Absztraktok
 
 
 


Ca és Csont 2002;5(SUPPL1): S1-S40.

1. A D-vitamin renalis aktiválásának zavara időseknél
Horváth Csaba, Hosszú Éva*, Mészáros Szilvia, Ferencz Viktória, Bors Katalin**
Semmelweis Egyetem, ÁOK, I. Sz. Belgyógyászati Klinika és *II. Sz. Gyermekklinika, Budapest;
**Ferencvárosi Osteoporosis Központ, Budapest;

A D-vitamin a májban, majd a vesében aktivizálódva nyeri el teljesen biológiai aktivitását. Feltételezhető, hogy a veseszövet öregedésével az aktiváció is romlik. Munkánkban ezt a jelenséget vizsgáltuk, negatív kalcium-egyensúlyi helyzettel stimulálva a renalis 1-alfa-hidroxilációt.

Módszerek: 13 fiatal és 33 idős, csont- és ásványianyagcsere-betegségben nem szenvedő, egészséges egyén tíz napig csupán 200 mg kalciumot tartalmazó étrendet fogyasztott. A diéta előtt és után rutinmódszerekkel megmértük a szérum és a vizelet kalcium-, foszfor- és kreatinintartalmát, valamint RIA módszerrel a szérum 25-OH-D3-, 1,25-(OH)2-D3- és parathormonszintjét.

Eredmények:

 

Következtetések: Az egészséges fiatal szervezet a kalciummegvonás mellett is megőrzi a kalcitriol normális szintjét. Az időseknél ez csak szekunder hyperparathyreosis árán valósul meg. Adataink alátámasztják azt a feltételezést, hogy időskorban romlik a renalis D-vitamin-aktiválás, aminek jelentősége lehet az osteoporosis kifejlődésében.


2. A genetikai polimorfizmusok hatása a csontminőségre hyperthyreosisos, posztmenopauzában lévő nőknél
Takács István, Horváth Csaba, Bajnok Éva, Speer Gábor, Nagy Zsolt, Lakatos Péter
Semmelweis Egyetem, I. Sz. Belgyógyászati Klinika, Izotópdiagnosztikai és Kutatólaboratórium, Budapest

Az osteoporosis kialakulását jórészt genetikai tényezők határozzák meg. Ez a genetikai hatás több génen keresztül érvényesül. A kandidáns gének közül a D-vitamin-receptor-génnel (VDR-gén), az ösztrogénreceptor-génnel (ER-gén) és az interleukin-1-receptor-antagonista proteinnek a génjével (IL-1-RN-gén) végzett vizsgálatok eredményei nem tudták egyértelműen bizonyítani ezek szerepét az osteoporosis kialakulásában.

Az eddigi vizsgálatokban inkább a csontok mennyiségére gyakorolt genetikai hatást mérték, és nem foglalkoztak az osteoporosis szempontjából ugyanolyan fontos csontminőséggel, pedig a hyperthyreosis során kialakuló szekunder osteoporosis esetében különösen fontos a csontminőség, mivel a BMD értékétől függetlenül is nő a csontok törékenysége.

A csontminőség mérésének egyetlen nem invazív, egyre elterjedtebben használt módszere a csontultrahangmérés.

Ebben a vizsgálatban a VDR-, az ösztrogénreceptor- és az IL-1-RN-gén polimorfizmusainak hatását mértük a csont ásványianyag-tartalmára (BMD-re) és a csontultrahang- (QUS-) értékekre. 53 hyperthyreosisos (HT), 23 Basedow-kóros (B), 30 toxikus adenomás (TA) és 55 kontroll (K), posztmenopauzában lévő nőnél határoztuk meg a VDR-gén Bsml-, az ER-gén Pvull- és Xbal-, valamint az IL-1-RN-gén VNTR-polimorfizmusát.

Nem találtunk különbséget a hyperthyreosisos és a kontrollcsoport életkora és BMI-értéke között. Nem mutatkozott összefüggés sem a teljes vizsgált populációban, sem a kontrollcsoportban a genetikai polimorfizmusok bármelyike és a BMD- vagy QUS-értékek között. Ugyanakkor a hyperthyreosisos csoporton belül az ösztrogénreceptor-gén Pvull- és Xbal-polimorfizmusa szignifikáns összefüggést mutatott a vizsgált QUS-értékekkel, habár a BMD esetén ilyen kapcsolatot kimutatni nem tudtunk. Eredményünk az irodalomban elsőként veti fel genetikai tényezők hatását - a BMD-től függetlenül - egy csontminőséget tükröző paraméterre.


3. A szérum-RANK ligandszintjének kapcsolata a csontminőséggel
Speer Gábor, Tabák Ádám, Bajnok Éva, Takács István, Horváth Csaba, Nagy Zsolt, Lakatos Péter
Semmelweis Egyetem, ÁOK, I. Sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest

Az osteoclastok differenciációjára ható faktor (receptor activator of nuclear factor kappabéta-ligand, RANKL) kapcsolódása az osteoclastok felszínén lévő receptorával (RANK) döntő szerepet játszik az osteoclastok differenciálódásában és működésében. Serkenti a praeosteoclastok érését, fokozza az érett sejtek működését, gátolja apoptózisukat. Hatásának hiányában sérülést szenved az osteoclast-működés, így a csontépítő és -bontó folyamatok kapcsolata (coupling).

A fentiek miatt vizsgáltuk a RANKL szérumszintjének kapcsolatát a csont ásványianyag-tartalmával (BMD) és a csontultrahang (QUS) eredményeivel 40, egyébként egészséges és 52, hyperthyreosisban szenvedő osteoporosisos nőnél. A RANKL-szinteket ELISA módszerrel mértük, a BMD-t a lumbalis gerincen és a femurnyakon (DEXA), illetve a radiuson (SPA) határoztuk meg. A csontminőség mérésének jól használható módja a csont-ultrahangvizsgálat. Ezt a sarokcsonton, az ultrahang gyengülésével (BUA) mértük.

A vizsgálat során - az összes beteget együtt vizsgálva - szignifikáns (p=0,022) és fordított összefüggést találtunk a RANKL szérumszintje (1,34±1,21, átlag±SD, pmol/l) és BUA-eredményei között. A hyperthyreosisos betegeknél nem találtuk meg a fenti kapcsolatot. A RANKL szintje nem korrelált a BMD-vel sem az összes beteget, sem a hyperthyreosisban szenvedőket külön vizsgálva. Az eredmények alapján felmerül a RANKL szerepe a csontminőség kialakításában, ezt elfedheti a hyperthyreosis okozta csontvesztés patogenetikai folyamata.


4. A szisztémás hormonok hatása az IGF-I-gén promoterére, osteoblastokon
Nagy Zsolt, Paula Stern*
Semmelweis Egyetem, ÁOK, I. Sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest;
*Nortwestern University, Chicago, USA

Célkitűzések: Korábbi vizsgálatainkban kimutattuk, hogy az IGF-I fontos szerepet játszik a hyperthyreosist kísérő csontvesztés szabályozásában. Jelen munkánkban a trijodtironinnak, a parathormonnak és az ösztrogénnek az IGF-I-gén promoterére gyakorolt hatását vizsgáltuk.

Módszerek: Sejtkultúra: UMR-106 patkány-osteosarcoma; plazmidkonstrukt és receptorok: Human IGF-I-luc promoter, TRE-Luc promoter, H. Era: HEGO verzió a pc DNS3.l(-)-ba klónozva, H. Erb: h ovarium-tRNS RT-PCR-rel, majd pcDNS3.l(+)-ba klónozva, H. TR receptor Transient transfection, Luciferase assay; statisztika: ANOVA Bonferroni post teszttel.

Eredmények: Kimutattuk a csontsejtek ösztrogénreceptor- és T-receptor-ellátottságát. A T3 dózisfüggően stimulálta reverz módon az IGF-I-promotert. A parathormon időfüggően befolyásolta a promotert. Az ösztrogén mindkét hormon hatását modifikálta, míg önmagában stimulálta a promotert.

Következtetések: Eredményeink hozzájárulnak a hormonok szabályozószerepének tisztázásához, és hyperthyreosis esetén a terápiás beavatkozás lehetőségét is felvetik a fokozott csontvesztés gátlására. Külön kiemelnénk a parathormonnal kapcsolatos vizsgálatok eredményét, amely hozzásegíthet a parathormon ellentétes hatásának magyarázatához a csontsejteken.


5. Az ösztrogénreceptor-a-gén PvuII- és Xbal-polimorfizmusa és annak hatása a hyperthyreosis kialakulására, valamint a pajzsmirigyhormonok által stimulált csontvesztésre
Bajnok Éva, Takács István, Tabák Ádám, Nagy Zsolt, Horváth Csaba, Mészáros Szilvia, Speer Gábor, Lakatos Péter
Semmelweis Egyetem, I. Sz. Belgyógyászati Klinika, Izotópdiagnosztikai és Kutatólaboratórium, Budapest

Célkitűzések: A hyperthyreosis (HT) kialakulásának, illetve a pajzsmirigyhormonok által szabályozott csontvesztés mértékének genetikai háttere még napjainkban sem teljesen ismert. Az ösztrogén befolyásolja az immunfolyamatokat, szerepet játszhat a tumorgenezisben, feltételezhető a hatása a hyperthyreosis kialakulásában is. Tanulmányunkban a már korábban leírt ösztrogénreceptor-alfa-(ERalfa-) gén PvuII- és Xbal-polimorfizmusának lehetséges szerepét vizsgáltuk a hyperthyreosissal járó pajzsmirigybetegségek patomechanizmusában, valamint korábbi irodalmi eredmények alapján ezek jelentőségét a hyperthyreosis kapcsán kialakuló csontvesztés létrejöttében.

Módszerek: 248 (18-83 éves) nő esetén végeztük el a genotipizálást: 68 Basedow-kóros (B), 70 toxikus adenomás (TA) és 110 egészséges kontrollegyénen (K). Ebből a populációból 192, posztmenopauzában lévő nő esetén [108 kontrollszemélynél (54,6±5,4 év), 36 Basedow-kóros betegnél (49,19±7,15 év), 48 toxikus adenomás betegnél (57,52±10,27)] meghatároztuk a csont ásványianyag-tartalmát (BMD), és elvégeztük a polimorfizmusok esetleges hatásának elemzését is.

Eredmények: Az Xbal-polimorfizmus xx típusa - a kontrollegyénekkel szemben - szignifikánsan ritkább előfordulást mutatott a hyperthyreosisos csoportban. A hyperthyreosisos csoporton belül a toxikus adenomában szenvedőknél kimutatható volt ez a különbség, a Basedow-kóros csoportban viszont nem (p=0,002). Az ösztrogénreceptor-a-gén PvuII genotípusának előfordulási arányát minden csoportban azonosnak találtuk. Ugyanakkor egyik polimorfizmusnak sem volt igazolható hatása a korhoz és BMI-hez illesztett BMD-re.

Következtetések: Eredményeink felvetik az ösztrogénreceptor-alfa-gén esetleges szerepét a toxikus adenoma kialakulásában, azonban nem erősítik meg a polimorfizmusok BMD-re gyakorolt hatásának jelentőségét.


6. Az endotelin-1 és a biokémiai markerek kapcsolata és jelentősége Paget-kórban
Donáth Judit, Poór Gyula, Lakatos Péter*
Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet, I. Reumatológiai és Metabolikus Oszteológiai Osztály, Budapest;
*Semmelweis Orvostudományi Egyetem, I. Belgyógyászati Klinika, Budapest

Célkitűzések: Az irodalmi adatok szerint az endotelin-1 (ET-1) gátolja az osteoblastok által előidézett csontreszorpciót, és mitogén hatást fejt ki az osteoblastokban a tirozinfoszforiláció stimulációján keresztül.

Vizsgálatunkban a plazma ET-1-szintjének és a biokémiai markereknek a kapcsolatát, valamint az endotelin-1 szerepét kívántuk meghatározni Paget-kórban szenvedőknél.

Módszerek: Paget-kórban szenvedő betegeinknél (15 férfi, 11 nő, átlagéletkoruk 67,6 év) mértük a plazma ET-1-szintjét. Kontrollcsoportként 26, életkorban és nemben illesztett egészséges személy szerepelt.

Meghatároztuk még a Paget-kóros betegeknél a szérum alkalikusfoszfatáz- (se AP-) és oszteokalcinszintjét.

Eredmények: A Paget-kóros betegek plazma-ET-1-szintje szignifikánsan magasabb volt, mint az egészséges kontrollcsoportban (p=0,047). A szérum alkalikusfoszfatáz- és oszteokalcinszintjei korreláltak az endotelin-1-szinttel (r=0,73, p=0,001, r=0,54, p=0,003).

Következtetések: Megfigyelésünk szerint mérlegelendő a plazma endotelin-1-szintjének mérése mint új marker a Paget-kór aktivitásának megítélésében.


7. Az ösztrogénreceptor-gén és a kalciumszenzorgén polimorfizmusának vizsgálata primer arthrosisos betegek körében
Szombati István, Poór Gyula, Tabák Ádám, Temesvári I. Péter, Lakatos Péter*
Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet, Budapest;
*Semmelweis Egyetem, I. Belgyógyászati Klinika, Budapest

Ismert a csontanyagcsere genetikai hátterének, ezen belül az ösztrogénreceptor- (ER-) gén polimorfizmusának jelentősége; emellett az utóbbi években mind több vizsgálat utal a kalciumszenzor- (CaSR-) gén szerepére a csontanyagcserében.

Vizsgálataink az ösztrogénreceptor-gén Pvull- és Xbal-, illetve a CaSR-gén A986S-polimorfizmusa és a primer arthrosis esetleges összefüggéseire vonatkoztak.

Betegek és módszer: 44, radiológiailag és klinikailag előrehaladott arthrosisban szenvedő beteget [életkor: 66,1±11,4 (SD) év, BMI: 27,8±3,5 ttkg/m2] és kontrollcsoportként 140 egészséges személyt vizsgáltunk (életkor: 55,5±5,3 év, p<0,0001, BMI: 26,6±4,l ttkg/m2, p=NS). Az osteoarthrosisos betegeken gyakorlatilag mindenkinél, a kontrollcsoportban random mintákon végeztük a különböző genetikai meghatározásokat. Az ösztrogénreceptor-gén Pp alléljét 36/41 esetben (87,8%) figyeltük meg, míg mindössze 5/41 esetben (12,2%) találtunk PP allélt. A pp genotípus ebben a betegcsoportban nem fordult elő. A kontrollcsoportban ettől szignifikánsan különböző eloszlást találtunk: Pp 46/91 (50,5%), PP 29/91 (31,9%), pp 16/91 (17,6%) (p<0,0001). Az ösztrogénreceptor-gén Xbal genotípusainak megoszlása az arthrosisos betegek között a következő volt: Xx 39/41 (95,1%), XX 2/41 (4,9%), xx allélt nem találtunk. Az egészségeseknél ettől szignifikánsan különböző (p=0,0003) gyakoriságokat észleltünk: Xx 54/90 (59,3%), XX l6/90 (17,6%), xx 21/90 (23%). A kalciumszenzorgén esetében az arthrosisos betegeknél az AS 38/42 (90,5%), az AA 1/42 (2,4%), az SS 3/42 (7,1%) arányban fordul elő; a kontrollcsoportnál ezek az arányok a következők: AS: 32/113 (28,3%), AA: 80/113 (70,8%), SS: 1/113 (0,9%) voltak. Az eltérést a betegek és a kontrollok genotípus-eloszlása között szignifikánsnak találtuk (p<0,000l).

Összegezve: Mind az ösztrogénreceptor-, mind a kalciumszenzorgén alléljeinek eloszlása az arthrosisos betegek körében szignifikánsan eltér az egészségesekétől. Az arthrosisos betegekben az ösztrogénreceptor-génnek xx, illetve pp alléljei nem fordulnak elő. Mindezek alapján, az ER- és CaSR-genotípusok szerepe felvethető az arthrosis patogenezisében.


8. Összefügg-e a primer hyperparathyreosis vesekővel járó és vesekővel nem járó formáinak klinikai manifesztációja az adenoma lokalizációjával?
Csupor Emőke, Szűcs János*, Mészáros Szilvia*, Lakatos Péter*, Ferencz Viktória*, Tóth Edit**, Horányi János***, Perner Ferenc****, Horváth Csaba*
Budavári Önkorm. Egészségügyi Szolgálata, Budapest;
*Semmelweis E., ÁOK, I. Belgyógyászati Klinika, Bp;
**Flór Ferenc Kórház, Reumatológia és Fizioterápiás Osztály, Kistarcsa;
***Semmelweis E., ÁOK, I. Sz. Sebészeti Klinika, Bp;
****Semmelweis E., Transzplantációs és Sebészeti Kl.

Bevezetés: A primer hyperparathyreosis legtöbbször recidiváló vesekövesség klinikai képében jelentkezik. A szerzők megvizsgálták, hogy van-e összefüggés a klinikai kép és az adenoma lokalizációja között.

Betegek és módszerek: A vizsgálatban 90, primer hyperparathyreosisos beteg (10 férfi, 80 nő) vett részt, átlagéletkoruk 61,9 év (20-79) év; a klinikai panaszt 55 esetben vesekövesség képezte, míg 35 betegnek nem volt köve. A primer hyperparathyreosis diagnózisát műtét igazolta, és ennek során pontos lokalizációt is végeztek.

Eredmények: A primer hyperparathyreosis veseköves formájában 50 esetben (91%-ban) a bal alsó lebenyben lokalizálódott az adenoma, csupán két betegnél volt a bal felső mirigyben, három betegnél pedig egyszerre több mirigy hyperplasiáját találták (khi2=67,5, p<0,00001). A veseköves csoportban csupán egy esetben vált szükségessé második műtét. A primer hyperparathyreosis nem veseköves formájában 24 esetben (69%) a jobb alsó lebenyben helyezkedett el az adenoma, három betegnél bal felső, három alkalommal jobb felső, három esetben egyszerre több mirigyet érintő és két betegnél ektópiás lokalizáció mutatkozott (khi2=43,9, p<0,0001). Ismételt műtétet hat esetben kellett végezni, mégpedig azoknál a betegeknél, akiknél az adenomát az első műtét során nem a jobb alsó lebenyből távolították el.

Következtetés: Eredményeink felvetik annak lehetőségét, hogy a primer hyperparathyreosis klinikai formáinak (renalis és nem renalis) manifesztációját befolyásolja az adenoma elhelyezkedése. Lehetséges lenne, hogy a mellékpajzsmirigy négy mirigye által termelt parathormon biológiai hatásában eltérések vannak?


9. A vesekőbetegség magyarországi morbiditási helyzete
Siller György, Pádly Anna*, Nádor Gizella*, Vincze István*, Pintér Alán *, Zsámbokiné Bakacs Márta*, Horváth Csaba**
Károlyi Sándor Kórház, Urológiai Osztály, Budapest;
*Fodor József OKK, Országos Környezet-egészségügyi Intézet, Budapest;
**Semmelweis Egyetem, I. Sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest

Bevezetés: Annak ellenére, hogy a vesekőbetegség gyakori urológiai megbetegedés, nagyon kevés hazai adat áll rendelkezésünkre a morbiditásról. A nemzetközi irodalomban is elsősorban a kórházi ellátási események alapján végeznek elemzéseket. Jelen vizsgálatunk során a vesekő diagnózissal kórházban kezelt betegek morbiditási adatait elemeztük a területi eloszlás, az életkor és a nem függvényében.

Módszerek: A morbiditási adatokat a Gyógyinfok kórházi adatbázisa alapján dolgoztuk fel az 1997-1999 közötti időszakban. Leíró epidemiológiai vizsgálatot végeztünk térinformatikai elemzőmódszer alkalmazásával. A 2000 fős településnagyságig összevont településeken a vesekő-morbiditás országos átlagtól való eltérését az indirekt standardizálással számolt standardizált morbiditási hányados (SMH) számolásával vizsgáltuk. Az országos szinttől való eltérést khi2-próbával ellenőriztük.

Eredmények: A vesekőbetegségnek az adott településen ténylegesen megfigyelhető gyakorisága az országos átlaghoz képest: Magyarország területének jelentős részén a standardizált morbiditási hányados értéke átlagos, illetve az átlagtól szignifikánsan nem tér el. Bizonyos területeken azonban - így az ország északi területén, a Dél-Dunántúlon, az Alföld déli és középső területén - szignifikáns betegségtöbblet figyelhető meg. Összefüggő, nagyobb területen nem igazolható szignifikánsan alacsonyabb morbiditás.

A vesekőbetegség nemek szerinti megoszlása, területi megosztás szerint: nemek szerinti bontásban a területi eloszlás szerint szignifikáns eltérés nem igazolható. A férfiak és nők aránya 1/0,98.

A vesekőbetegség életkor és terület szerinti eloszlása: az életkor haladtával növekszik a vesekőbetegség gyakorisága. A legjelentősebb morbiditási többlet a 35-64 éves korcsoportban figyelhető meg, ez nőknél a 65 év feletti korcsoportra is áttevődik.

Következtetések: A vesekőbetegség morbiditásában az egyes területek között szignifikáns mértékű különbségek igazolhatók. Az irodalmi adatoktól eltérően a nemek aránya közel azonos. A morbiditás az idős korosztálynál halmozódik.


10. Az osteosarcomák újabb klasszifikációja
Kiss János, Szendrői Miklós
Semmelweis Egyetem, ÁOK, Ortopédiai Klinika, Budapest

Az osteosarcoma a leggyakoribb gyermekkori, illetve fiatal felnőttkori primer malignus csonttumor. Incidenciája Magyarország tízmillió lakosára számítva évente 15 új megbetegedés.

A Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikáján működő csonttumorcentrumban évente átlagosan 11-14 új beteggel számolunk, ami a felismert esetek körülbelül 80%-a. Regiszterünkben 1975-2001 között 237 osteosarcomás beteget tartunk nyilván. Külföldi multicentrikus anyagfeldolgozás alapján osztották fel az osteosarcomákat árnyaltabban, az etiológia, lokalizáció, malignitási fok, illetve szövettani altípusok szerint. Ennek alapján primer és szekunder formákat különböztetünk meg. Az utóbbiak döntően közép- és időskorban jelentkeznek, közepes és alacsony malignitásúak, illetve szövettanilag igazolt a primer folyamat jellege. Lokalizáció szerint megkülönböztetünk törzsközeli (pelvicus, sacralis) és végtagi formákat. Utóbbiakból megkülönböztetünk centralis (intramedullaris) elhelyezkedésűeket: klasszikus high grade centrális, centrális alacsony malignitású, intracorticalis és multiplex high grade osteosarcoma, illetve felületi (surface), extramedullaris elhelyezkedésűeket: parostealis alacsony, periostealis közepes malignitású és high grade surface osteosarcomát.

Szövettani típus szerint a leggyakoribb az osteoblastos (scleroticus) forma, majd a chondroblastos, fibroblastos, teleangiectaticus és kissejtes formák következnek. Utóbbiak klinikailag is a Ewing-sarcomákhoz állnak közelebb. A fenti felosztás nem öncélú elveken alapszik. Az egyes klinikai és szövettani altípusok bizonyos szempontból prognosztikai tényezőket jelentenek. Meghatározzák a kezelési stratégia jellegét: milyen fokú sebészi radikalitásra kell törekedni, illetve szükséges-e neoadjuváns és adjuváns kemoterápiás kezelés (a high grade malignitású esetekben) a radikális reszekció előtt, illetve után, avagy nem (az alacsony malignitási formáknál). A kezelési protokollok eredményeinek összehasonlítása is csak a pontos tipizálás és ennek megfelelő kategorizálás után lehet eredményes. A szerző előadásában a fenti felosztás alapján az egyes gyakoribb típusok radiológiai és klinikai jellemzőit ismerteti.


11. A szekunder aneurizmás csontciszták klinikopatológiai jellemzői és radiológiai differenciáldiagnosztikai problémák
Köllő Katalin, Szendrői Miklós
Semmelweis Egyetem, Ortopédiai Klinika, Budapest

Célkitűzés: A szerzők arról számolnak be, hogy a Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikájának csonttumoranyagában az aneurizmás csontciszták közül 1970-2001-ig milyen tumoroknak hány százalékában találtak szekunder csontcisztát. Ezek klinikai-radiológiai képét, a vizsgálóeljárások eredményességét és differenciáldiagnosztikai problémáit taglalják.

Módszerek: A klinika csonttumorregiszterében az utóbbi 30 évben 114 aneurizmás csontciszta közül 32 esetben találtak szekunder aneurizmás csontcisztát, amely az összes aneurizmás csontciszta 28%-át jelenti. Szekunder aneurizmás átalakulást legnagyobb számban osteoblastománál (8) és osteoclastománál (8) láttak, majd chondroblastománál (5) és osteosarcománál (5), chondromyxoid fibrománál (2) és fibrosus dysplasiánál (2); egy-egy eset fordult elő nem ossificalódó csontfibrománál és csontlymphománál.

Eredmény: A betegek életkora és az elváltozás lokalizációja megfelelt az alapbetegségnek és az aneurizmás csontcisztának is. Az anamnézis idejét és a radiológiai képet az aneurizmás jelleg uralta. A csontszcintigráfia csak a folyamat aktivitására utal. A CT-vizsgálat elsősorban a csont corticalis szerkezetét, a septumok alakját mutatja; a vér folyadékként látszik. Talán az MR-vizsgálat tudja a legtöbb támpontot adni az eredeti tumornál a velőűr vagy környezete expanziójának megítélésénél. A septumokkal határolt velőűrökben a folyadéknívók, a szedimentáció, a haemosiderin egyértelműen kimutatható. Az aneurizmás terület melletti kontraszthalmozás esetleg figyelemfelhívó lehet. Patológiás fractura zavarhatja a képet. Angiográfiánál az esetek egy része hyper-, más része hypovascularisalt, időnként a szabálytalan érstruktúra alapján a vizsgálóban felmerül a malignitás gondolata.

Következtetések: Sokszor a klinikum és az összes képalkotó eljárás együttes értékelése sem vezet a primer tumor kimutatásához. A precíz vizsgálati technika, a nagy tapasztalaton alapuló értékelés mellett gondolnunk kell arra is, hogy az aneurizmás komponens elfedhet egyéb primer - esetleg malignus - tumort.


12. Az L3-as csigolyatest és íve aneurizmás csontcisztájának preoperatív embolisatiója
Arany László
Jósa András Kórház, Radiológiai Osztály, HUNIKO Kft., Nyíregyháza (Korábbi munkahely: Amiri Hospital Department of Clinical Radiology, Kuwait)

Esetismertetés

Bevezetés: A vérerekben igen gazdag L3-as csigolya testét és jobb ívét magába foglaló kóros folyamat (aneurizmás csontciszta) műtét előtti embolisatióját ismertetem.

Módszer: A 30 éves férfi betegnél diagnosztikus aortogram végzése után a tumort tápláló ereket azonosítottuk, majd szelektív és szuperszelektív katéterezés után (jobb 2. és 3. lumbalis, bal 3. lumbalis és annak ágai) az ellátó ereket PVA 300 és 500 mikronos részecskékkel elzártuk. Cobra C2 és SP katétereket használtunk. A kezelés után végzett kontrollangiogramon a hypervascularisatio nem ábrázolódott, jelezve a kezelés hatásosságát.

Eredmények: Az eredményes embolisatio után a beteg két napon belül műtétre került, a szükséges korrekciós műtétet (lemezes osteosynthesis) szövődménymentesen (vérzés és vérveszteség nélkül) és gyorsan elvégez-
ték.

Következtetések: A preoperatív tumorembolisatio nemcsak a vese-, máj- és különböző lágyrész-tumorok esetén hasznos és alkalmazott módszer, hanem csonttumorok esetén is. A cél a műtét alatti nagy vérzés és vérveszteség csökkentése. Primer és szekunder daganatoknál egyaránt hasznosan alkalmazható. A csigolyatumor-embolisatiós esetek száma kevés, ennek anatómiai és patológiai okai vannak.


13. Adamantinoma előfordulása hosszú csöves csontban (Esetismertetés)
Gion Katalin, Pokorny Lajos, Fiszter Ildikó*
SZTE, ÁOK, Radiológiai Klinika, Szeged
*Ortopédiai Klinika, Szeged

Célkitűzés: Az adamantinoma elsősorban az állkapocsban fordul elő. A rosszindulatú daganat hosszú csöves csontban való ritka megjelenési formáját ismertetjük.

Beteg és módszerek: A 27 éves férfi két éve észlelte először lassan növekvő, mindvégig fájdalmatlan lábszárduzzanatát; első alkalommal hagyományos röntgenfelvételek, MR-vizsgálat készült, majd a daganatot műtéti úton eltávolították. Ez után szövettani elemzés történt, illetve ismételten röntgenfelvételek készültek.

Eredmények: A tibiában észlelt felritkulások alapján először fibrosus dysplasia diagnózisa merült fel, a corticalis destrukció azonban malignitás gyanúját is felvetette. Ezt a feltételezést az MR-vizsgálat és a műtét is megerősítette; a szövettani elemzés adamantinomát igazolt. Másfél év múlva CT-vel is bizonyított recidíva alakult ki. A beteget ismét megoperáltuk; jelenleg panaszmentes, utánkövetése folyik.

Következtetések: Az adamantinoma a hosszú csöves csontokban ritkán előforduló, malignus tumor. Gondot okozhat elkülönítése a fibrosus displasiától, de a képalkotó vizsgálatok gondos elemzésével ez lehetséges. Kiújulási hajlama miatt szoros utánkövetése szükséges.


14. Csigolyahaemangioma és csontmetasztázis percutan kezelése koncentrált alkohollal
Szatmári Ferenc, Pohárnok László, Bartek Péter, Fekete Márta, Kéki Miklós
Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, I. Röntgenosztály, Győr

Csigolyahaemangioma és csontmetasztázis percutan ablatiójához kerestünk hatékony, biztonságos és viszonylag olcsó eljárást.

Három esetben (két csigolyahaemangioma és egy sacralis metasztázis esetén) alkalmaztunk alkoholos tumorroncsolást percutan punctióval. Mindegyik beavatkozást helyi érzéstelenítésben, képerősítéssel, illetve CT-ellenőrzéssel végeztük, az alkoholhoz kevés kontrasztanyagot adva. Mindegyik beavatkozás csökkentette, illetve megszüntette a betegek fájdalmát, és megkisebbítette a tumort.

A következő vizsgálatokat CT-vel, illetve MRI-vel végeztük. Egyik esetünkben sem alakult ki szövődmény. Kezdeti tapasztalataink alapján a koncentrált alkohol eredményesen és biztonságosan alkalmazható anyagnak ígérkezik a percutan punctióval elérhető tumorok roncsolására. A beavatkozásokat folytatjuk, nagyobb esetszám elérése után tapasztalatainkról ismét beszámolunk.


15. A biszfoszfonátok hatása a patológiás törések osteosynthesiseinek élettartamára
Sárváry András, Baranyi Gy*, Patczai M*
Semmelweis Egyetem, ÁOK, Traumatológiai Klinika, Budapest;
*Fővárosi Önkormányzat Péterfy Sándor Utcai Kórház, Baleseti Sebészet, Budapest

Célkitűzés: A malignus csontmetasztázisok okozta praefracturák, patológiás törések stabilizálását követően a synthesisek élettartamának növelése.

Módszerek: Patológiás törések esetén a hosszú csöves csontok teljes szegmentumának intramedullaris stabilizálása helyreállítja a beteg mozgás- és terhelési képességét. A polyfocalis metasztázisok megjelenése, az osteolysis instabilitást, fémlazulást, fémtörést okoz, ami a synthesis csődjét jelenti.

A stabilitást követően biszfoszfonátterápiával a csontsűrűség, a csontminőség javul, így nő a synthesis élettartama, optimális esetben hosszabb a beteg életénél.

Eredmények: 1998 óta az előkezelt betegeken folytatjuk, a kezeletleneknél elkezdjük a biszfoszfonátadagolást. Az utánvizsgálatok egyértelműen bizonyítják az intramedullaris stabilizátorok, illetve protézisek implantációját követően a terhelhetőség, mozgásképesség időtartamának kitolását.

Következtetések: A biszfoszfonátok adása malignus csontmetasztázisok esetén elsődlegesen a fájdalomcsillapítást szolgálta, emellett másodlagos hatása a csontszerkezet stabilitásának fokozása, amelynek révén a hosszabb túlélési idő ellenére javul a betegek életminősége, és megelőzhetők a sokkal nagyobb kockázatot jelentő további reoperációk.


16. Reszekció és rekonstrukció vagy transzfokális belső rögzítés a metasztatikus csonttumorok sebészeti kezelésében
Kiss János, Antal Imre, Széphalmi Péter*, Sárváry András*, Szendrői Miklós
Semmelweis Egyetem, ÁOK, Ortopédiai Klinika, Budapest;
*Semmelweis Egyetem, ÁOK, Traumatológiai Tanszék, Budapest

Az ortopédiai és traumatológiai gyakorlatban gyakran előforduló skeletalis metasztázisok súlyosan befolyásolják a betegek életminőségét és nagy a morbiditási arány is. A Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikáján és Traumatológiai Tanszékén csontmetasztázis miatt kezelt 209 beteg esetében hasonlítottuk össze a reszekciós - rekonstrukciós - műtétek és a transzfokális belső stabilizálások eredményeit a primer tumor helye, az ellátás jellege, a túlélési idő és a túlélés rizikótényezői tekintetében. 1991-2000 között - minimálisan egyéves utánkövetéssel - 338 beteget tartottunk nyilván. Ebből a vizsgálatba 209 értékelhető eset adatait vontuk be. Harmincnégy esetben a tüdő, 36 betegnél a vese, 68 esetben az emlő, kilenc esetben a prostata, 61 alkalommal egyéb szerv volt a primer tumor kiindulási helye. Százkilenc esetben történt tumorreszekció, majd rekonstrukció, 100 esetben alkalmaztunk palliatív megoldásként transzfokális belső rögzítést. Az eredmények alapján a két módszert megfelelő indikációval alkalmazva, azok - egymással szemben - nem prognosztikai faktorai a túlélésnek. A patológiás törés ténye önmagában nem rontja szignifikánsan a túlélési időt. A többi tényező - mint a kiindulási szerv, a metasztázis felismerésekor annak multiplex jellege és a primer tumor és metasztázisának megjelenése között eltelt rövid idő (>1 év) - szignifikánsan negatív prognosztikai faktora a túlélésnek (Hazard-Cox-féle regressziós, többváltozós analízis). Míg a vese és emlő szoliter metasztázisainak reszekciója még a műtét után három éven túl is szignifikánsan emeli a túlélési időt, addig a tüdő szoliter áttétei esetében ez az időszak egy-másfél év.

Véleményünk alapján a vese és emlő szoliter metasztázisai esetében a tumor radikális eltávolítása javasolt reszekcióval és tumorendoprotézis-beültetéssel. A tüdő szekunder (akár szoliter, akár multiplex) áttétei és egyéb lokalizációjú primer tumorok multiplex metasztázisai esetében - a várható rövidebb túlélési időre te-
kintettel - a palliatív jellegű, de stabil rögzítést adó transzfokális belső rögzítés javasolt (Kaplan-Meyer-féle egyváltozós túlélési analízis).


17. A csontmetasztázisok kezelése: adjuváns kezelés a palliatív terápia mellett?
Dank Magdolna, Farkas R.
Semmelweis Egyetem, ÁOK, Radiológiai és Onkoterápiás Klinika, Budapest

A csontáttétek ellátásában a sebészi, izotóp- és sugárterápia mellett kiemelt szerepet játszik a biszfoszfonátok adása.

Jelenleg már olyan adatok állnak rendelkezésre, amelyek szerint a csontáttétek klinikai megjelenése késleltethető/kivédhető a biszfoszfonátok adjuváns adásával.

Az előadás két tanulmány (Diel és munkatársai, Powles és munkatársai) adatait foglalja össze, amelynek értelmében a placebokontrollos csoporthoz képest a clodronat adjuváns adása szignifikánsan csökkentette a csontáttétek kialakulását és a mortalitást is. A betegek életminősége javult.

Ezen adatok alapján az adjuváns biszfoszfonátmedikáció új terápiás lehetőséget jelenthet a csontáttétek prevenciójában.


18. Az idiopathiás férfi osteoporosis kalcitoninkezelése
Tóth Edit, Mészáros Szilvia*, Csupor Emőke*, Ferenc Viktória*, Vargha Péter*, Horváth Csaba*
Flór Ferenc Kórház, Reumatológia, Kistarcsa;
*Semmelweis Egyetem, ÁOK, I. Sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest

Cél: A kalcitoninkezelés csonttömegre kifejtett hatásának vizsgálata idiopathiás férfi osteoporosisban.

Betegek: Hetvenegy, szimptómás vertebralis törés nélküli, idiopathiás osteoporosisban szenvedő férfi (T-score a lumbalis gerincen és/vagy a combnyakon >-2,5), életkoruk: 59±6 év. Kontrollcsoport: 31 beteg, napi 400 NE D-vitamin (2 csepp kolekalciferol) és 1000 mg kalcium. Kezelt csoport: 40 beteg, emellett kalcitoninterápiában is részesült (orrspray, 200 NE/nap, havi váltásban). Oszteodenzitometria: a lumbalis gerincen és a combnyakon kettősfoton-abszorpciometria (Lunar DPX-L, USA), a radiuson egyesfoton- abszorpciometria (NK 364, Gamma, Magyarország). Statisztikai analízis: a változások átlagai és 95%-os megbízhatósági intervallumai, a kezelt és kontroll összehasonlítására kétmintás t-próba, a varianciák különbözősége esetén d-próba.

Eredmények: A 18 hónapos kezelés után a csonttömeg (BMD, g/cm2) változása a kezelt és kontrollcsoportban a lumbalis gerincen 0,030±0,04 (CI: 0,018-0,043) versus 0,006±0,056 (CI: -0,015-0,027) (p=0,03); a combnyakon: 0,023±0,038 (CI: 0,0106-0,035) versus 0,008±0,041 (CI: -0,023-0,041) (p=0,001); a radiuson: 0,011±0,083 (CI: -0,017-0,081) versus 0,011±0,087 (CI: -0,021-0,042) (p=0,99). A denzitás százalékos változása: a lumbalis gerincen: 3,5±4,3 versus 0,832±6,4 (p=0,04); a combnyakon 3,2±3,9 versus -0,68±5,7 (p=0,004); a radiuson 1,4±8,8 versus 1,4±10,9 (p=0,98). Törés a kalcitoninnal kezelt csoportban nem fordult elő, a kontrollcsoportban három betegnél alakult ki fractura.

Következtetés: A 200 NE/nap havi intermittáló dózisban alkalmazott lazackalcitonin orrspray hatékony terápia idiopathiás férfi osteoporosisban az ásványianyag-tartalom csökkenése megállításában és kezelésében.


19. A high resolution-CT, a mikrofókuszú röntgenfelvételek és az SPA összehasonlító metodikai értékelése experimentális osteoporosisban
Mester Ádám, Kári Béla, Makó Ernő, Mészáros Szilvia, Ferencz Viktória, Máté Eörs*, Búzás Edit**, Falus András**, Horváth Csaba***
Semmelweis Egyetem, ÁOK, Radiológiai és Onkoterápiás Klinika, Budapest;
*Szegedi Tudományegyetem, TTK, Inform. Tanszék, Szeged;
**Biológiai és Immungenetikai Intézet, Budapest;
***I. Sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest

Célkitűzések: A mikrofókuszú röntgenfelvételek, a HRCT (high resolution computer tomography) és az SPA (single photon absorptiometria) módszerek összehasonlíthatóságát vizsgáltuk meg egércsontok ásványianyag-tartalmának meghatározása kapcsán.

Módszerek: Mammográfiás röntgenfelvételi munkahelyen (0,1 mm átmérőjű mikrofókuszú röntgencső) és finom szemcsés erősítőernyővel, valamint humán CT-vel (Siemens Plus4) HRCT üzemmódban (1 mm rétegvastagság, magas részletgazdagságú képrekonstrukciós algoritmus -0,065 mm/pixel), továbbá SPA (5 mm×0,6 mm kollimált sugárral) egészséges és osteoporosisos egerek femurcsontjait mértük. A röntgenfelvételek morfometriás értékelése, szemikvantitatív HRCT ROI (region of interest) technikával, az SPA a mért profilgörbék analízisével kvantitatív módon történt. Kontrollként az SPA gyári (GAMMA Műszaki Rt.) etalon A1 fantomot, a Siemens CT denzitometriás fantomot, valamint az általunk készített linearitásfantomot használtuk. Az etalon A1 fantom hitelesítése kalcium-hidroxiapatit oldat hígítási sorához viszonyított kalibráció alapján történt, míg a saját linearitásfantomot az etalon A1 fantomhoz kalibráltuk.

Eredmények: A pontosságbeli eltérés retrospektív analízissel mind a HRCT, mind az SPA esetében 2%, a reprodukálhatóság hibája 1,5% volt. A térbeli felbontóképesség röntgenfilmek esetén bizonyult a legmagasabbnak. Az SPA módszere optimális a corticalis csont meghatározása esetén, a trabecularis állományt viszont a HRCT mérte pontosabban. Ez utóbbi vizsgálat morfológiai strukturális információkat is nyújtott. Mindhárom módszer szignifikáns eltéréseket jelzett a normális és az osteoporosisos csontok között, illetve a különböző korcsoportú állatok csontjainak mésztartalma között.

Következtetések: A mikroradiográfia, a klinikai HRCT és az SPA egyaránt releváns módszerek, összemérhető szenzitivitással, pontossággal és reprodukálhatósággal. A három módszer együttes alkalmazása a csont ásványianyag-tartalma és a csontszerkezet együttes megítélésének lehetőségét nyújtja, és a legmagasabb prediktív értéket ígéri az osteoporosisos törésekkel kapcsolatban.


20. Hisztaminhiány hatása génkiütött egerek csontdenzitására
Ferencz Viktória, Mészáros Szilvia, Búzás Edit*, Krasznai István, Kári Béla**, Mester Ádám**, Falus András*, Horváth Csaba
Semmelweis Egyetem, ÁOK, I. Sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest;
*Genetikai Sejt- és Immunbiológiai Intézet, Budapest;
**Radiológiai és Onkoterápiás Klinika, Budapest

A hisztamin szerepe az osteoporosisban ma még ismeretlen. Ezért megvizsgáltuk, hogyan alakul a hisztidin-dekarboxiláz géndefektusos, tehát hisztidinhiányos egerek ásványicsont-tömege normális körülmények között, ovariectomia után, illetve kalciumszegény tápon, a normális egerekhez képest. Az egerekből kivett femurok ásványianyag-tartalmát (BMC, g) egyesfoton-abszorpciometriával mértük (módosított NK-364, Gamma).

A hisztidin-dekarboxiláz géndefektusos egér ásványicsont-tömege közönséges tápon enyhén emelkedett, ovariectomia hatására pedig nem csökkent: hisztaminhiányban tehát elmarad az ösztrogén hiánya esetén szokásos csontvesztés. A kalciumszegény étrend viszont egyformán csökkenti a normális és a hisztidin-dekarboxiláz géndefektusos egerek csonttömegét; minthogy ez nem ösztrogénhiányos csontvesztés, ettől nem is véd a géndefektus.


21. Mozgásszervek és életminőség
Bellyei Árpád, Kránicz János, Illés Tamás
Pécsi Tudományegyetem, ÁOK, Ortopédiai Klinika, Pécs

A Pécsi Tudományegyetem Orvostudományi és Egészségtudományi Központja a 2001-2004. évre terjedően a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Programok keretében 700 millió forintos kutatási programot nyert el. A kutatási program "Mozgásszervek és életminőség" címmel a Bone and Joint Decade globális kutatási évtized, valamint az Európai Unió kutatási alapelvei szerint rendeződött:

  1. Regionalitás;
  2. Multidiszciplináris megközelítés;
  3. Gyakorlatorientált kutatás, fejlesztés;
  4. Társadalmi hasznosítás konkrét felvezetése;
  5. A regionális szerkezetátalakításban való szerepvállalás.
A pályázatban vállalt feladatok:

1. Az állapotfelmérés és a biológiai, patológiai alapjelenségek kutatása reprezentatív regionális mintán, általános állapotfelmérést tartalmaz: mozgásszervi állapotfelmérést, a hajlamosító és szerzett tényezők detektálását és az alapjelenségek kutatását.

2. A K+F fázis diagnosztikumok, új terápiás eljárások és alapanyagok felvezetését, a gyógyító-rehabilitációs eszközök fejlesztését és az epidemiológiai felmérés eredményeinek piaci hasznosítását tartalmazza.

3. A gyakorlati hasznosítás a prevenciós programok és betegellátó modelleken keresztül a hatékony szakmai háttér megteremtését célozza. Ez utóbbi tartalmazza a mozgásszervi gyógyítás, szakemberképzés elemeinek kidolgozását és akkreditálását középszinten és főiskolai szinten. E téren csatlakozik a régió gyógytornász- és dietetikusképzéséhez. A program lehetőséget biztosít a gyógytornászoknak, főiskolai oktatóknak, gyógytornászhallgatóknak a kutatási feladatok részvételében.


22. Az életminőség vizsgálata posztmenopauzában lévő osteoporosisos nőbetegeknél
Péntek Márta, Licker Fóris Edit*, Genti György*, ** Tóth Miklós**, Tulassay Zsolt*, Kaló Zoltán***
*Pest Megyei Flór Ferenc Kórház, Reumatológiai Osztály, Kistarcsa,;
**Semmelweis Egyetem, ÁOK, II. Belgyógyászati Klinika, Budapest;
***Novartis H. Kft., Basel

A csontritkulás kezelése során a terápiától remélhető életminőség-javulást nem mérjük rutinszerűen.

Vizsgálatunkban az életminőség, a csontsűrűség és a csonttörések közötti összefüggéseket kerestük posztmenopauzában lévő osteoporosisos nőknél. A kétéves, prospektív vizsgálatba 50 beteget vontunk be. Az életminőséget általános kérdőívekkel (Nottingham Health Profile, Euro QoL) mértük. Rögzítettük a betegek de-
mográfiai adatait, denzitometriás és gerincröntgen-vizsgálatot végeztünk. A méréseket évenként ismételjük. Előadásunkban az első év részeredményeiről, tapasztalatairól számolunk be.


23. Életminőség-vizsgálat posztmenopauzában lévő osteoporosisos betegeknél
Flórián Ágnes, Tamási László
Szent Ferenc Kórház, Reumatológiai Osztály, Miskolc

A szerzők 184, posztmenopauzában lévő osteoporosisos beteg esetében végezték el a Qualeffo 41 életminőségtesztet. Az adatokat 50 egészséges egyén eredményével hasonlították össze. Külön értékelték a csigolyatörésen átesett és a csigolyatörés nélküli betegek adatait. A vizsgált csoportban a perifériás törések száma a vártnál alacsonyabb volt (három csípő-, alkartörés).

A betegek általános állapotukat súlyosabbnak értékelték, mint a vizsgálók. A törésen átesett betegek esetén az összesített fájdalomindex, a napi tevékenység, a mozgékonyság, a szabadidő eltöltése terén rosszabb adatokat kaptunk, mint a törést nem szenvedett betegeknél.


24. Törésmegelőzés nem gyógyszeres terápiával
Bettembuk Péter, Bhattoa Harjit Pal, Balogh Ádám
Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Női Klinika, Debrecen

Célkitűzések: Áttekintettük az eddigi tudományos publikációkat és metaanalíziseket a nem gyógyszeres törésmegelőzés témájában. Az irodalmi áttekintés kiterjedt az elesések gyakoriságát csökkentő programok hatékonyságát vizsgáló tanulmányoktól a csípővédő eszközök hatékonyságával, a gyógyszeres kezelés optimalizálásával (az elesési kockázatot növelő gyógyszerek alkalmazásának háttérbe szorításával) foglalkozó publikációkig.

Módszerek: A Medline adatbázist, valamint a releváns területeken a Cochrane-adatbázis eddigi elemzéseit használtuk fel. Az áttekintett időszak az utóbbi tíz évre terjedt ki (1992-2002). Az eredeti közlemények mellett felhasználtuk a témában publikált áttekintő közlemények és metaanalízisek eredményeit is. Külön hangsúlyt fektettünk a már csonttörést szenvedett betegek rehabilitációs programjainak elemzésére.

Ebben a főbb szempontok a következők voltak:

Eredmények: A különböző programok elemeit értékelve kidolgoztunk egy optimális esésmegelőzési programot. Felvázoljuk az irodalmi áttekintés alapján leghatékonyabbnak talált törésmegelőzési program alkotóegységeit és struktúráját. Javaslatot teszünk arra, hogyan biztosítható e program széles körű elérhetősége.


25. A szekunder prevenciós mozgásprogram hatékonyságának bemutatása
Hock Márta, Juhász Rita, Garai János*, Répásy István*, Világi Szabolcs*
Pécsi Tudományegyetem, EFK, Fizioterápiás Intézet, Pécs;
*Baranya Megyei Kórház, Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály, Pécs

A Baranya Megyei Kórház Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály Menopauza Ambulanciáján megjelent nők körében végzett szekunder prevenciós mozgásprogram hatékonyságát szeretnénk bemutatni egy nőbetegünk vizsgálati eredményei alapján.

A beteg a mozgásprogramot egy évig végezte heti két alkalommal, egy órán keresztül. Különböző tesztek és műszeres vizsgálatok segítségével vizsgáltuk izomerejét, cardialis állóképességét, hajlékonyságát, valamint csontsűrűségét; a vizsgálatok eredményeit előadásunkban ismertetjük.


26. A D3-vitamin-receptor-gén és az ösztrogénreceptor-gén eltéréseinek hatása osteoporosisos betegek leszármazottaiban
Salamon Csaba, Fátrai Szabolcs, Kiss József, Sulyok Gabriella, Csonka Judit, Korányi László
Balatonfüredi Regionális Osteoporosis Központ, Osteoporosis Génbank, Balatonfüred

A Balatonfüredi Regionális Osteoporosis Centrum betegei köréből évek óta gyűjtjük azoknak a családoknak az adatait, ahol a csontritkulás súlyos formái halmozottan fordulnak elő. A családok felnőtt tagjainál oszteodenzitometriát, laboratóriumi vizsgálatot, DNS-izolálást és genetikai vizsgálatot végzünk. Jelen tanulmányunkban azt a kérdést vetettük fel, hogy vajon a hátrányos genetikai állapot öröklése megmutatkozik-e az egyébként egészséges leszármazottak csontdenzitásában. A családok felnőtt, egyébként egészséges (20-45 éves) gyermekeit vizsgáltuk; összesen 94 főnél (66 nő és 28 férfi) végeztünk oszteodenzitometriát, és az irodalmi útmutatásoknak megfelelően a D3-vitamin-receptor-gén BsmI-polimorfizmusát, illetve az ösztrogénreceptor-gén PvuI- és XbaI-polimorfizmusát vizsgáltuk PCR-t követő restrikciós emésztéssel. Az egyént genetikailag érintettnek tekintettük, amennyiben a három locus közül egy betegnek (homozigóta eltérés) bizonyult.

A vizsgált egyének közül 45-nél találtunk normális denzitást, közülük 20 bizonyult genetikailag érintettnek. Együttesen 49 egyénnél mértünk osteopeniát és osteoporosist, közülük 31 volt genetikailag érintett. A nonparaméteres khi2-próbát elvégezve, a szignifikancia határát közelítően (p=0,067) több volt a genetikailag érintett egyén az osteopeniás+osteoporosisos csoportban. Különvéve, az osteoporosisosok csoportjában (nyolc fő) hét bizonyult genetikailag érintettnek (87%).

Összefoglalva: Vizsgált anyagunkban az osteopenia és osteoporosis a D3-vitamin-receptor-gén és az ösztrogénreceptor-gén eltérésekkel a szignifikancia határát megközelítő módon együtt fordult elő, míg az osteoporosiscsoportban egyértelmű volt a genetikai eltérések hatása.


27. Hypophosphataemiás rachitis
Fábián Katalin
BAZ Megyei Kórház, GYEK, I. Gyermekosztály, Miskolc

Célkitűzések: A ritkán előforduló, X-kromoszómához kötötten vagy autoszomális domináns módon öröklődő megbetegedés irodalmának áttekintése és az irodalmi adatok összevetése két és fél éves lány betegünk egyéves kórlefolyása során szerzett tapasztalatainkkal.

Módszer: A beteg anamnézisének, a diagnosztikus vizsgálatok (szérumkalcium-, -foszfor-, -alkalikusfoszfatáz-, -parathormonszint, vizelet-kalciumürítés, -foszforürítés, kalcium/kreatinin, radiológiai és ultrahangvizsgálat) eredményeinek elemzése.

Eredmények: A hat hónapos kortól fokozódó alsó végtagi görbület, az ismételt ortopédiai vizsgálat ellenére két és fél éves korban diagnosztizált hypophosphataemiás rachitises gyermeknél kifejezett hossznövekedési retardáció (a testmagasság 2 cm-rel a 3. percentilis alatt), súlyos csípő- és alsó végtagi deformitás, generalizált rachitises csonttünetek, hypophosphataemia és markánsan nem emelkedett phosphaturia észlelhető. A bevezetett és egy éve alkalmazott terápia [foszfátpótlás (45-47 mg/ttkg/nap foszfor) és 1-alfa-25-(OH)2-D3 (38-46 mikrog/ttkg/nap)] hatására a fiziológiás ütemet elérő (8 cm/év) hossznövekedés (hosszpercentilise 3-10) és a csonttünetek javulása észlelhető.

Következtetések: Egy viszonylag későn diagnosztizált, már súlyos klinikai tüneteket mutató hypophosphataemiás rachitises gyermeknél is jó hatás érhető el az irodalomban is ajánlott adekvát terápiával, amelynek folytatása (ügyelve a biokémiai egyensúly fenntartására és a nemkívánatos szövődmények elkerülésére) reményt ad a csontfolyamat javulása mellett egy elfogadható végleges testmagasság kialakulására is.


28. Gyermekek országos reprezentatív csontdenzitás- (BMD-) vizsgálata mobil pQCT-vel
Péter Ferenc, Muzsnai Ágota, Gyimesi János*
Budai Gyermekkórház, Budapest;
*Pharmavit Kft., Veresegyháza

Az utóbbi években egyre többen ismerik fel a gyermekkori BMD-mérések fontosságát, amely segíthet a későbbiekben osteoporosis szempontjából veszélyeztetettnek tekinthető egyének korai felismerésében, és az optimális csúcscsonttömeg elérhetőségében egyaránt.

Ebben az életszakaszban a pQCT módszerének több okból prioritása van. Eddig a gyermekkori normálértékekhez kereken 300 budapesti gyermek, illetve utóbb (2001-től) ugyanennyi német gyermek adatai szolgáltattak alapot.

A BMD alakulását befolyásoló környezeti tényezők (mozgás, táplálkozás, a hormonháztartás állapota, életmód stb.) ismeretében szükségesnek véltük - randomizált kijelöléssel - országos reprezentatív normatíva készítését (falu, kis- és nagyváros, különböző típusú budapesti városrészek). Gépkocsiban elhelyezett pQCT-vel módunk volt 2237 gyermek (1068 fiú, 1169 leány) össz- és trabecularis BMD-értékének meghatározására (életkor: 9,5-15,5 év). A fenti életszakaszban a legalacsonyabb és legmagasabb össz-BMD-átlag fiúknál és leányoknál 306,6±40, illetve 335,8±45,1 g/cm3, valamint 293,6±39,9, illetve 374,2±62,6 g/cm3. A csúcs az adolescens kor felé jelentkezik. A trabecularis BMD-érték változásai szerényebbek.

Bemutatjuk azokat a görbéket, amelyeket részben az átlag±SD értékek, részben a percentilisértékek alapján készítettünk el, valamint összevetjük ezeket a kisebb elemszámú hazai és német vizsgálatok eredményeivel.


29. A serdülés, a kalciumbevitel és a testmozgás tükröződése gyermekek pQCT-vel mért csontdenzitásértékében
Muzsnai Ágota, Péter Ferenc, Gyimesi János*
Budai Gyermekkórház, Budapest;
*Pharmavit Kft., Veresegyháza

A csúcscsonttömeg kialakulásának folyamatában kitüntetett időszak a serdülés, a gyermekkori oszteológia az optimális csontfejlődésre összpontosít. Ismert, hogy a csontok ásványianyag-tartalmát (BMD) genetikai és környezeti faktorok egyaránt alakítják, kedvezően befolyásolni - jelenleg - ez utóbbiakat tudjuk. A szerzők 2000-ben országos felmérés keretében 2237 egészséges, 10-15 éves iskolás gyermek (1068 fiú és 1169 leány) csontdenzitását mérték meg mobil pQCT-vel (XCT2000, Stratec), kérdőíves módszerrel gyűjtöttek adatot a gyermekek étrendi kalciumbeviteléről, rendszeres testmozgásáról, illetve serdüléséről. A mintavételhez földrajzilag is elkülönülő településtípusok szolgáltak alapul (Kelet-Nyugat, Budapest: 643, nagyváros: 696, kisváros: 485, falu: 413). Az adatokat SPSS programmal elemezték. A lányok napi kalciumbevitele szignifikánsan alacsonyabb a fiúkénál: 889 mg versus 653 mg. Ezen belül a serdülő lányok étrendi kalciumbevitele még alacsonyabb: 629 mg versus 673 mg (p=0,0). Ugyanakkor a serdülő lányok totális denzitása (Z-score) szignifikánsan magasabb a még nem serdülő lányokénál (0,162 versus -0,024, p=0,002). A BMD és a kalciumbevitel, a BMD és a mozgás között nincs kimutatható korreláció, de az ,,inaktív” gyermekek 2/3-ának totális BMD-je a normális átlag alatt marad mind a fiúknál (8/14), mind a lányoknál (13/20). A keleti falvakban élő gyermekek BMD-je szignifikánsan jobb a többiekénél (Z-score: 0,173, p=009).

Megállapítások: A csontfejlődésben kitüntetett szerepet játszanak az ösztrogének. A kevés mozgás kedvezőtlenül hat a totális BMD alakulására. Az életmód összességében befolyásolja a BMD-t. Longitudinális vizsgálat szükséges az optimális kalciumbevitel hatásának tisztázására.


30. A nemihormon-szubsztitúció hatása a csontok ásványianyag-tartalmára panhypopituiter fiúknál
Pál Csilla, Horváth Csaba*, Hosszú Éva**
Bethesda Református Gyermekkórház, Budapest;
*Semmelweis Egyetem, ÁOK, I. Sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest;
**II. Sz. Gyermekklinika, Budapest

Célkitűzések: A hypophysiselégtelenségben szenvedő gyermekek növekedésihormon- és pajzsmirigyhormon-szubsztitúciós kezelésben mindig részesülnek, glükokortikoidkezelésre azonban csak ritkán szorulnak. A nemi hormonok pótlása pubertáskorban kezdődik el, amely egyúttal segíti a növekedést és gyorsítja a csontok érését is.

Vizsgálatunkban a tesztoszteronpótlás hatását vizsgáltuk a csontok ásványianyag-tartalmára a kezelés első két évében.

Módszerek: Kilenc hypopituiter fiú vett részt a vizsgálatban (életkoruk a kezelés megkezdésekor 16,3±1,3 év), akik már évek óta folyamatosan részesültek növekedésihormon- és pajzsmirigyhormon-szubsztitúcióban. Androgénpótlásként kéthetente 50 mg inj. teszteron enantát (depókészítmény) im. adásában részesültek.

Félévenként ellenőriztük a gyermekek testmagasságát, testsúlyát, csontkorukat és a serdülés ütemét, valamint fotonabszorpciós módszerrel mértük az ásványicsont-tömeget.

Eredmények: A szubsztitúciós kezelés mellett a szérum-T4- és -tesztoszteronszint a normális határok között ingadozott. A csontdenzitás a kezelés hatására jelentősen növekedett: a Z-score a kezelés elején -1,803, egy év után -0,909, két év után 0,14 volt. A változás szignifikáns (p<0,001). A csontkorra korrigált Z-score mindvégig a normális tartományban mozgott, a kezelés előtt -0,904, egy év után 0,946. A csontdenzitás éves gyarapodása (0,16 g/cm/év), az egészséges kortársaikhoz (0,07 g/cm/év) képest és a csontkorukat tekintve is szignifikánsan magasabb (p=0,002). A csontdenzitás éves növekedési üteme a tesztoszteronpótlás hatására jelentősen felülmúlta mind az életkor szerinti egészségesek, mind a csontkor szerinti egészségesek denzitásának gyarapodását (p=0,0015, illetve 0,0006).

Következtetés: A növekvő csontdenzitás alapján úgy tűnik, hogy a tesztoszteronpótlás fontos szerepet játszik a csontok mennyiségi és minőségi változásaiban.


31. A kalciumürítés alakulása asthma bronchialéban szenvedő gyermekeknél
Mezei Györgyi, Cserepes Judit, Szabó András, Héninger Erika, Vágó Krisztina, Szabó Antal, Horváth Csaba*
Semmelweis Egyetem, I. Gyermekklinika, Budapest;
*Semmelweis Egyetem, I. Belgyógyászati Klinika, Bp

Cél: A kalciumürítés vizsgálata különböző súlyosságú asthma bronchialéban szenvedő gyermekbetegeinknél.

Betegek: 131, intermittáló tüneteket mutató, valamint enyhe, középsúlyos, súlyos perzisztáló tünetektől szenvedő asztmás gyermek. A kontroll, intermittáló tüneteket mutató asthmások, soha nem kaptak inhalációsszteroid-kezelést.

Módszer: A vizelet kalcium/kreatinin értékét egyszeri reggeli vizeletben határoztuk meg.

Eredmények: A nyugalmi légzésfunkciók értékeiben nem mutatkozott statisztikai különbség a kontrollasthmások és az inhalációsszteroid-kezelést kapók között. Ugyanígy nem volt különbség a testmagasság percentilisében, a proximalis radiuson, egyesfoton-abszorpciometriával mért csontsűrűség alapján számolt Z-score-ban, valamint a csontsűrűség-csökkenés gyakoriságában.

Az inhalációs szteroidot igénylő asthmáscsoportban magasabb volt (p=0,01) a kalcium/kreatinin hányados (amely a kalciumürítést tükrözheti), mint a tartósan inhalációs szteroidot nem igénylő asthmások körében, és ez a hányados az asthma bronchiale fennállásának időtartamával arányosan növekedett, összességében a normális tartományon belül maradva (r=0,33, p=0,005). Az inhalált szteroidadaggal arányos, dózisfüggő emelkedés nem mutatható ki a vizelet kalcium/kreatinin hányadosban.

Következtetés: A betegség időtartamával növekvő kalcium/kreatinin hányados jelentőségének értékelése további vizsgálatot igényel; egyszerűségénél fogva a gondozásban hasznos eszközzé válhat.


32. Az inhalatív kortikoszteroid-(budesonid-) terápia hatása az asthma bronchialéban szenvedő gyermekek csontanyagcseréjére
Bittera István, Salgó L, Elek Ágnes
MJV, Gyermekkórház, Kórház Laboratórium, Szeged

Célkitűzések: A tartós inhalatív kortikoszteroid- (ICS) terápia csontanyagcserére kifejtett hatása gyermekkorban nem teljesen tisztázott. Ezért a vizsgálatban azt tanulmányoztuk, hogy a különböző ideig (0-6 éven át) inhalatív kortikoszteroidterápiában (budesonid) részesülő, prepubertás korú (5-10 éves) asthmás betegek csontanyagcseréjét jellemző markerek (oszteokalcin, b-CrossLaps) szérumszintjében kimutatható-e eltérés az életkorban és nemben illesztett kontrollokhoz viszonyítva.

Módszerek: A vizsgálatban 33, asthma bronchialéban szenvedő (átlagéletkor: 7,4±1,5 év, 18 fiú, 15 leány ) és 35 egészséges gyermek (átlagéletkor: 7,3±1,7 év; 20 fiú, 15 leány) vett részt. A budesonid napi adagja a napi 400 mikrog-ot nem haladta meg.

A budesonidkezelés időtartama alapján a betegeket három csoportba osztottuk.

  1. csoport 
(n=12)
2. csoport 
(n=12)
3. csoport 
(n=9)
Az inhalatív kortikoszteroid-terápia időtartama (hó)
13±6
38±7
62±8
A budesonid kumulatív dózisa (mikrog)
80±48
288±174
670±417

Eredmények: A reggel, éhgyomorra levett vérmintákból elektrokemolumineszcens (ECLIA) módszerrel történt az oszteokalcin és a béta-CrossLaps meghatározása. A statisztikai számításokat Student-féle kétmintás t-próbával végeztük.

Az eredményeket az alábbi táblázatban foglaltuk össze:

Következtetések: Konvencionális adagokkal (400 mikrog/nap) végzett, még az öt évet meghaladó időtartamú, budesonidot tartalmazó inhalatív kortikoszteroid terápia sem befolyásolja az asthma bronchialéban szenvedő gyermekek csontanyagcseréjét jellemző markerek (oszteokalcin, béta-CrossLaps) szérumszintjét.

Vizsgálataink alapján - a fenti feltételekkel - gyermekkorban a budesonid biztonságosan adható, osteoporosis kialakulásának veszélye nélkül.


33. A tehéntejfehérje-érzékeny gyermekek csontosodásában kisfokú csökkenés észlelhető
Hidvégi Edit, Arató András, Cserháti Endre, Szabó Antal, Szabó András, Horváth Csaba*
Semmelweis Egyetem, ÁOK, I. Sz. Gyermekklinika, Budapest;
*Semmelweis Egyetem, I. Sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest

Célkitűzés: A tehéntejfehérje-érzékeny betegek speciális tejmentes diétája általában kevés kalciumot tartalmaz, ezért náluk nagyobb a valószínűsége az osteopenia kialakulásának. Vizsgálatainkban 27, tehéntejfehérje-érzékeny gyermek különböző csontosodási paramétereit határoztuk meg.

Betegek és módszerek: A 27, tehéntejfehérje-érzékeny gyermek (átlagéletkor: 4,3 év) véréből meghatároztuk az alkalikusfoszfatáz- (AP-), a parathormon- (PTH-), az oszteokalcin- és a béta-CrossLaps-szinteket. A betegek csontsűrűségét is megmértük. Az eredményeket húsz egészséges kontrollgyermek paramétereivel hasonlítottuk össze.

Eredmények: Az alkalikusfoszfatáz- és a parathormonszint a tehéntejfehérje-érzékeny betegeknél magasabb volt a kontrollokéhoz képest (AP: 610,2 U/l versus 499,7 U/l, p<0,0l; PTH: 1,56 pmol/l versus 0,83 pmol/l, p<0,03), de minden érték a normáltartományon belül mozgott. Az oszteokalcinszint nem különbözött a két csoportban; a b-CrossLaps szintjét a betegek szérumában alacsonyabbnak találtuk, mint az egészséges kontrollokéban (0,92 ng/ml versus 1,47 ng/ml, p<0,001). Az alkalikusfoszfatáz- és az oszteokalcin, valamint az alkalikusfoszfatáz- és béta-CrossLaps-szintek között pozitív korrelációt találtunk. A tehéntejfehérje-érzékeny betegek csontsűrűségi Z-score-jának átlaga -0,6 volt. Tíz esetben mértünk -1 SD alatti Z-score-értéket, e betegek parathormonszintje szignifikánsan magasabb volt, mint a normál Z-score-értékű betegeké (2,24 pmol/l versus 1,16 pmol/l, p<0,03).

Következtetés: A tehéntejfehérje-érzékeny gyermekek csontosodásának kisfokú zavarait legpontosabban oszteodenzitometriával mutathatjuk ki.


34. A calcaneus ultrahangvizsgálata rheumatoid arthritisben
Tóth Edit, Péntek Márta, Licker Fóris Edit, Genti György
Flór Ferenc Kórház, Reumatológia, Kistarcsa

Vizsgálatunk célja a rheumatoid arthritises nőbetegek csonttömegének és csontminőségének vizsgálata kvantitatív csontultrahang- (QUS-) módszerrel.

Betegek: 49 rheumatoid arthritises (RA) nő és 44, életkorban illesztett egészséges kontrollszemély. Átlagéletkor: 58,1±11,6 versus 54,8±11,4 év.

Testtömeg: 21,2±4,1 versus 22,5±4,2 ttkg/m2. A betegség fennállási ideje: 11,9±9,2 (CI: 9,3-14,6) év.

Denzitometria: az ágyéki gerincen, a combnyakon (Osteoscore, Medilink, France) és a radiuson (Norland, Germany) kettősfoton-abszorpciometria.

QUS-vizsgálat: a calcaneuson (UBIS 5000, Italy) mért paraméter: broadband ultrasound attenuation (BUA, dB/MHz) és speed of sound (SOS, m/s). Statisztikai elemzés: leíró statisztika, Student-féle t-próba, korreláció.

Eredmények: A BUA-érték a rheumatoid arthritises és a kontrollcsoportban: 59,4±5,8 (Cl: 57,6-61,2) versus 66,0±3,5 (CI: 66-67) (<0,0001), SOS: 1514,3±29,1 (CI: 1505,3-1523,5) versus 1546,6±27,5 (CI: 1538,2-1554,9) (p<0,0001). A betegeknél a BUA az életkorral (r: -0,31, p=0,04) és a testtömeggel (r: 0,50, p<0,0001), az SOS az életkorral mutatott összefüggést (r: -0,33, p=0,03). Mindkét QUS-paraméter szorosan korrelált az axialis és appendicularis régióban mért csonttömegértékkel.

QUS-vizsgálattal megerősíthető, hogy a rheumatoid arthritises betegek csonttömege a gyulladástól távoli csontokban is alacsonyabb. A csontminőséget jelző SOS-érték egészségesektől eltérő volta a betegek megváltozott csontminőségére enged következtetni. 


35. 13 171 DEXA-vizsgálat adatainak elemzése
Patócs Attila, Tóth Miklós, Miheller Pál, Szabó Péter, Pregun István, Tulassay Zsolt
Semmelweis Egyetem, ÁOK, II. Belgyógyászati Klinika, Budapest

Célkitűzések: A klinikánk oszteodenzitometriás laboratóriumában vizsgált betegek BMD-értékeinek statisztikai elemzése. Vizsgálni kívánjuk az egyes régiókban (lumbalis gerinc, femur, radius) és az azon belüli egyes szubrégiókban (femurnyak versus teljes femur, radius distalis harmada versus teljes radius) kimutatható osteoporosis gyakoriságát.

Módszerek: 1997. május-2001 decembere között 10 895 nő (átlagéletkor: 54 év) és 2276 férfi (átlagéletkor: 45 év) DEXA-vizsgálatát végeztük el, Hologic QDR 4500C típusú készüléken. Valamennyi betegnél gerinc- és femurvizsgálatot végeztünk, a betegek egyharmadánál radiusvizsgálatot is. A gyártó által rendelkezésre bocsátott referenciaértékek és a WHO-kritériumok felhasználásával elemeztük az osteoporosis és osteopenia előfordulási gyakoriságát.

Eredmények: A lumbalis gerincen (Ll-L4) mind a nőknél, mind pedig a férfiaknál gyakoribb az osteoporosis előfordulása (25%, illetve 21,6%), mint a combnyakon (11,8%, illetve 6,3%). A gyári referenciaértékek alapján a femurnyakon statisztikailag szignifikánsan gyakoribb az osteoporosis, mint a teljes femuron (nőkön: 11,8% versus 8,7%, p<0,01, férfiakon: 6,3% versus 4,7%, p<0,01). A radius distalis 1/3-án tapasztalt osteoporosis gyakorisága kisebb, mint a teljes radiuson (nőkön: 16,5% versus 20,1%, p<0,01, férfiakon: 29,6% versus 34,6%, p<0,01).

Következtetések: A gerincen és a femuron talált osteoporosis gyakorisága közti jelentős különbség a helyi referenciaértékek alkalmazásának szükségességére hívja fel a figyelmet. Az oszteodenzitometriás leletezés során figyelembe vett szubrégió befolyásolja a WHO-kritériumok szerinti osteoporosis gyakoriságát.


36. A kvantitatív ultrahangos paraméterek és a csontdenzitás kapcsolata a csonttöréssel
Mészáros Szilvia, Ferencz Viktória, Bors Katalin*, Csupor Emőke**, Tóth Edit***, Horváth Csaba
Semmelweis Egyetem, ÁOK, I. Sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest;
*Ferencvárosi Osteoporosis Centrum, Budapest;
**Budavári Önkormányzat Egészségügyi Szolgálat, Osteoporosis Centrum, Budapest;
***Flór Ferenc Kórház, Kistarcsa

Tanulmányunkban meghatároztuk a különböző csontokon mért kvantitatív ultrahangos (QUS-) paraméterek és a csontdenzitás (BMD) kapcsolatát a csonttöréssel.

537 nőn (57,87±11,5 év) végeztünk a sarokcsonton, a kézujjak proximalis phalanxán QUS-vizsgálatot, a combnyakon, a lumbalis gerincen és a radiuson denzitometriás mérést. 163 beteg számolt be csonttörésről: 74 fő alkar-, három személy csípőtáji, 64 személy egyéb törést szenvedett el; 21 beteg tudott csigolyakompresszióról.

Azoknak a nőbetegeknek, akiknek csigolyadeformitása volt, mind a sarokcsont-BUA T-score-értéke (-2,58 versus -1,82, p<0,05), mind a lumbalis gerinc T-score-értéke (-2,5 versus -1,44, p<0,05) alacsonyabb volt, mint a deformitás nélküli betegeké. Az alkartörés előfordulása alapján végzett osztályozásnál a kézujjak QUS-paraméterében találtunk eltérést (AdSOS T-score -3,04 versus -2,63, p<0,05).

A nőkön nyert adatok regressziós analízisében a csigolyakompresszió esetén az Odds-hányados a lumbalis gerincnél 1,40 (95%-os megbízhatósági tartomány: 1,08-1,85), a sarokcsontra 1,35 (95%-os megbízhatósági tartomány: 1,05-1,74), alkartörésnél a kézujjakra 1,17 (95%-os megbízhatósági tartomány: 1,02-1,34) volt.

Eredményeink alapján elmondható, hogy a kvantitatív ultrahangos mérések mind a perifériás, mint az axialis törési kockázat megítélésére a denzitometriával azonos mértékben alkalmasak.


37. A vázizmok ultrahangvizsgálatával szerzett tapasztalataink
Balogh Endre, Papp Erzsébet, Pavlik Attila, Szutrély Ferenc, Berkes István
Országos Sportegészségügyi Intézet, Budapest

Célkitűzések: A végtagi izmok sérülése utáni ultrahangkép összevetése a várható gyógyulási idővel.

Módszer: Az ultrahangvizsgálathoz magas frekvenciájú (7-13 MHz) szonda szükséges, gyakran a gélpárna vagy vizes előtét alkalmazása sem kerülhető el.

Eredmények: Az ultrahangvizsgálattal talált eltérés igen nagy fokban függ attól, hogy a beteg a sérülés után azonnal megfelelő kezelésben (nyugalom, jegelés, kompreszszió, a végtag felpolcolása stb.) részesült-e.

Következtetés: A Rodineau-féle stádiumbeosztás csak tájékoztató jellegű, a teljes gyógyulás idejére következtethetünk ennek alapján.


38. A röntgenabszorpciometria új lehetőségei - kezdeti tapasztalataink
Tóth Miklós, Miheller Pál, Pregun István, Tulassay Zsolt
Semmelweis Egyetem, ÁOK, II. Belgyógyászati Klinika, Budapest

Bevezetés: A legújabb csúcstechnológiájú kettős energiájú röntgenabszorpciometriás (DEXA) készülékek - a néhány éve ismert teljestest-oszteodenzitometrián túl - újabb vizsgálati lehetőségekkel bővítik az oszteodenzitometria módszertanát.

Gyors gerincoszlop-vizsgálat (instant vertebral assessment-IVA): az oszteodenzitometriás készülék vizsgálóasztalán oldalfekvésben elhelyezkedő beteg háti és ágyéki gerincoszlopát egyes energiájú röntgensugárral vizsgáljuk. Nagy felbontású, a hagyományos röntgenfelvétel minőségét megközelítő felvétel nyerhető tíz másodperc alatt. A beteget ért sugárterhelés - a gyári adat sze-rint - a hagyományos technikával készített röntgenfelvétel 1%-a. A képernyőn megjelenített és kinyomtatható felvétel alkalmas a kompressziós csigolyatörések szemikvantitatív értékelésére. A csigolyatestek peremsarkainak manuális kijelölését követően a gyári szoftver megadja az elülső, középső és hátsó csigolyamagasságokat, ékcsigolyaindexet számít.

Testösszetétel-analízis: A teljestest-oszteodenzitometriás szkennelés során nyert abszorpciometriás adatok, megfelelő szoftver birtokában, a teljes test grammokban kifejezett kalciumtartalmán túlmenően alkalmasak az emberi test egészének és az egyes régiók (végtagok, törzs, fej) grammokban kifejezett izom- és zsírtömegének meghatározására, kifejezhető a százalékos zsírtartalom is.

Az irodalmi adatok tükrében bemutatjuk az ismertetett módszerek alkalmazásával nyert kezdeti tapasztalatainkat.


39. A csont ásványianyag-tartalmának vizsgálata diabetes mellitusban - első eredmények
Tőke Judit1, Tamás Gyula2, 3, Stella Péter1, 2, Nádasdi Ágnes1, 2, Varga Piroska4, Kerényi Zsuzsa1, 2
1Szent Imre Kórház, IV. Belgyógyászati Osztály, Budapest;
2Diabetesz Gondozási Nemzetközi Központ, Budapest;
3Semmelweis Egyetem, ÁOK, I. Sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest;
4Szent Imre Kórház, Oszteodenzitometriás Laboratórium, Budapest

Célkitűzések: Nincs egységes állásfoglalás az irodalomban a diabetes mellitusban szenvedő betegek csontásványianyag-tartalmáról (BMD). 1-es típusú diabetes mellitusban (T1DM) a legtöbb szerző csökkent BMD-t ír le, azonban a legújabb adatok szerint T1DM-ben nincsen osteopenia, a BMD függ a kezelés minőségétől és a szövődményektől. 2-es típusú diabetes mellitusban (T2DM) a BMD nem csökkent, esetenként a hyperinsulinaemia, illetve az obesitas miatt emelkedett lehet.

Módszerek: 65, diabetes mellitusban szenvedő betegünk oszteodenzitometriás (ODM) vizsgálatát végeztük el GE Medical Systems Lunar DPX-NT 73174 típusú készülékkel. [T1DM: 40 fő (30 nő, 10 férfi), életkor: 43,5,±10,9 év (±SD), a diabetes fennállásának tartama: 22,1±11,9 év, HbA1c: 7,8±1,2. T2DM: 25 fő (20 nő, 5 férfi), életkor 63,3±10,1 év, a diabetes tartama: 18,7±10,4 év, HbA1c: 6,8 ±1,0%.] A betegek szénhidrát-anyagcseréjét a HbA1c-értékkel jellemeztük (Diamat Biorad, normálérték: 3,8-6,3%). Az eredményeket 22 egészséges felnőtt adataival hasonlítottuk össze (19 nő, 3 férfi, életkor: 42,2±10,8 év). A feldolgozáshoz SPSS programot, khi2 statisztikai próbát, esélyhányados-számítást alkalmaztunk.

Eredmények: A BMD-t a WHO-kritériumok alkalmazásával - a Z-score alapján - minősítve nem találtunk szignifikáns eltérést az egészséges felnőtt referenciacsoport megoszlásától, sem 1-es, sem 2-es típusú diabetes mellitusban [T1DM versus referenciacsoport, p=NS. OR: 0,91 (Cl: 0,30-2,73), T2DM versus referenciacsoport, p=NS. QR: 0,98 (0,30-3,21)].

Következtetések: Az előzetes eredmények alapján nem tudtuk igazolni azt az irodalomban elfogadott véleményt, hogy 1-es típusú diabetes mellitusban gyakoribb az osteopenia. 2-es típusú diabetes mellitus esetén a BMD nem mutat szignifikáns eltérést a referenciacsoporthoz viszonyítva. A diabetes mellitus és a BMD összefüggéseinek feltárásához további vizsgálatok szükségesek.


40. Térdfájdalomhoz vezető, ízületen kívüli kiváltó okok gyakorlatunkban
Balogh Endre, Papp Erzsébet, Pavlik Attila, Tállay András, Berkes István
Országos Sportegészségügyi Intézet, Budapest

Cél: A figyelem felhívása arra a tényre, hogy a térdfájdalmak egy része ízületen kívüli patológiára vezethetők viszsza.

Módszerek: Az ultrahangvizsgálathoz magas frekvenciájú (7-13 MHz) szonda szükséges, gyakran a gélpárna vagy vizes előtét alkalmazása sem kerülhető el.

MR-vizsgálatnál nagyon informatív az axialis síkban készített, zsírkioltásos T2- vagy PD-szekvencia.

Eredmények: 540 térd-ultrahangvizsgálat során két esetben találtuk a tractus iliotibialis (tensor fasciae latae) degenerációját vagy peritendinitist, öt esetben synovialis echoszegény képződményt, ezen ín és a lateralis femurcondylus között. Ezek közül két esetben történt MR-vizsgálat, amelynek eredménye megerősítette a diagnózist.

Nyolc betegnél pes anserinus tendinosis, négy esetben pes anserinus bursitis volt az ultrahang-diagnózis, ami a klinikumnak megfelelt.

Következtetés: Az ultrahangvizsgálat a térdízületen kívüli képletek vizsgálatára is igen szenzibilis és specifikus. Ha a klinikum magyarázható a kapott eredménnyel, akkor ez a szükséges és elégséges képalkotó vizsgálat mind a diagnózis felállításához, mind a konzervatív kezelés hatásosságának utánkövetéséhez.


41. Enyhe térdfájdalom mellett észlelt kiterjedt morfológiai elváltozás
Lukács Katalin, Tamási László
Szent Ferenc Kórház, Reumatológiai Osztály, Miskolc

A beteg kórelőzményében hypertonia és bal alsó végtagi varicositas szerepel. A bal térd fájdalmának kivizsgálása múlt év decemberében kezdődött. A bal alsó végtagi Duplex-ultrahangvizsgálat során a m. vastus medialis tapadása felett szabálytalan alakú, echoszegény, szolid képlet különült el. A régió MR-vizsgálatánál a femur- és tibiacondylusokban multiplex ossealis metasztázisra gyanús, számos kerekded képletet írtak le. A csontszcintigram (99mTc) ugyanitt és a calvariacsontokon enyhén fokozott dúsulást mutatott.

A hagyományos röntgenvizsgálatoknál jelentős eltérés nem látszott. Primer tumort az eddigi vizsgálatok során igazolni nem sikerült. A laboratóriumi vizsgálati eredmények is normálisak voltak. A beteg az obszervációja során - hónapok óta - panaszmentes.


42. A térdízület elváltozásai DISH II-szindrómában
Gergely Mária, Forgács Sándor, Borsi László
Uzsoki Kórház, Radiológiai Osztály, Budapest

Összefoglaló nem érkezett.


43. Calvariaosteoma esete
Bindics György

Összefoglaló nem érkezett.


44. Destruktív spondylarthropathia dializált betegnél
Turda Éva

Összefoglaló nem érkezett.


45. Szokatlan megjelenésű csontinfarktus esete
Mezőfi Beáta

Összefoglaló nem érkezett.


46. Térdízületi aszeptikus necrosis (M. Ahlbeck)
Mike György, Bogdán Tibor, Nizar Saab, Gimesi Csaba
Kaposi Mór Megyei Kórház, Ortopédiai Osztály, Kaposvár

A szerzők 1990-2000 decembere között térdpanaszok miatt jelentkező betegeiknél 28 esetben észleltek aszeptikus necrosist, az esetek többségében a medialis femurcondyluson.

Betegeiket felülvizsgálva kutatják az aszeptikus necrosis okait, és elemzik kezelési eljárásaik eredményét. A betegség okaként közvetlen traumát, szisztémás és lokális szteroidkezelést, varus gonarthrosis okozta fokozott kompressziót, osteoporosis okozta microfracturát, diabeteses anyagcserezavart tételeznek fel. A betegség kezelésében döntő a necrosis nagysága és a beteg életkora. Fiatal életkorban és kis defektus esetén ízületmegtartó eljárásra törekednek (Pridie-féle, valamint retrográd megfúrás, microfractura, mozaikplasztika). Idősebb korban és nagyobb defektus esetén ízületpótló eljárások (endoprotézis beültetése) jönnek szóba.

Mozaikplasztikával és protézisbeültetéssel kezelt betegeik panaszmentesek, szövődmény a felülvizsgálat idejéig nem következett be. A térdízület felfúrásával gyógyított betegeiknél a panaszok átmeneti enyhülése után az arthrosis progressziója következett be; ebből arra következtetnek, hogy felnőttkorban kicsi az esély az aszeptikus necrosis gyógyulására.


47. Térdízületi felszínen létrehozott osteochondralis defektus gyógyulása - a kontakt stressz hatása a csont- és porcregenerációra
Bálint Lehel, Lovász György, Sang-Hyun Park*
PTE, ÁOK, Ortopédiai Klinika, Pécs
*Orthopaedic Hospital - UCLA, Los Angeles, California, USA

Célkitűzés: Ízületbe hatoló törések, illetve mozaikplasztika esetén találkozunk olyan klinikai állapotokkal, amikor a hosszú távú eredményt jelentősen befolyásolhatja az ízületi felszínen létrejövő, lépcsőképződéssel vagy a nélkül járó osteochondralis defektus. E vizsgálat célja az irodalomban eddig még nem közölt, új, kísérletes állatmodell kidolgozása volt, amely alkalmas ennek az állapotnak a közelebbi megismerésére.

Módszerek: 16 új-zélandi fehér nyúl (NZW) medialis femurchondylusán, a teherviselő felszínen, coronalis irányú, 0,5 mm-es lépcsőt hoztunk létre kettős supracondyler osteotomiával. Ezen túlmenően, a lépcső alsó peremének megfelelően, 0,5 mm széles és 2 mm mély osteochondralis blokkot távolítottunk el a terhelési felszínről. Ezen csoport a létrejött módosult ízületi terhelési felszín alapján a step-off+gap (S+G) elnevezést kapta. Egy másik, 13 nyúlból álló vizsgálati csoport esetén ugyanakkora osteochondralis blokkot távolítottunk el identikus helyről, azonban ennél a csoportnál a lépcsőképzés elmaradt, emiatt eltérő biomechanikai szerkezet jött létre. Ez a csoport a "csak Gap" (G) elnevezést kapta. A beavatkozást követően 6, 12 és 24 hét múlva az állatokat leöltük, a vizsgálandó csont-porc fragmentumot egészében eltávolítottuk. A vizsgálandó mintákon perifériás kvantitatív CT-vizsgálatot (pQCT) végeztünk, amellyel a subchondralis csont denzitását mértük, illetve hisztológiai és immunhisztológiai vizsgálat is történt, ez a porcújraképződés, -degeneráció mikéntjére adott választ. A szövettani vizsgálat értékelését a módosított Sellers- és Mankin-féle pontozási rendszer alapján végeztük. Az immunhisztológia során az I-es és II-es típusú kollagén arányának változását vizsgáltuk. Ennek kiértékeléséhez a digitalizált Computer Image Analysis segítségét vettük igénybe.

Eredmények: Bár az újonnan képződött regenerációs porc minőségében a két csoport közt volt némi különbség, statisztikailag szignifikáns eltérést egyik utánkövetési időt tekintve sem tapasztaltunk. Mindkét csoport esetén a porcregeneráció a hialinszerű regenerációs porc kifejlődésére utalt, és a porc minősége, kiérettsége az idő elteltével arányosan szignifikáns javulást mutatott. A regenerációs porc egyik esetben sem integrálódott a szomszédos eredeti hialinporc-területhez, és egy esetben sem érte el a hialinporc kiérettségszintjét. Az I-es típusú kollagéntartalom az újonnan képződő porcban az utánkövetési idő előrehaladtával statisztikailag bizonyíthatóan csökkent, míg a II-es típusú kollagéntartalom ellenkező irányba változva nőtt. Míg az S+G csoportban a "magas" oldalon kifejezett porcdegenerációt figyelhettünk meg, amely az idő múlásával szignifikánsan előrehaladt, az "alacsony" oldalon a porcdegeneráció szignifikánsan kisebb volt a "magas" oldalhoz és a G csoport identikus területéhez képest is. A G csoportban az eltávolított graft "árkának" két oldala között nem mutatkozott szignifikáns különbség a degenerációt tekintve. A hisztológiai vizsgálat és a pQCT-felvételek elhúzódó csontregenerációt mutattak az osteochondralis defektusnak megfelelően, valószínűleg a kontakt stressz hiánya miatt. A fokozott kontaktstressz-hatás miatt az S+G csoportban a magas oldalnak megfelelően fokozódott a subchondralis csontdenzitás.

Következtetések: Az ízületi felszínen létrejövő defektusok fibrotikus, hialinporcszigeteket tartalmazó "új" regenerációs porccal telítődnek ki. Ez az új porc a regenerációs idő előrehaladtával egyre több hialinporcra jellemző komponenst tartalmaz, de sosem válik teljes egészében hialinporccá, és nem integrálódik a szomszédos, eredeti porcterületekhez. A porc normálérésének megfelelően, az I-es és II-es típusú kollagéntartalom aránya fordítottan változik a regenerációs porcban is. A subchondralis csontdenzitás a kontakt stressz megoszlásának megfelelően alakul és a magas oldalon, a degeneráció természetes velejárójaként kifejezetten nő.

Véleményünk szerint ez a kísérletes állatmodell alkalmas a porc- és csontregeneráció folyamatának vizsgálatára, eltérő biomechanikai, klinikai állapotokat modellezve, és alapjául szolgálhat a további hasonló kísérletekhez, amelyek hasznos információkkal szolgálnak az ízületi felszínt érintő poszttraumás állapotok, gyógyulási folyamatok jobb megértéséhez.


48. A radiosynoviorthesis hosszú távú eredményessége
Szentesi Margit, Takács Sarolta
Budai Irgalmasrendi Kórház Kht., Budapest

A szerzők a különböző eredetű krónikus térdízületi synovitisek gyógykezelése céljából végzett Yttrium-90 radiosynoviorthesis hétéves eredményeiről számolnak be.

Munkájuk célja a radiosynoviorthesis eredményességét befolyásoló tényezők vizsgálata. A kontrollvizsgálaton megjelent 213 beteg közül 122 rheumatoid arthritises volt, 17 spondylarthritis ankylopoeticában szenvedett, 13 személynél szeronegatív spondylarthritist találtak (egy Reiter-szindrómás, öt arthritis psoriaticában szenvedő, hét egyéb szeronegatív spondylarthritises), 48 beteg arthrosis talaján kialakult krónikus synovitisben szenvedett, egy betegnél hydrops articulorum intermittens, egynél synovitis villonodularis állt fenn, 11 főnél traumás alapon kialakult krónikus synovitis zajlott. Az értékelést a Müllet, Rau és Schütte által leírt kritériumok alapján, az általuk összeállított pontrendszer szerint végezték. A radiosynoviorthesis után hét évvel 70%-ban találtak kitűnő, illetve jó eredményt együttesen. Az eredményességet a térdízület lokális röntgenstádiuma és az alapbetegség diagnózisa befolyásolta szignifikánsan, p=0,0001. Az eredményességet nem befolyásolta szignifikánsan a synovitis fennállási ideje, a radiosynoviorthesis előtti punkciók száma, a radiosynoviorthesis előtti beavatkozások (terápiás röntgenbesugárzás, műtét) száma.


49. Az infraligamentaris tibiaosteotomia szerepe a fiatal és a középkorú betegek unicompartementalis porckárosodásainak ellátásában, osztályunk gyakorlatában
Bakay András, Kádár Zsolt
MÁV Kórház és Központi Rendelőintézet, Ortopéd-Baleseti Sebészeti Osztály, Budapest

Bevezetés: Az előrehaladott életkorú betegek térdízületi porckárosodásainak kezelésében a döntő szerepet a térdízületi endoprotézisek jelentik. Fiatal- és középkorban ezek indikációs területe lényegesen körülhatároltabb az életkorból fakadó magasabb aktivitási szint, a protézis kopása és a kilazulás veszélye miatt.

Célkitűzések: Az unicompartementalis, különösen a fokális porcelváltozások kezelése kedvező hosszú távú eredményeket adhat a mai korszerű porcpótló eljárásokkal és az ellátott porcdefektus biomechanikai tehermentesítésével. Fontosnak tartjuk a betegek egységes séma szerinti kezelését, amely lehetőséget teremt a műtéti beavatkozások eredményeinek pontos értékelésére, az esetek utánvizsgálatára.

Betegek és módszerek: 1999. december-2000. január között 14 esetben végeztünk egy ülésben artroszkópiát, korrekciós osteotomiát, "opening wedge" technikával liofilizált csontallograft felhasználásával. A porckárosodások ellátása a súlyosságtól és kiterjedéstől függött.

A műtét előtti kivizsgálásnál hangsúlyozzuk a hagyományos, terheléses röntgenfelvételek, valamint az MR-vizsgálatok jelentőségét és azok korlátait is. Szükségesnek tartjuk megismerni a beteget korábban kezelő reumatológus vagy rehabilitációs kolléga véleményét is a műtéti indikáció felállításában és a várható utókezelés megtervezésében.

A porckárosodások miatt végzett térdízületi műtéteket artroszkópiával kezdtük. Meggyőződtünk diagnózisunk helyességéről, illetve módosítottuk azt, és e szerint döntöttünk a műtét fajtájáról, amelyet rendszerint egy ülésben el is végeztünk. A porcdefektus mélységétől és kiterjedésétől függően, felületes elváltozásnál "shavinget", Pridie-féle fúrást, mélyebb defektusnál mozaikplasztikát, ritkán allogén osteochondralis porcpótlást alkalmaztunk. Kiterjedt és mély porckárosodások - nemcsak tengelydeformitás (varus, ritkábban valgus) - esetén, de közel normális tengelyállásnál is indokoltnak tartjuk a károsodott terület tehermentesítését infraligamentaris tibiaosteotomiával.

Eredmények: Az operált 14 beteg közül tíz betegnél a vizsgálat befejezésekor a műtét végzésétől több mint fél év múlt el. Mindegyik beteg kedvező eredményről számolt be, három beteg panaszmentessé vált, hét beteg állapotának javulásáról számolt be; két esetben észleltünk szeptikus szövődményt a korai posztoperatív szakban, amelyek lokális és szisztémás antibiotikus terápiára gyógyultak. Neurológiai, illetve vascularis károsodást egy esetben sem észleltünk.

Következtetések: A korlátozott esetszám, a rövid utánkövetési idő és a heterogén betegcsoport miatt következtetések levonására csak korlátozottan van lehetőség. A betegek mindegyikének javult a térdstatusa, ez optimizmusra ad okot. A porckárosodások és a térdízület biomechanikájának együttes és egyidejű korrekciója ugyan nagy műtéti terhelést okoz, de reményeink szerint hatásosabb kezelési módszert jelent a chondropathiák műtéti ellátásában.

Osztályunkon több mint két éve alkalmazzuk az úgynevezett "opening-wedge" típusú osteotomiát, amelyhez szövetbanki, liofilizált allogén csontékeket használunk. A műtét előnye a gyorsaság és az intraoperatív szövődmények alacsony száma. Az osteotomia mozgásstabil, az aktív utókezelés azonnal megkezdhető. A korszerű, szövetbankból származó liofilizált allogén csont antigenitása csekély, gyorsan átépül, és nem fenyeget a vírusinfekció átvitelének lehetősége sem. A két szeptikus szövődmény azonban gondosabb műtéti technika alkalmazására int.


50. A térdízületi műtétek kudarca - arthrodesis
Martsa Balázs, Flóris István
Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet, Budapest

A térdízületi műtétek fő célja, hogy javítsuk a mozgásképességet és csökkentsük a fájdalmakat. Ezek az elvek mind a sérüléseket követő beavatkozásoknál, mind a krónikus megbetegedések kezelésénél egyaránt érvényesülnek. Eredménytelenség esetén, illetve szövődmények, infekció jelentkezésekor ritkán az ízület elmerevítésére, arthrodesis létrehozására kényszerülünk. A térdízület elmerevítése mind az anatómiai és biomechanikai sajátosságok, mind a műtéti megterhelés szempontjából is csak végső megoldásnak tekinthető. Elsőnek választandó műtétnek csak kivételesen alkalmazható. Ízületközeli sérülések esetén az osteosynthesisek eredménytelensége után - kompromisszumos megoldásként - választjuk az arthrodesist. A krónikus ízületi betegségek kezelésekor az ízületpótló artroplasztikák a legjelentősebbek, amelyeknek esetleges infekciója a protézis eltávolítását követeli meg. A végtag használhatósága ilyenkor csak arthrodesissel biztosítható.

Intézetünkben öt év alatt 38 térdízületi arthrodesist végeztünk. Előadásunkban az arthrodesis indikációit, következményeit vizsgáljuk.


51. A térdízületi törések szövődményeinek ellátása protézissel
Flóris István, Martsa Balázs, Farkas Tamás
Országos Baleseti Intézet, Budapest

Az 1990-es évek elejétől hazánkban is elterjedtek a különböző térdízületi - elsősorban előrehaladott degeneratív - betegségek operatív ellátására a térdízületi protézisbehelyezések. A műtéti indikáció szélesedésével a degeneratív ízületi betegségek mellett egyes poszttraumás elváltozások esetén is a térdízületi protézis jöhet szóba műtéti megoldásként.

A szerzők feldolgozzák az intézetükben az elmúlt tíz évben, poszttraumás elváltozás, szövődmény miatt végzett térdízületprotézis-műtéteket. 22 esetben helyeztek be - elsősorban poszttraumás ízületi arthrosis miatt - uni- vagy bicondylaris térdízületi protézist. Vizsgálják a műtét indikációját, utánvizsgálatuk során ismertetik a szövődményeket és az eredményeket.

Tapasztalataik alapján ajánlást tesznek a térdízületi protézis behelyezésének indikációjára, a műtét idejére és a rehabilitációs kezelés vezetésére poszttraumás térdízületi elváltozás esetén.



 
52. A térdízület-közeli tumorok törésmegelőző kezelése
Farkas Tamás, Martsa Balázs, Flóris István
Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet, Budapest

A csontszövetet involváló tumorok - akár primerek, akár metasztatikusak - általában gyengítik a csont mechanikai tulajdonságait. Idő kérdése, ez mikor vezet a csont töréséhez. A tumor korai felismerése, illetve a törést közvetlenül megelőző állapot tüneteinek ismerete elengedhetetlen a patológiás fracturák kezelésében. A bekövetkezett törések ellátása, műtéti stabilizálása nagyságrendekkel nagyobb megterhelést és a szövődmények gyakoribb lehetőségét jelenti, mint a megelőző stabilizálás. A különböző tumorok különböző ellátási taktikát követelnek, még az ilyen törésmegelőző beavatkozások esetén is.

A szerzők ismertetik a patológiás törést közvetlenül megelőző klinikai és radiológiai tüneteket és vizsgálóeljárásokat, majd tapasztalataik alapján beszámolnak a patológiás csontszerkezet rögzítési eljárásairól.


53. A csontpótlás lehetőségei térd- és csípőízületi protézisműtétek esetén
Tóth Kálmán, Szathmáry Valéria*
Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza, Ortopédiai Osztály, Kecskemét
*Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza, Radiológiai Osztály, Kecskemét

A nagyízületi primer protézisbeültetések kapcsán ritkábban, revíziós beavatkozások esetén gyakran találkozunk olyan mértékű csontdefektusokkal, amely a protéziskomponensek hosszú távú stabilitása érdekében pótlásra szorulnak. A szerzők esetbemutatásokon keresztül demonstrálják az autograft- és allograftbeültetések lehetőségeit a spongiosapótlástól az olyan excesszív mértékű csontdefektusig, amely a femur proximalis felének teljes allograftcseréjét tette szükségessé. Az irodalom tükrében tárgyalják a csontátépülést befolyásoló immunológiai, csontkonzerválási és sebésztechnikai kérdéseket.

Az előadást videodemonstráció egészíti ki.


54. A csontpótlás módszerei és eredményei primer és revíziós térdarthroplasztikában
Than Péter, Szabó György, Bellyei Árpád
Pécsi Tudományegyetem, ÁOK, Ortopédiai Klinika, Pécs

Célkitűzés: A térdprotetikai beavatkozások során gyakran kényszerülünk csontpótlásra. Munkánkban ismertetjük a klinikánkon alkalmazott különböző csontpótlási módszerek eredményeit.

Módszerek: Klinikánkon 1993-2000 között 434 primer és 35 revíziós totál condylaris térdprotézis-beültetést végeztünk. Ezek egy részénél csontpótlást alkalmaztunk. A defektus kiterjedésétől és jellegétől függően saját csontot, illetve allograftot helyeztünk be spongiosaőrlemény vagy corticospongiosus strukturális graft formájában.

Eredmények: Előadásunkban a különböző módszerekkel elért eredményeinket esetek bemutatásával demonstráljuk. Átlagosan kétéves klinikai és radiológiai utánkövetés mellett a revíziós eseteknél elvégzett csontpótlások egy kivétellel sikeresek, a betegek panaszmentesek. (Ennél a betegnél a strukturális graft collapsusa lépett fel, ennek okait részletesen is tárgyaljuk.)

Következtetések: A térdprotetika során alkalmazott csontpótlás biztonságos és jól alkalmazható módszer. A siker alapvető feltétele a megfelelő csont, valamint a revízióhoz szükséges tárgyi és személyi feltételek megléte.


55. Csontdefektusok pótlása rheumatoid arthritises betegeknél
Szathmáry Valéria, Tóth Kálmán*
Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza, Radiológiai Osztály, Kecskemét
*Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza, Ortopédiai Osztály, Kecskemét

A szerzők rheumatoid arthritises betegeknél a teljes térdprotézis beültetését megelőző és az intraoperatív csontpótlási lehetőségeket ismertetik esetbemutatás segítségével.


56. A térdízületi betegségek radiológiai diagnosztikája
Papp Éva, Szabó Csilla, Belán Katalin
Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet, Budapest

Célkitűzések: Az előadás célja, hogy segítséget nyújtson a klinikusoknak a térdízületi betegségek helyes diagnosztikus algoritmusának felállításában. Tájékoztatást ad, hogy milyen eredmények, információk várhatók el az egyes képalkotó módszerektől.

Módszerek: Előadásunkban betegségcsoportok szerint mutatjuk be az ajánlott diagnosztikus lépéseket.

Eredmények: Az ajánlott radiológiai vizsgálatok:  konvencionális röntgenfelvételek, ultrahangvizsgálat, CT-vizsgálat, MR-vizsgálat, szcintigráfia.
A termográfia, artrográfia és rétegfelvétel-készítés a modernebb képalkotó eljárások megjelenésével kiszorultak a diagnosztikából.

Következtetések: Alapmódszer a kétirányú, típusos röntgenfelvétel elkészítése. A további diagnosztikus algoritmust a talált csontszerkezeti eltérések függvényében a klinikum határozza meg.


57. A mágneses magrezonanciás képalkotás klinikai jelentősége az ízületi porc megítélésében
Kaposi N. Pál, Mester Ádám*, Karlinger Kinga*, Makó Ernő*
Országos Reumatológiai Fizioterápiás Intézet, Radiológiai Osztály, Mozgásszervi Diagnosztikai Központ, Budapest;
*Semmelweis Egyetem, ÁOK, Radiológiai és Onkoterápiás Klinika, Budapest

Az ízületi porc - elsősorban a térdízületi porc - megítélése a mágneses magrezonanciás vizsgálat alapvető elemévé vált. Az ízületi porc iránti fokozott érdeklődést a porceltérések kezelésében bekövetkezett alapvető változások, lehetőségek teszik indokolttá. A térdarthrosis a cardiovascularis eltérések után a második leggyakoribb olyan betegség, amely krónikus diszstabilitással jár.

Célkitűzés: Az MRI szerepének bemutatása a porcelváltozások kimutatásában a mindennapok klinikai gyakorlatában saját beteganyagon.

Módszer: A vizsgálatok alacsony térerejű (0,3 T) állandó mágneses készülékkel (Hitachi AIRIS/II), dedikált térdtekerccsel készültek. A vizsgálatokat minden esetben coronalis, sagittalis és axialis síkban végzik. Kiindulásként T1-, T2-súlyozott spin, fast spin echo szekvenciák mellett protondenzitással (PD) készültek a képek. Esetenként a finomabb megítélés érdekében Dixon típusú T1- (Fat/Water Sep), illetve inversion recovery T2 típusú zsírelnyomással, kétdimenziós T2-gradienssel és háromdimenziós T1 gradiens magnetisation transfer technikával (MTC) is készítettek képeket.

Eredmények: A porcdefektus mint fokális alacsony szignál jelenik meg a zsírelnyomásos és háromdimenziós T1-gradiens MTC-képen, illetve magas jeladással a T2 spin echo képeken. Az MRI az irodalmi adatok szerint 60-95%-os biztonsággal jeleníti meg a porckárosodást. Magasabb fokozatúak chondropathiában (3.-4. fokozat) elérik a 95%-ot.

Következtetés: Nem minden laesio jeleníthető meg. A mágneses magrezonanciás képalkotás a jelenlegi fejlettsége mellett is az ízületi porc megjelenítésének hatékony, közvetlen eszköze. Klinikailag fontos porcelváltozások nagy pontossággal vizsgálhatók, ábrázolhatók MRI-vel.


58. A nukleáris medicina szerepe a térdízület megbetegedéseinek diagnosztikájában
Pásztor Tamás
Kenézy Gyula Kórház, Nukleáris Medicina Osztály, Debrecen

Célkitűzések: A szerző áttekintést ad arról, hogy mikor adnak az izotópdiagnosztika körébe tartozó vizsgálatok térdízületi megbetegedések esetén hasznos - nagy diagnosztikus értékű vagy "csak" kiegészítő - információkat.

Módszerek: A térdízület vizsgálatára alkalmas a csontszcintigráfia, a háromfázisú csontszcintigráfia, a gyulladás kimutatására szolgáló vizsgálatok (nanokolloid-szcintigráfia, jelzettleukocyta-szcintigráfia, antigranulocyta-antitest szcintigráfia). Bizonyos esetekben a SPECT többletinformációkat nyújthat (a szerző munkahelyén erre nincs lehetőség). Nem elhanyagolható szempont az izotópos módszerek költséghatékonysága.

Eredmények: A csontszcintigráfia mint igen szenzitív módszer, már korán jelzi a csontátépüléssel járó folyamatokat, így az arthrosist is. A gyulladásos megbetegedések leghatékonyabban a korai stádiumban gyógyíthatók, s izotópos módszerekkel korai identifikálásuk is lehetséges. A térdízületi protézisek beültetése utáni szövődmények (gyulladás, kilazulás) kimutatásában, illetve ezek differenciálásában a nukleáris medicina szerepe elsődleges. A szerző jellegzetes esetek felvételeinek bemutatásával illusztrálja mondanivalóját. Arra is rámutat, hogy a térdízületi betegségek hosszabb távon nemcsak egy ízület betegségei, hanem a szomszédos és ellenoldali ízületekben is óhatatlanul kialakulnak - a kóros járás, a fájdalmas ízület kímélése miatt - elváltozások, amelyek szcintigráfiával jól feltérképezhetők.

Következtetések: A szerző rámutat arra, hogy a térdízületi panaszok esetén már korai stádiumban érdemes adekvát izotópvizsgálatot végezni, mivel az izotópdiagnosztikára általában igaz, hogy szenzitív, korai diagnózist adó és költséghatékony.


59. Dializált betegek csontstatusának felmérése
Sámik József1, 2, Ferdinándi Csaba1, 2, Kelemen Veronika3, Kudlák Júlia3, Kerekes Zsuzsanna3
1EuroCare 4. Sz. Dialízisközpont, Kaposvár;
2Kaposi Mór Kórház, Immunnefrológiai Osztály, Kaposvár;
3Reumatológia Szakrendelés, Kaposvár

Célkitűzések: A renalis osteodystrophia jelei már 70-40 mikromol/l clearance-értéknél jelentkeznek. A tünetek kifejlődése még az adekvát dialízissel sem védhető ki. Vizsgálták, hogy az EuroCare 4. Sz. Dialízis Központ betegei milyen mértékben érintettek.

Módszer: Meghatározták a szérumban a parathormon, az alkalikus foszfatáz, a kalcium és a foszfor szintjét. DEXA-, esetenként röntgenvizsgálatot is végeztek.

Eredmények: A csontérintettségre utaló alkalikus foszfatáz értéke 85%-ban, a parathormon szintje 94%-ban volt magasabb. A DEXA-vizsgálat a WHO-meghatározás szerint 68%-ban osteoporosist, 27%-ban osteopeniát mutatott. Normális csontstruktúrát csak 5%-ban találtak.

Következtetés: Krónikus veseelégtelenségben a renalis osteodystrophia prevencióját korán el kell kezdeni aktív D-vitamin és foszfátkötők adásával, hogy megelőzhető/késleltethető legyen a szekunder hyperparathyreosis kialakulása.


60. A csontásványianyag-sűrűség és a csontanyagcsere biokémiai markereinek vizsgálata posztmenopauzában lévő, szisztémás lupus erythematosusos betegeknél - kettős vak, placebokontrollált hormonpótló kezelés egyéves eredményei
Bhattoa Harjit Pal, Bettembuk Péter, Balogh Ádám, Kiss Emese*
Regionális Osteoporosis Centrum, Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, Debrecen
*Debreceni Egyetem, III. Sz. Belgyógyászati Klinika, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Debrecen

Célkitűzések: A csont ásványianyag-sűrűsége és a csontanyagcsere biokémiai markereinek hormonpótló kezelésre bekövetkező változásának vizsgálatát terveztük egy kettős vak, placebokontrollált tanulmányban. A betegek posztmenopauzában lévő SLE-s nők voltak, akiket randomizáltunk kezelt csoportba (50 mikrog transdermalis ösztrogén) és placebocsoportba. Mindkét csoport 5 mg oralis gesztogén-, 500 mg kalcium- és 400 NE D3-vitamin-szubsztitúcióban részesült.

Módszerek: A betegek megfeleltek az ACR SLE-kritériumainak, a BMD T-score <=1,0 volt, és nem állt fenn más, csontanyagcserét befolyásoló betegség.

Kizárási kritériumnak minősültek: thromboemboliás rizikófaktorok (APCR, V. Leiden-faktor, prothrombin C, prothrombin S, AT III, aKL, LA, anti-béta2-glükoprotein, plazminogén, prothrombingén-polimorfizmus), súlyos májbetegség, vesebetegség, ismeretlen eredetű vaginalis vérzés, emlődaganat, endometriumcarcinoma, endometriosis. Viziteket a 0., 3., 6., 9. és 12. hónapban végeztünk.

Eredmények: A betegek közül 43 került a szűrési fázisba és 32 került be a vizsgálatba (15 a kezelt és 17 a placebocsoportba). A tanulmány befejezésekor hatan voltak a kezelt és 14-en a placebocsoportban. A követési idő során a L1-L4 és a femurnyak BMD-értékei az 1. ábrán láthatók.
 

1. ábra

 

Következtetés: Szignifikáns különbség volt a kezelt és a placebocsoport között az L1-L4 BMD-értékeinek a vizsgálat kezdetén és a 6. havi vizitek közti változásaiban.


61. Követéses vizsgálat a csúcscsonttömeg változásainak meghatározására 18-24 éves fiataloknál - részeredmények négy vizsgálat után
László Gábor
Magyar Honvédség Központi Honvédkórház, Reumatológiai és Fizioterápiás Osztály, Osteoporosis Centrum, Budapest

Négy éve folytatjuk vizsgálatunkat annak tisztázására, hogy milyen tényezők befolyásolják a csonttömeg alakulását 18-24 éves korban. Azonos korú egyetemista és katonai főiskolás nőket és férfiakat vizsgáltunk: alkar- és sarokdenzitást mértünk, amelyeket laborvizsgálatokkal, a fizikai teljesítmény tesztelésével és az életmódi szokásokat felmérő kérdőívvel egészítettünk ki. A vizsgálat kezdetén 18 éves fiatalemberek csonttömege ez idő alatt a T-score-értékeket figyelembe véve folyamatosan nőtt. A különbség szignifikáns.

Ugyanakkor a g/cm2-ben megadott mérési értékekben látható, hogy nőknél az ultradistalis terület csonttömeg-növekedése megállt. A testtömegindex (BMI) is szignifikánsan nőtt minden csoportban három éven át, az utolsó vizsgálatkor a nőknél növekedés nem észlelhető. A korábbi vizsgálatokból az állapítható meg, hogy a személyre szabott növekedés korrelál a BMI-növekedéssel. A testtömegindex növekvő tényezője a testsúly, ugyanakkor a testmagasság már érdemben nem változott. A testtömegindex és a csonttömeg növekedése közepes korrelációt mutatott. Ugyancsak kiderült, hogy a testsúlynövekedés kisebb mértékben a csonttömeg növekedéséből, nagyobb mértékben az izomtömeg növekedéséből származik, viszont a testsúly növekedése során más összetevők (testzsír, zsigerek) aránya mérséklődött.


62. A szérum oszteokalcin-, kollagén-keresztkötés-, intaktparathormon-szintjei és transzmissziós ultrahangos oszteodenzitométeres vizsgálatok dialízissel kezelt betegeknél
Ménes István1, 2, Borbás Béla1, 2, Váradi Éva3, Szlanka Beatrix1, 2, Lőcsey Lajos1, 2
1EuroCar 10. Dialízis Központ,
2Kenézy Gyula Kórház, I. Belgyógyászati Osztály,
3Városi Önkormányzat Laboratórium, Debrecen

A szerzők a krónikus hemodialízis-programban kezelt betegeknél sorozatban végzett vizsgálatokkal követték a renalis osteodystrophia alakulását. A szérum kalcium-, foszfor-, magnéziumkoncentrációi mellett az immunreaktív intakt parathormon (iPTH) és az alkalikus foszfatáz (ALP) aktivitását, az oszteokalcin (OC) és az I. típusú kollagén-keresztkötést (béta-CTx) határozták meg.

Az ultrahangos oszteodenzitométeres méréseket eleinte negyed-, majd félévente, később évente végezték. A vizsgálatban 65 nő (63,4±12,8 év) és 45 férfi (61,3±10,7 év) vett részt. A csontlebontást az iPTH- és a kollagénkeresztkötés-koncentráció kifejezett növekedése jellemezte. A betegek 31,1%-ánál 30 pmol/l feletti iPTH- és átlagosan 1822±832,4 ng/ml béta-CTx-értéket mértek. E betegek intravénás kalcitriolkezelésben is részesültek (heti 1-3 mikrog). A csontremodeling fokozódását az oszteokalcinszint-emelkedés igazolta, 237±76,9 ng/ml. Az adynamiás csontelváltozások alacsony iPTH-, viszonylag kisebb CTx- és csak 99,1±52,8 ng/ml oszteokalcinértékeket mutattak. E betegek 87%-a diabetes mellitusban szenvedett. Pozitív, lineáris korrelációt igazoltak az iPTH-, a kollagénkeresztkötés- és az oszteokalcinkoncentrációk között (iPTH/CTx: r=0,7266, iPTH/OC: r=0,4032). Lényegi csökkenést mutatott a szérum iPTH-, -foszfor-, -ALP-, valamint a béta-CTx-koncentrációja is (p<0,01). Az oszteodenzitométeres vizsgálatok alátámasztották a laboratóriumi eredmények változásait. A megfelelő dialízis és konzervatív kezelés hatására a betegek jelentős százalékánál a T-, Z-score, BUA-, illetve SOS-értékek javulást igazoltak (nők: BUA: 83,33%, SOS: 86,67%; férfiak: BUA: 44,44%, SOS: 85,19%). A menopauzában lévő, idősebb nőbetegek Z- és T-score-ja nagyobb értékeket mutatott (Tsc-BUA: -4,26 dB/MHz, SOS: -1,602 m/s, ZscBUA: -3,95 dB/MHz, SOS: -0,77 m/s). A nem invazív vizsgálatokkal (szérum-iPTH-szint, szérum-kollagénkeresztkötés-érték, oszteokalcinérték és ultrahangos denzitométer) követhető a szekunder hyperparathyreosis aktivitása, lemérhető az alkalmazott terápia hatásossága.


63. A csont ásványianyag-tartalmának, szerkezetének vizsgálata primer hyperparathyreosisban
Csupor Emőke, Szűcs János*, Mészáros Szilvia*, Lakatos Péter*, Ferencz Viktória*, Tóth Edit**, Horváth Csaba*
Budavári Önkormányzat Egészségügyi Szolgálata, Budapest;
*Semmelweis Egyetem, ÁOK, I. Belgyógyászati Klinika, Budapest;
**Flór Ferenc Kórház, Reumatológai és Fizioterápiás Osztály, Kistarcsa

Bevezetés: A primer hyperparathyreosis legtöbbször vesekő vagy calcipeniás osteopathia formájában jelentkezik. A szerzők megvizsgálták a csont érintettségét (ásványianyag-tartalmát, minőségét, törékenységét) a primer hyperparathyreosis kétféle klinikai megjelenése esetén.

Betegek és módszerek: A vizsgált 126 beteg (12 férfi, 114 nő) átlagéletkora 61,9 év (20-82 év) volt. 75 beteg (8 férfi, 67 nő, átlagéletkor: 58,2 év) vesekövet ürített, 51 beteg (4 férfi, 47 nő, átlagéletkor: 66,9 év) csontpanaszokkal jelentkezett. A csont ásványianyag-tartalmát denzitometriával mérték a radius alsó harmadában, a combnyakon és a lumbalis csigolyákon, a csont szerkezetét pedig kvantitatív módszerrel vizsgálták a sarokcsonton és a kéz ujjain. Emellett felmérték a törések előfordulását a kórelőzményben.

Eredmények: Az ásványianyag-tartalom a primer hyperparathyreosis ossealis és renalis formájában mindhárom vizsgált régióban alacsony volt. Az ossealis formában négy betegnél normális, öt esetben osteopeniának megfelelő és 42 esetben osteoporosisnak megfelelő mértékű denzitáscsökkenést mértek. A renalis formában nyolc esetben találtak normális csontdenzitást; 20 esetben az osteopenia, 47 esetben az osteoporosis kategóriájába tartoztak az eredmények. Ossealis formában az alkaron kisebb ásványi tömeget mértek, mint renalis formában (0,539±0,148 versus 0,628±0,209 g/cm, p<0,005). A kézujjon mért ultrahangsebesség (SOS) hasonló különbséget mutatott (1817±65,6 versus 1892±126,3 m/s, p<0,005). A csontpanasszal jelentkező betegek 66,7%-ának volt csonttörése, míg a vesekövesek csupán 20%-ának (khi2-próba, p<0,005). A hyperparathyreosis diagnózisát igazoló biokémiai eltérések nem különböztek a renalis és ossealis formában.

Következtetések: A primer hyperparathyreosis mindkét klinikai formájában csökkent a csont ásványianyag-tartalma, méghozzá az axialis csontokon azonos mértékben. Az ossealis klinikai kép esetén ehhez jóval több csonttörés társult, mint a veseköves betegek körében. A különbséget a denzitáscsökkenés csak részben magyarázhatja. A csont rugalmasságának az ultrahangsebesség változásában kifejeződő romlása további jelentős tényező lehet a fokozott csonttörékenységben.


64. A femuron és a gerincen mért BMD-változások egy éven át szedett napi 10 mg alendronát hatására - negyedévenkénti követés centrális DEXA-készülékkel
Valkai Teréz
Jávorszky Ödön Kórház, Osteoporosis Centrum, Vác

2000. márciusban követéses vizsgálatra kaptunk megbízást az MSD cégtől. Negyven beteg 10 mg-os alendronát-tablettát szedett egy éven keresztül. A betegeket negyedévente centrális DEXA-készülékkel vizsgáltuk. A gyógyszert 26 beteg szedte egy éven át. Hét beteg nem jött vissza, heten más gyógyszerre tértek át.

Eredmények: A BMD-emelkedés erőteljesebb volt és hamarabb indult meg a femuron (50%), mint a csigolyákon (41%).

A gyógyszerszedést követően fél évig még mind a két régióban az esetek felénél (50-59%-nál) mérsékelt csontvesztés következett be.

A további fél év alatt a csontvesztés üteme a felére csökkent, illetve megállt. A csontvesztés mértéke a femuron 4,8%, a csigolyákon 8,9%, míg az esetek másik felénél az emelkedés a femuron +7,96%, a csigolyákon 16,45% volt.

Összességében éves szinten a femuron 4,23%, a csigolyákon 2,88% BMD-emelkedést mértünk.


65. A csípő avascularis necrosisa - a tranziens oedema előfordulása és megjelenési formái egy év alatt betegeinknél
Karlinger Kinga, Mester Ádám, Kaposi Novák Pál*, Forgács Sándor**
Semmelweis Egyetem, Radiológiai és Onkoterápiás Klinika, Budapest;
*Országos Reumatológiai Fizioterápiás Intézet, Mozgásszervi Diagnosztika, Budapest;
** Uzsoki Utcai Kórház, Budapest

Célkitűzés: Az avascularis combfejnecrosis hátterében sokféle ismert ok állhat, viszont ismeretlen okból is felléphet. A csontvelői oedemát az irodalomban sokan hasonló etiológiájú megbetegedésnek tartják, illetve az avascularis combfejnecrosis első, MR-rel ábrázolható fokozatának. Számunkra úgy tűnik, hogy ez az összefüggés nem ilyen egyértelmű. Megvizsgáltuk, vajon az avascularis necrosis és a tranziens oedema ugyanazon betegség különböző stádiumainak tekinthetők-e, azaz valószínűsíthető-e, hogy az MR-rel kimutatható oedema az avascularis necrosis korai stádiuma.

Betegek és módszer: 2001. március-2002. március között a két betegpopuláció (avascularis necrosis és oedema) MR-rel pozitívnak talált eseteiben retrospektív módon összehasonlítottuk a betegek nemét és életkorát: egyezik-e a két csoport e két szempontból annyira, hogy azonos kórokot tételezzünk fel a megbetegedés hátterében, illetve, hogy ugyanazon betegség két különböző stádiumú megjelenési formájának foghassuk fel azokat.

Eredmények: A jelzett idő alatt összesen 335 csípővizsgálatot végeztünk. A vizsgált esetek közül 80 esetben találtunk avascularis necrosist (32 nő és 48 férfi). Olyan eset, amelyben csupán csontvelői oedemát detektáltunk definitív necrosis nélkül, 20 betegnél fordult elő (11 nő - a két gyermekkorút leszámítva 9 - és 9 férfi). A csoportok átlagéletkorát tekintve az avascularis necrosisos nők több mint tíz évvel voltak idősebbek a férfiaknál, és a két gyermekkorú leányt (6 és 10 évesek) leszámítva az oedemás betegcsoportban is több mint tíz év korkülönbséget észleltünk (szintén a nők az idősebbek), de ez a csoport egészében három évvel volt fiatalabb, mint az avascularis necrosisos betegcsoport.

Következtetés: Az a tény, hogy az oedemás betegek fiatalabbak, jelenthetné azt is, hogy ez az elváltozás a betegség első fokozata, ennek ellentmond a nemi megoszlás eltolódása a kétféle betegpopuláció között. Ez utalhat arra, hogy az oedemás betegek közül a nőknek nagyobb a hajlama a spontán gyógyulásra, míg az oedemás férfiak nagyobb részénél fejlődik ki avascularis necrosis; az sem kizárt, hogy az oedemák általában nem válnak necrosissá. Ennek eldöntésére egyrészt nagyobb betegpopuláció (nagyobb időintervallum) vizsgálata, másrészt követéses betegvizsgálatok szükségesek.


66. Csapdába fogott arteria poplitea
Balogh Endre, Papp Erzsébet, Pavlik Attila, Tállay András, Berkes István
Országos Sportegészségügyi Intézet

Cél: A figyelem ráirányítása erre a ritka, térdízületen kívüli patológiára.

Módszer: Az ultrahangvizsgálathoz magas frekvenciájú (7-13 MHz) szonda szükséges, gyakran a gélpárna vagy vizes előtét alkalmazása sem kerülhető el.

Eredmények: 540 térd ultrahangvizsgálata során egy esetben találtunk a szokásosnál medialisabban elhelyezkedő arteria popliteát, amelyet a gastrocnemius medialis izom egy része elválasztott a vena popliteától.

Következtetés: Az ultrahangvizsgálat a térdízületen kívüli képletek vizsgálatára is igen szenzibilis és specifikus. Ha a klinikum magyarázható a kapott eredménnyel, akkor ez a szükséges és elégséges képalkotó vizsgálat mind a diagnózis felállításához, mind a konzervatív kezelés hatásosságának utánkövetéséhez.


67. Osteoporosis talaján kialakult többszörös csonttörés ritka elhelyezkedése (Esetismertetés)
Tajti László, Gyetva András, Fabula János
SZTE, Ortopédiai Klinika, Szeged

Cél: Az osteoporosis talaján kialakult, spontán jelentkező, többszöri medencetörést és combnyaktörést szenvedett beteg esetének bemutatása kapcsán ismertetik a differenciáldiagnosztikus lépéseket, a törések kezelését.

Esetismertetés: A 71 éves nőbeteg bal csípőtáji, ülőgumó- és lágyékhajlati fájdalom miatt jelentkezett vizsgálatra; traumát nem említett, malignus folyamatról, korábbi reumatológiai megbetegedésről nem tudott, osteoporosis elleni terápiában nem részesült. A medencelapáton kis törési vonalat sejtettünk, konzervatív kezelést javasoltunk. Panaszai nem szűntek; négy hét múlva ismételt radiológiai vizsgálatot kértünk, a fájdalom jelentősen fokozódott, ismételt medence-röntgenfelvételen az os ischiin is törést láttunk.

Részletes belgyógyászati vizsgálatánál a tumorkutatás negatív eredménnyel zárult. Ennek ismeretében a törés elhelyezkedését illetően malignus folyamat lehetőségét elvetettük, biopszia végzésétől eltekintettünk, konzervatív töréskezelést folytattunk. Ismételt kontrollvizsgálatnál járókerettel járt, de a bal oldali combnyak törését találtuk; totál endoprotézist ültettünk be, a szövettani vizsgálatnál tumoros folyamatot nem véleményeztek. DXA-vizsgálat a combnyakon manifeszt osteoporosist igazolt. A lumbalis gerincen a degeneratív elváltozások miatt valós értéket mérni nem tudtunk.

Eredmények: A protézisbeültetést követően két hónappal jó ízületi funkció mellett a beteg egy bottal jár, fájdalmai jelentősen csökkentek. A kontroll röntgenfelvételen a beültetett TEP megfelelő helyzetű, a medencetörések jó átépülést mutatnak.

Következtetés: Az osteoporosis elleni terápiában nem részesült betegnél többszörös törés is kialakulhat trauma nélkül, a riasztó radiológiai kép ellenére differenciáldiagnosztikai lépésekkel a malignus folyamattól ez elkülöníthető, így eredményesen kezelhető.


68. Neurofibromatosis I-hez társuló gerincdeformitások - Mi rejlik az ossealis dystrophia mögött?
Halmai Vilmos, Szász Katalin, Domán István, de Jonge Tamás, Morava Éva*, Illés Tamás
PTE, ÁOK, Ortopédiai Klinika, Pécs
*PTE, ÁOK, Genetikai és Fejlődéstani Intézet, Pécs

Célkitűzések: A monogenetikusan öröklődő neurofibromatosis I számos szervrendszer érintettségével jár, így az esetek 10-50%-ában mozgásszervrendszeri elváltozást okoz. Leggyakoribbak a gerincdeformitások, ezek jelentős része éles és angulált kyphosishoz társuló, rövid szegmentumú, gyorsan progrediáló, csontdystrophia multiplex jeleit mutató dystrophiás scoliosis. Műtéti kezelésük elengedhetetlen. A sebészi beavatkozás során gyakran "puhább", mechanikai szempontból elégtelen a gerincoszlop csontállománya, ami a korrekciós beavatkozást igen megnehezíti. Az axialis skeleton ezen elváltozását kívánták jellemezni a szerzők, az eltérés lehetséges magyarázatát adva.

Módszerek: 12 neurofibromatosis I betegségben szenvedő, gerincdeformitás miatt ambulánsan gondozott, nem operált egyénnél az ágyéki gerinc kettős energiájú röntgenfoton-abszorpciometria (dual X-ray absorptiometry) vizsgálatát végezték el, kiegészítve laboratóriumi mérésekkel a szérumból és a vizeletből. Emellett genetikai vizsgálatokat indítottak. Deformált gerincű és gerincdeformitást nem mutató neurofibromatosis I-es, valamint idiopathiás scoliosis miatt gondozott betegek genomjait vizsgálták, D-vitamin-receptor-gén, ösztrogénreceptor-gén és a kollagén 1-alfa1-gén-polimorfizmusra.

Eredmények: A kapott eredmények a gerincoszlop csontásványianyag-denzitásának szignifikáns csökkenését mutatták, a laboratóriumi mérések eltérése nélkül. A scoliosis nagysága és a csont ásványianyag-sűrűsége között fordított arányosság lehetőségét vetették fel. A D-vitamin-receptor-gén- és az ösztrogénreceptorgén-polimorfizmus és a fenotípus között nem találtak összefüggést. A kollagén-1-alfa1-gén homozigóta polimorfizmusa (CC) háromszoros prevalenciáját fedezték fel a heterozigóta formával (Cc) szemben a sem kyphosissal, sem scoliosissal nem társuló neurofibromatosisos betegcsoportban.

Következtetések: Az intraoperatív, csontállománnyal kapcsolatos megfigyeléseik az axialis vázrendszer csontsűrűségének csökkenésével magyarázhatók. A neurofibromatosis I betegségben szenvedőknél valószínű a kollagén-1-alfa1-gén gerincdeformitással szembeni protektív szerepe. A csont ásványianyag-sűrűségének mérése ajánlott azon neurofibromatosisos betegeknél, akiknek kezdődő gerincdeformitásuk van, esetleg speciális genetikai szűrővizsgálatokkal kiegészítve, azoknak az egyéneknek az azonosítására, akiknél potenciálisan jelentős görbületi progresszió várható.


69. A csukló és a kéz lágyrész-duzzanatainak differenciáldiagnosztikája ultrahangvizsgálattal
Farbaky Zsófia, Buday Ilona, Bálint Beáta, Tarkovács Andrea
Budai Irgalmasrendi Kórház, Radiológiai Osztály, Budapest

Célkitűzések: Az ultrahang differenciáldiagnosztikai szerepének bizonyítása a kéz és a csukló hasonló tapintási leletet adó lágyrész-duzzanatainak vizsgálatában.

Módszerek: A csukló és kéz lágy részeinek ultrahangdiagnosztikája 7-12 MHz-es lineáris transzducerrel, kiegészítve színes Doppler- és power Doppler-vizsgálattal.

Eredmények: Az elmúlt évben osztályunkon 84 beteget vizsgáltunk a csukló és a kéz lágyrész-duzzanata, fájdalma miatt. Közülük 18 esetében kóros folyadékgyülemet, 14 személynél synovitist, 12 esetben tendosynovitist, nyolc betegnél rheumatoid csomót, 19-nél eróziót, 13 főnél ganglioncystát, nyolc esetben malformatiót, 18 személynél idegen testet, kilenc esetben avulsiós törést, hat alkalommal zöldgally-törést, háromnál scaphoid törést, öt esetben ínszakadást, négy személynél izomszakadást, 13-szor haematomát, négy esetben carpalis alagútszindrómát és egy betegnél Mafucci-szindrómát diagnosztizáltunk.

Következtetések: Az esetek bemutatásával hangsúlyozzuk az ultrahangvizsgálat szerepét a csukló és kéz lágyrész-elváltozásainak diagnosztikájában. Kiválóan alkalmazható a további diagnosztikai és terápiás stratégia megtervezésében, a költséges és felesleges képalkotó eljárások elkerülésében.


70. Ritka kórkép a mozgásszervi panaszok hátterében
Mészáros Szilvia, Győri Gabriella, Kisfalvi Krisztina, Földes Gábor, Lakatos Péter, Magdics Mária*, Horváth Csaba
Semmelweis Egyetem, ÁOK, I. Sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest;
*PTE, ÁOK, Ortopéd Klinika, Pécs

A szerzők előadásukban egy ritka metabolikus csontanyagcsere-zavar esetét ismertetik.

A 44 éves nőbeteg kórelőzményében 30 éve jelentkeztek derék- és csípőtáji fájdalmak, ezek hátterében D-vitamin-rezisztens rachitist állapítottak meg; több periódusban átmeneti D-vitamin-kezelés történt. A mozgásszervi panaszok azonban nem javultak, ezért kétség ébredt a további D-vitamin-pótlást illetően.

Röntgenvizsgálattal az V. és XII. háti csigolyák alatti porckorongok meszesedése, mindkét combcsont diaphysisének görbülete és több Looser-vonal ábrázolódott, degeneratív elváltozások mellett.

A 41 kg súlyú és 142 cm magas beteg laboratóriumi paraméterei:


 

A klinikai, laboratóriumi és a csontröntgenvizsgála-tok eredményeként hypophosphatasia diagnózisát állítottuk fel. A biokémiai leletek azonban hypoparathyreosisnak is megfelelhetnének, amelynek következtében D-vitamin-hiányállapothoz vezet a vesében folyó D-vitamin-aktivitás elégtelensége. A két betegség elkülönítése nélkülözhetetlen a megfelelő kezelési stratégia kialakításában.


71. Osteosclerosissal járó kórképek differenciáldiagnosztikai nehézségei
Győri Gabriella, Balogh Éva, Takács István, Tóth Anna
Semmelweis Egyetem, I. Belgyógyászati Klinika, Budapest

Számos betegség vezethet fokális vagy generalizált csontsclerosishoz, többek között metabolikus, endokrin, hematológiai, neoplasticus vagy fertőző kórképek, és sok (többnyire örökletes) csontdysplasia. Bizonyos kórkép csontelváltozásai egyediek és jellegzetesek. Számos betegség radiológiai megjelenése azonban hasonló lehet, ilyenkor az elkülönítéshez nélkülözhetetlen a klinikum (anamnézis, kémiai tesztek) ismerete. Előfordulhat, hogy a családi halmozódás felderítése (családfakutatás) vezet megoldáshoz. Az intézetünkben előfordult tanulságos esetek bemutatása kapcsán (Paget-kór, myelofibrosis, osteopetrosis, osteoplasticus metasztázis, renalis osteodystrophia) hívjuk fel a figyelmet a differenciáldiagnosztikai nehézségekre a különböző etiológiájú, csontsclerotisatióval járó kórképekben.


72. Chondroblastoma tibiae: egy ritka, benignus daganat típusos képi megjelenése
Kis Zsuzsanna, Galler Gábor, Nyári Edit*
Markhot Ferenc Kórház, CT-laboratórium, Gyermekosztály, Eger;
*Megyei Kórház, Röntgenintézet, GYEK, Miskolc

A 15 éves fiú egyéves térdpanaszai hátterében az MR- és CT-vizsgálatok a tibia porcfelszínéből kiinduló chondroblastoma lehetőségét vetették fel. Az elvégzett műtét a felvetett diagnózist igazolta. A szerzők célja az elváltozás típusos képi megjelenésének bemutatása.


73. Miben segíti a szeptikus csontsebészt a végtagi lágyrész-ultrahangvizsgálat?
Nagy Judit, Boda Andor*
Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet, Radiológiai Osztály, Budapest
*Szeptikus és Tbc-s Mozgásszervi Rehabilitációs Osztály, Budapest

Az előadás célja a végtagi lágyrész-ultrahangvizsgálat klinikai szerepének bemutatása az osteomyelitises betegek műtéti kezelési tervének kialakításában.

Az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Szeptikus és Tbc-s Mozgásszervi Rehabilitációs Osztályára osteomyelitisszel (vagy annak gyanújával) érkeznek a betegek. A csontbetegség mellett gyakran lágyrész-folyamat is fennáll.

A csontbetegség diagnosztikájában osztályunkon hagyományos röntgenvizsgálatokat, tomográfiát veszünk igénybe; a lágyrész-folyamatok megítélésére, utánkövetésére ultrahangvizsgálatokat (Ultramark 4, ATL) alkalmazunk, amelyekkel az elváltozás nagysága, lokalizációja, az echostruktúra alapján a bennéke, a csonthatár, a környezeti összefüggések stb. pontosan megítélhetők.

Esetbemutatások: Két beteg kapcsán mutatjuk be, hogy az operáló sebészt hogyan segítette a végtagi lágyrész-ultrahangvizsgálat a műtéti terv felállításában és a gennyes területek maradéktalan eltávolításában. A harmadik beteg esetében az ultrahangvizsgálat jelentősége a lágyrész-folyamatból a mintavétel pontos helyének megítélésére, illetve a konzervatív kezelés eredményességének utánkövetésére, az esetleges sebészi beavatkozás mérlegelésére volt alkalmas.

Következtetések: A lágy rész ultrahangvizsgálata segíti az operáló sebészt a műtéti terv felállításában, a gennyes területek maradéktalan ellátásában, a műtéti beavatkozás mérlegelésében; a lágyrész-ultrahangvizsgálat ágy mellett végezhető, költségkímélő, sugárterheléssel nem járó, bármikor ismételhető módszer a csontbetegséget, osteomyelitist gyakran kísérő lágyrész-folyamat megítélésére.


74. Az osteopetrosis malignus, infantilis formája, két eset tükrében
Hajnal Barbara, Bitvai Katalin, Almássy Zsuzsanna
Fővárosi Önkormányzat Heim Pál Gyermekkórháza, Röntgen- és Ultrahangosztály, Budapest

A szerzők egy igen ritka, autoszomális recesszív öröklődésű, az első életévben fokozatosan kialakuló - és sokszor ebben a korban halálhoz is vezető - súlyos csontfejlődési rendellenességet mutatnak be két eset tükrében.

Bár a korai megjelenésű malignus osteopetrosis radiológiai és hematológiai képe igen tipikus, mégis sokszor véletlenül derül fény rá.

A márványcsontbetegséget két csecsemőnél fedeztük fel. Egyikük már nem él, még egyéves kora előtt exitált. A másik gyermek gyógyulási esélyét egyedül a HLA-identikus csontvelő-transzplantáció jelenti, ő jelenleg erre vár.

Az osteopetrosis ezen malignus, infantilis formájára a csontok generalizált sclerosisa jellemző, a csöves csontok metaphysisén, a medencecsontokban, a csigolyatestekben, a koponya basisán, ezek jellegzetes, látványos képet mutatnak.

A klinikumot az extramedullaris vérképzés uralja, annak minden következményével.

E két esetet azért tartjuk fontosnak bemutatni, mert bár ritka betegségről van szó, a fokozott denzitással járó csontbetegségek differenciáldiagnosztikájában mégis feltétlenül fel kell merülnie.


75. Korábban tumoros fiatal (34 éves) betegen kialakuló L5-ös gyöki laesio diagnosztikus és terápiás buktatói
Nógrádi Noémi, Szanyó Ferenc, Pohárnok László, Nagy István, Erdélyi Ákos
Petz Aladár Kórház, Reumaosztály, Győr

A szerzők cervixcarcinoma miatt műtött fiatal betegüknél a jobb oldali L5-ös gyöki laesio hátterében álló lehetséges okok diagnosztikus nehézségeit mutatják be. (Metasztázis? Discus hernia? Újabb primer tumor?)


76. Az ortopéd sebészek és traumatológusok szerepe a csontritkulásos betegek ellátásában
Somogyi Péter
Semmelweis Egyetem, ÁOK, Ortopédiai Klinika, Osteoporosis Regionális Centrum, Budapest

Az osteoporosis népbetegség, a világon 200 millió, Ma-gyarországon 900 ezer beteget érint. Jelentőségét a csonttörések és a következményes szövődmények adják. Hazánkban osteoporosis miatt évente 14-15 ezer csípőtáji törés, 23-25 ezer distalis végi radiustörés, 30-40 ezer csigolyatesttörés, 8-10 ezer proximalishumerus-törés fordul elő. Évente 2500-3000 beteg veszíti életét csípőtáji törést követően egy éven belül.

A Magyar Osteoporosis és Osteoarthrologiai Társaság az Országos Osteoporosis Központtal együtt hazai centrumhálózat létrehozásával segíti a betegek ellátását. Noha ismert a kórkép jelentősége, paradox módon a legfejlettebb országokban is csak a betegek 10-20%-a áll kezelés alatt.

Célkitűzések: A lakosság tömeges szűrése helyett költséghatékonyabb a fokozott kockázatú személyeket megtalálni; különösen fontos a csonttöréseken átesett személyek vizsgálata. Az előadás célja felhívni a figyelmet ezen csonttörésen átesett betegekre, akiknél csontdenzitometriás vizsgálatra, majd azt követően az antiporosisos terápiára is csak ritkán kerül sor.

Módszerek: 55, a radius distalis végi törésén átesett, 69,4 év átlagéletkorú betegnél és 64, csípőtáji fracturát (combnyaktörés, pertrochantertörés) elszenvedett, 73,7 év átlagéletkorú betegnél végeztünk ODM-vizsgálatot Lunar Expert DEXA készülékkel és DBM Sonic csontultrahang-készülékkel.

Eredmények: Határozottan csökkent és mérsékelten csökkent csonttömeget a csípőtáji töröttek 93-100%-ánál, a radius distalis végi töröttek között (50 év felett) 70-90%-uknál találtunk, a mérési régiótól és metodikától függően.

Következtetés: Magyarországon az osteoporosisos betegek ellátása világszínvonalon működik, a WHO számos országnak ezt példaként ajánlotta. A nemzetközi irodalmi adatok is alátámasztják a magyar valóságot, miszerint a csonttörések után ritkán vizsgálják ki a beteget osteoporosis irányában. A traumatológiai és ortopédiai osztályokon, ambulanciákon megjelenő, korábban az osteoporosis típusos töréseit elszenvedettek alkotják a legnagyobb kockázatú csoportot. Az ODM-vizsgálatot el kell végezni, hogy a betegek - a következő csonttöréseket elkerülendő - bizonyítottan hatékony antiporosisos terápiában részesülhessenek.