Agyérbetegségek 2003;9(2):2-7.

PATOFIZIOLÓGIA

A krónikus ischaemiás agyérbetegségek haemorrheologiai jellemzői

dr. Szapáry László (levelező szerző), dr. Szőts Mónika, dr. Pusch Gabriella: Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Neurológiai Klinika; 7623 Pécs, Rét u. 2. Telefon: (72) 535-900, telefax: (72) 535-911.
dr. Horváth Beáta, dr. Márton Zsolt, dr. Alexy Tamás, dr. Késmárky Gábor, dr. Pálfi Anita, dr. Koltai Katalin, dr. Juricskay István, dr. Tóth Kálmán: Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, I. Sz. Belgyógyászati Klinika; dr. Gaál Valéria: Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Szemészeti Klinika

 

A vér áramlási sajátosságait meghatározó haemorrheologiai faktorok fontos szerepet játszanak az ischaemiás cerebrovascularis betegségek patomechanizmusában. A szerzők 297, krónikus stádiumú (ictus után >3 hónap) ischaemiás agyérbetegségben szenvedő beteg (173 férfi, 124 nő; átlagéletkor: 60±11 év) reológiai paramétereinek jellegzetességeit vizsgálták, egészséges kontrollcsoporttal (68 eset: 30 férfi, 38 nő; átlagéletkor: 36±6 év) összehasonlítva. Értékelték a reológiai faktorok kapcsolatát a betegek cardiovascularis rizikófaktoraival, a carotisstenosis súlyosságával, vizsgálták az ischaemiás agyérbetegségek alcsoportjaira jellemző haemorrheologiai eltéréseket. Betegeik valamennyi vizsgált reológiai paramétere szignifikánsan kóros eltérést mutatott (p<0,05–0,0001) a kontrollcsoporthoz képest. Igazolták a cardiovascularis rizikófaktorok, különösen a hyperlipidaemia, a dohányzás és az alkoholfogyasztás negatív haemorrheologiai hatásait. Pozitív korrelációt (p<0,025–0,001) találtak a hematokrit, a plazmaviszkozitás, teljesvérviszkozitás, valamint a vvt-aggregáció és a carotisstenosis súlyossága között. A stroke különböző alcsoportjaiban a kóros reológiai paraméterek nem mutattak jellemző megoszlást. Eredményeik felhívják a figyelmet arra, hogy a krónikus ischaemiás agyérbetegségben szenvedők kóros haemorrheologiai viszonyai a gyógyszeres kezelés ellenére perzisztálnak. Az eltérések szoros összefüggést mutatnak a társuló rizikófaktorokkal. A reológiai vizsgálatok a szekunder, gyógyszeres prevenció optimális megválasztását segíthetik elő, az eltérések korrekciója csökkentheti az újabb stroke fellépésének rizikóját.

Rövidítések

AI: aggregációs index PFC: plazmafibrinogén-koncentráció
hct: hematokrit PV: plazmaviszkozitás
IS: ischaemiás stroke RCTT (red cell transit time): vvt-deformabilitás
ISZB: ischaemiás szívbetegség TVV: teljesvér-viszkozitás

 

A cerebrovascularis betegségek a fejlett országokban – a cardiovascularis és a daganatos betegségek után – a halálozási statisztika harmadik helyén állnak. A kórkép jelentőségét tovább növeli, hogy a legtöbb tartós munkaképtelenség és maradandó rokkantság e betegség következtében alakul ki, a következmények súlyos terhet rónak mind a betegekre, mind a környezetükre (1, 2).

A stroke-ok 80%-a ischaemiás eredetű. E kórképek patomechanizmusában döntő tényező az extra- és intracranialis erek atherosclerosisa, valamint az agyi erek embolisatio következtében bekövetkező elzáródása. A fenti etiológiai faktorok mellett kiemelkedő jelentőségű a véráramlás sajátosságait meghatározó haemorrheologiai faktorok háttérszerepe is (3, 4). A vér reológiai tulajdonságainak legfontosabb meghatározói a hematokrit, a teljesvér-viszkozitás, a plazmaviszkozitás, a plazmafibrinogén-koncentráció, a vörösvértest-aggregáció és -deformabilitás (1, 3). Az ischaemiás agyérbetegségben szenvedőknél gyakran megfigyelhető a kóros reológiai viszonyok perzisztáló eltérése, ez az agyi perfúzió károsodásához vezethet (5–12).

Akut ischaemiás stroke kapcsán jól ismert és gyakori jelenség a reológiai paraméterek negatív irányú eltolódása (8, 10). A mai napig nem egyértelmű, hogy e haemorrheologiai zavarok az akut esemény oki tényezőjét képezik, vagy a stroke-ot kísérő akutfázis-reakció következtében alakulnak-e ki. A krónikus reológiai eltérések újabb cardio- és cerebrovascularis események fellépésére hajlamosítanak. Ernst és munkatársai szerint az ismételt stroke-ot elszenvedő betegeknél jellemző az emelkedett plazmafibrinogén-koncentráció, a magas plazma- és teljesvér-viszkozitás (13).

Korábbi tanulmányok több reológiai paraméter primer rizikófaktor szerepét igazolták cerebrovascularis kórképekben (13–15). A magasvérnyomás-betegség a stroke leggyakoribb kockázati tényezője; a reológiai faktorok a hypertonia súlyosságával és a hypertoniás szemfenéki érelváltozások mértékével párhuzamosan romló tendenciát mutatnak (16). A diabetes mellitus szintén a stroke vezető rizikófaktorai közé tartozik; a haemorrheologiai eltéréseket az emelkedett hematokritérték és vérviszkozitás, valamint a csökkent vörösvértest-deformabilitás jellemzi (17). A plazmaviszkozitást befolyásoló nagy molekulájú anyagok közül cerebrovascularis megbetegedésben legnagyobb szerepet a fibrinogén játszik, ez a stroke független rizikófaktorának tekinthető (1). Korábbi vizsgálatok jellemző haemorrheologiai eltéréseket írtak le a stroke különböző alcsoportjaiban, így agyi kisérbetegség esetén a vörösvértest-aggregáció és -deformabilitás szerepét hangsúlyozzák (6, 18).

Jelen munkában nagyszámú krónikus ischaemiás cerebrovascularis beteg haemorrheologiai paramétereinek jellegzetességeit tanulmányoztuk. Összefüggést kerestünk a vascularis rizikófaktorok és a haemorrheologiai sajátosságokat befolyásoló tényezők kóros eltérései között. Megvizsgáltuk e tényezők jellemzőit tranziens ischaemiás agyérbetegeknél, a stroke különböző alcsoportjaiban, valamint különböző súlyosságú carotisstenosis esetén.

 

Betegek

Vizsgálatunk során 297, krónikus fázisú (több, mint három hónappal a stroke vagy TIA kialakulása után lévő) ischaemiás cerebrovascularis betegségben szenvedő beteg (173 férfi és 124 nő, átlagéletkor 61±8 év) adatait dolgoztuk fel. Az agyérbetegség diagnózisát a klinikai kép és a képalkotó vizsgálatok (CT, MR) eredménye alapján állítottuk fel. A kontrollcsoportba 68 egyén tartozott (38 férfi és 30 nő; átlagéletkor 36±6 év). E vizsgálati személyek anamnézisében cardiovascularis rizikófaktor nem szerepelt.

A cerebrovascularis betegségben szenvedő betegeinknél előforduló rizikófaktorokat az 1. ábra mutatja be. Ezek megoszlása a következő volt: az anamnézisben hypertonia 214 betegnél, krónikus ischaemiás szívbetegség 94 betegnél, diabetes mellitus 35 betegnél, hyperlipidaemia 39 betegnél szerepelt; 107 beteg dohányzott, 29 alkoholfüggő volt.

1. ábra. A rizikófaktorok előfordulási gyakorisága betegeink körében

A rizikófaktorok előfordulási gyakorisága betegeink körében

A cerebrovascularis betegségben szenvedő betegek között megelőző tranziens ischaemiás attak 78 betegnél (átlagéletkor 59±10 év), krónikus cerebralis infarktus 219 betegnél (60±12 év) fordult elő. Utóbbiakat a patomechanizmus alapján három alcsoportra osztottuk:

– nagyartériás infarktus: A vizsgálatok nagy, illetve középnagy extra- vagy intracranialis artéria elzáródását bizonyítják (82 beteg).

– agyi embolia: cardiogen vagy extracardialis eredetű embolia okozta agyinfarktus (57 beteg).

– kisérbetegség (status lacunaris): az anamnézisben hypertonia vagy diabetes mellitus szerepel, kis subcorticalis infarktussal, amit CT vagy MR mutatott ki (80 beteg).

A carotis duplex scan vizsgálattal (ALT APOGEE 800 Plus) és az angiográfiával diagnosztizált carotisstenosis esetén annak mértéke alapján öt csoportot különítettünk el:

1. csoport: nem igazolható carotis-atherosclerosis (43 beteg),

2. csoport: az a. carotis enyhe fokú stenosisa (<30%) (120 beteg),

3. csoport: az a. carotis közepesen súlyos stenosisa (30–60%) (42 beteg),

4. csoport: súlyos fokú carotisstenosis (70–99%) vagy occlusio (67 beteg).

Betegeink többsége a szekunder preventív kezelés során a rutinszerűen használt thrombocytaaggregáció-gátló kezelést kapta. Alacsony dózisú acetilszalicilsav-kezelést – napi 100–325 mg – 212 betegnél, ticlopidinterápiát (napi 500 mg) 50 esetben alkalmaztunk. Harmincöt beteg – cardiogen eredetű emboliaforrás miatt – orális antikoaguláns kezelésben részesült. Kétszázhatvan beteg szedett neuroprotektív szereket: pentoxifillint, piracetamot vagy vinpocetint.

 

Módszer

A laboratóriumi vizsgálatokat valamennyi betegnél standardizált körülmények között végeztük. Éhgyomorra, fél liter cukormentes folyadék elfogyasztása után a vért cubitalis vénából vettük. Rutin kémiai, illetve haemorrheologiai vizsgálatokat végeztünk; meghatároztuk a hematokrit értékét (hct), a plazmafibrinogén-koncentrációt (PFC), a plazma- (PV-) és teljesvér-viszkozitást (TVV), a vvt-aggregációt és -deformabilitást.

A hematokritérték meghatározásához a vért lítium-heparin (143 IU/4,5 ml) tartalmú Vacutainer csövekbe vettük le, a mérést a vérvételtől számított két órán belül elvégeztük. A hematokritértéket mikrohematokrit-centrifugával (Hemofuge, Heraus Instr., Németország) határoztuk meg.

A plazmafibrinogén-koncentráció meghatározásához 4,5 ml vért vettünk 3,8%-os nátrium-citrát tartalmú Vacutainer csőbe. A fibrinogénkoncentráció méréséhez Clauss-módszert használtunk (19).

A plazma és a teljes vér viszkozitásának méréséhez a vért lítium-heparin (143 IU/4,5 ml) tartalmú Vacutainer csövekbe vettük le, a mérést a vérvételtől számított két órán belül végeztük el. A viszkozitásméréseket Hevimet 40 számítógépes kapilláris viszkoziméteren (Hemorex Kft., Budapest) végeztük. A viszkoziméter két, temperált olajfürdőbe merülő, teflonból készült kapilláriscsőből áll, ennek belső átmérője 0,6 mm, hossza 500 mm. A beépített termosztát segítségével a mérőcsövek hőmérséklete állandóan 37 °C-on tartható. A viszkoziméterben a nyomásgrádiens a folyadék saját hidrosztatikus nyomásából származik. A kiértékeléshez a meniscus pontos helyzet-idő diagramját egy optoelektronikus rendszer érzékeli. A folyási görbéből az e célra készített szoftver segítségével számolhatók a viszkozitás értékei. Az értékelés során – a hazai és nemzetközi konvencióknak megfelelően – a 90 l/s sebességgrádiensnél mért adatokat használtuk (20).

A vörösvértest-aggregáció méréséhez a vért lítium-heparin (143 IU/4,5 ml) tartalmú Vacutainer csövekbe vettük le, a mérést a vérvételtől számított két órán belül elvégeztük. A mérés Myrenne MA-1 aggregométerrel (Myrenne GmbH, Németország) történt. Az aggregométer egy kúp-sík nyírási kamra segítségével, a Schmid– Schönbein által leírt fényáteresztőképesség-változás alapján működik (21). A mérési elv lényege, hogy a vörösvértest-szuszpenzió fényáteresztő képessége megnő abban az esetben, ha a vörösvértestek aggregátumokat formálnak (pénztekercs-képződés), mivel a komplexumok között kialakuló sejtszegény terek több fény átjutását teszik lehetővé. Az aggregáció mértékét az aggregációs indexszel (AI) jellemeztük. Jelen vizsgálatban az aggregométert M1-módban használtuk. A mérés során 30 ml-nyi vérmintát 600 l/s sebességgrádienssel először diszaggregálunk, majd – miközben a sebességgrádiens igen alacsonyra, 3 l/s-ra (M1-mód) csökken – a készülék a vérminta fénytranszmissziójának megváltozása alapján aggregációs indexet számít. A méréseket szobahőmérsékleten (22±1 °C) végeztük (22).

A vvt-deformabilitás meghatározáshoz a St. George-elv alapján működő Carat-1 filtrométert használtunk (CARAT Kft., Budapest, Hungary). A készülékben a vörösvértest-szuszpenzió egy 5 mm pórusátmérőjű, úgynevezett Nucleopore membránon áramlik keresztül. Az átáramlást biztosító filtrációs nyomást a kísérletben 4 vízcm nagyságúra állítottuk be. A mérést 22 °C-on végeztük (23).

Statisztikai módszer: Az adatokat átlag (SEM: átlagok standard hibája) alapján hasonlítottuk össze, Student-féle t-próbával.

 

Eredmények

Agyérbetegeink és a kontrollcsoport reológiai paramétereit az 1. táblázat mutatja be. A cerebrovascularis betegségben szenvedőknél a hct, a PFC, a PV és a TVV, valamint a vörösvértest-aggregáció szignifikánsan emelkedett volt a kontrollcsoporthoz képest (p<0,05–0,0001). A vörösvértest-deformabilitás mértéke ugyanezen betegeknél szignifikánsan (p<0,01) alacsonyabb volt, mint a kontrollcsoportnál. Pozitív korrelációt észleltünk a férfi nem és a hct, valamint a TVV között (p<0,0001).

1. táblázat. A cerebrovascularis betegek és a kontrollcsoport reológiai adatai (átlag±SEM)

Vizsgált paraméterekCerebrovascularis betegek (n=297)Kontroll (n=68)p


Hematokrit (%) 44,4±0,20 40,7±0,40 <0,0001
Fibrinogén (g/l) 3,73±0,06 2,53±0,11 <0,001
Plazmaviszkozitás (mPas) 1,30±0,05 1,18±0,01 <0,0001
Teljesvér-viszkozitás 90 s–1-nál (mPas)4,93±0,03 3,89±0,09 <0,0001
Vvt-aggregáció AIM1 26,77±0,23 25,20±1,60 <0,05
Vvt-deformabilitás (RCTT) 7,20±0,10 6,74±0,11 <0,01

A 2. ábra mutatja be a cardiovascularis rizikófaktorok és az egyes haemorrheologiai paraméterek összefüggéseinek összehasonlítását az egészséges kontrollokéval. A hypertoniás, hyperlipidaemiás betegek esetében a hct, a PFC, a PV és TVV, valamint a vörösvértest-aggregáció szignifikánsan emelkedett a kontrollcsoporthoz képest (p<0,05–0,0001). Ugyanezen reológiai paraméterek mutattak pozitív korrelációt a dohányzó és rendszeres alkoholfogyasztó betegek esetében (p<0,05–0,0001) is. A diabeteses, agyérbetegségben szenvedőknél a hct, a PFC, a PV, a TVV kóros emelkedését észleltük (p<0,0001). Ischaemiás szívbetegség társulása esetén csak a hct mutatott szignifikáns emelkedést (p<0,025).

2. ábra. A hematokrit (%), a plazmafibrinogén-koncentráció (g/l), a plazma- és a teljesvér-viszkozitás (mPas), illetve a vörösvértest-aggregáció (AI) és a vascularis rizikófaktorok kapcsolata

A hematokrit (%), a plazmafibrinogén-koncentráció (g/l), a plazma- és a teljesvér-viszkozitás (mPas), illetve a vörösvértest-aggregáció (AI) és a vascularis rizikófaktorok kapcsolata

A 2. táblázatban a tranziens ischaemiás attakon átesett betegeknél, valamint a stroke különböző alcsoportjaiban mért reológiai faktorokat hasonlítottuk össze. A TIA-betegek valamennyi paramétere szignifikánsan kóros eltérést mutatott a kontrollcsoporthoz képest. Nem találtunk szignifikáns különbséget a TIA- és stroke-betegek reológiai paraméterei között. A stroke különböző alcsoportjaiban a kóros reológiai paraméterek nem mutattak jellemző megoszlást.

2. táblázat. Haemorrheologiai paraméterek a tranziens ischaemiás attakot (TIA) átvészelt betegeknél és a stroke alcsoportjaiban

  Krónikus cerebralis infarktus (n=219)

Reológiai paraméterekTIA (n=78)O (n=82)E (n=57)K (n=81)


hct (%)44,3±0,344,7±0,443,7±0,644,6±0,4
TVV 90 s–1 (mPas)4,89±0,065,02±0,074,83±0,094,92±0,07
PV (mPas)1,30±0,011,30±0,011,30±0,011,29±0,01
fibrinogén (g/l)3,54±0,093,74±0,13,69±0,083,71±0,09
AIM126,61±0,526,28±0,426,85±0,526,84±03
RCTT7,14±0,107,21±0,107,13±0,127,18±0,11


TVV: teljesvér-viszkozitás; AI: aggregációs index; RCTT (red cell transit time): vvt-deformitás; O: nagyérocclusio; E: emboliás infarktus; K: kisérbetegség

Az a. carotis stenosisának súlyossága szerint a betegeket négy alcsoportra osztva értékeltük a reológiai paraméterek jellemzőit (3. táblázat). A hct-t, a PV-t, a TVV-t, valamint a vörösvértest-aggregációt szignifikánsan emelkedettnek találtuk súlyos fokú carotisstenosis esetén, összehasonlítva a normál és enyhe carotisstatusú betegeknél mért értékekkel.

3. táblázat. A reológiai paraméterek összevetése az a. carotis stenosis (CS) súlyosságával

CsoportokHematokrit (%)Fibrinogén (g/l)PV (mPas)TVV (90s–1 mPas)AI(M1-mód)RCTT


Nincs CS 43,8±0,63,38±0,051,28±0,014,76±0,0825,85±0,617,18±0,1
Enyhe CS 44,2±0,43,58±0,061,29±0,014,86±0,6726,50±0,347,20±0,11
Mérsékelt CS 43,9±0,63,80±0,161,33±0,014,82±0,0928,43±0,507,20±0,10
Súlyos CS 46,1±0,6* 3,64±0,181,35±0,01* 5,29±0,11* 28,63±0,67*7,21±0,10


*p<0,025-0,001, szignifikáns különbség a normál és enyhe carotisstenosisú betegcsoporthoz képest.

 

Megbeszélés

Az agyi ischaemia előidézésében egyrészt az extra- és intracranialis artériák obstrukciójának, másrészt a mikrocirkuláció szintjén kialakuló perfúziós zavarnak van döntő jelentősége (6). A véráramlás sajátosságait meghatározó haemorrheologiai faktorok fontos szerepet játszanak a cerebrovascularis betegségek patogenezisében. Több reológiai paraméter a stroke független rizikófaktoraként ismert (13–15, 24, 25). A hct, a PFC, a PV és a TVV emelkedése rontja az agyi perfúziót, ez az effektus az idős agyérbetegeknél a sok esetben károsodott autoreguláció miatt fokozottan érvényesül (3, 26). Korábbi tanulmányokban pozitív korrelációt észleltek a hct értéke és az agyi infarktus mérete között (27). A mikrocirkuláció szintjén zajló agyérbetegségek legfontosabb reológiai paraméterei a PV, a vörösvértest-aggregáció és -deformabilitás (5, 6).

Az akut agyi ischaemia esetén jól ismert kóros haemorrheologiai eltérések a betegek közel felénél tartósan perzisztálnak (3, 10, 11). A krónikus agyérbetegségben szenvedő betegeknél az eddigi irodalmi adatok szerint szelektíven vizsgálták a reológiai faktorokat, hiperviszkozitást, emelkedett PFC-t, fokozott vörösvértest-aggregációt és csökkent vörösvértest-deformabilitást írnak le (3, 28). Saját eredményeink a krónikus ischaemiás agyérbetegek gyógyszeres kezelése mellett is fennálló, súlyos, komplex haemorrheologiai zavarára utalnak. A hct, a PV és a TVV eltérése kiemelkedő.

Számos közlemény foglalkozik a reológiai paraméterek és a különböző „klasszikus” rizikófaktorok kapcsolatával. A hypertoniás betegek esetében a hct, a PFC, a PV és a TVV korrelál az emelkedett vérnyomással (16, 29). Diabetes mellitus esetében a reológiai zavarok a betegség előrehaladott fázisában jelennek meg, jellemző a hiperviszkozitás, a csökkent vvt-deformabilitás (17). A dohányzás növeli a hct, a PV, a TVV és a PFC mértékét (30–32). Az alkohol haemorrheologiai hatásait korábbi tanulmányok általában heveny, nagy mennyiségű alkoholt fogyasztó egyénnél vizsgálták, a TVV növekedését és fokozott thrombocyta-aggregációt észleltek (33, 34), mérsékelt alkoholfogyasztás viszont csökkenti a vörösvértestek deformabilitását (35). Hypertoniás és diabeteses betegeinknél jellemző a hct, a PFC, a PV és a TVV emelkedése, a hypertoniások fokozott vvt-aggregációja. Súlyos, komplex reológiai defektus észlelhető hyperlipidaemia, dohányzás és krónikus alkoholfogyasztás esetén. Adataink alapján a klasszikus vascularis rizikófaktorok negatívan befolyásolják az agyérbetegek haemorrheologiai viszonyait. Ez valószínűsíti, hogy az alapbetegségek kezelésének stroke-megelőző hatásában a javuló reológiai mechanizmusok is szerepet játszhatnak.

A stroke-ban szenvedő betegek mintegy 30%-ának anamnézisében korábbi TIA-k szerepelnek. A TIA-t elszenvedett betegeink valamennyi haemorrheologiai paramétere szignifikánsan emelkedett, illetve a vvt-deformabilitás az egészséges kontrollcsoporthoz képest csökkent. Adataink korrelálnak Ernst eredményeivel (15). Az észlelt eltérések azt a hipotézist támogatják, miszerint a vér áramlási sajátosságai már az akut agyi ischaemiát megelőzően károsodottak, ezáltal fontos szerepet játszanak a stroke patomechanizmusában. Összevetve a TIA-betegek reológiai paramétereit a krónikus cerebralis infarktus alcsoportjaiban mért értékekkel, megállapítható, hogy a kóros reológiai faktorok nem mutatnak lényeges eltérést az egyes csoportok között. Korábbi vizsgálatok adatai alapján az agyi kisérbetegségben szenvedőknél a vvt-aggregáció és -deformabilitás határozza meg döntően a vér áramlási sajátosságait (6, 18). Saját eredményeink a stroke valamennyi típusában komplex haemorrheologiai zavart mutatnak, de nem észlelhető jellegzetesség az egyes csoportok esetében. Ez valószínűsíti, hogy a haemorrheologiai paraméterek fontos szerepet játszanak az ischaemiás agyérbetegségek patomechanizmusában, mind a makro-, mind a mikrocirkuláció szintjén.

A stroke patomechanizmusában döntő jelentőségű az extracranialis artériák atheroscleroticus kórfolyamata, részben az általa okozott stenosis, részben a plakkokból származó agyi embolisatio révén. A reológiai abnormalitások szerepe fokozottan érvényesül az egyidejűleg súlyos fokú atherosclerosist mutató betegek esetében. Korábbi tanulmányok szerint pozitív korreláció áll fenn a megnövekedett plazmafibrinogén-koncentráció és az a. carotis stenosis súlyosságának mértéke között, az emelkedett PFC atherosclerosist gyorsító szerepét valószínűsítve (36, 37). Saját adataink nem támasztják alá a fenti összefüggést, viszont vizsgálatunkban a súlyos carotisstenosisban szenvedő betegeknél mért hct, PV, TVV, valamint a vvt-aggregáció szignifikáns emelkedést mutat a normális, illetve enyhe carotiseltérésű esetekhez képest. Az eredményeket magyarázhatja az a tény, amely szerint a hemodinamikailag szignifikáns stenosisok a szűkületnél és a poststenoticus régióban nagy belső súrlódást, fokozott thrombocytaaggregációt, hiperviszkozitást eredményeznek. E folyamatok során a keringés beszűkül, recirkulál, megnövekszik a lokális viszkozitás és circulus vitiosus alakul ki.

 

Összegzés

Eredményeink alapján a krónikus agyérbetegségben szenvedőket komplex, súlyos haemorrheologiai zavar jellemzi. Ennek jelentőségét tovább növeli az a tény, hogy az észlelt elváltozások a multicentrikus vizsgálatok ajánlása alapján végzett szekunder prevenciós terápia ellenére is megfigyelhetők, megkérdőjelezve az aktuális kezelés hatékonyságát. Adataink alátámasztják a korábbi megfigyeléseket, miszerint a klasszikus vascularis rizikófaktorok kedvezőtlen irányba befolyásolják az agyérbetegek haemorrheologiai viszonyait. A hazai agyérbetegeknél kiemelkedően gyakori kóros abúzusok csökkentése, valamint az alapbetegségek adekvát kezelése révén a vér áramlási sajátságainak javulása hozzájárulhat a stroke ismétlődési kockázatának csökkenéséhez. A haemorrheologiai defektus a tranziens ischaemiás attakon átesett, illetve a definitív stroke-ot elszenvedett betegekre egyaránt jellemző, viszont a stroke különböző alcsoportjaiban az egyes paraméterek domináló szerepe tanulmányunkban nem igazolható. A kóros haemorrheologiai eltérések pozitív korrelációt mutatnak az arteria carotis interna stenosisának súlyossági fokával, a reológiai faktorok fontos szerepét valószínűsítve az atherosclerosis indukálásában. A kóros reológiai viszonyok az újabb stroke fellépésének eshetőségét növelik. Korrigálásuk egyrészt a beteg életvitelének megváltoztatásával, másrészt a beteg számára optimális gyógyszeres kezeléssel biztosítható. A krónikus agyérbetegségben szenvedők rendszeres haemorrheologiai vizsgálata elősegíti az aktuálisan alkalmazott preventív gyógyszeres kezelés hatékonyságának megítélését, szükség szerint indikálja annak módosítását vagy kiegészítését.

 

Irodalom

  1. Csornai M, Pongrácz E. Cerebrovascularis betegségek. A klinikai haemorrheologia alapjai. In: Bernát Sándor Iván, Pongrácz Endre (eds.). Budapest: Kornétás Kiadó; 1999.
  2. Adams HP, Biller J. Vascular diseases of the nervous system. A. Ischemic cerebrovascular diseases. Neurology in Clinical Practice. In: Bradley WG, Daroff RB, Fenichel GM és mtsa (eds.). Newton: Butterworth-Heinemann Kiadó; 1996. II, 993-1031.
  3. Fisher M, Herbert J, Meiselman J. Hemorheological factors in cerebral ischemia. Stroke 1991;22:1164-9.
  4. Koenig W, Ernst E. The possible role of hemorheology in atherothrombogenesis. Atherosclerosis 1992;94:93-107.
  5. Tanahashi N, Tomota M, Kobari M, Konno S, Takeda H, Yokoyama M et al. Erythrocyte aggregability in subtypes of cerebral infarction. Clin Hemorheol 1996;16:143-9.
  6. Mchedleshvili G, Shakarishvili R, Momtselidze N, Gobejishvili L, Aloeva M, Mantskava M. Comparative values of erythrocyte aggregability versus other indices of hemorheological disorders in patients with ischemic brain infarcts. Clin Hemorheol 2000;22:9-15.
  7. Ott E, Fazekas F, Tschinkel M, Bertha G, Lechner H. Rheological aspects of cerebrovascular disease. Eur Neurol 1983;22:35-7.
  8. Wood JK, Kee DB. Hemorheology of the cerebral circulation in stroke. Stroke 1985;16:765-772
  9. Tanahashi N, Tomita, Kobari M, Takeda H, Yokoyama M, Fukuuchi Y. Aspirin improves the enhanced erythrocyte aggregability in patients with cerebral infarction. J Neurol Sci 1996;139:137-40.
  10. Sakuta S. Blood filterability in cerebrovascular disorders with special references to erythrocyte deformability and ATP content. Stroke 1981;12:824-8.
  11. Fisher M, Meiselman HJ. Hemorheological factors in cerebral ischemia. Stroke 1991;22:1164-9.
  12. Cavestri R, Radice L, Ferrerini F, Longhini E. Influence of erythrocyte aggregability and plasma fibrinogen concentration on CBF with aging. Acta Neurol Scand 1992;85:292-8.
  13. Ernst E, Resch KL, Matrai A, Buhl M, Schlosser P, Paulsen HP. Impaired blood rheology: risk factor after stroke. J Internal Medicine 1991;229:457-62.
  14. Coull BM, Beamer N, de Garmo P, Sexton G, Nordt F, Knox R, Seaman GVP. Chronic blood hyperviscosity in subjects with acute stroke, transient ischemic attack, and risk factors for stroke. Stroke 1991;22:162-8.
  15. Ernst E, Matrai A, Marshall M. Blood rheology in patients with transient ischemic attacks. Stroke 1988;19:634-6.
  16. Vékási J, Tóth K, Juricskay I, et al. The role of hemorheological factors in hypertensive retinopathy. Clin Hemorheol Microcirc 1996;16:187-92.
  17. Dutta TK, Das AK. Hemorheology in diabetes. J. Assoc. Physicians India, 1990;38:919-20.
  18. Tanahashi N, Gotoh F, Tomita M, Shinohara T, Terayama Y, Mihara B, et al. Enhanced erythrocyte aggregability in occlusive cerebrovascular disease. Stroke 1989;20:1202-7.
  19. Clauss A. Gerinnungsphysiologische Schnellmethode zur Bestimmung des Fibrinogens. Acta Haematol 1957;17:237-46.
  20. Tóth K, Ernst E, Habon T, et al. Hemorheological and hemodynamical effects of fish oil (Ameu) in patients with ischemic heart disease and hyperlipoproteinemia. Clin Hemorheol 1995;15:867-75.
  21. Klose HJ, Volger E, Brechtelsbauer H, Heinich L, Schmid-Schonbein H. Microrheology and light transmission of blood. Pflugers Arch 1972;333:126-39.
  22. Tóth K, Wenby RB, Meiselman HJ. Inhibition of polymer-induced red blood cell aggregation by poloxamer 188. Biorheology 2000;37:301-12.
  23. Marton Zs, Halmosi R, Horváth B, et al. Scavenger effect of experimental and clinically used cardiovascular drugs. J Cardiovasc Pharmacol 2001;38:745-53.
  24. Ernst E. Fibrinogen: Its emerging role as a cardiovascular risk factor. Angiology 1994;45:87-93.
  25. Lowe GD, Lee AJ, Rumley A, Price JF, Fowkes FG. Blood viscosity and risk of cardiovascular events: The Edinburgh Artery Study. Br J Haematol 1997;96:168-73.
  26. Grotta J, Ackerman R, Correia J, Fallick G, Chang J. Whole blood viscosity parameters and cerebral blood flow. Stroke1982;13:296-301.
  27. Harrison MJG, Pollock S, Dendell BE, Marshall J. Effect of haematocrit on carotid stenosis and cerebral infarction. Lancet 1981;2:114-5.
  28. Dormandy JA. Red cell deformability. Eur Neurol 1983;22:23-9.
  29. Sandhagen B. Red cell fluidity in hypertension. Clin Hemorheol Microcirc 1999;21:179-81.
  30. Lowe GDO, Drummond MM, Forbes CD, Barbenel JC. The effects of age and cigarette smoking on blood and plasma viscosity in men. Scot Med J 1980;25:13-7.
  31. Ernst E, Koenig W, Mátrai A, et al. Blood rheology in healthy cigarette smokers. Results from the MONICA project, Augsburg. Arteriosclerosis 1988;8:385-8.
  32. Galea G, Davidson RJ. Haematological and haemorheological changes associated with cigarette smoking. J Clin Pathol 1985;38:978-84.
  33. Nagai Y, Ishida K, Hirooka M, et al. Effect of ethanol on hemorheology in patients with ischemic cerebrovascular disease and elderly healthy men. Clin Hemorheol Microcirc 2001;25:135-44.
  34. Numminen H. Syrjala M, Benthin G, et al. The effect of acute ingestion of large dose of alcohol on the hemostasis. Stroke 2000; 31:1269-73.
  35. Marotta F, Safran P, Tajiri H, et al. Improvement of hemorheological abnormalities in alcoholics by oral antioxidant. Hepatogastroenterology 2001;48:511-7.
  36. Grotta JC, Yatsu FM, Pettigrew LC, Rhoades H, Bratina P, Vital D, et al. Prediction of carotid stenosis progression by lipid and haematologic measurements. Neurology 1989;39:1325-31.
  37. Qizilbash N. Fibrinogen and cerebrovascular disease. Eur Heart J 1995;16:42-5.