Tisztelt Kollégák, Kedves Olvasók! 
dr. Horváth Csaba
 
 
 

dr. Horváth Csaba, főszerkesztő

Ca és Csont 2001;4 (2): 52-53.


A Ca és Csont második számát a könnyű nyári olvasmányok időszakában juttatjuk el Önökhöz, remélve, hogy a szabadságban felfrissült kollégák szívesen vesznek kézbe friss szakmai irodalmat. Idei nyarunk amúgy sem uborkaszezon. A kalcium-anyagcsere betegségeit érintő első nagyobb esemény a minisztériumnak a népegészségügy fejlesztésére kidolgozott stratégiai programja volt, amely azóta már kormányzati szinten is működni kezdett. Ebben előkelő helyen szerepel az osteoporosis, részben a MOOT néhány vezetőségi tagjának is köszönhetően, akik részt vehettek a program kidolgozásában. A tervezet egyebek között célul tűzi ki a perifériás csontok ritkulásából származó törések - elsősorban a csípőtáji fracturák - számának 10%-os csökkentését és ennek érdekében számos akciót indít a lakosság széles rétegeiben. Ezek a célszerűbb táplálkozásra, a rendszeres fizikai mozgás populációs szinten való előmozdítására és egyes rizikótényezők hatásának mérséklésére irányulnak.

Örvendetes, hogy a népegészségügyi program a lakosság D-vitaminnal való ellátottságát is fontos célként kezeli. Lapunk e kérdésben sokszor megnyilatkozott már, többféle irányból vett bizonyítékokkal támasztva alá a D-vitamin fontosságát a csontrendszer épségében és a törések számának alakulásában. Az utóbbi években azonban az aktivált D-vitamin, azaz a D-hormon számos egyéb hatásáról is szereztünk ismereteket, amelyek az immunológia vagy az onkológia terén új szakmai áttörést ígérnek. Jelen számunk Tallózójában Holló professzor ezeket az új megfigyeléseket járja körül munkatársaival. Az Olvasó gondos figyelmébe ajánlom ezeket az adatokat, mert a legközelebbi jövőben a napi gyakorlatban fogjuk alkalmazni őket.

Várva várt nyarunk másik jelentős eseménye az új gyógyszer-támogatási rendelet megszületése volt. A végső eredmény ügyében - pénzszűkös egészségügyünkre is tekintve - nem lehetünk elégedetlenek, hiszen az osteoporosis támogatása megmaradt, és az elmúlt években kiépített ellátórendszerünkről elhárult az összeomlás veszélye. Jó hír, hogy a finanszírozó továbbra is prioritásként kezeli az osteoporosis prevenciójában alkalmazható női hormonokat, amelyek már osteopeniában felírhatók. A modern szakmai elvekkel nagyban egyezik a D-vitamin-készítmények hasonló támogatása is. A népbetegségek és ezek tartós kezelése kapcsán mind fontosabb "compliance" növelését ígérik a hetente egyszer bevehető készítmények.

Kevésbé örvendetes, hogy antireszorptív szerekkel mostantól csak az osteoporosis kifejlett formája kezelhető, osteopenia azonban még abban az esetben sem, ha a gyors csontvesztés tényét adatok bizonyítják. A prevenció tehát félkarú, a női hormonokat nem kívánó vagy nem toleráló betegek számára nem adatik meg. Az aktivált D-vitaminok tartós kimaradása a támogatott alkalmazásból a legolcsóbb antiporoticum hozzáférhetőségét korlátozza. Indikációit éppen a Ca és Csont hasábjain fogalmazta meg a szakmai társaság, miszerint főleg az idősek körében lenne indokolt a használata, s ebben az életszakaszban hazánkban különösen érzékeny probléma a kezelés költsége. Felemás érzéseinket gyarapíthatja a szelektív ösztrogénreceptor-modulátorok hazai megjelenésének tovább késleltetése is, ami a nemzetközi medicina széleskörű elfogadása után szakmailag nehezen indokolható.

A végső egyenleg mindezek ellenére pozitív, és az orvosszakma számára egyértelmű utat jelöl ki. A szakmai szempontok mellett a finanszírozás forráslehetőségei is jelentősen befolyásolják a születő döntéseket, s ez elől a kihívás elől aligha futhatunk el. Hazai - és hiteles - adatokkal kell alátámasztanunk orvosi igényeinket, magunknak kell bizonyítanunk szakterületünk kórképeinek társadalmi fontosságát, gyakori előfordulását, kezeletlen formájának hatalmas költségeit és azt is, hogy a centrumhálózatban testet öltött ellátórendszer ebben pozitív változásokat képes elérni. Az egészségügyi főhatóság és a finanszírozó egyaránt fogadóképesnek bizonyult az ilyen módon megfogalmazott érvelés iránt és az osteoporosis priorált helyzete is változatlan. Folytatni kell tehát az olyan szakmai adatgyűjtéseket, mint amilyeneket az elmúlt két OROM kongresszuson prezentált a traumatológusokból, reumatológusokból, belgyógyászokból és háziorvosokból álló ad hoc munkacsoport (utalok Somogyi, Kricsfalusy, Rápolthy közleményeire a múlt évi 3. számunkból). Ezek az eredmények részben országos reprezentációt jelentenek, de számos hazai centrumból várnánk további, hasonló adatokat, amelyek közlését a Ca és Csont ezután is fontos miszsziójának tekinti.

A gyógyszertámogatást alakító tárgyalásokba a MOOT többszörösen bekapcsolódott, de ez nem ment könnyen. Elvi problémát okoz, hogy a főhatóságot az érvényes rendeletek a szakmai kollégiumokkal való egyeztetésre korlátozzák, ami az interdiszciplináris szakterületeket alapvető hátrányba hozza. Ilyen helyzetben van az osteoporosis kérdése is, bár a megoldás kézenfekvőnek tűnhet: adott a problémával foglalkozó orvosi társaság, amely nagy hangsúlyt fektet sokszakmás összetételére és - a szakmai társaságok között nem gyakori módon - speciális ellátórendszert hozott létre, amelynek résztvevőit kiképezte, munkájukat rendszeres szakmai irányelvekkel segíti. Mindezek alapján a MOOT hasznos és jogosult segítője lehetne a szűkebb szakterületünket érintő tárgyalási folyamatoknak, amelyekben ma sokszor csak informálisan képes részt venni.

A gyógyszertámogatási rendszer egy másik problémája  háziorvos kollégáink korlátozott szerepvállalása az osteoporosis ellátásában. Ez - a jogosan érzett megbántottságon túl - azért is gond, mert a centrumok a jelenleginél több csontritkulásos beteget aligha tudnak vizsgálni és gondozni. Ha tehát a hazánkban érintett betegek mintegy hatodrészénél több páciensnek szeretnénk segítséget nyújtani, ezt csupán a háziorvosok bevonásával tehetjük meg. Örvendetes, hogy a gyógyszertámogatás tervezésekor - sajnos csak ideiglenesen - már helyet kapott egyes készítményeknek a centrum javaslata alapján történő háziorvosi felírhatósága. A végső változatból ez ugyan kiesett, mégis elmozdulást jelent, amelyhez igazodnunk ugyancsak tanácsos. Ennek szellemében kerül sor ősszel a Családorvosi Konferencia keretében egy nagyobb osteoporosis szimpóziumra, amelyben átfogó képet próbálunk nyújtani az érdeklődő háziorvos kollégáknak a csontritkulás diagnózisának és kezelésének módozatairól. A rendezvény nyitánya lehet  egy széleskörű családorvosi továbbképző programnak, amelyre támaszkodva a gyógyszerrendelet  következő módosításakor már joggal kezdeményezhetjük az említett bővítéseket.

Végül lapunk fejlődésének legújabb állomásáról szeretnénk hírt adni. A Ca és Csont mostantól az interneten is elérhető, a www.calcium.hu és a www.csont.hu címeken. A weblap a legfrissebb számot a nyomdai megjelenés előtti héten már bemutatja, archívumába pedig folyamatosan kerülnek be korábbi anyagaink. Oldalunkról átmenetet (link) kínálunk a MOOT nagysikerű honlapjára (www.oateoporosis.hu), ahonnan a Ca és Csont ugyancsak elérhető lesz. Az érdeklődő további átmeneteket talál a kalcium-anyagcsere területén érintett egyéb szervezetek és intézmények honlapjaira is. Mindez természetesen fokozatosan épül fel, az ilyenkor elkerülhetetlen kezdeti botladozások miatt kollégáink megértését és türelmét kérve. Ennél is fontosabb lenne azonban véleményük megismerése, amelyet akár a szerkesztőségben, akár az interneten keresztül szívesen fogadunk és hasznosítanánk a honlap végleges kialakításában.

Szép nyarat, jó pihenést és visszatérő munkakedvet kívánok!

dr. Horváth Csaba
főszerkesztő