OSZTEOLÓGIAI ADATBÁZISOK
A Magyar férfiak egész test ásványianyag-tartalmának normálértékei
Kettős energiájú röntgenfoton-abszorpciometriával mért adatok
Lányi Éva
 
 
 
 

dr. Lányi Éva: Budai Irgalmasrendi Kórház I. Sz. Reumatológiai Osztály
1023 Budapest, Frankel L. út 54. (Hungary)

Ca és Csont 2001;4 (4): 172-175.

Érkezett: 2002. február 11.
Elfogadva: 2002. február 25.



ÖSSZEFOGLALÁS

Bevezetés - A szerző a magyar férfiak egész test ásványianyag-tartalmának populációs normálértékeit határozta meg kettős energiájú röntgenfoton-abszorpciometriával.

Vizsgált személyek és módszerek - 221, különböző korú férfit vizsgált kettős energiájú röntgenfoton- abszorpciometriával. A vizsgálat során meghatározta az egész test tömegét (TBM), ásványianyag-tartalmát (TBMC), lágyrész- (TSTM-), zsírtartalmát (Fat), az ásványi anyag és a kötőszövet hányadosát (TBMC/LBM), valamint a különböző testtájak (fej, törzs, jobb és bal kar, lábak) ásványianyag- és lágyrész-tartalmát, továbbá a testsúlyból és a testmagasságból számolt testtömegindexet.

Eredmények - A magyar férfiak egész test ásványianyag-tartalma (TBMC) a 31-40 éves korcsoportban a legmagasabb, majd az életkor előrehaladtával fokozatos csökkenést mutat. Ellentétes változás észlelhető az egész test lágyrész-tartalmánál (TSTM). A test zsírtartalma lineárisan nő az életkorral. A testtájak ásványianyag-tartalmánál szembetûnő a jobb kar magasabb értéke, ami a domináns jobbkezességgel magyarázható.

az egész test ásványianyag-tartalma, férfiak populációs normálértékei


A  férfiak osteoporosisának vizsgálata háttérbe szorul a nők osteoporosisának elemzéséhez képest. Körükben ritkábban alakul ki osteoporosis, mint a nőknél, de gyakoriságában mégsem elhanyagolható. A csípőtáji törések egynegyede férfiaknál következik be. A ritkábban kialakuló osteoporosis oka a férfiak magasabb csonttömegében és átlagosan rövidebb várható életkorában keresendő. Az osteoporosis kialakulásának leggyakoribb okai: hypogonadismus vagy más endokrinológiai betegség, osteomalacia, különböző gyógyszerhatások, gyulladásos ízületi, illetve bélbetegségek, máj- és vesebetegségek stb. Jelentős csoportot képez az úgynevezett involúciós vagy szenilis osteoporosis. Az osteoporosis a szervezet egészét érintő megbetegedés, de az ásványianyag-csökkenés a különböző testtájakon mégsem azonos időben és mértékben következik be. A testtájakon (például csak az alkaron, sarokcsonton, gerincen, csípőn) végzett egyszeri csontsûrûségmérés nem ad átfogó képet a különböző okból kialakuló osteoporosis mértékéről és kialakulásának leggyakoribb helyéről. Az egész test ásványianyag-tartalmának meghatározása a különböző szekunder osteoporosisok vizsgálatában fontos. Olyan új információkat ad ez a vizsgálat, amelyeket csak egyidejûleg több helyen végzett mérésekkel tudnánk megközelíteni. Az egész test ásványianyag-tartalmának meghatározása így különösen nagy jelentőségû. Az osteoporosis vizsgálatának egyik alapvető módszere a csontok ásványianyag-tartalmának és denzitásának meghatározása, amelynek során a vizsgált egyénnél mért értéket összehasonlítjuk a nemben, korban illesztett, egészséges normálcsoport átlagával. Az összehasonlításhoz populációs értékek szükségesek. Kettős energiájú röntgenfoton-abszorpciometriával vizsgált magyarországi átlagértékeket már közöltek az ágyéki gerincre és a combnyakra vonatkozóan (1), az egész test ásványianyag-tartalmára vonatkozóan viszont még nem közöltek adatokat. A nemzetközi irodalmat áttekintve nőkre vonatkozóan léteznek az egész test ásványianyag-tartalmának populációs adatai, férfiakkal kapcsolatban viszont nem.
 

Vizsgált személyek és módszerek

221 egészséges, 20-80 év közötti férfin végeztük el az egész test ásványianyag-tartalmának meghatározását, DEXA (dual energy X-ray absorptiometry) denzitometriai módszerrel. Minden vizsgált egyénnél laboratóriumi vizsgálatok is történtek: vizelet, vérsejtsüllyedés, vérkép, szérumbilirubin, alkalikus foszfatáz, kreatinin, gamma-GT, szérumkalcium- és -foszforszint. A vizeletkalcium-ürítésként meghatároztuk a kalcium/kreatinin hányadost. A DEXA-vizsgálatból kizártuk azokat, akiknél bármelyik laboratóriumi paraméterben a normálértékekhez viszonyítva eltérést találtunk. Kérdőív segítségével kizártuk az osteoporosis szempontjából pozitív családi anamnézisû személyeket, az osteoporosis talaján, kis erőbehatásra létrejött törést szenvedett egyéneket, és az anamnézisben olyan betegséget említőket, amelyek a csont ásványianyag-tartalmát befolyásolhatják, például korábban kezelt pajzsmirigybetegség. Felmértük a különböző rizikófaktorok gyakoriságát: a nagy mennyiségben (napi egy üveg sörnél több) alkoholt fogyasztókat és a naponta jelentős mértékben (napi 10 cigaretta) dohányzókat is kizártuk.

Minden vizsgált egyénnél megmértük a testsúlyt, testmagasságot, külön-külön az L2-4. csigolyák, a bal csípő, a nyak, a trochanter és a Ward's háromszög, valamint az egész test ásványianyag-tartalmát. Meghatároztuk a lumbalis gerinc L2-4. ásványianyag-tartalmának átlagát, az egész test tömegét (TBM), az egész test ásványianyag-tartalmát (TBMC), az egész test lágyrész-tartalmát (TSTM), a testben lévő zsír százalékos arányát és a teljes ásványianyag-tartalom (TBMC) és a kötőszövet-tartalom (LBM) hányadosát. Meghatároztuk az egész test ásványianyag-tartalmán belül a fej, a törzs, külön-külön a jobb és bal kar, valamint összevonva az alsó végtagok ásványianyag-tartalmát (BMC) és lágyrész-tartalmát (STM) is. A testsúly és a testmagasság négyzetének hányadosából kiszámoltuk a testtömegindexet (BMI).

A denzitometriai méréseket Norland XR-26 (1989) tí-pusú, kettős energiájú röntgenfoton-abszorpciométer (DEXA) készülékkel végeztük. A készüléket minden mérési nap elején in vitro kalibráltuk. Az in vitro mérések hosszú távú reprodukálhatósági együtthatója másfél éves időszakban 0,77% volt (2). Az azonos személyeken végzett ismételt mérések alapján számított in vivo egésztest-reprodukálhatósági együttható 1% volt.

Az egész test betegvizsgálati elve a következő: a beteg mindenféle segédeszköz nélkül a mérőasztal közepén, nyugodtan fekszik. A vizsgálat a fej tetején kezdődik, majd fentről halad lefelé, egészen a láb végéig. A mérési terület határát a vizsgálóasztal nagysága, azon belül a szkennelési terület nagysága határozza meg. Az egésztest-vizsgálat 15-20 percet vesz igénybe. A kiértékelés során kijelzett, az egész testre vonatkozó paraméterek: TBMC, TBM, TSTM, Fat, TBMC/LBM. A kurzorral korrigálhatók a részterületek - a fej, törzs, karok és alsó végtagok - beállításai.

A vizsgált egyéneket tízéves korcsoportokba soroltuk. Az egyes korcsoportokban a mért értékekre átlagot és szórást számoltunk. Regressziós analízissel értékeltük a mért és számított értékek korral való összefüggését.
 

Eredmények

A korcsoportonkénti testmagasságot (TM), testtömegindexet (BMI), az egész test ásványianyag-tartalmát (TBMC), az egész test lágyrész-tartalmát (TSTM), a test zsírtartalmát (Fat), valamint az egész test ásványianyag-tartalmából és a kötőszövet mennyiségéből képzett hányadost (TBMC/LBM) az 1. táblázat összesíti. A 2. táblázatban látható a különböző testrészek korcsoportonkénti ásványianyag- (TBMC-) és lágyrész- (TSTM-) tartalma. A 3. táblázatban látható a gerinc és a törzs ásványianyag-tartalmának korcsoportonkénti összehasonlítása.
 

1. táblázat. A korcsoportonkénti testmagasság (TM), testtömegindex (BMI), testtömeg (TBM), az egész test ásványianyag-tartalma (TBMC), lágyrész-tartalma (TSTM), zsírtartalma (Fat) és az ásványianyag/kötőszövet hányadosa (TBMC/Lean) 
n: a korcsoportba tartozó egyének száma
2. táblázat. A különböző testrészek ásványianyag- (BMC) és lágyrész-tartalmának (STM) korcsoportonkénti megoszlása 
n: a korcsoportba tartozó egyének száma
3. táblázat. A gerinc és a törzs ásványianyag-tartalmának korcsoportonkénti összehasonlítása.
n: a korcsoportba tartozó egyének száma
 
 

Megbeszélés

A 221, egészséges férfit hat korcsoportba osztottuk. A testmagasságot figyelve, a 31-40 éves korcsoporthoz viszonyítva a következő dekádban 4%-os csökkenést követően a továbbiakban korcsoportonként lassú, átlagosan 1%-os csökkenés észlelhető. A 71-80 éves korúak között 2% a csökkenés mértéke.

A testsúly és a testmagasság négyzetéből képzett hányados adja a testtömegindexet (BMI, ttkg/m2). A testtömegindex a korral lineárisan nő. A korral csökkenő testmagasságot figyelembe véve, ez azt mutatja, hogy a testsúly a 31-40 éves korcsoportot követően közel azonos.

Az egész test ásványianyag-tartalma a 31-40 éves korcsoportban a legmagasabb. A 20-30 éves korig terjedő időszakban +8%-os növekedés észlelhető, majd a maximális értéket a 31-40 éves dekádban elérve, először egy igen jelentős, 11%-os hirtelen csökkenés, majd attól kezdve lassú, dekádonkénti 3%-os csökkenés észlelhető. Az egész test lágyrész-tartalma az életkor függvényében ezzel ellentétes mozgást mutat.
 
 

1. ábra. Az egész test ásványianyag-tartalma az életkor függvényében
TBMC: az egész test ásványianyag-tartalma, STVD: standard deviáció

2. ábra. Az egész test ásványianyag- és lágyrész-tartalma az életkor függvényében
TBMC: az egész test ásványianyag-tartalma, TSTM: az egész test lágyrész-tartalma

3. ábra. Az egész test lágyrész-, zsírszövet-tartalma, valamint az egész test ásványianyag-tartalma és a kötőszövet hányadosának változása az életkor függvényében
TSTM: az egész test lágyrész-tartalma, Fat: az egész test zsírtartalma, TBMC/LBM: az ásványi anyag és a kötőszövet hányadosa

 

A változás a 31-40 éves korcsoportban a legalacsonyabb, majd a lágyrész-tartalom lassú növekedést (+3%) mutat, a 71-80 év közötti korcsoportban viszont 5%-kal csökken. Az egész test lágyrész-tartalma két összetevőből áll: a szervezetet alkotó zsírból és kötőszövetből. Mindkét összetevő menynyisége hosszabb ideig lineárisan emelkedik az életkorral, és ellentétes irányú változást mutat az egész test ásványianyag-tartalmával. Az 1. ábra az egész test ásványianyag-tartalmának (TBMC), a 2. ábra az egész test és a lágyrész- (TSTM-) tartalomnak az életkorral összefüggő változását mutatja be. A 3. ábrán az egész test lágyrész- (TSTM-) és zsírtartalmának (Fat), és az egész test ásványianyag-tartalmának és a kötőszövet hányadosának (TBMC/LBM) korral összefüggő változását láthatjuk. (Az adatokat normálva ábrázoltuk, a kiinduló korcsoport átlagéletkoránál 1-re skálázva őket, ami lehetővé teszi azonos skála alkalmazását és a relatív változások jobb szemléltetését.)

A különböző testrészekre vonatkozó ásványianyag-tartalom azonos változást mutat, mint az egész test ásványianyag-tartalma. Kivétel a lábak ásványianyag-tartalma; ez a 20-30 éves korcsoportban éri el a maximális értékét, majd attól kezdve nem mutat lényeges változást. Ebből arra következtethetünk, hogy a hosszú csöves csontok ásványianyag-tartalma összességében nem változik jelentősen a korral. Érdekes különbség észlelhető a két kar ásványianyag-tartalma között, a jobb karra vonatkozó érték sokkal magasabb, mint a bal karé. Ezt a jobbkezesség domináns előfordulása magyarázza.

A törzs ásványianyag-tartalma magában foglalja a teljes gerincet, a sternumot és a bordákat; ezek zömében trabecularis csontok. A törzs ásványianyag-tartalmának változását összehasonlítva az L2-4 ágyéki gerinccsigolyák ásványianyag-tartalmának változásával, megállapítható, hogy a 31-40 év közötti korcsoportban észlelhető a maximális ásványianyag-tartalom, majd a törzs ásványianyag-tartalma jelentős mértékben - korcsoportonként 6-9% közötti értékkel - csökken. Ezzel szemben, csak a lumbalis rész ásványianyag-tartalmát tekintve, a csökkenés mértéke kisebb, korcsoportonként 6-7%. Ez a mérséklődés az 51-60 éves korcsoportig tart, az ott észlelhető átmeneti lassulás után az utolsó dekádban ismét nagyobb változás mutatkozik.

A nemzetközi irodalmat áttekintve nem találtunk férfiakra megadott, összehasonlításra alkalmas, DEXA-módszerrel vizsgált, az egész test ásványianyag-tartalmára vonatkozó populációs értékeket.
 

Irodalom

  1. Szathmári M, Szûcs J, Krasznai I, Horváth Cs, Holló I. A csontok ásványianyag-tartalmának magyarországi átlagértékei kettős energiájú röntgenfoton-abszorpciometriával mért adatok alapján. Orv H 1993;50:2789-98.
  2. Lányi É. In: Christiansen Cl. (ed). The first experience using the Norland XR 26 system in Hungary. Procc. Of the 3th International Symposium on Osteoporosis. 1990. p. 678-81.


Normal values of the total body mineral content for the Hungarian male population as determined by dual energy X-ray absorptiometry

Introduction - Author has determined the normal values for the total body mineral content of the Hungarian male population applying Dual Energy X-ray

Absorptiometry.

Patients and methods - 221 male persons of various age were investigated with dual energy X-ray Absorptiometry. Values of the total body mass (TBM), of the total body mineral content (TBMC), of the body soft tissue mass (TSTM), of the body fat (Fat), the ratio of the mineral content and the lean tissue (TBMC/LBM) were determined, as well as the respective values for various body parts (head, trunk, right arm, left arm, legs), and the body mass index, with calculation based on the weight and height.

Results - The TBMC values for the Hungarian male population are at their peak for the age group of 31-40 years, exhibiting a slow gradual decrease with increasing age. An opposite change can be observed for the soft tissue content of the body (TSTM). The fat increases with the age in a linear pattern. With respect to the mineral content of the body parts, the values for the right arm are significantly higher, which can probably be explained by the dominance of right-handedness in Hungary.

Correspondence: dr. Lányi Éva: Polyclinic and Hospital of the Hospitaler Brothers of St. John of God in Budapest, I. Department for Rheumatology
1023 Budapest, Frankel L. út 54. (Hungary)

total body mineral content, normal values for the Hungarian male population