Tisztelt Kollégák, Kedves Olvasók! 
dr. Horváth Csaba
 
 
 

dr. Horváth Csaba, főszerkesztő

Ca és Csont 2001;4 (4): 140-141.


Bár már kitavaszodott az új esztendőben, a Ca és Csont negyedik évfolyamának záró számát szeretném kedves figyelmükbe ajánlani. Munkára jó is, rossz is ez az időszak: a tél elmúltával kedvünk újraéled, bár erőnlétünk talán nem a legjobb. Nincs ez másként betegeinkkel sem. A csontmetabolizmus legtömegesebb kórképeiben ez a fellélegzés időszaka, a csonttörés nélkül átvészelt, veszedelmes téli hónapok után. A tavaszi fáradtsághoz e betegek esetében azonban további tényezők is járulhatnak, például az amúgy is gyakorta elégtelen D-vitamin-ellátottság éppen e hónapokban éri el éves mélypontját. Jó, ha figyelmet szentelünk ennek, hiszen a vizsgálati leleteket és a terápiás teendőket egyaránt befolyásoló szempontról van szó. A kalcium-anyagcsere más kórképeiben a mérsékelt hypercalcaemia vagy hypocalcaemia jelentőségét növelhetik meg a tavasz gyakori időjárási frontjai, amelyek mind közvetlen idegrendszeri hatásaikkal, mind a sav-bázis anyagcsere - egyébként mérsékelt és átmeneti, de ilyentájt nagyon gyorsan változó - befolyásolásával felerősíthetik ezen eltérések tüneti manifesztációját. Napi klinikai munkánk gondolatmenetébe kevéssé épültek be ilyenféle megfontolások, amelyeknek a szakirodalom is korlátozott figyelmet szentel. A sor még folytatható lenne. Bár az alapvető diagnosztikus és terápiás sarokpontokat nem módosítják, egy rövid gondolat erejéig nem haszontalan e szempontok mérlegelése.

Lapszámunk egyébként visszatér a hagyományos szerkezethez, az előző számunk tematikus kitérője után. Így ismét jelentkezünk összefoglaló tanulmánnyal, eredeti kutatásokról beszámoló közleményekkel és hosszabb szünet után folytatjuk Olvasóink informálását a várható tudományos rendezvényekről, amelyek között örömünkre mind több hazai kongresszus érdemel figyelmet. Akad azért még adósságunk: átmenetileg szünetel a Tematikus tallózó, amelynek feléledését reméljük, csakúgy, mint a biometriai alapokat ismertető sorozatunkét.

Az összefoglaló referátum témája az autoimmun ízületi gyulladásokat kísérő calcipeniás osteopathia. E probléma felismerése a rheumatoid arthritist kísérő osteoporosissal kezdődött és az elmúlt öt esztendőben a primer hyperparathyreosis mellett a másik, intenzíven vizsgált szekunder osteoporosissá nőtte ki magát a honi medicinában. Lapunk is többször megnyilvánult ebben a témában, sőt Szekanecz Zoltán tollából kitűnő összefoglalást is közzétettünk 1998-ban. A kérdés iránti izgalom azonban nem csitul, sőt, horizontálisan is terjeszkedik: részint a rheumatoid arthritis patogenezisének mélyebb megismerése, részint a többi autoimmun gyulladás kapcsán a citokinek és más faktorok ossealis hatásának feltérképezése, továbbá a szteroid osteoporosis növekvő aktualitása nagyban szélesítette ismereteinket az autoimmun betegségek osteoporogen vonatkozásairól. Három év elteltével ismét itt az ideje áttekinteni a legújabb, döntően denzitometriás adatokat e tárgyban. Azért is ajánlom e közleményt az Olvasó szíves figyelmébe, mert több olyan kórkép ossealis vetületéről is adatokat ismertet, amely betegségek az orvosi köztudatban a legkevésbé sem csontbetegségként jelennek meg, sőt, gyakorlati ellátásukat is többnyire a mozgásszervi területtől távolabb álló szubdiszciplínák végzik.

Eredeti közleményeink között ismét olvashatnak beszámolót a hyperparathyreosisról. Magamat ismételni nem akarván, utalok csupán az előző lapszámok beköszöntő soraira: e tárgyban minden publikáció újabb öröm és megerősítés, hogy eredményesen tettünk valamit betegeinkért. Egy másik közleményünk ritka endokrin betegséggel, az acromegaliával foglalkozik, amelyet az orvosi közvélemény inkább megnövekedett csonttömeggel járó kórformaként könyvelt el. Már jó ideje ismert, érdekes nemzetközi adat, hogy ez távolról sem feltétlenül van így: a növekedési hormon (GH) túltermelődésével járó állapot egyeseken nagyobb, másokon inkább kisebb csontdenzitással jár együtt, s keveset tudunk e betegek csontmetabolizmusáról. A növekedési hormon szerepe azonban kétségtelen a csúcscsonttömeg kifejlődésében, szaporodnak a kutatási eredmények a GH-hiányos gyermekek és felnőttek osteopeniájáról, valamint az ismételt próbálkozások a GH csontépítő hatásának kiaknázásáról az osteoporosis kezelésében - mindezek fényében az acromegaliások csontvizsgálata cseppet sem kuriózumként, hanem izgalmas alapkutatásokhoz illeszkedő klinikai megfigyelésként jelenik meg a metabolikus oszteológiában.

Éppen az acromegalia az egyik olyan kórkép, amelyben a denzitometria nem csupán a hagyományos mérési helyeken elvégezve érdekes, hanem ritkábban alkalmazott opciókban is, például a teljes test ásványianyag-tartalmának vizsgálataként. Mint minden populációszenzitív módszernél, úgy a csonttömeg mérésekor is alapvetőek a földrajzi és életmódi specifikumokat magukban foglaló "nemzeti" sajátosságok, azaz a hazai normálértékek ismerete. Releváns vizsgálatokat csak ezek ismeretében végezhet bármely kutatócsoport, s ilyen - közhasznú - forrásanyagként indítottuk útjára az Oszteológiai Adatbázisok rovatát. Ebben publikáltuk a már Magyarországon igen elterjedt alkarmérő eljárás magyar normálértékeit, és további hasonlókat a következő lapszámokban is ígérhetünk, néhány biokémiai normálérték adatbázisával is fűszerezve a sort. Rovatunk ezúttal igazi ritkasággal szolgál, a teljes test ásványianyag-mennyiségének férfiakon felvett referenciaértékeivel. Köszönet illeti a szerzőt, aki e munka elvégzésére vállalkozott, hiszen eredményei mások kutató- és diagnosztikus munkájához szolgáltathatnak alapot. Sajnos, csak férfiakra vonatkozóan készült el az adatbázis, de hangoztatjuk reményünket, hogy ezt nemsokára hasonló női adatsor is követi majd.

A jó ebéd végére szokás a legfinomabb fogást hagyni, miért tennénk hát másképp? Az utóbbi két évben lapunk megtisztelő hagyományként vállalkozott a Magyar Osteoporosis és Osteoarthrologiai Társaság szakmai ajánlásainak és irányelveinek közlésére, amelyekkel a MOOT igencsak megelőzte korát. Hazánkban kevés szakmai szervezet rendelkezik hasonló iránymutatással, s még kevesebben vannak azok, akik következetesen, minden évben a legújabb kutatási eredményekhez és nemzetközi konszenzusokhoz igazítják szakmai elveiket. Mindkét hagyomány folytatódik: a MOOT irányelvei ismét megújultak, a Ca és Csont pedig a korábbi készséggel ad ezeknek helyet. A társaság vezetősége ezúttal csak azokat a pontokat emelte ki, amelyekben a korábbihoz képest változásokat tartott szükségesnek. Nem teljes ajánlást közlünk tehát, hanem egy kiegészítést, amely a 2001-es évre szóló legutóbbi MOOT-irányelvekkel együtt olvasva képezi a 2002. évre érvényes szakmai ajánlásokat. Ezt hangsúlyozva ajánlom a két közleményt az Olvasó kedves figyelmébe.

Budapest, 2002 februárjában