stones. In: Finlayson B (ed.). Urolithiasis: Physical aspects. Wasinghton: D.C. National Academy of Sciences; 1972. p. 43.
  9. Soucie JM, Coates RJ, McClellan W, Austin H, Thun M. Relation between geographic variability in kidney stones prevalence and risk factors for stones. Am J Epidemiol 1996;143:487-94.
  10. Finlayson B. Renal lithiasis in review. Urol Clin North Am 1974;1:181-212.
  11. Najem GR, Seebode JJ, Samady AJ, Feuerman M, Friedman L. Stressful life events and risk of symptomatic kidney stones. Int J Epidemiol 1997;26:1017-23.
  12. Curhen GC, Willett WC, Rimm EB, Spielgelman D, Stampfer MJ. Prospective study of beverage use and the risk of kidney stones. Am J Epidemiol 1996;143:240-47.
  13. Sowers MF, Jannausch M, Wood C, Pope SK, Lachance LL, Peterson B. Prevalence of renal stones in a population-based study with dietary calcium, oxalat and medication exposures. Am J Epidemiol 1998;147:914-20.
  14. Hirvonen T, Pietinen P, Virtanen M. Nutrient intake and use of beverages and the risk of kidney stones among male smokers. Am J Epidemiol 1999;150:187-93.
  15. Péteri L. Urolithiasis mint "népbetegség", helyzetelemzés megyénkben a megelőzés és gondozás tükrében. Nógrád megye orvosainak és gyógyszerészeinek közleménye. 1990;3:78-83.
  16. Hatziendreu EE, Carlson K, Mulley AG. Cost-effectiveness study of the extracorporeal shock-wave lithotriptor. Int J Tech 1990;6:623-32.
  17. Borghi L, Feretti PP, Elia GF, Melloni E, Trapassi MR, Novarini A. Epidemiological study of urinary tract stones in a northern Italian city. B J Urol 1990;65:231-5.
  18. Trinchieri A, Coppi F, Montanari E, Nero A, Zanetti G, Pisani E. Increase in the prevalence of symptomatic upper urinary tract stones during the last ten years. Eur Urol 1999;37:26-9.
  19. Nádor G, Páldy A, Vincze I, Pintér A. A mortalitás térbeli eloszlásának statisztikai elemzése. A leíró epidemiológiai módszer korlátai. Egészségtudomány 2000;44:4292-312.
  20. Vincze I, Nádor G, Elek E. A környezet-egészségügyi térinformatikai rendszer I. A térinformatika szerepe az epidemiológia eszközei között. Egészségtudomány 1998;42:335-44.
  21. Baker PW, Coyle P, Bais R, Rofe AM. Influence of season, age and sex on renal stone formation in South Australia. Med J Aust 1993;159:390-92.


Epidemiologic features of nephrolithiasis in Hungary, based on morbidity data on hospitalized patients

AIM - To examine geographic, gender and age differences in the morbidity of nephrolithiasis (NL) in Hungary based on data from hospitalised NL cases.

PATIENTS AND METHODS:The descriptive epidemiologic study involved settlements with 2,000 or more inhabitants and applied a spatial accumulation analysis to reveal any significant differences from the national average. Standardized morbidity ratios (SMRs) were calculated by indirect standardization and differences were tested by the c 2 test.

RESULTS - In the period between 1997 and 1999, a significant spatial accumulation of NL morbidity in the 0-100 year age group without stratification by gender was observed in Zala,Vas, Nógrád and Bács-Kiskun counties. The male:female ratio was 1:0.98.The highest morbidity surplus was found in the 35-64 age group, which in females extended into the over 65 year age group. There were 158.33 NL cases per 10,000 hospital discharges.

CONCLUSION - Morbidity data of hospitalised NL patients show significant geographic differences. In contrast to literature data, no gender differences were found.The causes of the observed geographic, age and gender differences require further investigations.

Correspondence: dr. Siller György: Károlyi Sándor Kórház, Urológiai Osztály, 1047 Budapest, Baross utca 69-71. (Hungary) E-mail: siller@mail.inext.hu

nephrolithiasis, epidemiology