IN MEMORIAM
Bossányi Ada (1934-2002)
dr. Vízkelety Tibor
 
 
 

Ca és Csont 2002;5 (1-2): 6.

A Magyar Osteoporosis és Osteoarthrologiai Társaság és a Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikájának orvosai, dolgozói, barátaid nevében búcsúzunk Tőled. Harminchárom éve dolgoztál klinikánkon, voltál mindannyiunk orvosa, óvtad egészségünket, ha néha ellenkeztünk is, és gyógyítottál bennünket. Szeretettel és szakértelemmel voltál mindannyiunk "családorvosa". Magunkra hagytál, hiányozni fogsz.

Az aneszteziológia térnyerése előtt a Te feladatod volt a betegek műtéti előkészítése és a Te felelősséged volt az is, hogy a betegek túléljék a műtétet. Biztos belgyógyászati hátteret adtál az ortopédiai munkához, és élvezhetted a kollégák bizalmát, nagyrabecsülését, valamint a betegek szeretetét.

Felelősséggel vezetted a klinikai laboratóriumot, és bevezetted azokat a vizsgálóeljárásokat, amelyek a csontanyagcsere-betegségek modern diagnosztikájához fontosak voltak.

Jól felismerve a kor szükségletét, 1970-től bekapcsolódtál az osteoporosis kutatásába és az osteoporosisos betegek ellátásának magyarországi szervezésébe. Részt vettél a még hőskornak számító időszak gyógyszereinek, majd később a kalcitoninnak a hatásvizsgálatában. Aktív résztvevője voltál a későbbi gyógyszeres kezelések bevezetésének is, de szintén sok energiát fordítottál arra, hogy a betegek komplex kezelésben részesüljenek. Megszervezted részükre a tornafoglalkozásokat és megalakítottad az Osteoporosis Betegek Társaságát, majd 1999-ben az Osteoporosisos Betegek Magyarországi Egyesületét rendszeres oktató-felvilágosító programokkal, civil önkéntes segítők képzésével.

Az Osteoporosis Rehabilitációs Országos Munkacsoportnak ugyancsak alapító tagja voltál.

Fáradhatatlanul vettél részt a kongresszusok, tudományos összejövetelek szervezésében, külföldi kapcsolataink alakításában. Ebben fontos tényező volt az angol és anyanyelvi szintű német nyelvtudásod.

Megszervezted és vezetted az Ortopédiai Klinika Regionális Osteoporosis Centrumát. Szaktudásod révén, de alkatilag is különösen alkalmas voltál a többnyire idős, elesett, osteoporosisos betegek kezelésére. Mély empátiával foglalkoztál a test súlya és az élet terhe alatt meghajlott hátú emberekkel nem csak orvosilag, de emberileg is. Megértéssel vetted át tőlük az átvehető terheket és segítettél nekik.

Tetted ezt akkor is, amikor a kérlelhetetlen kór Téged is elért. Úgy viselted betegségedet, hogy mindannyiunknak példát mutattál emberi nagyságból, orvosi magatartásból. Őszintén csodáltuk, ahogy nemes egyszerűséggel, minden hősi pátosz nélkül, nagy erőfeszítéssel végezted munkádat a kezelések közötti megviselt állapotodban. Soha nem panaszkodtál, akkor sem, amikor láttuk rajtad, hogy egyre fogy a tüdőd, a levegő. Nem adtad fel soha egy pillanatra sem, az utolsó napokig terveztél valamit.

Jó barát voltál, a hosszú évek alatt megismertük kedves, vidám egyéniségedet. A klinika és a társaság életében igen aktívan vettél részt és számos vidám összejövetelt köszönhettünk Neked.

Klinikánk és életünk meghatározó egyénisége voltál, nehéz szívvel válunk meg Tőled. Sokan érezzük, hogy távozásod után ez a világ már nem ugyanaz, ami korábban volt, valaki és valami pótolhatatlanul hiányzik.

Az utolsó három év küzdéséért és az utolsó napok haldoklásáért adózzunk Vajda János soraival:

    Ember, mulandó koldus vagy király,
    Emeld föl s hordd magasan a fejed
    Hős vagy fenséges mind, ki a halál
    Gondolatát agyadban viseled.

Nyugodj békében!