Agyérbetegségek 2005;11(1):12-3.

ORVOSI NYELV

Gondolatok a stroke, avagy gutaütés, avagy szélütés elnevezésekkel kapcsolatosan…

Dr. Fazekas András
Fővárosi Szent István Kórház, I. Sz. Ideggyógyászati Osztály
1476 Budapest, Pf. 10.

 

Már hosszú ideje foglalkoztat a köznyelvben, az elektronikus és írott sajtóban, és nem utolsósorban a magyar orvosi szakirodalomban uralkodó összevisszaság a stroke magyar szóhasználatával kapcsolatosan.

Most, hogy az Egyesület a Stroke Megelőzéséért (ESZME) megalakulásáról szóló legfrissebb híradás a Lege Artis Medicinae legújabb számában [LAM 2005; 15(1):59.] – véleményem szerint helyesen – a stroke (agyi érkatasztrófa) elnevezést használja, úgy gondolom, a tisztánlátás kedvéért érdemes megosztanom gondolataimat – akár vitaindító jelleggel is – az Agyérbetegségek népes olvasótáborával is.

Az előzményekhez hozzátartozik, hogy írásomat a Magyar Orvosi Nyelv folyóiratban a múlt évben már közzétettem (1, 2). Kivonatosan és átdolgozva most ismertetem:

 

Bókay Árpád–Kétli Károly–Korányi Frigyes: A belgyógyászat kézikönyve hatodik – 1900-ban, Budapesten íródott – kötete került kezembe (3). Ez a kötet az idegrendszer és az izomzat betegségeit tárgyalja, 1258 oldalon.

A kézikönyv születésekor a stroke elnevezés nem volt használatos a magyar orvosi szóhasználatban. Nem alkalmazták a cerebrovascularis betegség vagy az agyi érbetegség, érkatasztrófa elnevezéseket sem.

 

Ugyanakkor szabatosan és határozottan megkülönböztették a véres agyguta (apoplexia sanguinea, apoplexia cerebri) kórképet – a mai szóhasználatban haemorrhagiás stroke betegséget – az ugyancsak mai szóhasználatban: ischaemiás stroke (terjedő thrombosis, agylágyulás, encephalomalacia) kórképétől:

„A véres agyguta alatt az agyvelő vérereinek megrepedését értik. Az apoplexia – eredendően görög szó – alatt az öntudat hirtelen elvesztését értjük; oly állapot ez, mint mikor a villámsújtotta ember hirtelen eszméletlenül összerogyik. A vérzés helyétől és nagyságától függ ezután, hogy milyen képet nyújt az u.n. gutaütés-roham, insultus apoplecticus.”

[Klasszikus leírását adja ennek Boerhave 1762-ben (Praelectiones academicae. De morbis nervorum)].

A fentiekből egyértelműen kiderül, hogy a gutaütés az agyvérzést jelenti.

A másik betegségcsoport „az agylágyulás = encephalomalacia (ramollissement cerebral, necrotische Hirnerweichung), mely alatt az illető agyrészlet arteriáinak elzáródásából eredő elváltozását értjük. A lágyulásos agyrészlet vérkeringésének megszűnését, vagyis az arteriák elzáródását számos, részben heveny vagy idült, részben általános vagy csak az agyra szorítkozó betegség okozhatja. A külömböző okokból, mint embólus, thrombus vagy e kettő együttes felléptéből eredő arteria-elzáródások, ha az illető agyrészletet a vérkeringésből teljesen kizárják, annak mindig egyforma törvényszerűséggel mutatkozó necrobioticus elváltozását okozzák, és ezt a külömböző okokból eredő, de következményében mindig egyforma elváltozását az ischaemiás agyrészletnek nevezhetjük agylágyulásnak. Az agylágyulás tehát nem egyéb, mint egy infarctus…” (Az idézetet az eredeti helyesírással közöljük – a szerkesztő.)

Érthetően megfogalmazzák az ischaemiás agyi károsodást – más szóval agylágyulást –, ami tehát nem a gutaütést jelenti.

Fenti megfogalmazások alapján ideje rendet tennünk hazai szóhasználatunkban és a stroke „szakirodalmában” is: a stroke nem egyenlő a gutaütéssel!

Egyes kollégákban felmerült, hogy a szélütés lenne a stroke magyar megfelelője. Ezzel kapcsolatban legyen szabad – a rendelkezésemre álló dokumentumokat idézve – kijelenteni, hogy a szélütés (szélhűdés) az agyvérzés, apoplexia elnevezéssel egyenlő. Így véleményem szerint nem használható a stroke magyar szinonimájaként.

A stroke = agyi érkatasztrófa, ez magában foglalja az agyvérzést (apoplexia) és az agylágyulást (ischaemia) is. Ezt támasztják alá az alábbi elnevezések, amelyek több helyen is fellelhetőek a szakirodalomban:

Magyar nyelv értelmező szótára: agyvérzés = agyszélhűdés; guta, gutaütés = agyszélhűdés, szélütés;

– Magyar Nagylexikon: agyvérzés = gutaütés = apoplexia cerebri; gutaütés = apoplexia cerebri = agyvérzés, szélütés = apoplexia = agyvérzés;

– Brencsán: Orvosi szótár: agyvérzés = apoplexia cerebri; gutaütés = agyvérzés; szélhűdés = agyvérzés, szélütés = agyvérzés.

Véleményem szerint nemcsak a gyógyításban kell törekedni az evidenciák alkalmazására, hanem a nevezéktanban is meg kell tartani a pontosságot. Így aztán nem helyes általánosságban gutaütött vagy szélütött emberekről beszélni a stroke kapcsán. Ebben az esetben ugyanis nemcsak a stroke okozta mortalitás terén kerülünk előkelő helyre, hanem a jelenleg használatos értelmezés szerint a világszerte elfogadott ischaemia-haemorrhagia arány (80% versus 20%) is megfordul hazánkban: hiszen a gutaütöttek-szélütöttek az agyvérzésben szenvedőket jelentik; hol vannak az ischaemiás stroke-ban szenvedők?

Gondolataimat azért adom közre, mert indokoltnak látom, hogy egységes elnevezést használjanak nemcsak a laikusok, és médiaszakemberek, hanem azok a kollégáink is, akik a stroke elnevezéssel kapcsolatos konfúziót hivatottak megszüntetni.

Éljünk a nyelvünk gazdagságából és pontos leírásásaiból származó definíciók használatával. Csak így oszlatható szét az idegen szavak átvételéből származó szóképzés és homály. Gazdagabbak leszünk, ha a definíciókat valós értelmüknek megfelelően alkalmazzuk.

 

Irodalom

  1. Szirmai I. Stroke: balegyenes a nyelvre. Magyar Orvosi Nyelv 2003;3(1): 25-6.
  2. Fazekas A. Hozzászólás Szirmai Imre „Stroke: balegyenes a nyelvre” című tanulmányához. Magyar Orvosi Nyelv 2004;4(1):6-7.
  3. Bókay Á, Kétli K, Korányi F. A belgyógyászat kézikönyve. 6. kötet. Budapest: Dobrowsky és Franke Kiadása; 1900. p. 722-76.
  4. Magyar nyelv értelmező szótára. Budapest: Akadémia Kiadó; 1959–60. p. 57, 1068.
  5. Magyar Nagylexikon. Budapest: Magyar Nagylexikon Kiadó; 2003. vol. 16. p. 290, 610, 897.
  6. Brencsán: Orvosi Szótár. Budapest: Medicina Könyvkiadó; 1998. p. 28, 249, 607.