EGYÉB KÖZLEMÉNYEK
Gondolatok az osteoporosis mozgásterápiájáról
Lositsné Rozbora Andrea, Szalatnayné Sóti Viktória, Szarvas Anikó
 
 
 
 

Lositsné Rozbora Andrea, Szalatnayné Sóti Viktória, Szarvas Anikó: Gerincgyógyászati Nemzeti Központ
1126 Budapest, Királyhágó u. 1-3. (Hungary)

Ca és Csont 2001;4 (3): 131-134.

Érkezett: 2001. november 14.
Elfogadva: 2001. december 13.



ÖSSZEFOGLALÁS

A szerzők ismertetik az osteoporosis kezelésének főbb szempontjait, az osteoporosis prevencióját és rámutatnak egy új kezelési módszer, a psoastréning lehetőségére. Ismertetik a tréning lényegét és az alkalmazás eredményeit.

stabilizációs tréning, proprioceptív tréning


Az osteoporosisban szenvedő betegek rehabilitációjával kapcsolatban már sok tanulmány látott napvilágot, mégis kevés szó esett arról, hogy az izomműködés milyen fontos szerepet játszik a csigolyák csonttömegének megőrzésében.

Az osteoporosis a csont szerves és szervetlen állományának egyenlő arányú megfogyatkozása, vagyis a csontozat tömegének csökkenése, amely a csontok törésének veszélyével jár.

Csontjaink ásványianyag-tartalma életünk során folyamatosan változik, születésünket követően 25-30 éves korig növekedést mutat (ezt nevezzük csúcscsonttömegnek), majd a platófázist követően a perimenopauzális csontvesztés (évi 2-4%) periódusa következik, végül fiziológiás esetben a posztmenopauzális csökkenés évi 1%-ra áll be (1).

A csontritkulás kockázati tényezői a nem megfelelő táplálkozás (az elégtelen kalcium-, D-vitamin-, illetve fehérjebevitel), továbbá a mozgásszegény életmód. A csontra az izom-összehúzódás fejti ki a legnagyobb terhelést, tehát a csontvesztés megelőzésében elsőrendű kérdés az aktív életmód és az izomerő megőrzése.
 

Patofiziológiai jellemzők

A gerinc osteoporosisának kialakulásában a csigolyák csontgerendáinak megfogyatkozása az a minőségi változás, amely a csontszövet strukturális ellenállásának csökkenéséhez, fiziológiás erőbehatások következtében kompressziós törések létrejöttéhez vezet. Az összeroppanásos törések leggyakoribb lokalizációja a háti szakasz, ezen belül is jellemző a corpusok ventralis peremeit érintő kyphotisalo angulációt létrehozó poroticus törés. Ennek egyenes következménye a kisízületek és a mély hátizomzat túlterhelése.

A csigolyatestekben a trabecularis rendszer kétféle lefutású: hosszanti és diagonális; a csigolyatest felső platójától ív alakban a felső kisízületekhez, illetve a processus spinosushoz futnak a trabeculák, valamint a csigolyatest alsó platójától ív alakban az alsó kisízületekhez és a processus spinosushoz (1. ábra).

A csigolyatestek általában a leggyengébb ponton roppannak össze, ez a csigolyatestek elülső része. Az összeroppanás leggyakoribb a thoracalis szakaszon, illetve a dorsolumbalis átmenetnél (2. ábra).
 

1. ábra. A trabecularis rendszer elhelyezkedése a csigolyákban

3. ábra. Az osteoporosisos beteg jellegzetes tartása

2. ábra. Csigolyatest összeroppanása a dorsolumbalis átmenetnél

 

A kompressziós fracturák következtében a háti kyphosis fokozódik. A gerinc többi fiziológiás görbülete is megváltozik: a nyaki lordosis fokozódik, a medence vertikalizációjának következtében a lumbális lordosis elsimul. Enyhe csípőextenzió és térdflexió jön létre, a vállöv protrakcióba kerül (3. ábra).

A testtartás megváltozásának következtében felbomlik az izomegyensúly: a fokozott háti kyphosis a m. erector spinae megnyúlását eredményezi, annak izomereje csökken, tónusa fokozódik. A mm. rhomboideus is megnyúlnak, gyengülnek, mivel a lapockák előrecsúszott helyzetbe kerülnek. Ez magával vonja a mm. pectoralis zsugorodását is. A medence megváltozott helyzete a glutealis izomzat gyengülését és az ischiocruralis izomzat zsugorodását eredményezi. A hasizomzat tónusa csökken.

A gerinc görbületét a sacroiliacalis ízület helyzete - amely a medence vertikalizációjának következtében szintén megváltozik - határozza meg.

Ha a sacroiliacalis ízület inkább vízszintes helyzetű, akkor a gerinc dinamikus típusú, ha inkább függőleges helyzetű, akkor statikus típusú. Ebből következik, hogy osteoporosisnál statikus típusú, kevésbé mozgékony gerinc alakul ki.
 

Prevenció

A primer prevenció célja (még gyermekkorban): fizikai aktivitással a genetikailag determinált, megfelelő csúcscsonttömeg elérése. Emellett lényegesek a gerinc axiális terhelését biztosító mozgásformák (séta, kocogás, futás).

A szekunder prevenció célja az osteoporosis szempontjából veszélyeztetett populáció tréningje és fizioterápiája. A csontritkulás folyamatának lassítása, illetve a porosisból fakadó mikro- vagy makroszkópos fracturák megelőzése kerül előtérbe. A feladat a fizikai kondíció fenntartása, az ízületek átmozgatása, a rövidült izmok nyújtása; emellett részletes tanáccsal kell ellátni a beteget a helyes tartásra, illetve a veszélyes mozdulatok elkerülésére vonatkozóan.

A tercier prevenció célja - a kompressziós fracturát követően - az állapotromlás megelőzése, illetve a további szövődmények kialakulási esélyének csökkentése. Ezzel betegeink mobilizálását, mielőbbi mozgásszervi rehabilitációját segítjük (1).
 

Psoastréning

A megfelelő tartáshoz először az izomegyensúlyt kell helyreállítanunk. A megrövidült izomzatot nyújtjuk, a gyengült izomzatot erősítjük (4-7. ábra), erre a stabilizációs tréning gyakorlatait, illetve a PNF-technikákat (proprioceptív neuromuscularis facilitáció) használhatjuk. Nagyon fontos a glutealis és a hasizomzat erősítése, amelyet főleg statikus gyakorlatokkal igyekszünk elérni. A gerinc görbületeit a fiziológiáshoz próbáljuk közelíteni, főleg elongációs gyakorlatokkal. (Műtét után figyelni kell a nem rögzített gerincszakaszok mobilitásának helyreállítására is.) Nagy hangsúlyt fektetünk az ergonómiára: felhívjuk a beteg figyelmét a hirtelen mozgások veszélyeire, a túlzott flexiós és rotációs mozgások kerülésére (2).
 

4. ábra. A gerinc statikus stabilizációja

5. ábra. A gerinc statikus stabilizációja

6. ábra. A gerinc dinamikus stabilizációja

7. ábra. A gerinc dinamikus stabilizációja

 

A gerinc stabilitásának fokozásához optimális axiális terhelést kell kialakítanunk. A csontra nem a testsúly, hanem az izomkontrakció fejti ki a legnagyobb terhelést, tehát a csontvesztés megelőzésében fontos az izomerő megőrzése. Wolff törvénye szerint a mozgásszervrendszer működése közvetlenül hat a csontozat struktúrájára és erejére (3). A mechanikai erők a csontokban biokémiai folyamatokat indítanak el, amelyeknek hatására nő a csont tömege. Ezért az izomkontrakcióval járó gyakorlatok leginkább az erőbehatás helyén segítik elő a csontállomány erősödését. A dinamikus gyakorlatok hatását a radius distalis részének denzitására (BMD) már korábban vizsgálták. Viszonylag kevés tanulmány foglalkozik azonban a gyakorlatoknak a lumbális gerinc és a femur proximális részének csonttömegére kifejtett hatásával. Az eddig megjelent vizsgálatok eredményei is ellentmondásosnak tűnnek. Ezek közül ismertetünk egy érdekes kísérletet, amely a psoastréning hatását demonstrálja a lumbális gerinc csonttartalmára.

Egy franciaországi, randomizált, hosszú távú követéses vizsgálatban a m. psoas gyakorlatok hatását figyelték meg az ágyéki csigolyák csonttömegére, posztmenopauza időszakában lévő nők esetében (4). A kísérlet kezdetén, az első és a harmadik év végén ellenőrizték a résztvevőket.

Az első csoportba tartozó nőkkel három éven át naponta végeztettek m. psoas gyakorlatokat (ülő helyzetben 60 csípőflexiót kellett végrehajtani, 5 kg-os súllyal a térden). A másik csoportba tartozók az első évben nem végezték a gyakorlatokat, majd a további két évben igen. A kontrollcsoport tagjai nem végeztek ilyen jellegű tréninget.

Az eredmények alapján a lumbális csigolyák csonttömege jóval kisebb mértékben csökkent az első csoportba tartozók esetében (a harmadik év letelte után -3,26±28,45 mg/cm3), mint a kontrollcsoportnál (-16,79±8,51 mg/cm3). Azoknál, akik kezdetben nem végezték a gyakorlatokat, de az utolsó két évben csatlakoztak a tréningcsoporthoz, nem észleltek szignifikáns csontvesztés-mérséklődést.

Minden fizikai aktivitás pozitív hatású a csontanyagcserére. Mivel a m. psoas az ágyéki csigolyatestekről ered, ez magyarázhatja a psoastréning hatékonyságát a lumbális csontvesztés lassításában. Mindezek alátámasztják azt, hogy a specifikus tréning fontos szerepet játszik az osteoporosis prevenciójában, sőt a posztoperatív rehabilitációban is.
 
Irodalom

  1. Nagy Ildikó, Varga Terézia, Béresné Lutter Mária, Molnár Csilla, Szép Erika. A csontritkulás megelőzhető?! Mozgásterápia 1999;8(2):2-5.
  2. Éltető Andrea Csilla. Az osteoporosis fizioterápiája. Mozgásterápia 1999;8(2):14-6.
  3. Smidt GL, Shen-Yu Lin, O’Dwyer KO, Blanpied PR. The effect of high-intensity trunk exercise on bone mineral density of postmenopausal women. Spine 1992;17:280-85.
  4. Mayoux-Benhamou MA, Bagheri F, Roux C, Auleley GR, Rabourdin JP, Revel M. Effect of psoas training on postmenopausal lumbar bone loss: a 3-year follow-up study. Calcif Tissue Int 1997;60(4):348-53.


Some thoughts on the motion therapy of osteoporosis

The authors cover the main aspects of osteoporosis treatment and prevention. They present a new treatment method, the psoas training and its possibilities. The core of the training is presented and experienced results are discussed.

Correspondence: Lositsné Rozbora Andrea: National Center for Spinal Disorders, Budapest
1126 Budapest, Királyhágó u. 1-3. (Hungary)

active lumbar stabilization, proprioceptiv training