Agyérbetegségek 2005;11(1):7-11.

HAEMORRHEOLOGIA

Parenteralisan és per os alkalmazott vinpocetin haemorrheologiai hatásának vizsgálata agyérbetegeken

dr. Szapáry László1 (levelező szerző), dr. Horváth Beáta1, dr. Komoly Sámuel1, dr. Fehér Gergely 2, dr. Koltai Katalin 2, dr. Késmárky Gábor2, dr. Tóth Kálmán2
1Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Neurológiai Klinika, 7623 Pécs, Rét u. 2. Telefon: (72) 535-900; fax: (72) 535-911, e-mail: laszlo.szapary@pte.aok.hu
2Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, I. Sz. Belgyógyászati Klinika


ÖSSZEFOGLALÁS

BEVEZETÉS – A vér áramlási sajátosságait meghatározó haemorrheologiai faktorok fontos szerepet játszanak az ischaemiás agyérbetegségek patomechanizmusában. A krónikus agyérbetegségben szenvedők kóros reológiai viszonyai ismételt stroke fellépésére prediszponálhatnak. A cerebrovascularis betegségek kezelésében régóta sikeresen használt vinpocetin terápiás effektusa összetett, korábbi tanulmányok alapján kedvezően befolyásolja a haemorrheologiai viszonyok alakulását.
BETEGEK ÉS MÓDSZEREK – Vizsgálatunkban 40, krónikus stádiumú agyérbeteg esetében vizsgáltuk a reológiai paraméterek alakulását vinpocetinkezelés kapcsán. A 40 beteg nagy dózisú vinpocetinkezelést kapott (a parenteralisan adott vinpocetin emelkedő dózisban elérte a napi 1 mg/ttkg-os adagot), majd ezután 20 betegnél (átlagéletkor: 61±8 év) napi 30 mg per os vinpocetinkezelést is alkalmaztunk. A kontrollbetegek csoportjába a másik 20, az infúziós adagolást követően per os kezelésben nem részesült beteg tartozott (átlagéletkoruk 59±6 év). Egy, illetve három hónap múlva mindkét csoportban értékeltük a reológiai paraméterek – hematokrit, plazmafibrinogén-koncentráció, teljesvér-viszkozitás, plazmaviszkozitás, vörösvértest-aggregáció – jellegzetességeit.
EREDMÉNYEK – A parenteralis vinpocetinkezelés a kiindulási szinthez viszonyítva szignifikánsan csökkentette a plazma- és a teljesvér-viszkozitás, valamint a vörösvértest-aggregáció mértékét (p<0,05). A per os kezelésben is részesült betegek esetében a plazma- és a teljesvér-viszkozitás a három hónapos vizsgálat során szignifikánsan (p<0,05) alacsonyabb volt, mint azt az ebben a kezelésben nem részesült betegeknél mértük.
KÖVETKEZTETÉS – Vizsgálatunk megerősíti a parenteralisan adott nagy dózisú vinpocetin korábban is igazolt kedvező reológiai hatását, valamint a szer tartós, szájon át történő adagolását indikálja a pozitív reológiai változások megőrzése érdekében.

krónikus ischaemiás agyi keringészavar, haemorrheologia, vinpocetin


 

Az epidemiológiai adatok egyértelműen alátámaszt- ják az agyérbetegségek jelentőségét; a cardiovas- cularis és tumoros halálozást követően a stroke jelenti a harmadik leggyakoribb halálokot világszerte. Az ischaemiás stroke ismétlődésének valószínűsége az első évben 6–12%, 2–5 éven belül 5–8%, öt éven túl 30–40% (1).

A stroke-ok körülbelül 80%-a ischaemiás eredetű, kialakulásukban döntő tényező az agyat ellátó erek atherosclerosisa, valamint embolisatio következtében bekövetkező elzáródása, de a véráramlás sajátosságait meghatározó haemorrheologiai faktorok háttérszerepe is kiemelkedő jelentőségű (2, 3). A vér reológiai tulajdonságainak legfontosabb meghatározói a hematokrit (hct), a teljesvér-viszkozitás (TVV), a plazmaviszkozitás (PV), a plazma fibrinogénkoncentrációja (PFC), a vörösvértest-aggregáció és -deformabilitás (2, 4). Több reológiai paraméter ismert a stroke független rizikófaktoraként (5–7). A krónikus agyérbetegségben szenvedőknél a korábbi adatok polyglobuliát, hiperviszkozitást, emelkedett fibrinogénkoncentrációt, fokozott vörösvértest-aggregációt és csökkent vörösvértest-deformabilitást írnak le, s ezek az eltérések az agyi perfúzió károsodásához vezethetnek (2, 8–11). A reológiai zavarok okozta agyi hipoperfúzió mértékét jelentősen fokozhatja az extra- és intracranialis erek előrehaladott atherosclerosisa (12, 13).

Az ischaemiás cerebrovascularis betegségben szenvedők kezelésében több mint két évtizede alkalmazzák a vinpocetint (14), hatásmechanizmusa sokoldalú, neuroprotektív hatása mellett szelektíven fokozza az agyi keringést, javítja a mikrocirkulációt (15–19).

A készítmény reológiai hatásával kapcsolatos korábbi irodalmi adatok többnyire egészséges egyének egyszeri vagy rövid időtartamú, kis dózisú per os kezelésének hatását ismertetik. Munkacsoportunk korábban a szer reológiai effektusát egyrészt in vitro vizsgálatban, valamint krónikus agyérbetegségben szenvedők parenteralis kezelése során tanulmányozta (20, 21).

Jelen vizsgálatunkban a vinpocetin nagy dózisú parenteralis alkalmazását követően a készítmény további, per os adagolása mellett értékeltük a haemorrheologiai faktorok alakulását egy és három hónap múlva.

 

Betegek és módszer

Tanulmányunkban 40, krónikus stádiumú agyérbeteg részletes haemorrheologiai vizsgálatát végeztük el (átlagéletkoruk 60±7 év volt, 24 beteg: nyolc férfi, 16 nő), kiindulási reológiai paramétereiket egészséges kontrollcsoport (73 eset: 35 férfi, 38 nő, átlagéletkor: 38±7 év) értékeihez viszonyítottuk. A betegek ictusa a vizsgálat előtt több mint három hónappal zajlott. Az ischaemiás agyérbetegség diagnózisát a klinikai kép és képalkotó vizsgálatok (CT, MR, MRA, carotis duplex scan, DSA) alapján állapítottuk meg. Valamennyi beteg hét napon keresztül, növekvő dózisban (induláskor 30 mg/nap, majd 1 mg/ttkg/nap dózisig növelve) kapta a vinpocetint 500 ml Salsol infúzióban. Kiegészítő gyógyszerelésként betegeink a társbetegségek – hypertonia, cukorbetegség, szívbetegség stb. – kezelésére szolgáló szereket, thrombocytaaggregáció-gátló kezelést kaptak. A haemorrheologiai paraméterek meghatározására közvetlenül az infúziós kezelés előtt, illetve utána került sor.

Az infúziós kezelést követően a 40 betegből véletlenszerű kiválasztással 20 beteg esetében (átlagéletkor: 61±8 év) a vinpocetinterápiát napi 30 mg per os adagolással folytattuk, a többi 20 betegnél (kontrollcsoport, átlagéletkor: 59±6 év) a parenteralis alkalmazást nem folytattuk per os módon. A haemorrheologiai paraméterek alakulását mindkét csoportban egy és három hónap múlva értékeltük. Jelen vizsgálatunkban ezeknek a betegeknek az utánkövetése során nyert eredményeit ismertetjük.

A vizsgálatainkhoz szükséges vérmintákat könyökvénából vettük, a haemorrheologiai paraméterek közül a hematokritot, a plazmafibrinogén-koncentrációt, a plazma- és teljesvér-viszkozitást, a vörösvértest-aggregációt, valamint a vörösvértest-deformabilitást tanulmányoztuk.

A hematokritot mikrohematokrit centrifuga (Hemofuge, Heraeus Instruments, Németország), a fibrinogénkoncentrációt Clauss-módszer (22) segítségével határoztuk meg. A plazma- és teljesvér-viszkozitást Hevimet 40 kapilláris viszkoziméterrel (Hemorex Kft., Magyarország) mértük. A vérviszkozitás értékeit 90 s–1 nyírási sebességnél adtuk meg (23). A vörösvértest-aggregációt Myrenne MA-1 aggregométerrel mértük (Myrenne GmbH, Németország). A módszer a vörösvértest-szuszpenzió fényáteresztő képességének változásán alapul, az aggregáció mértékét az aggregációs indexszel jellemezzük. (A vérmintákat 600 s–1 nyírási sebességgel diszaggregáljuk, majd a nyíróerő 3 s–1-ra csökken: M1 mód) (24). A vörösvértest-filtráció meghatározásához St. George elve alapján működő Carat FT-1 filtrométert (Carat Diagnostics Kft., Magyarország) használtunk (25). A készülékben a vörösvértest-szuszpenzió 5 mm pórusátmérőjű Nucleopore membránon áramlik keresztül. Kísérleteinkben az átáramlást biztosító filtrációs nyomást 4 vízcm nagyságúra állítottuk be.

A plazma- és teljesvér-viszkozitás vizsgálatát a vérvételt követő két órán belül 37 °C-on, a többi mérést szobahőmérsékleten (22±1 °C) végeztük. Az adatokat az átlag ± SEM (átlagok standard hibája) alapján, t-próbával hasonlítottuk össze.

 

Eredmények

A 40, krónikus agyi érbetegségben szenvedő betegünk haemorrheologiai paramétereinek a vinpocetinkezelést megelőzően meghatározott átlagértékeit, egészséges kontrollcsoport adataival hasonlítottuk össze. Az adatokat az 1. táblázat mutatja be. Kiinduláskor az agyérbetegcsoportban valamennyi vizsgált reológiai faktort emelkedettnek találtuk; szignifikáns eltérést (p<0,05) tapasztaltunk a plazmafibrinogén-koncentráció, a plazma- és teljesvér-viszkozitás értékeiben (p<0,001). A vinpocetinnel végzett hétnapos, nagy dózisú infúziós kezelést követően a teljesvér- és a plazmaviszkozitás, valamint a vörösvértest-aggregáció szignifikáns csökkenését (p<0,05–0,01) igazoltuk a kiindulási értékekhez képest (2. táblázat).

1. táblázat. Cerebrovascularis betegségben szenvedő betegeink vinpocetinkezelés előtt mért haemorrheologiai paramétereinek összehasonlítása normál kontrollcsoporttal (átlag ± SEM)

 Kontroll (n=73)Cerebrovascularis betegek (n=40) kezelés előtt


Hematokrit (%)41,1±0,442,6±0,86
Fibrinogén (g/l)2,54±0,103,19±0,17*
PV (mPas)1,18±0,011,26±0,01**
TVV (90 l/s) (mPas)3,94±0,084,60±0,17**
Vörösvértest-aggregáció (AIM1)25,16±1,6828,10±1,40
Vörösvértest-deformabilitás (RCTT)6,74±0,117,27±0,12


*p<0,05; ** p<0,001 mértékű, szignifikáns eltérés a kontrollcsoport értékéhez képest.
AIM1: M1 módban mért vvt-aggregáció; PV: plazmaviszkozitás; RCTT: relative cell transit time; TVV: teljesvér-viszkozitás

2. táblázat. A haemorrheologiai paraméterek összehasonlítása vinpocetininfúziós kezelés előtt és azt követően (átlag ± SEM). A rövidítések magyarázatát lásd az 1. táblázatnál

 Vinpocetininfúziós kezelés előtt (n=40)Vinpocetininfúziós kezelést követően (n=40)


Hematokrit (%)42,6±0,8640,4±0,88
Fibrinogén (g/l)3,19±0,172,90±0,17
PV (mPas)1,26±0,011,19±0,01*
TVV (90 l/s) (mPas)4,60±0,174,19±0,17**
Vörösvértest-aggregáció (AIM1)28,10±1,4026,22±1,40*
Vörösvértest-deformabilitás (RCTT)7,27±0,127,07±0,12


* p<0,05; ** p<0,01

Az infúziós kezelést követően per os 30 mg/nap vinpocetinkezelésben részesült 20 agyérbeteg, illetve az ilyen jellegű kezelést nem kapó agyérbetegek haemorrheologiai paraméterei a parenteralis kezelés után közvetlenül nem mutattak szignifikáns különbséget (3. táblázat).

A per os vinpocetinnel kezelt, illetve nem kezelt betegek egy és három hónap múlva megvizsgált reológiai paramétereinek össszehasonlítását a 4. táblázat mutatja be. Az egy hónapos vizsgálatnál a két csoport értékei nem mutattak szignifikáns eltérést, három hónap múlva a per os vinpocetinnel kezelt csoportban a plazmaviszkozitás és a teljesvér-viszkozitás szignifikánsan (p<0,05) alacsonyabb volt, mint a nem kezelt betegeknél.

3. táblázat. A per os vinpocetinnel kezelt, illetve e kezelésben nem részesülő betegek reológiai paraméterei az infúziós kezelést követően (átlag ± SEM)

 Per os vinpocetinkezelés előtt (n=20)Kontroll- (per os vinpocetinnel nem kezelt) csoport (n=20)


Hematokrit (%)40,9±0,8940,0±0,87
Fibrinogén (g/l)2,89±0,172,91±0,16
PV (mPas)1,20±0,011,19±0,01
TVV (90 l/s-nél) (mPas)4,20±0,164,18±0,17
Vörösvértest-aggregáció (AIM1)26,45±1,4026,01±1,40
Vörösvértest-deformabilitás (RCTT)7,11±0,127,02±0,11

4. táblázat. A haemorrheologiai paraméterek összehasonlítása egy és három hónapos vizsgálat során a per os vinpocetinnel kezelt, illetve nem kezelt csoportban (átlag ± SEM)

 Per os vinpocetinkezelt csoport (n=20)Nem kezelt csoport (n=20)


Hematokrit (%)
  egy hónap múlva41,20±0,9040,30±0,8
  három hónap múlva42,35±0,9343,11±0,89
PFC (g/l)
  egy hónap múlva2,99±0,183,06±0,19
  három hónap múlva3,20±0,193,12±0,18
PV (mPas)
  egy hónap múlva1,23±0,011,28±0,02
  három hónap múlva1,22±0,02*1,35±0,02*
TVV (90 l/s-nél)) (mPas)
  egy hónap múlva4,23±0,174,30±0,18
  három hónap múlva4,11±0,17*4,61±0,19*
Vörösvértest-aggregáció (AIM1)
  egy hónap múlva27,80±1,3226,92±1,24
  három hónap múlva28,01±1,4027,69±1,30
RCTT
  egy hónap múlva7,16±0,117,31±0,12
  három hónap múlva7,02±0,107,44±0,12


*p<0,05

 

Megbeszélés

Az agyérbetegségek 80%-a ischaemiás eredetű, patogenezisükben a vér áramlási jellemzőit meghatározó haemorrheologiai faktorok fontos szerepet játszanak (26). A reológiai paraméterek kóros eltolódása negatívan befolyásolja az agyi perfúziót, károsodott agyi autoreguláció esetén jelentőségük tovább növekszik (2, 27). Korábbi tanulmányok alapján a reológiai tényezők, különösen a vörösvértestek aggregációs és deformabilitási készsége kiemelkedő jelentőségű az agyi mikrocirkulációban (26, 28).

Az akut ischaemiás stroke kapcsán gyakran észlelt kóros reológiai viszonyok sok esetben krónikusan perzisztálnak, újabb cardio- és cerebrovascularis események fellépésére hajlamosítanak. Az ismételt stroke-ot elszenvedő betegeknél jellemző eltérés az emelkedett plazmafibrinogén-koncentráció, a magas plazma- és teljesvér-viszkozitás (2, 5, 29). Saját korábbi vizsgálataink a krónikus ischaemiás agyérbetegségben szenvedők gyógyszeres kezelés mellett is fennálló, súlyos, komplex haemorrheologiai zavarára utalnak (11).

A haemorrheologiai paraméterek fontos szerepet játszanak a krónikus agyi hipoperfúzióval járó kórállapotokban, amelyet leggyakrabban korábbi stroke-ot elszenvedett betegek esetében észlelhetünk, de leírták a jelenséget az extracranialis erek szűkülete, cardialis diszfunkció és degeneratív, dementiát okozó kórfolyamatok esetében is (30, 31). A kórképet morfológiailag a fehérállomány diffúz károsodása jellemzi (32).

A vinpocetin hatékonyan alkalmazható a krónikus cerebrovascularis betegségek kezelésében. Hatására különösen az agyi hipoperfúzióra utaló kognitív zavarok, a fejfájás, a szédülés, a fáradékonyság javulása jellemző, ez valószínűleg az ép agyterületek áramlásának és metabolizmusának fokozódásával magyarázható (33). A készítmény összetett hatásmechanizmusának legfontosabb komponensei a neuroprotektív hatás, az agyi erek rezisztenciájának csökkentése és az agyi véráramlás szelektív javulása (34, 35). Korábbi irodalmi adatok igazolják a készítmény haemorrheologiai effektivitását is. A vinpocetin parenteralis alkalmazása során munkacsoportunk igazolta, hogy nagy dózisú adagolás révén több reológiai paraméter szignifikáns javulása érhető el (21). Az eddigi – per os alkalmazással kapcsolatos – vizsgálatok szelektíven elemezték a reológiai tényezők változását részben egészséges kontrollokon, részben krónikus agyérbetegségben szenvedőkön. Osawa és munkatársai krónikus stádiumú cerebrovascularis betegek kéthetes per os (napi 15 mg-mal végzett) vinpocetinkezelése során a teljes vér- és a plazmaviszkozitás szignifikáns csökkenését észlelték (36). Más szerzők a vinpocetin vörösvértest-deformabilitást szignifikánsan javító hatását igazolták mind egészséges kontrolloknál az egyszeri 10 mg-os dózis esetén, mind agyérbetegek körében, napi 30 mg dózis három hónapos per os alkalmazása során (37, 38). Egészséges kontrollcsoportban pentoxiphyllin, nicergolin és vinpocetin vörösvértest-deformabilitásra gyakorolt hatásának összehasonlító vizsgálata során csak az utóbbi szer esetében sikerült szignifikáns javulást kimutatni (39). Korábbi in vitro tanulmányunkban terápiás koncentrációban alkalmaztunk különböző cerebrovascularis támadáspontú szereket (vinpocetint, pentoxiphyllint, piracetamot), ezek antioxidáns hatása (a vörösvértest-deformabilitás változása) csupán a vinpocetin esetében bizonyult szignifikánsnak (20). Vizsgálatok igazolják a vinpocetin vörösvértest- és thrombocytaaggregációt csökkentő effektusát is (40).

Jelen vizsgálatunk eredményei alátámasztják a nagy dózisú parenteralis adagolás mellett korábban is kimutatott kedvező haemorrheologiai változásokat. Agyérbetegeink kiinduláskor észlelt kóros reológiai paraméterei közül a plazma- és teljesvér-viszkozitás, valamint a vörösvértest-aggregáció szignifikáns javulása észlelhető. A parenteralis kezelés átmeneti hatására utal, hogy további vinpocetinterápia hiányában a pozitív reológiai változások csak rövid ideig perzisztálnak. Napi 30 mg vinpocetinnel per os tartósan kezelt betegek plazma- és teljesvér-viszkozitása szignifikánsan alacsonyabb a három hónapos kontroll kapcsán, mint az e terápiában nem részesült egyéneké.

Jelen és korábbi vizsgálati eredményeink a krónikus ischaemiás cerebrovascularis betegségben szenvedők komplex, a preventív gyógyszerelés ellenére is fennálló haemorrheologiai zavarára utalnak, fokozva az ismételt vascularis szövődmények kockázatát. A vinpocetin mind parenteralis, mind per os alkalmazása során kedvező haemorrheologiai változások igazolhatók, amelyek az agyi perfúzió fokozása révén egyrészt mérsékelhetik a betegek panaszait, másrészt a kórfolyamatot lassíthatják, az újabb ischaemiás károsodásokkal szemben fokozott prevenciót biztosíthatnak. A készítmény parenteralis adását követően észlelhető rövid távú reológiai effektus a néhány hónap múlva bekövetkező szubjektív állapotromlás egyik oki tényezője lehet, indikálva a készítmény tartós per os alkalmazását, illetve ismételt parenteralis kezeléssel történő kombinálását.

 

Irodalom

  1. Nagy Zoltán. A stroke kézikönyve. Springer 1999;1:19-26.
  2. Fisher M, Herbert J, Meiselman J. Hemorheological factors in cerebral ischemia. Stroke 1991;22:1164-9.
  3. Koenig W, Ernst E. The possible role of hemorheology in atherothrombogenesis. Atherosclerosis 1992;94:93-107.
  4. Csornai M, Pongrácz E. Cerebrovascularis betegségek. A klinikai haemorrheologia alapjai. In: Bernát Sándor Iván, Pongrácz Endre (eds.). Budapest: Kornétás Kiadó; 1999.
  5. Ernst E, Resch KL, Matrai A, Buhl M, Schlosser P, Paulsen HP. Impaired blood rheology: risk factor after stroke. J Internal Medicine 1991;229:457-62.
  6. Coull BM, Beamer N, de Garmo P, Sexton G, Nordt F, Knox R, et al. Chronic blood hyperviscosity in subjects with acute stroke, transient ischemic attack, and risk factors for stroke. Stroke 1991;22:162-8.
  7. Ernst E, Matrai A, Marshall M. Blood rheology in patients with transient ischemic attacks. Stroke 1988;19:634-6.
  8. Ott E, Fazekas F, Tschinkel M, Bertha G, Lechner H. Rheological aspects of cerebrovascular disease. Eur Neurol 1983;22:35-7.
  9. Wood JK, Kee DB. Hemorheology of the cerebral circulation in stroke. Stroke 1985;16:765-72.
  10. Dormandy JA. Red cell deformability. Eur Neurol 983;22:23-9.
  11. Szapáry L, Horváth B, Márton Zs, Alexy T, Késmárky G, Szőts M, et al. Krónikus ischaemiás agyérbetegségek haemorrheologiai jellemzői. Agyérbetegségek 2003;9:2-7.
  12. Cavestri R, Radice L, Ferrarini F, et al. Influence of erythrocyte aggregability and plasma fibrinogen concentration on CBF with ageing. Acta Neurol Scand 1992;85:292-8.
  13. Fieschi C, Agnoli A, Battistini N, et al. Derangement of regional cerebral blood flow and of its regulatory mechanisms in acute cerebrovascular lesions. Neurology 1968;18:1166-79.
  14. Nagy Z, Bönöczk P, Páncél Gy, et al. Cavinton review. Budapest: Praxis; 1996.
  15. Bönöczk P, Gulyás B, Adam-Vizi V, et al. Role of sodium channel inhibition in neuroprotection: Effect of vinpocetin. Brain Research Bulletin 2000;53:245-54.
  16. Erdő SL, Ning-sheng C, Wolff JR, et al. Vinpocetin protects against exititoxic cell death in primary cultures of rat cerebral cortex. Eur J of Pharmacol 1990;187:551-3.
  17. King GA. Protective effects of vinpocetine and structurally related drugs on the lethal consequences of hypoxia in mice. Arch Int Pharm Ther 1987;286:299-307.
  18. Kiss B, Kárpáti E. Vinpocetin hatásai, hatásmechanizmusa. Acta Pharmaceutica Hungarica 1996;66:213-24.
  19. Lakics V, Sebestyén MG, Erdő SL. Vinpocetine is a highly potent neuroprotectant against veratridine-induced cell death in primary cultures of rat cerebral cortex. Neurosci Lett 1995;185:127-30.
  20. Horváth B, Marton Zs, Halmosi R, et al. In vitro antioxidant properties of pentoxiphyllin, piracetam, and vinpocetine. Clinical Neuropharmacology 2002;25:37-42.
  21. Szapáry L, Horváth B, Márton Zs, Alexy T, Késmárky G, Szőts M, et al. Vinpocetin hatása a krónikus agyérbetegek haemorrheologiai viszonyaira. Orvosi Hetilap 2003;20:973-8.
  22. Clauss A. Gerinnungsphysiologische Schnellmethode zur Bestimmung des Fibrinogens. Acta Haematol 1957;17:237-46.
  23. Tóth K, Habon T, Horváth I, et al. Hemorheological and hemodynamical parameters in patients with ischemic heart disease at rest and peak exercise. Clin Hemorheol 1994;14:329-38.
  24. Tóth K, Wenby RB, Meiselman HJ. Inhibition of polymer-induced red blood cell aggregation by poloxamer 188. Biorheology 2000;37:301-12.
  25. Marton Zs, Halmosi R, Horváth B, et al. Scavenger effect of experimental and clinically used cardiovascular drugs. J Cardiovasc Pharmacol 2001;38:745-53.
  26. Mchedlishvili G, Shakarishvili R, Momtselidze N. Elaborated – ’Georgian index’ of erythrocyte aggregability characterising the microrheological disorders associated with brain infarct. Clin Hemorheol 1995;15:783-93.
  27. Grotta JC, Ackerman R, Correia J, et al. Whole blood viscosity parameters and cerebral blood flow. Stroke 1982;13:296-301.
  28. Tanahashi N, Tomita M, Kobari M, et al. Erythrocyte aggregability in subtypes of cerebral infarction. Clin Hemorheol 1996;16:143-9.
  29. Sakuta S. Blood filterability in cerebrovascular disorders with special reverences to erythrocyte deformability and ATP content. Stroke 1981;12:824-8.
  30. George AE, de Leon MJ, Kalnin A, et al. Leukoencephalopathy in normal and pathologic ageing. II. MRI of brain lucencies. AJNR 1986;7:567-70.
  31. Hachinski VC, Potter P, Merskey H. Leuko-araiosis. Arch Neurol 1987;44:21-3.
  32. Horváth S. A krónikus agyi keringészavarok patológiai és klinikai következményei. Orvosi Hetilap 2000;142:p32-9.
  33. Nagy Z. Cavinton metaanalízis. Krónikus cerebrovaszkuláris betegségek per os vinpocetin kezeléséről folytatott dupla vak, placebokontrollált nemzetközi vizsgálatok metaanalízise. Praxis 1998;7:63-8.
  34. Szobor A, Klein M. Ethyl apovincaminate therapy in neurovascular diseases. Arneim-Forsch/Drug Res 1976;26:1984-9.
  35. Tamaki N, Kusunoki T, Matsumoto S. Effect of vinpocetine on cerebral blood flow in patients with cerebrovascular disorders. Adv Ther 1985;2:53-9.
  36. Osawa M, Maruyama S. Effects of TCV-3B (Vinpocetin) on blood viscosity in ischemic cerebrovascular diseases. Therapia Hungarica 1982;33:7-12.
  37. Hayakawa M. Effect of vinpocetin on red blood cell deformability in stroke patients. Arzneim-Forsch/Drug Res 1992;42:425-7.
  38. Hayakawa M. Effect of vinpocetin on red blood cell deformability in vivo measured by a new centrifugation method. Arneim-Forsch/Drug Res 1992;42:281-3.
  39. Hayakawa M. Comparative efficacy of vinpocetin, pentoxiphylline and nicergoline on red blood cell deformability. Arzneim-Forsch/Drug Res 1992;42:108-10.
  40. Lebedeva NV, Lobkova TN, Ionova VG, et al. Status of microcirculation and rheological properties of blood in patients with cerebral circulatory disorders. Klin Med 1990;68:31-3.


EFFECT OF PARENTERAL OR ORAL VINPOCETINE ON THE HEMORHEOLOGICAL PARAMETERS OF PATIENTS WITH CHRONIC CEREBROVASCULAR DISEASES

INTRODUCTION – Hemorheological factors play an important role in the pathomechanism of ischemic cerebrovascular disorders. Abnormal rheological conditions in patients with chronic cerebrovascular disease predispose for recurrent strokes. Vinpocetine (VP), a synthetic ethyl ester of apovincamine, has successfully been used in the treatment of cerebrovascular diseases, in part because of its favourable rheological effects.
PATIENTS AND METHODS – The study investigates the hemorheological changes in 40 patients in the chronic stage of ischemic cerebrovascular disease after administration of vinpocetine. All patients received a high dose of intravenous VP in doses gradually increased to 1mg/kg/day. In addition, 20 patients (mean age: 61±8 years) received 10 mg VP orally t.i.d. for 3 months. The other 20 patients (mean age: 59±6 years), who received placebo tablets, served as controls. Hemorheological parameters (hematocrit, plasma fibrinogen, whole blood viscosity, plasma viscosity and red blood cell aggregation) were evaluated at 1 and 3 months.
RESULTS – The high dose parenteral VP significantly (p<0.05-0.005) decreased whole blood and plasma viscosity and red blood cell aggregation compared to the initial values. In patients with additional oral treatment, plasma and whole blood viscosity were significantly (p<0.05) lower compared to the placebo patients at 3 months.
CONCLUSION – The results confirm the beneficial rheological effects of high dose parenteral VP observed previously, and also warrant its long term oral administration to maintain the beneficial rheological changes.

chronic ischemic cerebrovascular disorder, haemorheology, vinpocetin