Agyérbetegségek 2002;8(3):20.

LEVELEZÉS

 

 

 

Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Az Agyérbetegségek 8. évfolyama 2. számában dr. Halmos Béla és munkatársai a stroke-on átesett betegek rehabilitációjában alkalmazott vinpocetin- és piracentamkezelés összehasonlítását végezték (1). A randomizált kettős vak vizsgálatok alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a poststroke-rehabilitációban alkalmazott vinpocetin- és piracetamkezelés között hatékonyság terén alapvető különbség nem mutatható ki. Némely tekintetben a vinpocetin hatása markánsabbnak tűnt, azonban az alacsony esetszám mellett ez a különbség nem volt elegendő a két szer közti lényeges különbség megállapításához.

Sajnálatos módon a randomizált kettős vak vizsgálat nem ad arra választ, hogy vajon a betegek javulása spontán javulás, vagy a rehabilitációs mozgásszervi terápia eredménye-e, vagy az alkalmazott gyógyszereknek a hatása érvényesült? Ez a tanulmány, véleményem szerint nem alkalmas arra, hogy az olvasót meggyőzze a vinpocetin- vagy piracetaminkezelés hasznosságáról.

Dr. Dóczi Tamás, egyetemi tanár
Pécsi Tudományegyetem,
Általános Orvostudományi Kar,
Idegsebészeti Klinika
7623 Pécs, Rét u. 2.

  1. Halmos B, Bönöck P, Kiss J, Szilágyi I, Lovas K, Szikszay E. A stroke-on átesett betegek rehabilitációjában alkalmazott vinpocetin- és piracetamkezelés összehasonlítása. Agyérbetegségek 2002;8.(2):2-5.


Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Köszönjük dr. Dóczi Tamás észrevételeit; megjegyzésével alapvetően egyetértünk. Amint cikkünk bevezetőjében megfogalmaztuk (1), nem törekedtünk arra, hogy a stroke-rehabilitációban alkalmazott gyógyszeres terápiák általános hasznosságát elemezzük, csupán két – a klinikai gyakorlatban széles körben alkalmazott – készítmény terápiás hatásának összehasonlítására vállalkoztunk: „Vizsgálatunkban azt kívántuk eldönteni, hogy primer stroke-on átesett betegek klinikai állapotának és pszichés funkcióinak alakulására a stroke elszenvedése után a vinpocetin- vagy a piracetamterápia gyakorol-e kedvezőbb hatást” (1).

A mindkét kezelt csoportban regisztrált jelentős javulás lehetséges okaként három tényezőt jelöltünk meg: 1. spontán javulás; 2. rehabilitációs mozgásszervi program; 3. az alkalmazott gyógyszeres kezelés, mint erre Dóczi professzor úr is utalt. Tekintettel a vizsgálat elrendezésére (két verumcsoport, placebocsoport nélkül), a megjelölt tényezőknek a javulásban játszott szerepét nem kíséreltük meg külön elemezni. Ez tükröződik a cikk végkonklúziójában is, ahol a rehabilitáció fontosságát és a terápiás pesszimizmus tarthatatlanságát hangsúlyozzuk. A terápiát átfogó értelemben használjuk, semmilyen módon nem utalunk kiemelten a farmakoterápiára (bár lehet, hogy jelentős szerepet játszott a javulásban). Továbbra is mérvadónak tartjuk a cikk végén olvasható következtetést: „...a stroke-rehabilitációban alkalmazott farmakoterápia eredményességének objektív megítéléséhez újabb, nagyobb betegcsoport bevonásával végzett vizsgálatok szükségesek” (1).

Dr. Halmos Béla, főorvos
Heves Megyei Önkormányzat,
Markhot Ferenc Kórház-Rendelőintézet,
Mozgásszervi Rehabilitációs Osztály
3301 Eger, Pf. 15.

  1. Halmos B, Bönöck P, Kiss J, Szilágyi I, Lovas K, Szikszay E. A stroke-on átesett betegek rehabilitációjában alkalmazott vinpocetin- és piracetamkezelés összehasonlítása. Agyérbetegségek 2002;8.(2):2-5.