Agyérbetegségek 2003;9(S2) 2-3 
  
NÉPEGÉSZSÉGÜGY 
  
A stroke epidemiológiája 

DR. BERECZKI DÁNIEL (levelező szerző): Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségügyi Centrum, Neurológiai Klinika; 4042 Debrecen, Nagyerdei körút 92. 
E-mail: bereczki@jaguar.dote.hu

 
 
 

Világszerte a cerebrovascularis betegségek jelentik a második leggyakoribb halálokot: az évi 50,5 millió halálesetből 4,4-5,5 milliót akut cerebrovascularis betegség okoz (1, 2). A stroke-halálozással szemben a betegség incidenciájára vonatkozóan kevesebb megbízható adat áll rendelkezésre. A kórházi adatok erre a célra nem használhatók, mert az akut cerebrovascularis betegségben szenvedők közül nem mindenki kerül kórházba. A kórházba jutási arány populációs vizsgálatokkal tisztázható; ezt az arányt Japánban 41%-nak, Németországban 95%-nak találták (2).

Sarti és munkatársai 1968-1994 között 51 ország stroke-mortalitási adatait hasonlították össze (3). A nyugat-európai országok csökkenő és a kelet-európaiak növekvő stroke-mortalitási trendje között szembetűnő különbséget észleltek. A vizsgálat során Magyarországgal kapcsolatban a következőket találták:

A trend ugyan csökkenésre utal, de semmi alapunk nincsen az elégedettségre: az összehasonlítás kedvéért érdemes megemlíteni, hogy ugyanezen tízéves periódusban például a Cseh Köztársaságban a férfiaknál évi 4,75%-os, a nőknél évi 5,9%-os csökkenést találtak. Aggódásra ad okot, ha az 1985-1994-es időszakot két szakaszra osztva vizsgáljuk. Az említett korcsoportban az 1985-1990-es első és az 1991-1994 közötti második periódusban a férfiaknál a csökkenés mértéke 1,88%-ról 0,27%-ra, nőknél 3,43%-ról 2,61%-ra mérséklődött.

A Health For All (HFA) adatbázis elemzésével Vargáné és Ádány európai összehasonlításban, korcsoportonként vizsgálták a cardio- és cerebrovascularis betegségek mortalitásának változását (4). Az adatokat 1970-től áttekintve azt tapasztalták, hogy a cerebrovascularis betegségek miatt bekövetkező korai halálozás relatív kockázata az 1970-től kezdődő harmincéves időszakban folyamatosan nőtt: míg 1970-ben a férfiaknál és a nőknél 38-39%-kal volt nagyobb a kockázat az európai átlagnál, addig 1996-ra a nőknél a különbség több mint háromszorosára, a férfiaknál több mint négyszeresére nőtt. Azaz jelenleg Magyarországon a 65 éves kor alattiaknak a nyugat-európai átlagnál három-négyszer nagyobb a kockázata a cerebrovascularis halálozásra. A fiatalok adatait összehasonlítva egyes fejlett európai országok adataival, még riasztóbb értékeket találtak. Például Magyarországon a 35-44 éves korosztály cerebrovascularis halálozási kockázata mintegy 5-9-szerese a Svájcban élőkének.

A cerebrovascularis betegségekről Józan (5) adott részletes összefoglalást az Agyérbetegségekben a halálozási statisztikákból származó magyarországi adatok alapján: ismertette az időtrendeket, a nemi különbségeket, a kor- és az okstruktúrát. A KSH adatai szerint a magyarországi stroke-mortalitás 1980-85 között tetőzött (220-248/100000 lakos), 1988-1992 között 200/100000 körüli értékre csökkent, míg 1994-ben a férfiaknál 197, a nőknél 135 stroke eredetű halálozás fordult elő 100000 lakosra számítva (6). A hivatalos adatok elemzésekor az okokat tekintve is jelentős változás tapasztalható: míg 1970-ben a cerebrovascularis halálesetek közel kétharmadát (62%-át), addig 1997-ben már csak alig több mint egynegyedét (26%-át) tulajdonították agyvérzésnek. Ez a jelentős különbség feltehetően nem a tényleges változást, hanem a fejlettebb diagnosztikai munka mellett a kódolási szokások változását tükrözi. A nemi különbségekre jellemző, hogy a férfiak cerebrovascularis mortalitása lényegesen magasabb a nőkénél; ez a különbség az elmúlt 30 év során csak tovább növekedett: 1970-ben a férfiak mortalitása 11%-kal, 1997-ben pedig már 43%-kal volt magasabb. A standardizált cerebrovascularis mortalitást - az 1997-es évet vizsgálva - Budapesten találták a legalacsonyabbnak, ez a mutató a megyék közül Jász-Nagykun-Szolnok megyében volt a legkisebb, Zala megyében pedig a legmagasabb. A 30-50 ezer lakosú települések kivételével elmondható, hogy a cerebrovascularis mortalitás mértéke fordítottan arányos a település méretével. A hasonló vizsgálatokat végzőkkel egyetértve Józan is felhívta a figyelmet arra, hogy a hivatalos statisztikákon nyugvó adatok elemzésekor nem lehetünk biztosak abban, hogy az észlelt változások a valóságot tükrözik-e, vagy pedig csak a diagnosztika lett pontosabb. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a statisztikai adatok elemzése mellett fontos a közvetlen epidemiológiai vizsgálatok végzése, amelyek során - a kockázati tényezők felmérésére - orvosi vizsgálatot is végeznek. Hangsúlyozta, hogy a hivatalos statisztikai adatok elemzéséből több fontos információt nem tudhatunk meg, például azt, hogy hányan halnak meg a stroke utáni első hónap során, vagy azt, hogy mi a túlélők további sorsa, milyen gyakori a stroke ismétlődése stb.
 

1. ábra. Cerebrovascularis betegségben szenvedők kórházi halálozása  
stroke következtében, magyarországi felmérésekben

 

A magyarországi kórházi vizsgálatokból (7-17) kitűnik, hogy a vérzéses stroke-ok aránya az elmúlt 30 év során 10% fölé emelkedett - a CT elterjedése következtében feltehetően pontosabbá vált a diagnosztika -, a kórházi letalitás pedig - mind az ischaemiás, mind a vérzéses stroke-oknál - mérséklődött. Az 1. ábra a kórházban kezelt stroke-betegek halálozási arányát mutatja, a közölt hazai értékek alapján. Bár korlátozza az összehasonlíthatóságot, hogy a felméréseket különböző kórházakban végezték, látható, hogy az évtizedek során mérséklődött a kórházi halálozási arány.
 

1. táblázat. A hypertonia gyakorisága a cerebrovascularis betegek körében,  
néhány hazai vizsgálatban (8, 9, 11, 12, 14, 16, 18, 19) 
 

Az 1. táblázat a vizsgálatokban a magas vérnyomás előfordulási gyakoriságát foglalja össze (8, 9, 11, 12, 14, 16, 18, 19). Minden felmérésben a magasvérnyomás-betegség a leggyakoribb kockázati tényező. Emellett a szívbetegségek, a dohányzás, a korábbi agyi vérkeringési zavarok tekinthetők gyakori kockázati tényezőnek; a diabetes mellitus előfordulása 15% körüli.

A hypertonia a legtöbb vizsgálat szerint a stroke legfontosabb és leggyakoribb kezelhető rizikófaktora (20). A kedvezőtlen kelet-európai tendenciák hátterében Sarti és munkatársai elsősorban a magas vérnyomás szerepét emelték ki. A MONICA vizsgálat is a nem kellően kezelt magas vérnyomás szerepét hangsúlyozta (21). Magyarországon is csak a hatékonyabb primer prevenciótól - elsősorban a leggyakoribb rizikófaktor, a hypertonia megfelelő kezelésétől - várható a cerebrovascularis betegségek mortalitásának további csökkenése.

Irodalom

  1. Murray CJ, Lopez AD. Mortality by cause for eight regions of the world: Global Burden of Disease Study. Lancet 1997;349:1269-76.
  2. Feigin VL, Lawes CM, Bennett DA, Anderson CS. Stroke epidemiology: a review of population-based studies of incidence, prevalence, and case-fatality in the late 20th century. Lancet Neurol 2003;2:43-53.
  3. Sarti C, Rastenyte D, Cepaitis Z, Tuomilehto J. International trends in mortality from stroke, 1968 to 1994. Stroke 2000;31:1588-601.
  4. Vargáné HP, Ádány R. A keringési rendszer betegségei okozta korai halálozás trendjei Magyarországon és az Európai Unióban, 1970-1997. Orv Hetil 2000;141:601-7.
  5. Józan P. Az agyérbetegségek halandóságának néhány fontosabb jellemzője. Agyérbetegségek 1998;4:2-6.
  6. World Health Organisation Regional Office for Europe, Copenhagen, 2000: Health For All Database, European Region, updated 2000 January.
  7. Keller L, Antal A, Bálint A, et al. Heveny cerebrovascularis kórképek néhány klinikai-epidemiológiai sajátosságának vizsgálata. Orv Hetil 1984;125:1429-37.
  8. Csornai M, Vámosi B, Rochlitz S, Rutkovszky E. Cerebrovascularis betegeink epidemiológiai adatai és kockázati tényezői. Orv Hetil 1987;128:2683-9.
  9. Horváth G, Varga A, Guseo A. Cerebrovascularis betegforgalom a székesfehérvári idegosztályon 1980-82-ben. Orv Hetil 1986;127:1079-83.
  10. Horváth G, Szirmai I, Guseo A, Than Z. Megyei kórházban működő Medicor CT 0100 diagnosztikai jelentősége cerebrovascularis kórképekben. Orv Hetil 1990;131:59-66.
  11. Molnár A, Varga E. Az Erzsébet Kórházban működő regionális stroke-centrum tapasztalatai. Orv Hetil 1995;136:1717-20.
  12. Bassam A, Molnár S, Dudás M, Iványi J. Stroke-betegek klinikai és patológiai jellemzői (felmérés 1990-1994-ből). Orv Hetil 1999;140:475-81.
  13. Mihálka L, Fekete I, Csépány T, Csiba L, Bereczki D. Basic characteristics of hospital stroke services in Eastern Hungary. Eur J Epidemiol 1999;15:461-6.
  14. Nagy Z, Magyar G, Óváry C, Radnóti L. A magyar stroke-adatbank - epidemiológiai vizsgálat a hazai stroke-ellátás helyzetének felmérésére. Agyérbetegségek 2000;6:2-10.
  15. Aszalós Z, Barsi P, Vitrai J, Nagy Z. A stroke korai halálozását és az ismételt stroke kialakulását meghatározó tényezők. Orv Hetil 2001;142:715-21.
  16. Bereczki D, Mihálka L, Fekete I, Valikovics A, Fülesdi B, Csiba L. The Debrecen Stroke Database: demographic characteristics, diagnostic procedures and outcome in 3556 patients with acute cerebrovascular disease. J Neurol Sci 2001;187(suppl1):S192-S193.
  17. Rádai F. Az ischaemiás agyi betegségek, kórisméjük és kezelésük modern szemlélete. In: Kopa J (ed.). Kaposvár: Klinikai idegtudomány. Kórházi kiadvány 2002. p. 19-29.
  18. Leel-Őssy L, Illés M, Kerekes K. Agyi érbetegek morbiditási és mortalitási vizsgálata kórházunkban az 1986. és 1987. években. Népegészségügy 1989;70:134-40.
  19. Aszalós Z, Radnóti L, Nagy Z. Kockázati tényezők különböző stroke-beteg-csoportokban. A Budapesti Stroke Adatbank 500 esetének elemzése. Orv Hetil 1999;140:1155-3.
  20. Warlow CP. Epidemiology of stroke. Lancet 1998;352(Suppl3):SIII1-4.
  21. Wolf HK, Tuomilehto J, Kuulasmaa K et al. Blood pressure levels in the 41 populations of the WHO MONICA project. J Hum Hypertens 1997;11:733-42.